Népszava, 1915. április (43. évfolyam, 155–183. sz.)
1915-04-04 / 158. szám
Albánok támadása, (Köln, április 3.) A „Kölnische Zeitung" a következő cettinjei Havas-táviratot közli: Albán bandák Djakovica irányában támadást intéztek a montenegrói határon, azonban visszaűzték őket. a bolgár sobranje ülése, (Szófia, április 3.)A sobranje ülésszakának tegnapi záróülésén viharos jelenet játszódott le. Napirenden egy törvényjavaslat szerepelt, amely a Balkán-háborúban elesett hősök emlékszobrának fölállítását kívánta kimondani. Todorov, aki a Balkán-háború alatt pénzügyminiszter volt, azt indítványozta, hogy a szobor helye Drinápoly legyen és evégből ezt a várost foglalják vissza a törököktől. Az indítványt a többség hevesen ellenezte, sokan kacagtak rajta. Szamboloszki szocialista pártvezér, hevesen kikelt Todorov ellen. — Önnek nincs joga az elesett hősökről beszélni, mert ön is tagja volt a kormánynak, amely Bulgáriát katasztrófába vitte. Todorov védekezni próbált, de a képviselők szóhoz sem engedték jutni. Szamboloszki élesen vádolta a Gesov-kormány politikáját és a bűnösök ellen megtorlást követelt. A sobranjei zajos incidens után elffogadta a kormány előterjesztését. 1915 április 4. Bég épületét keresték. A két vendéglő épületében elég nagy kárt is tettek és több kis külvárosi házat romba döntöttek. A vasúti épület nagyon megrongálódott. A Romániába vezető verciorovai országutat is sok lövés pásztázta, a vámépületek azonban sértetlenek maradtak. Sok lövést adtak le Ada-Kaleh szigetére is, főként a kis török mecsetre és a kis katonai házra, kárt azonban nem okoztak. Bombázták továbbá az ógradinai parton két félig elsülyedt és már régen kiürített gabonás bárkát. Ai görögországi szociáldemokrácia nyilatkozata. A görögországi szociáldemokrata párt vezetősége kiáltványt bocsátott ki a háború ellen és a semlegesség érdekében. A manifesztum megállapítja, hogy csalódás a kis nemzeteknek az a reménye, hogy a háborúban való részvétel hasznos volna rájuk. A háborúból nemcsak meggyöngültek kerülnének ki, hanem sokkal nagyobb függésbe jutnának gazdaságilag és politikailag az illető nagyhatalmakkal szemben. Görögországnak nincsenek reményei, hogy területet hódíthasson a Balkánon. A két Balkánháború teljesen kimerítette az országot. A görögországi szociáldemokrácia ezért tiltakozik a háború és a szüntelen készülődések ellen. A kiáltvány szerint a Balkán -államok üdvét a Balkán-államok szövetségében kell keresni Végül pedig hangsúlyozza, hogy egy harmadik háború a nép nyomorát a végsőkig fokozná és az ország elveszítené függetlenségét és szabadságát szerb katonai párt (Bécs, április 3.) A Pasics és a trónörökös, meg a szerb katonapárt között fönnálló konfliktusról Szófiából jelentik a "Südslavische Korrespondenz"-nek. Pasics mindenképen azon van, hogy Bulgáriának Szerbia területi engedményeket adjon. Erre akarta rábírni Publik vezérkari főnököt és a katonai pártot, Putnik azonban egy koronatanácson, amelyen Trubeczkoj orosz követ is részt vett, kijelentette, hogy már csak a hadsereg hangulata miatt sem lehet átengedni szerb területet Bulgáriának. Úgy látszik, hogy Pasics kénytelen engedni a katonai pártnak. Erre vall az is, hogy a szerb lapok, még a félhivatalos „Samouprava" is nagyon hevesen ír a bolgár követelések ellen. Éppen ezért Pauel Paget tábornok közvetítő akcióját, amely a macedón kérdés békés rendezését célozta, meghiúsultnak tartja. NÉPSZAVA Merényletterv egy követ ellen. (Athén, április 3.) Az „Athéni Távirati Iroda" közli ma délelőtt. Szófiai jelentés szerint ma a görög követség kertjében, a követ dolgozószobájának közelében, egy bombát találtak. A bomba gyújtózsinórral volt ellátva, de nem explodált. A rendőrség a rejtélyes bomba ügyében, a merénylők kézrekerítése érdekében sürgősen megindította a legszigorúbb nyomozást. Himarck és a szociáldemokrácia • * Az idők győzelme a vas kancellár* fölött. — Lassalle szerepe az általános választójog körül. Az 1815. és az 1915. esztendők az emberiség történetének katasztrofális korszakát zárják körül. Az emberiség óriási gyarmatosító munkájával a valóságban csak most hódította meg térbelileg Afrikát, Amerikát és Ausztráliát és időbelileg ebbe a korszakba — képletesen szólva — évezredek történelme szorult össze. Milyen törpék voltak a gazdasági termelő erők, amelyeket a dolgozó ember a XIX. évszázad kezdetéig teremtett magának ! Csak a XIX. század folyamán emelkedtek ki a föld mélyéből a vasóriások, amelyek acélsínekkel fogják körül a világot, mérhetetlen kincseket vesznek el a szántóföldtől vagy hoznak föl a sötét mélységből és hordják tova országokon és tengereken át. A XIX. század fájdalmas és véres kunok között szülte meg a legnagyobb kiterjedésű nemzeti háborúkat, Középeurópában gazdaságilag győzelemre juttatta a polgárságot és megindította az ó- és újvilág dolgozó osztályainak nagy fölszabadító harcát. Nemzeti Önállóságra fejlődtek olyan népek, akikről még a messzetekintő Marx sem várta, hogy saját életük legyen. Keletázsia fölébredt évszázados merevségéből és két lábbal ugrott a polgári — kapitalista mozgalomba. A világnak ebben a nemzeti és nemzetközi társadalmasodás új formáira valló nagy átmeneti processzusában 1815-től 1915-ig három világtörténelmi jelentőségű személy áll, akiknek a legtevékenyebb részük volt, az emberiség ezen történelmi átalakulásában : Bismarck, Karl Marx és Lassalle. Megsemmisítették a külföldnek azt a mélyen meggyökeredzett fölfogását, hogy Németország csak a költők és az álmodozók országa és sohasem lesz elég ügyes és hivatott az önálló német politika megteremtésére. Mind a hárman a napóleoni világuralom végső összeomlása után következő évtizedben, a szent szövetség rekaciós korszakában születtek : Bismarck 1815-ben, Marx 1818-ban és Lassalle 1825-ben. Egész világ választja el a három embert egymástól Bismarckot, a régi brandenburgi junkerség ivadékát, az ó-hegeliánus Ferdinand Lasallet és Karl Marxot a gazdasági történelmi fölfogás megalapítóját és mégis van egy közös jellemvonásuk : az a velük született elemi vágyakozás, hogy a világ minden dolga felől eltüntessék a romantikus világítást és minden burkoló ködöt és a napfény világában és józanságában lássanak mindent. Bismarckra is áll ugyanaz a finom megállapítás, amellyel egyszer Heinrich Heine plasztikusan jellemezte Lassalle modern egyéniségét: — Lassalle úr már az egyszer olyan kifejezetten az újabb idők fia, aki semmit sem akar tudni azokról a lemondásokról és igénytelenségekről, amelyekkel mi többé-kevésbé kétszínűsködően átlebzseltük és végigcsacsogtuk az életünket. Ez az új nemzedék élvezni akar és érvényesülni a látható dolgokban ; mi, a régiek, alázatosan meghajoltunk a láthatatlan előtt, árnyékcsókra és kék virágillatra vadásztunk, lemondtunk és pityeregtünk és mégis boldogabbak voltunk, mint azok a gladiátorok, akik büszkén állnak szembe a halálos harcokkal. Mind a három férfi tiszta látással fogta föl a látható világot, az idők politikai eszméi mögött meglátták az igen reális erőviszonyokat és hatásos hatalmi eszközökkel dolgoztak azok átalakításán. Bismarck, minden ideológiának ez a született gyűlölője, csak rideg, gúnyos nevetéssel fogadott minden puszta „eszmét", lett légyen annak jelentősége a múltban vagy a jövőben. Emberismerő és embergyűlölő volt és ezért többnyire erkölcsi-eszmei tartalom nélkül való hatalmi- és nyerészkedő érdekeket sejtett minden kenetteljes, ideális és etikai beszédmódban. Általában és alapjában gyűlölte a polgári liberális politikusoknak a szabadságról szóló szavalását, mert, túlságosan mélyen beletekintett a föltörekvő polgárság fémszívébe , de „liberális" törvényhozásában valóban atyailag gondoskodott a polgári osztályok anyagi érdekeiről. Különösen zseniális szemmel fedezte föl ezeknek az osztályoknak akkori gazdasági érdekeit. Bismarck bámulatos éleslátással fedezte föl ellenfelei gyönge oldalát és kegyetlenül, megfeszített, szétmorzsoló erővel vetette magát rájuk. Ezt az embert félelmetesen viharos napokra, politikai istenek alkonyára, romboló és újjászülető átalakulások idejére teremtették. Amikor a népek tavaszán, 1848-ban IV. Frigyes Vilmos Bismarck nevét látta a porosz miniszterjelöltek listáján, ezt a találó széljegyzetet írta hozzá: „Csak akkor használható, amikor a szurony uralkodik korlátlanul." A német egység kérdését Bismarck karddal a kezében, elsősorban mint dinasztikus hatalmi kérdést oldotta meg. Hatalmi kérdésnek tartotta az ultramiltanizmus legyőzését, hatalmi kérdés volt számára a szocializmus. A katolikus egyház és a centrum ellen a rendőrporoszlókat küldte, a szocializmus kérdését pedig eseménydús élete végén katonával és ágyúval akarta megoldani. Mélyen gyökerezett a jelen reális világában, amelyből győzelmei és vereségei fakadtak. Ezt finoman jellemzi ez a mondása is: „A jelen ellen elkövetett bűnt halálos bűnnek tartom." De gyakran nem látott túl a jelenen. Ez volt történelmi tekintetének a korlátoltsága. Nem látta meg a jövő újjáalakuló világát, a munka politikailag és gazdaságilag újjászervezkedő társadalmát. Ez nem illett bele a jelenébe, tehát minden eszközzel száműzni kellett a világból. Egészen mások voltak a szociáldemokrácia politikai gondolkodói: Marx és Lassalle. Ők nemcsak a jelenben éltek, hanem már a megszülető jövőben. Számukra ez a világ azonban, nemcsak ideális árnykép volt, tejjel-mézzel folyó ország. Nézetük szerint exisztenciájukért keményen küzködő osztályok töltik meg a jövőt, új hatalmi viszonyok alakulnak és hallatlan hevességű harcok dübörögnek végig a világon. Az osztályharc teoretikusai előtt igazán nem maradt titok a vérnek és a vasnak a történelemben való jelentősége. A fiatal Marx egyenesen szükségesnek tartotta az Oroszország ellen való háborút a német egység kérdésének megoldásában és buzgón verte a dobot a Dánia ellen való háború érdekében, amelyet forradalmi küzdelemnek tartott az egységes és szabad Németország megalakítására. Lassalle vakmerően dobta a kardot a mérlegre Németország és Olaszország egységének a megvalósítása érdekében. Marx és Lassalle nemcsak szóval harcolnak. Munkászászlóaljakat vezetnek harcba, mint Bismarck a porosz katonáit. És előharcosaink teljes megértéssel lehettek Bismarck ezen mondásai iránt: „A szavak nem katonák és a beszédek nem zászlóaljak." De akármennyi óporosz monarchizmus rejlett is a vaskancellárban, mégis kénytelen volt, fontos engedményeket tenni a demokrácia korszakának és a megszülető szocializmusnak. JPG MkStepse forradalom