Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)
1914-11-28 / 305. szám
1914 november 23. NÉPSZAVA „A munkásoknak jó dolguk van” című csütörtöki vezércikkünkre a következő levelet kaptuk Krausz Simon úrtól: A Népszava tekintetes szerkesztőségének Budapesten. Tisztelt Szerkesztő Úr! Nem óhajtok a Népszava november hó 26-iki számának vezércikkével vitatkozni, csak éppen két tényt kívánok konstatálni. Az egyik az, hogy a szakszervezetek segélyezése ügyében mondott beszédemet azzal kezdettem, hogy aszakszervezetek segélyezését lényegben és elvben teljességgel helyeslem és szükségesnek tartom. A másik tény pedig, amelyet konstatálni kívánok, az, hogy kizáróan taktikai okokból elleneztem azt, hogy a szakszervezetek támogatásának kérdése összekapcsoltassék a magántisztviselők segélyezésének a dolgával. Azt, hogy ez az összekapcsolás helytelen taktika volt, ma is föntartom. Egyébként legyen meggyőződve a t. Szerkesztőség, hogy amikor a szakszervezetek támogatásának a kérdése a megfelelő fórum elé fog kerülni, nem lesz senki, aki azt nálamnál őszintébb melegséggel fogja támogatni. Kiváló tisztelettel Budapest, 1914 november 27. Krautz Simon: Nincs okunk kétségbevonni, hogy Krausz Simon úr csak taktikai okokból ellenezte a szakszervezetek segélyezését és szívesen hisszük el azt is, hogy ezt teljes jóhiszeműséggel tette, mert hiszen ellenkező esetben nem ígérhetné fönti levelében, hogy „megfelelő fórum" előtt őszinte melegséggel fogja ezt az ügyet támogatni. Valamely taktika helyes vagy helytelen volta azonban nézet dolga és informálóink föntartják azt a véleményüket, hogy Krausz Simon úr jobb szolgálatot tett volna a szakszervezetek ügyének, ha erélyesen követelte volna a munkanélkülieknek a szakszervezet útján való segélyezését. Ezzel azután a fölmerült félreértés is lehetetlenné vált volna. — Francia lapok a cenzúra ellen. A „Temps" írja: A francia sajtó egyhangúlag tiltakozott az ellen, hogy a cenzúra megfojtsa a lapok véleményszabadságát, amire Franciaországnak a mostani háborús időben nagyobb szüksége van, mint valaha. A cenzúra olyan cikkeket is elnémít, amelyek nem sértenek katonai érdekeket. Ha a sajtónak ezt a tiltakozását a kormány nem veszi figyelembe, akkor Franciaország ebből meg fogja tudni, hogy elnémították a lapokat. — Kancsukával lelkesítik az oroszokat Szegedről jelentül a „Magyar Tudósítónak. Egy sebesült katona mondotta el a következő érdekes élményét: Láttam, amikor két orosz ezredet kancsukával vertek, hogy rohamra menjenek ellenünk. Az oroszok vonakodtak rettenetes srapnel- és golyózáporunkba belerohanni, amire a tisztek két gépfegyverrel lőttek saját katonáikra. A szerencsétlenek két tűz között rohanni kezdtek felénk, de csak a fele érkezett közelünkbe, a másik fele útközben elhullott. Akik megérkeztek, azok megadták magukat. Később tudtuk meg, hogy az illető katonák mind besssarábiai románok voltak. Sokan közülök magyarul is tudtak és sírva beszélték el, mint pusztultak testvéreik a kétoldali gyilkos tüzelés alatt. Ugy vesztek volna el valamennyien, ám a mi katonáink idejében észre nem veszik, hogy meg akarják adni magukat— Bécs nem tölti a lisztuzsorát, Bécsből jelentik. A városi tanács a polgármester indítványára elhatározta, hogy a Bécsben mindjobban érezhető liszthiány miatt megkeresi a kormányt, hogy utasítsa az alsóausztriai helytartóságot arra, hogy a liszthiányon segítsen. Csehországban és Morvaországban ugyanis még nagy búza- és rozskészlet van, éppen ezért a helytartó utasítást küldött az ottani hatóságokhoz, hogy a készleteket állapítsák meg és tegyék meg a további lépéseket arra, hogy a Bécs város számára szükséges gabonát haladéktalanul kiszolgáltassák. — Gyógyít Kvassay koleraorvossága. Ilyen cím alatt a „Váci Hírlap" írja a következőket: Kvassay István nyugalmazott miniszteri tanácsos, aki három évtizede tanulmányozza a fertőző betegségeket, előadást tartott a járás jegyzői karának az általa föltalált kolerát gyógyító orvosságról. Lelkesedéssel beszélt hosszú kísérletezéseiről, meggyőződéséről és a végén a községek és a város megrendelték az orvosságot. (Meg kell jegyezni, hogy Kvassay nem üzérkedik vele, mindenkinek elárulja a keverést, sőt egy kis füzetben ezer-, és ezerszámra terjeszti titkát.) — Minél több kolerabeteget kívánok önöknek! — mondotta Kvassay előadása végén és én beigazolom, hogy a kolera nem veszedelem, mert a betegeket meggyógyítom. Bármennyire is érdekes volt Kvassay lelkesedése, mindenki szívből az ellenkezőjét kívánta, azt tudniillik, hogy ne legyenek kolerásaink. Vácon három kolerás beteg akadt, a másodiknál és harmadiknál használták a Kvassay-gyógyszert és csak az első kolerás halt meg, a második és harmadik meggyógyult. Kvassaynak tehát nem volt itt „területe", kijárta, hogy a harctéren adjanak neki alkalmat gyógyszerének clalhatatlanságát bemutatni. Hétfőn jött vissza Ungvárról és ezeket mondotta: — Szerdán érkeztem Ungvárra, amelynek katonai kolerabetegeit adták gyógykezelésem alá. Hát bizony ott már szomorú állapotok voltak, minden ötödik, hatodik ágyon a teritet teljesen a fejig húzták: ez jelentette, hogy abban az ágyban már meghalt a kolerás. Több betegünk volt és gróf Sztáray főispán tartotta mellettem az orvosságos üveget, amelyből én rögtön bedörzsöltem többet, a többit az ápolónők. Másnap fölállították a Bécsből hozott bakteriológiai állomást és vizsgálni kezdték a katonai orvosok a betegek váladékát, nagy meglepetésre az összes kolerásokat negatívoknak jelentették ki: az én óvszerem megölte a bacillusokat és a bakteriológusok, doktorok nem értették a hirtelen változást. Szombatig tartózkodtam Ungváron és addig egy kolerás sem pusztult el, akit az én bedörzsölőszeremmel kezeltek. Sőt egy hagymázos betegnél is használtuk az orvosságot és meglepő eredményt értünk el. A kolerabiztos naponta délelőtt és délután telefonon jelentést tett a belügyminiszternek a kolerásokról, azt hiszem, a minisztériumban is meglepetést keltett az eredmény. — Kolera. A „Budapesti Tudósító" közli: A belügyminiszterhez csütörtökön érkezett jelentések szerint Érden (Fehér megye) 1 és Hédesen (Zólyom megye) 2 koleraesetet állapítottak meg; mind a három eset a polgári népesség körében fordult elő. A katonai betegmegfigyelő-állomások közül a kassaiban 32, a budapestiben 6, a munkácsiban 5, a debreceniben 2 kolerabeteg katonát helyeztek el. — Ujságcsere a lövészárokban. A „Templ*irja egy tábori levélben: „A német és a francia lövészárkok között ismét megkezdődött az újságok kicserélése. A minap reggel egy francia őrjárat a két tűzvonal között egy elhagyott malom ajtókilincsén egy csomag német újságot talált, amelyet a francia főhadiszállásnak címeztek. Onnan viszont a legújabb francia lapokat küldették el és letették ugyanoda. Nemsokára eltűntek a francia lapok. Azóta egészen rendszeresen folyik a posta az ellenfelek között. Újabban már megjegyzéseket is tesznek az újságokra. Legutóbb például egy német tiszt, amikor visszaküldte a francia lapokat, a következőket írta egy cédulára: „Az önök lapjai roppant érdekesek, de nem hiszünk belőle egy szót se." Nemsokára megjött a válasz: „Lehet, hogy igazuk van. Most amerikai lapokat küldünk, azoknak talán majd többet elhisznek." Az újságokat azóta isszorgalmasan kicserélik a lövészárkokban." — Mozgalom az általános hadkötelezettség ellen Angliában. Londoni tudósítónk írja: A Labour Leader, az angol független munkáspárt lapjának szerkesztője közli, hogy hat napon belül 150, a hadköteles korban lévő férfi jelentkezett nála, akik kijelentették, hogy minden körülmények között megtagadják a háborúban való résztvételt. A szerkesztő közli továbbá, hogy szabályszerű szervezetet alakítanak az általános vádkötelezettség ellen és hogy e célból összeköttetésbe lépett olyan számottevő emberekkel, akik vele hasonló állásponton vannak. — Az angol háborús nyugdíjak. Londoni levelezőnk írja: Az angol munkáspárt küzdelmét, amely arra irányul, hogy a háború áldozatainak és hátramaradottjainak élethosszig tartó tisztességes állami ellátást biztosítson, folyton növekvő sikerek koronázzák. A nemrégen közzétett, a támogatás öszszegét föltüntető kormányjelentés már meglehetősen eléri a munkáspárt követeléseit. A kormány most bizottságot küldött ki, amelynek feladata, hogy még magasabb rokkantjáradékokat és nyugdíjakat állapítson meg. A bizottság tagjai: Lloyd George és Mao Kenna miniszterek, Bonar Law és Austen Chamberlain ellenzéki vezérek a munkásbarát T. P. O'Connell képviselő és Barnes munkásképviselő elvtárs, aki igen erőteljes agitációt folytatott a háború áldozatainak az érdekében. A bizottság összetételéből remélhetjük, hogy a háborúban résztvevők érdekeinek megfelelően fog működni. A hazaárulással vádolt képviselőt kiadták. A képviselőház szerdai ülésén az elnök fölolvasta a miniszterelnök bejelentését, amely szerint Budiszavljevics Szergej horvát képviselőt hazaárulás miatt a horvát bán letartóztatta, anélkül, hogy a mentelmi bizottságtól a kiadatás iránt engedélyt kért volna. Ezt a bejelentést pénteken délelőtt 10 órakor tárgyalta a képviselőház mentelmi bizottsága. A mentelmi bizottság kimondotta, hogy abban a tényben, hogy Budiszavljevics Szergejt, anélkül, hogy a képvisselőház kiadta volna, letartóztatták, a mentelmi jog megsértését látja, de azért a fölmentést a kormánynak megadja és Budi-szavljevics Szergej mentelmi jogát fölfüggeszti. A bizottság egyhangú határozata a képviselőház szombati ülésén kerül tárgyalásra. — Balesetek. Faludi Gyula tizenegy éves tanuló a Rottenbiller utcában leugrott egy robogó villamosról, de a pótkocsi kerekei alá került. Egyik lába eltörött. A Rókus-kórházba vitték. — A dunaparti teherpályaudvaron egy tolatómozdony elütötte Morva József pályafölvigyázó-gyakornokot, aki törött bordákkal került a Szentistván-kórházba. — A Lánchíd építésénél Bardóczy András huszonhét éves napszámos tizenöt méter magasból egy hajópontonra esett. Életveszedelmes sérüléssel vitték a Rókus-kórházba. Dráma az árokban. Pozsony közelében, Ferér határában, az arra menő katonák két súlyosan sérültet találtak az útszéli árokban. Az egyik fiatal, ak külsejű férfi, a másik pedig idősebb nő volt. Az állami kórházba szállították őket, ahol konstatálták, hogy mind a kettőnek súlyos lőtt sebe van. Az eszméletnél levő fiatalember elmondotta, hogy ő W. Viktor bécsi műegyetemi hallgató és azért követte el az öngyilkosságot, mert nem vonulhatott be a katonasághoz, a nő pedig D. Adél bécsi nyelvmesternő, aki családi okokból akart öngyilkos lenni. Azt vallotta továbbá, hogy először a nő, majd pedig ő fordította maga ellen a fegyvert. Valószínű azonban, hogy az eset mögött valami eltitkolt szerelmi dráma rejlik. — Iparosok külföldön töltött segédideje. A kereskedelmi miniszter rendeletet adott ki, amely szerint az Ausztriában, valamint a hasonló törvényes rendelkezésekkel bíró külállamok területén eltöltött gyakorlati foglalkozás igazolása a hazai iparhatóságok részéről ugyanolyan irányelvek alapján bírálandó el, mint a Magyarország területén eltöltött gyakorlati foglalkozás igazolása. Az a körülmény, hogy az ezekhez hasonló törvényes rendelkezésekkel nem bíró külső államok területén eltöltött gyakorlati foglalkozás mennyiben tekinthető tényleg igazoltnak, mindenkor csakis esetről-esetre az illető állam vonatkozó törvényes rendelkezéseinek kellő mérlegelése alapján dönthető el