Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)
1914-11-21 / 293. szám
1914 november 21. NÉPSZAVA " a Balkán népei. * Szociáldemokraták a békéért. Tüntetés egy miniszter ellen. Görögország semleges. A román király és a román kormány mellett a román szociáldemokrata párt a legerősebb támasza a békének Romániában. A romániai szociáldemokrata párt országos akciót indított a békéért és azon kalandorok ellen, akik háborúba akarnák hajszolni Romániát a monarchia ellen, valószínűleg Oroszország csengő rábeszélése következtében. A görög király is kijelentette, hogy nem hajlandó a cárizmusért háborúba bocsátkozni. Szerbia, amely Oroszország érdekeinek szolgálatába állott, tehát innen se kaphat segítséget, de Bulgáriától sem, amelyet oly rútul megcsalt. Bulgáriában nemcsak a kormány hangulata szerbellenes, de a népé is és ennek most kifejezést is adtak. * * A román szociáldemokraták a békéért. • (Bukarest, november 20.) A bukaresti szociáldemokrata párt elhatározta volt, hogy a romániai szociáldemokrata munkásság és polgárság között új agitációt kezd, hogy a felelős tényezőket és a közvéleményt egyáltalán meggyőzzék arról, hogy Románia semlegességét továbbra is fönn kell tartani és a szomszéd hatalmakkal való jó viszonyt ápolni és erősíteni kell. A Bukarestben legutóbb tartott szociáldemokrata párti gyűlésen Patrucescu dr., a párt ügyésze éles hangon kijelentette, hogy akik Romániát oktalan politikára és veszedelmes kalandokba akarták sodorni, senkinek bizalmára sem érdemesek. Ha Romániában természetszerűleg gondolnak is testvéreikre, ennek nem szabad túlmennie a megengedett határon. De főleg nem szabad megfeledkezni arról, hogy főleg az orosz Besszarábiában mily lehetetlen helyzete van a románságnak. Elsősorban a besszarábiai románok sorsával kell foglalkozni — ha már egyáltalán ilyesmivel foglalkoznak — mert az itt élő románság van csupán elnyomva és üldözve. Kristescu dr. azt a javaslatot terjesztette a munkásság elé, hogy mindenütt az egész országban agitáljanak a béke és a lojális semlegesség kihirdetett álláspontja mellett. Kristescu igen kíméletlenül támadta azokat, akik nem egészen tiszta intenciókból félre akarják vezetni a román nemzetet, amely szerencsére nem ült föl nekik. Olyan egyetemi tanárokra, akik a tavalyi bolgár-román háború alatt is eltűntek és Párisba menekültek, nem szabad semmit se adni. Ezeknek tavaly is a harctéren lett volna a helyük, de megszöktek, ahogy megszöknének megint, ha helytállásukra kerülne a sor. Vasárnap a párt Bukarestbe újabb nagygyűlést hívott egybe. Sikertelen kísérlet, (Szófia, november 20.) Pável Marinkovics szerb kultuszminiszternek szófiai missziója (amely a macedóniai kérdéssel volt összefüggésben), sikertelen maradt. Marinkovics tegnap visszautazott Szófiából Nisbe. Bolgárok a szerbek ellen, (Szófia, november 20.) Mint ismeretes, Pavel Marinkovics szerb miniszter szófiai missziója a legtökéletesebb kudarccal végződött. Mint most táviratozzák, Szófiában Marinkovicsot az utcán többször lehurrogták, sőt valósággal tüntetéseket rendeztek ellene. A „l'Echo de Bulgarie" aznapi száma, amelyen Marinkovics Szófiából elutazott, a következő táviratot publikálja: „Sliven város polgársága mélységesen fölháborodva Marinkovics „barátságos" kijelentései fölött, kéri az illetékeseket, hogy mutassák meg neki, merre van az út visszafelé Görög kémek Bulgáriában. (Szófia, november 20.) Dedeagacsból ideérkezett jelentés szerint, tegnap az ottani pályaudvaron öt öregasszonyt fogtak el, akik Görögországba akartak utazni. A gyanús foglyokat bevitték a kikötőkapitányságra, ahol megmotozásukkor kiderült, hogy mind az öten férfiak és görög tisztek, akiknél számos levelet és fényképet találtak. Az eset híre nagy feltűnést keltett Szófiában. Görögország semleges marad. (Köln, november 20.) A „Kölnische Zyttung" részletes tudósítást közöl Szalonikiből arról az ünnepségről, amelyet november 8-án tartottak ott a város Görögországhoz való csatolásának évfordulóján. A görög király, aki jelen volt az ünnepen, kijelentette, hogy Görögország semleges marad annál is inkább, mert Passarov athéni bolgár követ tudatta, hogy Bulgária nincs szövetségben Törökországgal. A követnek ez a nyilatkozata igen megnyugtatóan hatott úgy, hogy Venizelosznak, a király akaratához képest, sikerülni fog Görögország semlegességét továbbra is megőrizni. Az Idegenfosták beszüntetése. (Szaloniki, november 20.) Hivatalosan közlik, hogy valamnennyi idegen posta beszüntette Szalonikiben működését, kivéve az osztrák postát, amely továbbra is funkcionál. » 5 % A Bum a kánomban. Látogatás a Kórházhajón és a monitoron. * Hugo Schalt?, az „Arbeier-Zeitung" haditudósítójától. November 17. A déli harctér küszöbén vagyok Újvidéken, amely városnak eleven élete és gazdag fejlettsége azt mutatják, hogy a különböző nemzetiségek nagyon jól meg tudnak férni, ha a bennük rejlő erők működését nem gátolják. A város a Szerémség áldott földi szögében fekszik és három egyenlő értékű tényező: a német parasztszorgalom, a szerb munkabírás és a magyar vérmérséklet együttes hatása tette azzá, ami. Ezek az erők békés versenyben jelentékeny kultúrmagasságot teremztettek. Ez meglátszik a városon és a földeken, a forgalmi és ipari üzemeken, de nem látszik meg a nyilvános életen, amelyre most csak a háború nyom bélyeget, a háború, amely mindent, ami útjában áll, letapos. A népfölkelő most a város képének uralkodó alakja és a régi péterváradi várban föltűzött szuronyok csillognak. Hemzsegnek az egészségügyi katonák, katonai munkások, tengerészek, vöröskeresztes nővérek és mindenféle jelvényü férfiak, ugy hogy a közönséges polgárember csak közlekedési akadálynak érezheti magát. Ez azonban nem okoz nagyobb nehézséget, sőt némelyek, különösen az üzletemberek alkalmazkodva a megváltozott viszonyokhoz, megtalálják számításaikat. Csak a szerbeken látszik mély szomorúság. Újvidék eddig a szerb kultúrtörekvések központja volt és most olyan, mintha mindent, ami szerb, kitöröltek volna belőle... A Duna mentén nem hangzanak a szerb nóták, de másfélék sem, mert a Duna most egészen a háborúé. Nem közlekedési út már, hanem csak hadi út. Hosszú sorban húzódnak az újvidéki parton a nagy és kis gőzhajók, uszályok és vontatógőzösök. Egy óriási dereglye barakkszerű felépítménnyel, oldalán a vörös kereszttel: ez az úszó tábori kórház. Ősrégi alkotmány ez, 1838-ban építették, évtizedeken át marhaszállító hajó volt, azután a bécsi téli kikötőben a hajósok kápolnája és társalgóterme lett. Az öreg bárkának ebből a múltjából semmit sem vehetünk észre, ha belépünk a belsejébe, mert az a legnagyobb gonddal mai céljának megfelelően át van alakítva. A falakat megerősítették és fehérre festették, minden helyiségben jól működő Meidinger-kályhákat állítottak föl. Fölülről elegendő világosság jön és sok ablaknyíláson át kellően történik a szellőzés, a villamos világítás pedig lehetővé teszi, hogy a sebesültek a hosszú estéket olvasással töltsék. Minden van itt, ami a tábori kórházban szükséges. Műtőterem, gyógyszertár, ami egyúttal iroda is, orvosi szoba és fertőtlenítőkészülék. Az ágyak két sorban vannak egymás fölött. 132 sebesült részére van hely és négy ilyen hajó szállítja a könnyebb sebesülteket budapesti vagy bécsi kórházakba. Szemben ezzel az emberiesség céljait szolgáló hajóval a túlsó parton van egy másik, amelynek két acéltornyából hosszú ágyúcsövek merednek fenyegetőzve az égre. A „Bodrog" monitor ez, amely az Aldunánál folyó harcokban nagy szerepet játszott és fog játszani ezután is. Megnéztem ezt a vaspáncélú hajót. Néhány tengerésztiszt igen szeretetreméltóan fogadott bennünket s megmutogatott mindent ugy, mint a vidéki muzeumokban szokták az idegeneknek. Mintegy sajnálkozva, hogy az elkényeztetett nagyvárosiaknak nem nyújthatnak valami különöset — Csak egészen kis páncéltornyok a legszerényebb 12 centiméteres ágyukkal! — Csak szegényes födél és párkánypáncélzat, amely éppen csak a tábori tüzérség ellen véd, de a nehéz mozsarakkal szemben bajos helyzetbe jut. — Biz ez nem dreadnought, uram, hanem szerény dunai hajó! Nos, én éppenséggel nem vagyok úgy elkényeztetve, mint az urak gondolták és nekem imponált a két hosszú zsiráfnyak, amely a páncélhüvelyből kinyúlt Recés nyílásukban csillogott a napfény, a vonatok és a mezők úgy tükröződtek benne, mint a csiszolt ezüstön, pedig, ezek a tisztára mosott szájak néhány nappal ezelőtt borzasztó dolgokat okádtak. A legkedvesebb kis 4,7 centiméteres gyorstüzelő ágyukat is az őket megillető szent félelemmel néztem, miután megtudtam, hogy ezeknek legénysége a monitorokra irányuló ellenséges tűz pokoli veszélyének vannak kitéve. De talán még inkább a golyószóró legénysége, amely még magasabban van, sőt még azok is, akik a fedélközbe beépített 12 centiméteres acélmozsarakkal dolgoznak, az acélpáncél mögött is a legnagyobb veszélyben forognak. A golyószóró mellett is szívén talált egy ellenséges lövés egy katonát és egyebütt is sok súlyos sebesülés történt Általában a monitorok páncélja inkább a hajót mint a legénységet védi, mert a szerbek koncentrált tüzeléséből a legkisebb nyíláson is bejut a golyó a hajó belsejébe. A „Bodrog" monitor főként a belgrádi vár elleni harcokban vett részt eredményesen, ahol a monitoroknak hálátlan és nehéz feladatuk volt. Könnyebb és hálásabb feladat kínálkozott a Száván, ahol a monitorok eredményesen avatkoztak be a folyó átkelése alkalmával. De az alacsony vízállás miatt csak a két legkisebb és legöregebb monitor, a „Maros" és a „Lajta" mehetett fölfelé a Száván, a többiek kénytelenek voltak Belgrád és Szemendria között cirkálni, miközben a belgrádi erődítéseket nagy hatással lőtték és különösen a Kalimegdanon okoztak nagy károkat Viszont azonban ők is folytonosan ki voltak téve a szerbek legnehezebb ágyutüzének. Amikor a vízállás emelkedett, a „Temes" megkísérelte a Száván való áthatolást, ami teljesen sikerült is. Leeresztett árboccal és kéménnyel kellett átmenni a híd alatt, amely csak egészen közel a szerb parthoz van két oszlop között felrobbantva. Wulff sorhajóhadnagy, a parancsnok, nem viszonozta a szerb ágyuk tüzelését és saját tüzelését egészen a hídra fordította, amelyet gépfegyverrel megtisztított az ellenségtől. Ezzel elhárította a veszélyt, amely a hídról fenyegette, ha az alatt átmegy. De nem tudta elkerülni az aknákat amelyek nagy számmal voltak a Szávában. Azonban csak a harmadik szerencsés áthatolás utáni visszatérés alkalmával történt a borzasztó katasztrófa. Október 23-án jutott a hajó aknára és azonnal elsülyedt Az alsó helyiségekben lévő legénység elpusztult, a fedélzeten lévőkre pedig a szerb golyózápor oly sűrűn szakadt, hogy nem is gondolhattak a menekülésre, hanem csak arra, hogy az ellenséges tüzelést a gyorstüzelővel és a golyószóróval, amelyek még a vízszíne fölött voltak, élénken viszonozzák. Az élvemaradtak megmentése annak volt köszönhető, hogy a parancsnok nem volt a monitoron, hanem egy őrjáró csónakon és azonnal odasietett a hajótöröttek megmentésére. Ez az ellenség leghevesebb tüzelése közben tör