Népszava, 1910. november (38. évfolyam, 259–284. sz.)

1910-11-01 / 259. szám

1910 november 1. NÉPSZAVA Ennek az állításnak nyilvánvalóan az volt a cél­zata, hogy a tanítók visszatartassanak a felekezet­iesen állami oktatásért küzdő egyesülettől. Az igaz, hogy a Szabad Egyesület másféle hazafiságot vall, mint a papcselédek, tudniillik a népért és nem az ezerholdasokért és papokért való hazafiságot. Ami pedig a vallásellenességet illeti, az buta kohol­mány. Elvégre, aki azt mondja, hogy a vallás­tanítás nem való az iskolába, az még nem okve­tetlenül vallásellenes. A Szabad Egyesület pedig ezt mondja és azzal, hogy az iskolán kívül milyen legyen a vallás szerepe, egyáltalában nem törő­dik, mert az nem tartozik reá ... És anarchiz­mus? Hát az Alpári-féle alakoknak van sejtelmük arról, hogy mi az az anarchizmus? Persze, a Szabad Egyesület tisztában van azzal, hogy Alpári tanfelügyelő berzenkedésének mi a célja. Éppen azért hatalmasan a körmére ütött a nevezett urnák. Az „Új Korszak", az egyesület hi­vatalos lapja most megj­elent számában a követ­kező nyilatkozatot hozza: A királyi ember hazudik és rágalmaz. Alább részletesen foglalkozunk az egri köz­­gyűlés lefolyásával és nekem itt csupán a „Ma­gyarországi Tanítók Szabad Egyesülete" nevében van néhány komoly szavam Alpári Lajos kir. tan­felügyelőhöz, aki — az összes lapok egybehangzó és cáfolatlan híradása szerint — azt állította az egri gyűlésen, hogy egyesületünk hazafiatlan, val­lásellenes és anarchisztikus működést fejt ki. Kö­telességemnek tartom azt kijelenteni, hogy Alpári tan­ösfigyelt, amikor ezeket állította, gyalázatosan hazudott és hitványul rágalmazott, Írtam pedig e szokatlan és ízlésemmel nagyon ellenkező sorokat azért, hogy bíróság előtt bizonyíthassam a királyi ember eljárásának alávalóságát. Zigány Zoltán: Nagyon helyes dolog, hogy a progresszivista tanítók egyesülete erélyesen szembeszáll a pap­cselédek rágalmaival. És most már érdeklődéssel várjuk a sajtópert, melyet a királyi ember indí­tani fog. Biztos a psiktum. Természetesen Horvátországban, a most le­zajlott választások után s annál inkább is biztosabb, mert a paktumot ellenző radikális koalíciósokat sikerült kibuktatni kerületeik­ből a saját párthíveiknek. Mindegyik enni akar a hős matadorok közül, a koalíció em­legeti a „békés együttműködést" s olyan hang­súlyozással emlegeti, mintha ezzel az ország­nak szolgálna és elveinek hozna áldozatot. Egy zágrábi jelentés szerint a „komoly és higgadt elemek" óhajtják a bánnal való meg­egyezést, már csak azért is, mert kü­lönben a horvát tartománygyűlés nem lesz munkaképes és a bán abba a kényszerhelyzetbe jutna, hogy ismét föl kellene oszlatni a Labort­. A bán programm­jával megválasztott képviselők fogják alkotni azt a magot, amely köré csoportosulnak majd mindazok a pártok, amelyek a kiegyezés alap­ján állva, mint kormányzó többség tekintetbe jöhetnek. Hogy mikor indulnak meg ez irány­ban a tárgyalások, most még nem lehet tudni. A bán Budapesten jelentést fog tenni a mi­niszterelnöknek a választások lefolyásáról és a keletkezett helyzetről s ez alkalommal meg fogják állapítani a tartománygyülés összehívásának határnapját is. Hír szerint a tartománygyülés még november 20-ika előtt fog összeülni. Legelőbb a megalakulás és a mandátumok igazolása fogja a Labor idejét igénybe venni s ezenközben indulnak meg a tárgyalások az egységes párt alakítása érde­kében és csak ha e tárgyalások nem vezet­nének eredményre, áll elő az a helyzet, hogy a bán kénytelen lesz új választásokhoz fo­lyamodni. Hite jár Zágrábban, hogy a koalíciónak a bánhoz való közeledéséről csak az esetben lehet szó, ha a bán abban a helyzetben lesz, hogy teljes garanciát nyújt aziránt, hogy még az indemnitási vita előtt a szolgálati pragma­tika módosítását keresztül viszi; hogy a ki­egyezés elleni sérelmek megszűnnek és hogyha a horvát tartománygyűlés parlamenti jellegét biztosítja. A parasztpárt a bán politikáját fogja támogatni. Ennek jeléül tekinthető az, hogy a párt vezére, Radics István hétfőn meg­látogatta Tomasics bánt, akivel hosszabb ideig értekezett. A hétfői pótválasztáson egyébként ismét két kormánypártit és egy parasztpártit választottak meg. Egy kis összehasonlítás. Havas Mór főmérnök egy hosszabb munká­ban foglalkozik a Máv. 1908. évi jelentésével. Ebből közöljük a Magyar Vasutas nyomán a következő összehasonlítást: x Egy-egy alkal- Emel-1Vumvacuit összes alkalmazottak mázott átlag- kedés 11­­ dbal létszáma javadalmazása száza­márka­lékban 1893 1908 1893 1908 Magyar 59.172 100.226 829 1203 45 Osztrák 60.709 177.191 880 1023 16 Porosz-hesseni 277.684 486.575 1207 1542 28 Bajor 34.142 55.830 1447 1589 9 Szász 33.820 45.008 1169 1554 33 Németalföldi 13.043 20.118 969 1266 31 Román 17.270 24.697 811 990 22 A Máv­ személyzete ma átlagban jobban fizetett ember a hivatalos kimutatás szerint, mint a szomszéd Ausztriában és Romániában, de rosszabbul fizetett, mint a német állam­vasutaknál. Az átlagjavadalmazás államvasutainknál ugyan legnagyobb emelkedést mutat, de ezzel szemben tényként megint állítható, hogy a megélhetés viszonyai az elmúlt 15 évben sehol sem drágultak meg oly arányban, mint éppen nálunk. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy szociális kedvezményben a kül­földi vasutak többet nyújtanak alkalmazot­taiknak s egyéni szabadságukból sokkal ke­vesebbet rabolnak el tőlük, munkával nem terhelik annyira túl őket. Végeredmény: ke­vesebb karambol, egészségesebb, munkabiróbb személyzet. A delegáció. Bécsből jelentik, hogy a magyar delegáció kül­ügyi albizottsága hétfőn délelőtt ülést tartott, amelyen az előadó bemutatta jelentését. Az al­bizottság a jelentést a gazdasági politikára vonat­kozó rész kihagyásával elfogadta. Azután a külügyi osztályfőnök adott felvilágosítást a kül­földi osztrák-magyar kereskedelmi kamarák és a londoni tengerészeti konferencia dolgában. A ke­reskedelmi kamarákra vonatkozóan az osztály­főnök kifejtette, hogy ezek nem külügyi szervek s elnevezésük csak gazdasági érdekközösséget fejez ki, mint például az angol-osztrák bank. A magyar delegáció négyes albizottsága november 7-én kezdi meg tárgyalásait, míg a magyar dele­gáció első plenáris ülése kedden, november 8-án délután lesz. A drágaság ellen. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesü­lés választmánya legutóbb elhatározta, hogy az egyesület országos akciót indít a drágaság ügyében. Vasárnap az Omke vidéki kerüle­teinek vezetésével három helyen tartottak gyűlést ebben a kérdésben. Szegeden az összes ipari és kereskedelmi testületek, a magánhivatalnokok és kereske­delmi alkalmazottak egyesületei képviseltet­ték magukat az ülésen, amelyet Szarvady La­jos kamarai elnök vezetett. Megnyitó beszéde után dr. Szende Pál, az Omke központi fő­titkára ismertette az élelmiszerdrágaság ügyét, majd Perjéssy László kamarai titkár indít­ványára elfogadták a határozatot, amely kö­veteli a Szerbiából való élő állatbehozatalt. Elhatározták, hogy úgy a város, mint a megye országgyűlési képviselőit, úgyszintén a tör­vényhatóságokat megkeresik a mozgalom tá­mogatása végett. Pápán a városháza nagytermében folyt le az ülés, amelyet zsúfolásig megtöltött a kereske­dők, iparosok, köz- és magántisztviselők és kisgazdák köréből megjelent nagyszámú kö­zönség. Steinberger Lipót ügyvéd elnöki meg­nyitója után Beck Géza, az O. M. K. E. he­lyettes főtitkára tartott hosszabb előadást az élelmiszerdrágaság kérdéséről. Dr. Fehér Dezső nyújtotta be erre a határozati javaslatot, amelynek alapján a gyűlés egyhangúlag az élőállat-behozatal engedélyezése mel­lett foglalt állást és az élelmiszerdrágaság enyhítésére alkalmas további reformokat sürgeti. Dr. Antal Géza orsz. képviselő különösen a kiviteli refakciókat tartja káros­nak. A baj fő okának elhibázott gazdasági po­litikánkat ítéli. Mélyreható intézkedéseket sürget, ígéri, hogy törvényhozói minőségében a legjobb erejével működik közre a szaná­lás munkájában. Klein József nagybérlő és Kellner Vilmos húsiparos több speciális okra mutatott rá, amelyek a húsdrágaságot elő­idézik. Végül Mészáros Károly, Pápa város polgármestere ismertette a miniszterelnöknek a városok deputációjához intézett válaszát. Az újvidéki kerület Kron Károly elnöklete alatt tartott ülésén Balkányi Kálmán dr. köz­ponti titkár ismertette az élelmiszerdrágaság tárgyában teendő lépéseket. Frank Gyula és Gold Béla felszólalása után egyhangúlag el­fogadták a határozati javaslatot. A gyűlésen jelen volt Slezák Lajos országgyűlési kép­viselő is. Vasárnap este a drágaságról tartott előadást Pásztor Mihály a Galilei-körben. Fejtegetései so­rán arra az eredményre jutott, hogy a magas agrárvámoknak nagyobb részük volt a drágaság előidézésében, mint a depekorációnak (az állat­állomány csökkenésének) és a szertelen állatex­portnak. Normális vámokkal, a fogyasztók mil­lióinak a gyomor és zseb érdekeit is szolgáló ke­reskedelmi és vámszerződésekkel paralizálni le­hetne azokat e bajokat, amelyeket a természet szeszélye és az előre nem látó gazdálkodás idéz elő. Az állatexport túlhajtásának nagy része volt abban, hogy állatállományunk leron­gyolódott, mert igaz ugyan, hogy az állat­export az ország egyik fő j­övedelmi forrása, amely tavaly is csaknem 200 millió korona külföldi pénzt hozott be az országba, de viszont az is kétségtelen, hogy ezt a 200 millió koronás jöve­delmet drágán fogjuk megfizetni, mert odáig ju­tottunk, hogy a következő néhány esztendőben már nem lesz mit exportálni és elesünk az eddigi jövedelemtől. A gazda éppen úgy meg fogja érezni a bajt, mint a fogyasztó, mert nemcsak mennyi­ségben, hanem minőségben is erősen megromlott a szarvasmarha-állomány. Ezek az állapotok pedig odavezetnek, hogy a jövő esztendőben még drá­gább lesz a húl, mint az idén. Régebben a szerb állatimport annyira-amennyire paralizálta a szertelen export káros hatásait. Az agrá­riusok azonban követelték az agrár védő­vámokat és a szerb határ elzárását, az­zal érvelvén, hogy a szerb import tönkreteszi a magyar állattenyésztést. Nos, a mai állapotok meghazudtolják az agráriusok igazságát, mert a szerb határt lezárták és a magyar állattenyésztés tönkrement. Nálunk csődöt mondott az az igaz­ság, hogy az export fokozása fokozza a termelést is. Nálunk az abszurdumig fokozott export tönkre­tette az állattenyésztést. A mai szomorú állapotok pedig addig nem fognak megjavulni, amíg a ke­reskedelmi és vámszerződések megkötésénél a kormányok nem lesznek tekintettel a fogyasz­tók millióira is. A szerb állatimport eltiltása se­gített megdrágítani a húst; a búza autonóm vámja tavaly 8,9 fillérrel drágította meg a kenyér kilóját; az őrlési forgalom beszüntetése 1*10 koronával olcsóbb búzaárak mellett a régi árakhoz képest 7 koronával drágította meg a barna liszt árát és 5 koronával drágította meg a korpa árát, a hizlalás egyik főeszközét. A hizlalás másik főeszközét, a kukoricát, szintén a magas vám nem engedi át a határon. Ilyen viszonyok között az istállóhizlalás természetesen nem fizeti ki magát. Gróf Khuen Héderváry Károly miniszterelnök szombaton megmagyarázta a főváros küldöttségé­nek, hogy a húsdrágaság oka az, hogy a húskeres­let nagyobb mértékben emelkedett, mint a kíná­lat. Megszaporodtak a húsevők, ami megjavult kereseti viszonyokra mutat. Mivel pedig a húsfogyasztás a jólét mértéke, ennélfogva a miniszterelnök okoskodása szerint a hús­drágaság tulajdonképpen örvendetes jelenség. A miniszterelnök okoskodása azonban legföljebb azt bizonyítja, hogy Héderváry gróf ötletes ember, de igaza nincs. Nincs igaza," mert az utolsó tíz esztendő alatt az állatállomány jelentékeny mér­tékben nem emelkedett, ellenben két millióval gyarapodott a lakosság száma. Szóval, viszonyla­gosan ma kevesebb a húsfogyasztó Magyarorszá­gon, mint volt tíz esztendővel ezelőtt. Nálunk nem emelkedett a húsfogyasztók száma, ellenben a hús­állomány csökkent. Még­pedig sok minden egyéb okon kívül azért csökkent, mert Ausztriában, Né­metországban és Olaszországban a nagy ipari föl­lendüléssel, a nagy indusztrializálódással és a kultúra fejlődésével igenis emelkedett a jólét, emelkedtek az igények és javultak a kere­seti viszonyok. Most tehát Ausztria, Németország és Olaszország több vágóállatot visz el tőlünk, mint eddig vitt, ezért jut nekünk kevesebb, ezért kell nekünk drágábban megfizetnünk a húst. Ezen a visszásságon olyan kereskedelmi és vámszerződé­sekkel lehetne segíteni, amelyek nem egy érdekcso­portot protegálnak, hanem a fogyasztók zseb- és gyomorérdekeit sem hagyják figyelmen kívül. Itt tehát csak egy segítség van. Szervezkedjenek a fogyasztók is. 1917-ben lejárnak a kereskedelmi és vámszerződések. Már most hozzá kell tehát fogni, hogy ezeket a szerződéseket ne a mostani igaz­ságtalan alapon kössék meg újra. Az előadáshoz hozzászóltak Pfeifer Sándor, Berg­stein Béla és mások. * Temesvár város törvényhatósága közgyűlést tartott, amelyen foglalkozott a húsdrágaság kér­désével is és elhatározta, hogy csatlakozik a fő­városnak a kormányhoz intézett kérelméhez, amely kéri a szerbiai állatbehozatal megengedését. A fiumei kereskedelmi alkalmazottak és magán­tisztviselők egyesülete széleskörű mozgalmat in­dított az argentínai hus behozatala mellett. A tiszt­viselői egyesületekkel tartott előzetes konferencia alapján elhatározták, hogy november 6-án ez ügyben nagygyűlést tartanak. * 3 Rövid belpolitikai hírek.­­­­ A képviselőház szombaton, e hó 5-én ülést tart, hogy az igazságügyi bizottságban a polgári perrendtartásról szóló jelentését átvegye. A bizott­ság hétfőn fejezte be a tervezet tárgyalásait.

Next