Népszava, 1910. október (38. évfolyam, 233–258. sz.)

1910-10-01 / 233. szám

1910 október 2. NÉPSZAVA 19 resedő fia, akit cselédsorban tart és aki a földre vár; az öreg leányok, akik a fiúra várnak, mert a földre várnak; meg a többiek, akik részben mint getire-képek, részben mint szimbólumok járnak, beszélnek és esznek a színpadon, — érdekesen, egyszerűen, markánsan megrajzolt figurák, akik föl tudják kelteni az érdeklődésünket, de az egész érdeklődésünket nem tudják lefoglalni. Valamivel kevesebb programmosság és valamivel több művészet az átlag-színművek fölé emelte volna az osztrák író gondosan összerótt munkáját. A színészek igyekvően beleilleszkedtek a parasztház földszagú levegőjébe. Az öreg gazdi szerepét Gál kidolgozottan, élénken játszotta el; az öreg leányokat Hegyesi Mari és Fáy Szeréna alakították. sok túlzással, de nem sok szerencsével. Pethes, Hajdú és Gabányi jóízűek voltak és a többiek sem jittak ki a környezetből. De azért jobb előadást is láttunk már a Nemzetiben és nagyobb sikert is, mint a pénteki volt. (p.) (*) Tölgyessy Artúr gyűjteményes kiállítása nyílik meg szombaton a Műcsarnokban. Kétszázkilencvenhat olajfestmény és néhány pastell, körülbelül harmincesztendei munkásságnak az eredménye kerül kiállításra, sűrűn egymás mellé aggatva négy kisebb és három nagy teremben. Igen tiszteletreméltó produktivitás és mennyiségileg mindenképpen impozáns is ez a kép tömkeleg. Tölgyessyt új kiállításokon ma már nem látni sehol, megelégedetten pihen különböző aranyérmeken és él — bizonyára boldogan — elmúlt sikereknek az emlékeiből. Óvatos ezzel a mostani hallgatásával is, — ami régi sikereinek az épsége miatt eléggé érthető, — aminthogy óvatos volt akkor is, amidőn még minden kiállításra küldött valamit. Az első teremben kiállított képeiből látható, hogy az engedmények embere volt, hogy különböző iskoláknak és festői igazságoknak az előretörtetése utján ő mindenből lecsípett valamit s igy elérte azt,hogy óvatos újítónak látszott, holott csak ügyes megalkuvó volt. Valamikor híres képe és sikereinek a betetőzője — az „Aranysugarak" — mutatja legnyomatékosabban ezt a festői jellemet és noha ez a kép ma már nem vinné el se Münchenben, se nálunk az aranyérmet, meleg színeivel és sok tanulmányozásra valló, szinte pedáns pontosságával ma is hatásos lehet a Műcsarnokban... Kiemelkedik ebből a számra gazdag gyűjteményből a VII. teremben lógó „Virágfakadás" és a „Virágzó gyümölcsfák". Derűsek, nyugodtak és nem iskolás pontosságúak és azt jelentik, hogy Tölgyessy nem volt mindig az eklektikusságnak, az elfogadott szép és jó összevegyítésének a rabja, de tudott néha egyéni, a maga szemével látó is lenni. És ha ezeket a képeket nézzük — és még néhány figyelemreméltó apróságot — előtolakodik az a kérdés, miért nem mer Tölgyessy egy kissé veterán nem lenni ? A kiállítás október 22-éig van nyitva és vasárnap délutánonként 40 fillérért látható. (vd.) (*) A Nagy Endre-kabaré munkáselőadásai. A legközelebbi előadás vasárnap délután 3 és fél órakor lesz az építőmunkások házában (Aréna-út 68, bejárat a Dembinszky utcán). Belépődíj nincs, a műsor ára 80 fillér. Az elvtársak, a hatszáz helyre való tekintettel, hozzátartozóik részére is kaphatnak jegyet a szakegyleti könyvükkel való igazolás mellett a Népszava pénztáránál (VIII., Conti utca 4). Műsor váltása gyermekekre is kötelező. Elvtársak, figyeljetek! A jövő hét folyamán a főváros minden kerületében GYŰLÉSEKET tartunk a székesfővárosi tanács és a húsbevitel napirenddel. Elvtársak! Kezdjetek nagyszabású agitációt az összes pártszervezetekben! Testvéri üdvözlettel A fővárosi végrehajtó bizottság. * A fővárosi végrehajtó bizottság öszszes tagjai okvetlen jelenjenek meg október 3-án, hétfőn este 8 órakor, a párttitkárság helyiségében megtartandó ülésen. HÍREK. A Danivölgy. — El kell tűnniök Miskolc piszkainak/— Az olvasó emlékszik arra, hogy hosszú hetek óta ezen a helyen magyarországi specialitást mutatunk be: kulturképeket a magyar városokból. Sok barbárság, sok borzalom került itt szóba. Azt hisszük, élénken emlékszik az olvasó arra is, hogy a Miskolcról közölt két leírásunk másodikában sok szó esett a Danivölgyről. Danivölgy ... Azóta országszerte ismerik ezt a szót, amely pedig — ha szabad így mondanunk — eddig egyáltalán nem volt sajtóképes. (Aminthogy országszerte ismerik a lepsiket meg a csingilingit meg a többi magyar és különösképpen budapesti specialitást.) Azt írtuk annak idején, hogy ebben a Danivölgyben, amely Miskolcnak szinte városrésze, háromszáz család lakik és itt még ma is a kőkorszakban élnek az emberek. A gyerekek iskolába nem jártak és nem is fognak járni; épületeken dolgoznak kilencven fillér napszámért. A háromszáz család félóra járásnyira levő kútra jár vízért; közelebb víz nincs. A Danivölgy lakói a sziklák közé vájt lyukakban laknak. Zárható ajtó alig van. A füst ott jár ki, ahol a lakók, az egyetlen, másfél méter magasságú bejáraton, amelynek sziklafalát ujjnyi vastagon lepte fel a korom. A lakók a nyomorúságos barlangjukat albérlőkkel osztják meg. Az egyik odu három méternyire van a föld alatt; ennek az az előnye, hogy a tetejében még egy másik lakás van, amelyben két éhes malac sivalkodik, vagyis az emberek fölött sertések laknak; nem az állatokat helyezték a föld alá, hanem az embereket. Van olyan lakás is, amit már pincének sem lehet nevezni; kívülről nem is látszik más, mint szabálytalanul kivájt, rókalyukhoz hasonló üreg; akkora csak, hogy egy ember valahogyan bejárhat rajta, itt is emberek laknak. Az az elvtársunk, aki bejárta ezt a Danivölgyet, megkérdezte a lakókat, hogy szoktak-e rendesen húst enni? Hogyne ennének, hiszen ott van közel a hurkagyár. Akik már megfordultak a miskolci vásárokon és elnéztek a Buzavásár térre, bizonyára látták, hogy egy hosszú félszer alatt hurkát és lacipecsenyét sütnek a kofák. Ezek a kofák a Danivölgy 104. szám alatt lévő hurkagyár raktárában szerzik be portékáikat. Ez a hurkagyár annyiban különbözik a többi pincétől, hogy tágas udvar van előtte és ez be van kerítve. Az udvaron két kötél van kifeszítve, amely végig van rakva kolbászfélékkel. Az egyik részében félszer van építve, amely alatt egy sovány gebe veszkődik a legyekkel. A ló alatt félméteres magasságra gyűlt össze a trágya. Itt tenyésznek a legyek milliói és amikor már röpülni tudnak, vidáman szökdécselnek végig a hurkafüzéreken. A hurkafüzér a félszer egyik oszlopához van erősítve, éppen a ló farához. Az itt lógó hurkák már szerencsésebbek, mert az okos állat elveri tőlük hosszú farkával a legyek sokaságát... Többet, jóval többet irtunk akkor. Azóta azután azt látjuk, hogy nem volt hiábavaló a fölszólalásunk. Nézegetjük a miskolci lapokat és látjuk, hogy a Danivölgy körül mégis történik valami. „A Danivölgy — írta az egyik újság vagy két héttel ezelőtt — még sok olyan előtt is ismeretlen, akik e városnak régi lakói. Hosszú, nagyon hosszú időkig megvolt nyugodalmasan a Dani a maga piszkosságaival és barlanglakásaival, melyek a modern, fejlődő városban az őskort képviselik. Most végre, hogy járványok fenyegetnek, a város is jónak látta, hogy körülnézzen a Daniban és lehetőleg rendet teremtsen a piszok, szenny és elhagyatottság ez ősfészkében. Bizottság ment ki a Danivölgybe és amit ez a bizottság látott, az egyenesen borzalmas és közegészségügyi szempontból kétségbeejtő. Az őskor barlanglakásai itt ma is megvannak és egy ilyen szűk 3—4 négyzetméternyi odúban 14 ember húzódik meg szállásra. Rémséges bűz és piszok tanyái ezek az odúk. Úgy, hogy aki meg nem szokta a levegőjüket, lehetetlen annak csak percekig is ott tartózkodnia. Valósággal csodának mondható, hogy állandóan járványok nem pusztítanak az utcában és meg nem fertőzi ez a piszokfészek az egész várost. Hozzájárul még a veszedelemhez, hogy a Danivölgyön végighúzódik egy szennycsatorna, amely szintén fertőzi a levegőt. A bizottság az észlelt rettenetes állapotokról jegyzőkönyvet vett föl és elhatározta, hogy megriszklja ezt a járványfészket. A lakosokat kioktatja az egészség megőrzésének legelemibb kívánságaira, majd a barlanglakásokat kiüríttetik és azokat elzárják és egyáltalában a legradikálisabb intézkedéseket veszik foganatba, hogy a Danivölgyet és a Kőporost teljesen megtisztítsák." Azután most arról értesülünk egy másik újságból, hogy már fölszólították a város tisztasági felügyelőjét, hogy a Danivölgyet sürgősen tisztítsa ki; ez meg is történt. Szennyárkokat betömettek, pocsolyákat mésztejjel öntöttek le, hogy a miazmás mocsár ne terjeszthessen járványt. „Azonban még így megtisztítva is rettenetes képet nyújt a Danivölgy — mondja a tudósítás. — Végre is lehetetlen állapot, hogy egy óráról-órára lázasan és idegesen fejlődő nagyváros szélén piszkos barlanglakások sötét és bűzös mélyén félig mezítelenül, szinte állatmódra éljék le életüket az emberek százai. Belátta ezt az állapotot a városi hatóság is és legközelebb már intézkedni is fog." És elmondja tovább, hogy a bizottság a vizsgálata alkalmával összeírt kerek száz olyan barlangot, amelyben már tűrhetetlen a továbblakás. Sürgős fölszólítást fognak legközelebb intézni közegészségügyi szempontból a danivölgyi lakókhoz, hogy 15 napon belül föltétlenül költözzenek ki odúikból, különben karhatalommal, fogják őket kilakoltatni, előbb azonban határozni fognak még afelől, várjon hol helyezzék el ezeket a szegény embereket. ... Nem volt hiábavaló a fölszólalásunk. A Danivölgynek el kell tűnnie a föld színéről, amint el kell tűnniök a lepsiknek, a csingilinginek és társaiknak. — ítéljen az úristen. Amikor arról van szó, hogy ez az úr lopott-e, csalt-e, meg nem engedett hasznokat zsebrevágott-e, a becsületének mindig jó embere volt-e, azaz többnyire lovagiassági kardját törrenli meg, ami azt jelenti, hogy ne tessék kételkedni, mert ütök, én lovagias ember vagyok. Így van Zemplénben is, ahol a közigazgatási slendriánságot, a hatalom székébe beletelepedett famíliák csalafintaságait a lovagiasság pajzsával védik az illető urak. Meczner a fejispán, az após, Gortvay főszolgabíró a vő. Ha főispán-ipámról azt mondják, hogy itt nem jól tett, ott nem jól tett: előáll a vő és lovagiaskodik: gyöpre, döntsük el párbajjal, istenítélettel, hogy becsületes ember-e az ipam. Így tesz a főispán is, amikor a vöm-uram mesterkedéséről van szó. Most azután a főispánnal megesett az, hogy a főispánnak önmagáért kell lovagiaskodni, a vöm-uram mellőzésével. Az ínséges kukorica-ügy az, ami a főispán kardját kifeneti, ami a méltóságos úr pisztolyait leakasztatja a szögről. Ismeretes a história, megírtuk többször. Buza Barna volt országgyűlési képviselő is megírta, hogy 1905-ben az ínséges kisgazdák részére a kormánytól küldött kukorica javarészét a nagybirtokosok, köztük Meczner főispán úr foglalták le. A főispán kijelentette, hogy ez csak azért sem igaz, mert ő akkoriban Abbaziában üdült. Buza Barna a fürdőigazgatóság nyilatkozatával igazolta, hogy a főispán úr akkor nem is volt Abbaziában, tehát hazudott. Mi a folytatása? A folytatás a párbaj, ami ha megtörténik, ki kell belőle okosodnunk, hogy kinek van igaza. Kukoricázott-e a főispán úr, vagy Buza Barna úr hazudott, esetleg a főispán úr nem mondott igazat? Ezt mind a párbajból fogjuk megtudni. Legjobb, legkényelmesebb, ha ilyen ügyekben az úristen itél. — Elütötte a tehervonat Olberndorfban (a magyar-osztrák határon) az elmúlt éjszakán Serz edénykereskedő kocsiját. A kocsi darabokra tört, Serz súlyosan megsebesült. Mellette ülő felesége meghalt és a lovak is elpusztultak. A szerencsétlenségért a váltóőrt okolják, aki elfelejtette a sorompókat elzárni. — Harminc milliót csalt ki hiszékeny üzletfeleitől a newyorki Shefters és Társa bankcég. A manipuláció kiderült, mire a bankház tulajdonosait letartóztatták, az üzleti helyiségeket pedig bezárták. — Agyonlőtte magát Párisban, az északi pályaudvar közelében egy szállóban, Demouroy tőzsdespekuláns, aki ellen a rendőrség elfogató parancsot adott ki.