Népszava, 1912. március (40. évfolyam, 52–78. sz.)
1912-03-19 / 67. szám
NÉPSZAVA 1912 március 1 A mi márciusi ünnepünk. A munkásság és március 15. Az ország szervezett munkássága vasárnap, március 17-én áldozott a magyar március nagy lérfiai emlékének. A fővárosban és azz ország különböző részein impozáns ünnepségek, gyűlések és tüntetések voltak sok ezernyi résztvevővel. Budapesten az idén nem volt fölvonulás, az elvtársak ott gyülekeztek a Petőfi-szobor körül és amikor 1, ünnepség a Magyarországi Munkásdalegylet tel- Szövetsége tagjainak a munkásindulójával délután 1 óra tájban megkezdődött, már ezrek és ezrek állottak a Si dóki-téren, a szobor előtt, a szobor háta mögött is. Az idő még déltájban, a korai délutáni órákban is borúsnak látszott, de amire az ünnepség megkezdődöt, kitisztult, a nap is fölragyogott. " V'zocialisták!. . . — a Magyarországi Munk'isdalegyletek Szövetsége tagjainak ezzel a forradalmi dalával kezdődött az ünnepség. A remekül előadott indulót a hallgatóság nagy tetszéssel, óriási tapssal fogadta. Balassa Jenő, a Vígszínház művésze szavalta el ezután Petőfi Sándornak „A nép nevében" című (Még kér a nép, most adjatok neki.. . kezdetű) gyönyörű versét. A kiváló színésznek egyszerűen, mégis nagy erővel elmondott szavalatát óriási taps fogadta. Bokányi Dezső, az ünnepség szónoka következett ezután. A következő nagyhatású beszéd kíséretében tette le Petőfi szobrára pártunk koszorúját: Tisztelt elvtársak! Az emberiség történelme a márciusi időket az örök szép események sorába iktatta és az akkor igazakért küzdőket a tisztelet hervadhatatlan babérjával ékesítette. Joggal illeti meg az időket és az igazakért küzdőket a megkülönböztetés és a hervadhatatlan tisztelet, mert az emberiség végtelen küzdelmének rögös, vándorultán egyik áttörő munkát elvégezték. (Úgy van !) " Mi, akik az emberiség küzdelmének újkori úttörői vagyunk, eljöttünk ide, mert eszmei rokonsági kapcsolatban vagyunk azokkal, akik dacosan hadat üzentek a kiváltságoknak, föllázadtak az embernek függőségben való tartása ellen, proklamálták a jogegyenlőséget és a gondolatnak írásban és élő szóban való szabadonterjesztését. Kijelentjük: egyek vagyunk azokkal a névtelen, fölszisszenő jobbágyokkal, akik a kiváltságosokat megdöbbentve, kikényszerítették a szenvedésekkel telített jobbágyság megszüntetését; egyek vagyunk azokkal, akik március idusán ott gyülekeztek névtelenül a Múzeum-kertben és egetverő riadalommal ; helyeselték a jogegyenlőség proklamációját; egyek vagyunk azokkal, akik a könyörtelen rideg cenzúra ellenére lefoglalták a nyomdát és kinyomatták a gondolatnyilvánításnak népfelségben megszülető első szabad termékét; egyek vagyunk "azokkal, akik a szóval és írásban való véleménynyilvánítás vértanúját, Táncsics Mihályt börtönéből kiszabadították; igen, egész valónkban egyek vagyunk velük, mert eszmékben és tettekben — forradalmárok vagyunk. (Lelkes éljenzés és taps.) De nemcsak szavakkal dokumentáljuk, hogy egyek vagyunk, hanem bizonyítjuk azzal, hogy ahol március idusának munkája abbamaradt, ott mi folytattuk és folytatjuk! (Éljenzés.) A jobbágy és céh legénysorból kisarjadztunk mi, a proletárok tömege: a modern bérmunkás. Egyik kezünkben a munka, a másikban a szervezkedés fegyvere és hol a munkát, hol a szervezkedést fogtuk két marokra. Milliók összetett bűvös munkaerejével megváltoztattuk az ország arculatát. Parlagon heverő, mocsaras területek, falvak helyére városokat emeltünk; vizeket gátakkal fékeztünk; földi és vizi utakat járhatóvá tettünk; tudománynak, véderőnek hajlékot emeltünk; sötét éjszakába a természeti erőkkel bevilágítottunk; a megszaporodott emberiséget élelmeztük; az ország hitelképességét milliárdos hozzájárulással fokoztuk; a hitelképességgel a parlament fönnállhatását biztosítottuk; a nemzeti vagyon értékét milliárdokkal hatványoztuk. (Úgy van! Éljenzés.) A szervezkedés erejével védelmeztük az egyesülési és gyülekezési jogot; az elvtársak tömegének személyes áldozatkészségével, a logiarbüntetések árán, hatástalanítottuk az újkori cenzúrát ; kivédtük a véleménynyilvánítás írásbeli és szóbeli szabadságát; öntudatlanokat jogaik tudatára ébresztettük és jogokért harcolni megtanítottuk! Igen, joggal mondhatjuk, hogy nem szavakban, hanem tettekben nyilvánítottuk befejeztlen március idusának folytatását. (lágyan! Éljenlés.) És mi önzetlenek voltunk! Míg a luunkacrki gigászi hatása alatt a vagyonos osztály földi jagvakban gyarapodott, addig a munkásosztály cse-rébe hosszú évtizedeken át, még a legelemibb munkásvédelemben sem részesült és hasznos munkájáért még azon legelemibb jogát is megtagadták tőle, hogy mint állampolgárt politikai jogegyen- lőségben részesítsék. Ellenben nem egyszer hangzott feléje becsmérlés szava, hogy munkája ellen , tétben áll a haza érdekével. Ez ünnepélyes alkalommal, itt Petőfi szobránál a becsmérlőkkel szemben Petőfi két szavát megtorlásul alkalmazom, hogy aki évek hosszú során keresztül folytatott politikai és országot gazdagító munkánkat nemzetellenesnek minősíti: sehonnai bitang ember! (Úgy van, taps.) Igen, dolgoztunk az ország javára és dolgoztunk a közszabadságokért. Kétszeresen kiérdemeltük a jogot és a reakció tábora megtagadja tőlünk. Hogy lehetne ezek után, velünk múlt tévedéseinek bélyegeztetni a márciusi időkben kitörő nép erő fenséges megnyilvánulását, hogy lehetne nekünk feledés fátyolát borítani a múltra, mint egy nagy tévedésre, amikor látjuk, hogy a reakció ma is durván, erőszakkal elzárja előlünk a jogegyenlőség lopuját. Feledjünk és ne gyűlöljük-e azokat, akik a hatalmat mindig jobban szerették és szeretik, mint az embert; akik miatt annyi kiváló elme veszett el a forradalmak árjában, és akik miatt mindig vérrel kellett a világot megváltani. Ne forduljunk-e bizalommal a szocializmus felé, amely nem engedi szívünket elpuhulni, megacélozza lelkünket és akarásunkat azzal, hogy bevilágít világtörténelmi hivatásunk útjára, felénk dörgi. Nemcsak a személyes függőségiviszonyból és a jogegyenlőtlenségből kell fölszabadítanotok az emberiséget, hanem az embernek ember által való kizsákmányolása alól is. (Úgy van! Lelkes éljenzés és taps). Igen, erre a nagy történeti hivatásra állunk itt tettre készen, munkával és a szervezkedés erejével. (Éljenzés.) Hogy mi ezeket éppen Petőfi Sándor emlékénél mondjuk el, ez a tény ércnél, gránitnál maradandóbb emlékkel tiszteli meg Petőfi emlékét! (Úgy van!) Koszorúnk elhervadhat, ércet, gránitot kikezdheti az idő morzsoló foga, de megemlékezésünk még akkor is élni fog! (Éljenzés.) Igen, elvtársak, érzem, hogy élni fogunk még akkor is, amikor az emberiség bűnügyi múzeumában fogják mutogatni az utódoknak a zsarnokság, az inkvizíció és reakció eszközeit azzal: amhol nézzétek e barbár eszközöket, okuljatok, szeressétek az embert, a jogot és a szabadságot! Percekig tartó lelkes éljenzés és taps követte Bokányi elvtársunk gyönyörű beszédét. Ezután a dalárda a Marseillaise-t (Nem lesz a tőke úr mirajtunk .. .) énekelte nagy hatással. Farkas István elvtársunk rövid beszéde zárta be a budapesti szociáldemokrata munkásság márciusi ünnepségét. — Azokat a nagy gondolatokat, törekvéseket, eszméket, amelyekért küzdünk — mondotta —, azokat önöknek ma sokkal erőteljesebben kell szétvinniök a nép széles rétegeibe, mint eddig bármikor. A mágnások, a grófok a nép jogai ellen, a nép érvényesülése ellen esküsznek össze; 48-ban is csak a nép erőteljes föllépésével, csak a lámpavasak alkalmazásával mentek bele a jobbágyság fölszabadításába. Ma nem ezekkel az eszközökkel, ma az erőteljes szervezkedéssel küzdünk, ami megvan a proletárok soraiban. Innen, Petőfi szobrától is azzal vonulunk el, hogy tovább is erősen küzdünk a nép fölszabadításáért, a népjogok kivívásáért! A hatalmas tömeg ezúton lassan széjjeloszlott. A Rákóczi-úton és Erzsébet-körúton több száz főre rugó tömeg hazafelé mentében éljenezte a választójogot és hangosan mondta meg véleményét Khuenről és a többi grófokról. A rendőrségnek ez az őszinteség nem tetszett és „oszlatott". Egy tüntetőt a hetedik kerületi kapitányságon előállítottak, ahonnan igazolás után elbocsátották. A vidéken. Kassa. A kassai munkásság pénteken este 8 órakor tartotta meg márciusi ünnepélyét a Schalk házban, amelynek nagytermét zsúfolásig in.; töltötte a hallgatóság. Az ünnepély szónoka Andorka elvtárs volt, aki másfél órát, tartalmas beszédében ismertette a proletárok márciusának jelentőségét. Pontról-pontra tárgyalta a 18-iki vívmányokat és sok helyen éles, hangos tetszésnyilvánításokat keltő szatírával mutatta be, hogy azok még ma is csak papíron vannak. Beszédét a/./ul fejezte be, hogy mindezt a proletárságnak kell újra kivívni és törvényileg biztosítani, hogy ezek megszerzése árán erős eszközöket nyerhessünk nagy céljaink minél előbb való megvalósításához. Az általános tetszést keltő előadás után Molnár elvtárs zárszavai rekesztették be a kitűnően sikerült ünnepélyt. Pozsonyban a szervezett munkásság vasárnap délután impozáns módon ünnepelte meg a márciusi forradalom emléknapját , tüntető felvonulással és gyűléssel. A munkások délután 1t3 órakor a Duna utcai Munkás-Otthon előtt gyülekeztek, 3 órára már 5000 főre rúgott az ünneplő elvtársak száma. Az ünnepség megállapított sorrendje szerint a pártszervezet és szakmai lobogók alatt végigvonultak a város főbb útvonalain. A tüntető menet a Kossuth-téren levő Petőfi szobor előtt gyűléssé alakult. Az egyesült munkásdalárdák éneke után Kovács Gyula elvtárs elszavalta Petőfi „A nép nevében" című költeményét. Ezután Klárik Ferenc elvtárs tartott nagy lelkesedéssel fogadott ünnepi beszédet, amelyben e nap jelentőségét ismertette. A pozsonyi munkásság ünnepsége, maradandó nyomot hagyott a város polgárságának köreiben is. Kaposvár szervezett munkássága március 17-én ünnepelte március 15-ének emlékét a Kossuthszobor előtt. A népgyűlést megelőzőleg a Munkás-Otthonból fölvonulást rendeztek. Az ünnepségen mintegy 3000 ember jelent meg, 1:4 órakor a szervezett munkások dalárdája elénekelte a munkáshimnuszt, utána Magyar Mátyás elvtárs üdvözölte a megjelenteket. Elnöknek Petre, jegyzőnek Peinhoffez elvtársai választották meg. Azután Poósz Jenő elvtárs (Budapestről) méltatta a márciusi napok jelentőségét, majd Szabó Károly elvtárs elszavalta Petőfi a „Nép nevében" című költeményét. Poósz elvtárs gyönyörű beszédét és Szabó elvtárs szavalatát lelkes éljenzéssel honorálta a megjelent közönség. Petre elvtárs végszavai után a munkásdalárda hangjai mellett oszlott szét a nagy tömeg. Pápa város munkássága méltó módon ünnepelte meg Petőfi emlékét e hó 17-én, vasárnap. A tüntető fölvonuláson vagy másfélezer ember, a népgyűlésen pedig több mint két és félezer munkás és polgár vett részt. Az impozáns menet délután fél 3 órakor indult el a Munkás Otthon elől Petőfi 70 év előtti lakóházán levő emléktáblához, ahol a dalárda éneke után Bédi elvtárs szavalta el a Csizmadia Sándor Március című versét. Utána Haáz Kálmán elvtárs tartott hatásos ünnepi beszédet a márciusi eseményekről. Az ünnepséget a dalárda éneke fejezte be. Innét zárt sorokban a Széchényi-térre vonult a tömeg, ahol népgyűlés volt az 1848-iki forradalom okai és kik ellenségei a választójognak"? napirenddel. A népgyűlés Sterbort Alajos elvtárs ajánlatára Muli József elvtársat elnöknek, Becsei Ferenc elvtársat pedig jegyzőnek választotta meg. A napirendhez Halász Mihály városi és megyei bizottsági tag szólott elsőnek. Utána Haáz Kálmán elvtárs ismertette a napirend két pontját. A mindvégig nagy helyesléssel és lelkesedéssel fogadott beszéd után az elnöklő elvtárs a népgyűlést berekesztette. Gyömrő munkássága és polgársága március 15-én közösen ünnepelt. Az ünnepséget Kossuth Lajos szobránál tartották, ahol az ünnepi beszédet Iványi Sándor elvtárs mondta, aki másfél óra hosszat fejtegette a mai politikai helyzetet és kimutatta, hogy a mai harcban a polgárságnak együtt kell harcolnia a munkássággal. Képünk (9. oldal) a budapesti ünnepélyről való, a Petőfi-tér a Petőfi-szoborral és a szobor körül elhelyezkedett tömeg látható.