Népszava, 1915. április (43. évfolyam, 155–183. sz.)
1915-04-01 / 155. szám
to pon, február 5-én például, hatszáztizenöt szerb katona betegedett meg kiütéses tífusz,ban. Szerbia hadi készülődései. . (Graz, március 31.) Szalonikiből jelentik a "Grazer Tagespost" nak. Akinek alkalma volt a legutóbbi napokban látni, hogy a vasúti kocsik százai mily nagymennyiségű hadianyagot szállítottak Szerbiának, mily hatalmas idegen gőzösök ontották tartalmukat, amelyet a szövetségesek a szerb hadvezetőség számára küldtek, az megértheti, hogy valóban nem a végsőig elgyöngült szerb nép az, amely a háborút és a kétségbeesett küzdelmet folytatni kívánja, hanem Szerbiát nagy prosektorai kényszerítik a végsőkig. Angol és francia gőzösök több száz tonna muníciót, számos ágyút, repülőgépeket, motorcsónakokat, lisztet, kőszenet, ruhákat, konzerveket, kötszereket és orvosszereket szállítottak. Repülőgépek bombázták Montenegrót. (Milano, március 31.) Skutanból jelentik a „Corriere della Sera"-nak. Hétfőn reggel három osztrák-magyar repülőgép jelent meg Antivár fölött és busz bombát dobtak le a magasból. A dohánygyár erősen megsérült. Az aviatikusok innen Vir-Bazar felé folytatják útjukat, ahová nyolc bombát dobtak le, megrongálva a vasúti állomás épületét Albánia a szerbek ellen. Konstantinápoly, március 31.) Albániából érkező hírek szerint Esszad basat úgy a keresztény, mint a mohamedán lakosság gyűlöli. Befolyása az albán népre teljesen megszűnt. Mindenki meg van győződve arról, hogy a hasaszerb zsoldban áll és a legnagyobb ellensége az albánok szabadságának. Az összes albánok Törökország és a középeurópai hatalmak oldalán állanak. Az Ausztria-Magyarországgal és Németországgal barátságos lábon lévő albánok feje Adu bég, volt török lovasőrnagy, aki Wied herceg távozása után előbb a durazzói csendőrök parancsnoka volt, később pedig Albánia öszszes csendőrségének feje lett. Az Esszad basa elleni felkelés megszervezője Acsil bég volt és mindenki tudja, hogy a bégnek az a törekvése, hogy egy komoly vállalkozásban egyesítve az összes albánokat, Szerbia ellen vezesse őket. Románia semleges. (London, március 31.) A Reuter-ügynökség egyik tudósítója beszélgetést folytatott a Londonba visszatért román követtel, aki kijelentette, hogy Románia megmarad előbbi álláspontján és elhatározta, hogy becsületesen teljesíti kötelességét és meg fogja védelmezni nemzeti érdekeit. A követ azt is mondotta, hogy Románia egész lakossága egy, véleményen van. (Az 1905. évi választójogi harc évfordulója.) Irta Buchinger Manó. Ára 6 fillér. Kapstatés Népszavakünyvfenesküdésban, Vit, Erzsébet-körut 35 és könyváruskáinknál NÉPSZAVA A „leírta" hadihajó harca is elsülyedése. Az első hiteles, részletes tudósítás. A „Zenta" osztrák-magyar hadihajó 1914 augusztus 16-án történt elsülyedéséről a sajtóhadiszállásról most először jelentik a veszteség részletes és izgalmas történetét. A múlt év augusztus 13-án vette át Pachner Pál fregattkapitány a „Zenta" hadihajó parancsnokságát A „Zenta" hadihajó a múlt év augusztus 16-án hajnali 4 órakor hagyta el a cattaroi öböl horgonyzó helyét, hogy a Banfilli Egon korvetkapitány parancsnoksága alatt álló „Uhlan" torpedónaszáddal egyetemben a montenegrói partvidéket blokkozza. Szélcsöndes, tiszta szemhatárú időjárás uralkodott, délnyugat felől a tenger gyengén fodrozott. A hajó harcra kész állapotban volt és az összes kazánok fűtve voltak olyképen, hogy a hajó legrövidebb időn belül maximális sebességét fejthette ki. A két hajó a Volovica és Menders földnyelvek között cirkált mintegy öt tengeri mérföldnyire a parttól. Időközben az „Uhlan" a „Zentá"-tól délre körülbelül egy tengeri mérföldnyire tartotta magát, amikor 7 óra 45 perckor délnyugati irányból füstoszlopokat vettek észre, amelyek gyorsan közeledtek. Az „Uhlan" ugyanebben az időben hasonló észleleteket tett és ezért a legnagyobb sebességgel a „Zentá"-hoz sietett, hogy észleleteiről jelentést tegyen. A „Zenta", amely eddig délkeleti irányban haladt, északnyugat felé fordult és mind a két hajó teljes gőzerővel a cattaroi öböl bejárata felé tartott. Eközben az „Uhlan”-t, amely a „Zentá"-nak a part felé néző oldalán haladt, ez utóbbi födözte. Kevéssel ezután nyugat-északnyugati irányból is számos füstoszlop füdt föl, amelyeknek gyors közeledtével hajóink hamarosan észrevették, hogy e füstoszlopok a 17—18 nagy hajóból álló francia, flottától származnak. "Danton" típusú csatahajók és páncélos cirkálók voltak, amelyeket nagyobb torpedóflotilla kísért. Hegyes, lépcsőzetes vonalban a legnagyobb gyorsasággal olyképen kormányozták a két hajónktól és a még mintegy harminc tengeri mérföldnyire fekvő cattaroi öbölbejárat közé, hogy a mieink elől a visszavonulást a kikötőbe elzárják. Dacára annak, hogy az ellenséges flotta igen intenzív módon zavarta a szikratávíró összeköttetést, a „Zentá"-nak mégis sikerült dróttalan távirón megfigyeléseit eljuttatni a cattaroi öbölbe. Az utolsó távirat így szólott: — 12 ellenséges hajó üldözi a „Zentát", TA tüzet megnyitottuk! Tizenkét csatahajó gyűrűjében. E kritikus helyzetben a „Zenta" parancsnoka azt a parancsot adta az „Uhlan"-nak, hogi" jelentékeny, nagyobb gyorsaságát felhasználva, igyekezzék a fenyegető körülzárás elől elmenekülni. A sokkal kisebb gyorsaságú „Zenta" részére már lehetetlenség volt az ellenséges hajók vonalának áttörése. A hajó parancsnoka azért elhatározta, hogy közelebb húzódik a partvidékhez és harcolva hajózik a cattaroi öböl felé. Amennyiben nem sikerülne a kikötőt elérnie, úgy hajóját önként elsülyeszti. A hajó azonban teljes megsemmisüléséig ellentállást fog kifejteni. Időközben a 20 tengeri mérföldnyi sebességnél gyorsabban haladó ellenséges flotta 10—12.000 méternyire közelítette meg a „Zentá"-t és a hajóoszlop végén először délnyugati irányból észrevett hajók csatlakoztak a flotta zöméhez, amikor az ellenség két lövést tett, amelyek tekintettel arra, hogy lecsapódás nem volt észlelhető, megadásra való fölszólításnak voltak tekinthetők. válaszképen a „Zenta" parancsnoka annak jeléül, hogy fölveszi az egyenlőtlen harcot, a főárbócra fölvonatta a cs. és kir. hadilobogót, a hajó végére pedig kitüzette a selyem díszlobogót, mire három-négy csatahajó legsúlyosabb kaliberű ágyúit a „Zenta'' felé irányítva, megkezdette a belövést. Az első kettős lövés túlhosszú, a második túl rövid volt. Azután össztűz következett, amely közvetlenül a hajó mellé vágott és a hajó előrészét, valamint a hajóhidat vízhullámmal árasztotta el. Amidőn a távolság mintegy 10.000 méternyire csökkent, a „Zenta” parancsnoka elrendelte, hogy a 12 centiméteres ütegek kezdjék meg a tüzelést. Az első sortűz, amelyet a „Zenta" leadott, rövid volt, a többi talált. Időközben körülbelül 9 óra lett, amikor egy, a gépházban fölrobbant ellenséges gránát, amelynek szilánkjai Rotter Frigyes gépüzemmestert úgyszólván a teljes ottlévő gépészszemélyzettel együtt, megölték, a jobboldali gőz fővezetékét átszakította és üzemen kívül helyezvén mindkét gépet, a hajót akciót képtelenné tette. A „Zenta" most már mozdulatlan céltáblát nyújtott az ellenségnek. Az útnak legutóbb megtett részét a hajó parancsnoka arra használta föl, hogy hajójával úgy forduljon, hogy a baloldali ütegnek kedvező kilövést adjon és hogy híven haditengerészetünk hagyomá-* nyaihoz, a fegyverek becsületéért folyó harcot a végsőig folytassa. A parancsnok egy* úttal elrendelte, hogy a hajókazánok alatt a tüzet oltsák el és a biztonsági szelepeket nyissák ki. Dacára annak, hogy a hajót a gépházból az összes kürtőkön át nagy erővel feltörő füst forró gőzfelhőbe burkolta, a legénység, a tisztek, zászlósok és tengerészkatonák bátor példáját követve, kitartott ra helyén és dacára annak, hogy csak igen kevés reménye volt arra, hogy a kis kaliberű ágyukkal a súlyos páncélzatú ellenséggel szemben eredményt érjenek el, a tüzelést szakadatlanul folytatta. A további ellenséges találatok tüzet okoztak a fedélzeten és az ütegben, ugy hogy a hajó hátsó része és a hajóhíd között az összeköttetés lassanként lehetetlenné vált. Dacára Leonhardi Ferenc báró sorhajóhadnagy részülettiszt önfeláldozásának, lehetetlen volt el- oltani a tüzet, mert a szivattyúk fölmondták a szolgálatot, vezetékeik épp úgy szét lévén rongálva, mint a hajó villámvilágítási telepe. Egy lövés az elülső kazánházba csapott le, vízbeömlést okozott és leszakította a gépi ügyelő segédnek mindkét lábát. Elestében még azt kiáltotta: — Éljen Ausztria ! Az ellenséges tüzelés hatása az összes ágyukat, egynek híján, leszerelte. Ezt az ágyút egészen addig a percig, amig a hajót el kellett hagyni. Homayr Albert sorhajóhadnagy tüzértiszt maga szolgálta ki, minthogy az ágyú egész legénysége harcképtelenné vált. 1915 április 1. A „Zenta" elsülyed. A „Zenta" összesen 120-nál több lövést tett A hajó fedélzeteit hatották és sebesültek borították. A sebesülteket nem lehetett segítségben részesíteni, minthogy az ellenség tüzelése elpusztította a köfözőhelyiséget, a kórházat, valamint a felső fedélzeten kötözőhelyiségnek berendezett radiokabint. Leginkább a hajó előrészét lőtték össze, a hajóhíd egy része romokban hevert A hajó közepén az ütegbe, a fűtők mosdóhelyiségébe és a kézi kormány helyiségébe az ágyúgolyók hatalmas lékeket szaggattak. Sértetlenek csak a hátsó fedélzet egy része, az árbocok, a hajó kéményei és a lobogó maradtak. A hajó a vízvonalon ért lövés következtében szemlátomást sülyedni kezdett. A titkos aktákat külön sülyesztették a tengerbe és a parancsnok parancsot adott, hogy a legény