Népszava, 1917. november (45. évfolyam, 271–296. sz.)

1917-11-27 / 293. szám

* 1­s forradalmi erő (és ezzel megszabadította in Europát a militarizmus rémétq£. Az az állam, amely a visszafejlődésnek volt egyik támasz­téka, az ma az európai fejlődésnek egy emel­tyűje, előmozdítója lett Európának tehát bát­ran lehet kezet szorítania Oroszországéal, mert Oroszország többé már nem Európa réme. (Taps.) És ha az orosz nyújtja felén­te a kezét, akkor ezt a kezet el kell fogadnunk.(Eddig az európai hatalmasok azt mondták: nek­­ lehet békét kérni, mert aki először nyújtja kezét, arra a túlsó parton gyöngeséget fognak és minél inkább nyújtják a kezet, annál inkább erősödik a túloldalon a hábors­akarát Most az orosz megoldja a kérdést, maga áll oda elsőnek, nyújtja a békejobbját Európának. Ez mutatja, hogy mennyire különbek az olyan államok, amelyeket nem kötnek középkori előítéletek, hagyományok, szokások. Most a kormányon van a sor, hogy megmutassa, hogy a békével nem tréfált, nem köntörfalazott, nem taktikázott, nem játszott. Ha nyújtják a békejobbot, akkor a kormány tegyen határo­zott nyilatkozatot, amely kifejezze azt, hogy itt komolyan akarják a békét. („ügy van!­") Mit értek komoly nyilatkozat alatti? A lapok azt állítják, hogy a békejobb még nincs itt, amennyiben itt lesz majd, akkor majd, ha meg­felelőnek találják, válaszolni fognak rá. (Vi­haros fölkiáltások.) Ha demokratikus kormány volna Magyarországon, akkor tekintet nélkül arra, hogy itt van -e már az orosz békejobb, arra a hírre csak, hogy nyújtják felénk, a kormánynak már nyilatkoznia kellett, volna: igenis, ha nyújtjátok, elfogadjuk a békét! (Za­jos taps.) Mi lehet a kormánynak a nyilatko­zata? Az egyik: jelentse ki, hogy sem északon, sem délen, sem keleten, sem nyugaton egy nemzetnél sem akar kárpótlást és nem akar a területekből bármilyen részt annektálni, be­kebelezni („Úgy van!"); de mert ezt igy már kijelentette és mi úgy vesszük össze, hogy a középeurópai hatalmak nem olyan nagyon sietnek a békejobb nyújtásával,­­azt kell hin­nünk, hogy... — Amit ki kell fejeznem, ezrek és ezrek szí­vével és vágyával, azt ki fogom fejezni­ ...Úgy látszik tehát, hogy az a megformulázás, hogy annexió és kárpótlás nélküli béke, nem­­ elég világos, mert módot és alkalmat nyújt arra, hogy olyanok is használják, akik annek­t­­álni és kárpótlást akarnak. Burkolt ez, világo­sabban kell a mondatot megfogalmazni. A bó­dító mondhatja: visszadok mindent, de a kasz­szához is ülök. („ügy vai”**­) Így az annexió és kárpótlás nélküliséget is több­féleképen magyarázzák. Mi úgy kívánjuk ki­mondani, hogy: ne legyen sem annexió, sem kárpótlás, sem keleten, sem nyugaton, sem észa­kon, sem délen, sem politikai, sem gazdasági, sem katonai függőségben egyetlen egy állam se legyen a másiktól; állapítsák meg a nemzet­közi jogrendet; kezdjék meg a nemzetközi le­szerelést (Viharos taps.); mondják ki hogy nem­zetközi békebíróságot állítanak föl, amelynek az ítéletei kötelezők a háború jövő kiküszöbö­lésére. („Úgy van!") Békét csak világos föltételek mellett lehet hozni. Nem kell olyan béke, amely jövendő alattomos támadásra tért enged. („Úgy van!") (­Stockholm csinálta a békét! — Ha Oroszország kezét nem ragadjuk meg a kellő pillanatban, akkor az oroszt két tűz közé kergetjük, tőlünk békejobbot nem kaphat, a nyugatiak nem akarnak békét, keleten, Ázsiában meg örülnek a zavarnak; ha a diplo­mácia most közbe nem nyúl, Oroszország olyan oldalra pártolhat át, ami ezt a háborút meg­örökíti, mindaddig, amíg fehér ember lesz a földön. (Fölkiáltások: „Mi cselekedjünk!") Nem szabad olyant várni az orosztól, amit mink nem tennénk meg, ha az ő helyükön volnánk. Meg­engedem, hogy az orosz kormány nem rózsa­vízben született, de Középeurópának nincsen joga arra, h­ogy fintorgassa az orrát, mert a középeurópai köztársaságok s királyságok úgy jöttek létre, hogy azok bátran az orosz forra­dalom mellé állíthatók. Az új állam úgy szüle­tik, amint a körülményei engedik. De ha ezt valljuk, nekünk is kell valamit cselekednünk. (Zajos taps. Fölkiáltások: „Halljuk!") A mai gyűlés saját szuverén elhatározásából mondja ki azt­, hogy fölhívja a holland-skandináv bi­zottságot, hogy azonnal hívjon össze Stock­holmba nemzetközi értekezletet. (Éljenzés. Föl­kiáltások: „Azonnal kössenek fegyverszüne­tet!"! és az azon megjelent szocialista képvise­lők, tekintet nélkül arra, hogy milyen államok jelennek meg, mely államok nem jelennek meg, hozzanak közös határozatot és azt a többi ál­lamokra való tekintet nélkül hajtsák végre! Valaki közbekiáltott: „Le a Scheidemanok­kal!" — és ez ismét megakasztotta a pővülés nyugodt lefolyását. Ismét izgalmas fölkiáltá­­sok követték egymást. Bokányi így szólt ek­kor: Ami Scheidemannt illeti, tarthatok erről előadást, de ez nem a mai gyűlés tárgya. — Majd így folytatta: — Mert csak Stockholm csinálta a békét! (»ügy van!") Stockholm levegője volt az, amely bevitte Európa népei millióinak agyába a béke gondolatát! Stockholm, mint egy nagy fölkiáltójel áll a szétszakadt proletárszívek milliói között! És ha nem sikerült azt létre­hoznunk, amit vártunk, a béke gondolatát fön­tartottuk és mutatják az orosz proletárok, akikkel Stockholmban érintkezésben voltunk, hogy ezek az orosz proletárok üdvözölték a németországi, magyar, osztrák és különböző békéért küzdő szociáldemokráciát. (Fölkiáltá­sok: „Éljen Liebknecht!") De ha a stockholmi értekezlet egyrészt, fölhívásunk a kormányhoz másrészt nem vezetnének eredményre, akkor mit csináljunk? — Látják, én nem válaszolok, csak kérdést, te­szek föl. Éspedig azt a­ kérdést, vájjon egyfor­mán látják-e odafönt és mi idelent a kérdést Annyit tudok, hogy bármennyire előre men­jen a háború, bármennyi területet foglaljanak is a seregek, minden hadidicsőséer mögött ott van az az egyetlen kérdés: közelebb hozta ez a békét? Az összes diadalok nem a diadal érzetét keltik, hanem mindenütt újra meg újra növe­lik a béke vágyát. (Tajosi.: Kifejeztük ezen a gyűlésen a béke iránt való akaratun­kat, üdvözöltük orosz testvéreinket, kifejeztük azt az akaratunkat, hogy a kormány nyilatkoz­zék,és azt az akaratunkat is, hogy Stockholmot u­ira­tre kell állítani a világbéke mozgató pont­jának. Le kell mondanunk arról, hogy egy olyan nemzetközi kongresszus kerüljön össze, amelyen minden nemzet küldöttei részt vesz-­­ nek. De azt, hogy mi jelen lehessünk, akik ma a békét várjuk, azt létre tudjuk hozni. És mi­után minél több erő háborog lent, annál na­gyobbat rázkódik Európa,­­ ha Stockholmba a nemzetközi értekezletet összehozzuk, akkor a magyarok megerősödnek Ausztriával, Német­országgal és mindazokkal az államokkal, ame­lyek békét akarnak. (Taps. Ezzel mi a kötelességeink­nek eleget tettünk. (Zrt­.) Mert hangsúlyozom, mi magyarok többet tettünk kötelességet mint amennyit kellett tennünk.­ Akár nyílt akár tit­kos értekezletekről volt szó, a magyarországi­­ szociáldemokrata páárt mindenütt ott volt,­­ hogy előmozdítsa a béke ügyét. Az a szeretet és az a becsülés, amelyet külföldi elvtársaink a magyarországi szocialistákkal szemben tanú­sítottak, ez maga mutatja, hogy ez a mozga­lom az Internacionálé törvényszéke elé állva, emelt homlokkal, nyugodt lelkiismerettel mond­hatja, hogy megtette a kötelességét („Úgy van!") és hogy meg fogja tenni nagyobb köte­lességét i£) De a világbéke nem a magyarok kérdése. Európának, az egész világnak a kér­dése ez. — Ez volt a mai összejövetelünk célja. Ezrek, tízezrek sereglettek össze, noha nem volt tün­tető körmenet (Felkiáltások! „Volt!" .Fölvo­nultunk!" ..Lesz még fölvonulás!"), tízezrek és tízezrek fejezték ki azt, hogy békét akarnak! És én azt hiszem, hogy ha ez folyik tovább, a táborunk megerősödik (Zajos taps.) A békét igazán, őszin­tén csak a proletárok, a dolgozó emberek akar­ják. Egy folyamatnak kell Magyarországon megindulnia. Itt újra ismételni kell azt a gon­dolatot, hogy Oroszországban van munkás- és katonatanács, van paraszttanács De ala­­ kíthatunk mi is egy tanácsot amelynek a mozgalma földagadhat hatalmas tengerré, olyan tanácsot, amely komolyan cselekedni akar, amely mindazokat az erőket bevonhatja, akik cselekedni tudnak. (Meg kell alakítanunk mindenütt a kézi- és fejmunkások koalícióját ebben az országban. — Ezekkel a gondolatokkal elmondtam azt amit ma mondhatunk. Tartsátok ébren, maga­san a béke gondolatát.' Készen kell állnotok és legyetek készen, ha ott k­ell lenni abban az időben, amely következik! ' Bokányi, aki betegen, a hangjával folyton küzdve majdnem egy órán át beszélt, ezzel be­fejezte. Viharos éljenzés közben szállt le a pó­diumról. Zajos fölkiáltások hangzottak föl is­mét, amikor Buchinger Manó, a gyűlés elnöke, föltette a kérdést a kiosztott határozati javas­latot magáévá teszi-e a gyűlés. Férfi- és nő­, munkások ezrei emelték föl a kezüket, a hatá­rozatot egyhangúan hozta meg a gyűlés. — Az önök itt megnyilvánult forró türelmet­lensége — mondotta ezután Buchinger — talán hellyel-közzel akadálya lehetett annak, hogy az előadó úgy szóljon, ahogy akart. Úgy gondo­lom azonban, hog­y egyre jó volt ez az önök tü­relmetlensége. Jó volt arra, hogy akiknek erről elsősorban kell tudomást venniök, megismer­jék ezt. Aki ezt a türelmetlenséget nem értené meg, az nem tudja, hogy mit szenvedett ennek az országnak a népe. De ez a türelmetlenség jele annak is, ho­gy önök tisztában vannak az­zal, hogy az önök szenvedésein semmi más nem segíthet, mint a gyors béke. („Úgy van!") Ez a türelmetlenség biztosíték arra, hogy önök a kötelességüket teljesíteni fogják . A gyors, az azonnal való békét köve­teljük." Lehet hogy ennek az érdekében még háborút kell indítanunk. De ebbe a háborúba szívesen bele megyünk valamennyien. („Úgy van!" Viharos taps.) Arra kérte azután a gyűlés óriási hallgató­ságát hogy a mai tüntetés nyugodt, méltóság­teljes voltát biztosítsák az elvonulás idejére is és ezzel a gyűlést berekesztette. A hatalmas terem másik két nagy kapuját is kinyitották, a rendőrségi becslés szerint a teremben jelen volt 15—20.000 főnyi hallgatóság munkásdalok éneklése közben néhány perc alatt, minden iz­galom és minden tolongás nélkül elhagyta a helyiséget Kint az Iparcsarnok épülete előtt levő tér még feketéllett a­ külső népgyűlések tömegétől.­­A gyűléseken a következő határozati javaslatot fogadták el: Az 1917. évi november hó 25-én a városligeti parcsarnokban megtartott népgyűlés a követ­kezőket határozza el: Budapestnek és környékének munkásai s ve­lük együtt Budapest egész népe testvéri üdvöz­letét küldi az orosz forradalmároknak, akik bá­tor szívvel, erős elmével és kemény kézzel ve­zetik ki az emberiséget a háború poklából. Mi mindannyian, akik itt összegyültünk s az egész dolgozó Magyarország, el vagyunk határozva arra, hogy az orosz forradalmárokat a béke megszerzésére irányuló hősi harcukban támo­gatni fogjuk és hogy minden erőnkkel küzdeni fogunk azért is, hogy egyik osztálynak a másik által való kizsákmányoltatása és egyik nem­zetnek a másik által való elnyomatása a mi or­­szágunkban is megszűnjék! Béke és demokrácia, föld és kenyér, szabad­ság és egyenlőség — ezek az eszmények hevítik a magyarországi munkások lelkét ebben a nagy történelmi pillanatban, amikor összejöttek, hogy fölszólítsák a monarchia kormányát: fo­gadja el az orosz forradalmi kormány ajánlotta fegyverszünetet és jelentse ki, hogy hajlandó békét kötni minden hadviselő állammal azon az alapon, hogy egyik állam se vegyen el a másiktól erősza­kosan területet, egyik állam se tartsa katonai, gazdasági, poli­tikai függőségben a többieket egyik se követeljen a másiktól nyilt vagy lepi­es formában hadisarcot és h­ogy mindegyik kötelezze magát egyenletes nem­zetközi leszerelésre, a kötelező döntő biráokot 1917 november 27. snépsz­RVA 5

Next