Népszava, 1917. november (45. évfolyam, 271–296. sz.)
1917-11-27 / 293. szám
* 1s forradalmi erő (és ezzel megszabadította in Europát a militarizmus rémétq£. Az az állam, amely a visszafejlődésnek volt egyik támasztéka, az ma az európai fejlődésnek egy emeltyűje, előmozdítója lett Európának tehát bátran lehet kezet szorítania Oroszországéal, mert Oroszország többé már nem Európa réme. (Taps.) És ha az orosz nyújtja felénte a kezét, akkor ezt a kezet el kell fogadnunk.(Eddig az európai hatalmasok azt mondták: nek lehet békét kérni, mert aki először nyújtja kezét, arra a túlsó parton gyöngeséget fognak és minél inkább nyújtják a kezet, annál inkább erősödik a túloldalon a háborsakarát Most az orosz megoldja a kérdést, maga áll oda elsőnek, nyújtja a békejobbját Európának. Ez mutatja, hogy mennyire különbek az olyan államok, amelyeket nem kötnek középkori előítéletek, hagyományok, szokások. Most a kormányon van a sor, hogy megmutassa, hogy a békével nem tréfált, nem köntörfalazott, nem taktikázott, nem játszott. Ha nyújtják a békejobbot, akkor a kormány tegyen határozott nyilatkozatot, amely kifejezze azt, hogy itt komolyan akarják a békét. („ügy van!") Mit értek komoly nyilatkozat alatti? A lapok azt állítják, hogy a békejobb még nincs itt, amennyiben itt lesz majd, akkor majd, ha megfelelőnek találják, válaszolni fognak rá. (Viharos fölkiáltások.) Ha demokratikus kormány volna Magyarországon, akkor tekintet nélkül arra, hogy itt van -e már az orosz békejobb, arra a hírre csak, hogy nyújtják felénk, a kormánynak már nyilatkoznia kellett, volna: igenis, ha nyújtjátok, elfogadjuk a békét! (Zajos taps.) Mi lehet a kormánynak a nyilatkozata? Az egyik: jelentse ki, hogy sem északon, sem délen, sem keleten, sem nyugaton egy nemzetnél sem akar kárpótlást és nem akar a területekből bármilyen részt annektálni, bekebelezni („Úgy van!"); de mert ezt igy már kijelentette és mi úgy vesszük össze, hogy a középeurópai hatalmak nem olyan nagyon sietnek a békejobb nyújtásával,azt kell hinnünk, hogy... — Amit ki kell fejeznem, ezrek és ezrek szívével és vágyával, azt ki fogom fejezni ...Úgy látszik tehát, hogy az a megformulázás, hogy annexió és kárpótlás nélküli béke, nem elég világos, mert módot és alkalmat nyújt arra, hogy olyanok is használják, akik annektálni és kárpótlást akarnak. Burkolt ez, világosabban kell a mondatot megfogalmazni. A bódító mondhatja: visszadok mindent, de a kaszszához is ülök. („ügy vai”**) Így az annexió és kárpótlás nélküliséget is többféleképen magyarázzák. Mi úgy kívánjuk kimondani, hogy: ne legyen sem annexió, sem kárpótlás, sem keleten, sem nyugaton, sem északon, sem délen, sem politikai, sem gazdasági, sem katonai függőségben egyetlen egy állam se legyen a másiktól; állapítsák meg a nemzetközi jogrendet; kezdjék meg a nemzetközi leszerelést (Viharos taps.); mondják ki hogy nemzetközi békebíróságot állítanak föl, amelynek az ítéletei kötelezők a háború jövő kiküszöbölésére. („Úgy van!") Békét csak világos föltételek mellett lehet hozni. Nem kell olyan béke, amely jövendő alattomos támadásra tért enged. („Úgy van!") (Stockholm csinálta a békét! — Ha Oroszország kezét nem ragadjuk meg a kellő pillanatban, akkor az oroszt két tűz közé kergetjük, tőlünk békejobbot nem kaphat, a nyugatiak nem akarnak békét, keleten, Ázsiában meg örülnek a zavarnak; ha a diplomácia most közbe nem nyúl, Oroszország olyan oldalra pártolhat át, ami ezt a háborút megörökíti, mindaddig, amíg fehér ember lesz a földön. (Fölkiáltások: „Mi cselekedjünk!") Nem szabad olyant várni az orosztól, amit mink nem tennénk meg, ha az ő helyükön volnánk. Megengedem, hogy az orosz kormány nem rózsavízben született, de Középeurópának nincsen joga arra, hogy fintorgassa az orrát, mert a középeurópai köztársaságok s királyságok úgy jöttek létre, hogy azok bátran az orosz forradalom mellé állíthatók. Az új állam úgy születik, amint a körülményei engedik. De ha ezt valljuk, nekünk is kell valamit cselekednünk. (Zajos taps. Fölkiáltások: „Halljuk!") A mai gyűlés saját szuverén elhatározásából mondja ki azt, hogy fölhívja a holland-skandináv bizottságot, hogy azonnal hívjon össze Stockholmba nemzetközi értekezletet. (Éljenzés. Fölkiáltások: „Azonnal kössenek fegyverszünetet!"! és az azon megjelent szocialista képviselők, tekintet nélkül arra, hogy milyen államok jelennek meg, mely államok nem jelennek meg, hozzanak közös határozatot és azt a többi államokra való tekintet nélkül hajtsák végre! Valaki közbekiáltott: „Le a Scheidemanokkal!" — és ez ismét megakasztotta a pővülés nyugodt lefolyását. Ismét izgalmas fölkiáltások követték egymást. Bokányi így szólt ekkor: Ami Scheidemannt illeti, tarthatok erről előadást, de ez nem a mai gyűlés tárgya. — Majd így folytatta: — Mert csak Stockholm csinálta a békét! (»ügy van!") Stockholm levegője volt az, amely bevitte Európa népei millióinak agyába a béke gondolatát! Stockholm, mint egy nagy fölkiáltójel áll a szétszakadt proletárszívek milliói között! És ha nem sikerült azt létrehoznunk, amit vártunk, a béke gondolatát föntartottuk és mutatják az orosz proletárok, akikkel Stockholmban érintkezésben voltunk, hogy ezek az orosz proletárok üdvözölték a németországi, magyar, osztrák és különböző békéért küzdő szociáldemokráciát. (Fölkiáltások: „Éljen Liebknecht!") De ha a stockholmi értekezlet egyrészt, fölhívásunk a kormányhoz másrészt nem vezetnének eredményre, akkor mit csináljunk? — Látják, én nem válaszolok, csak kérdést, teszek föl. Éspedig azt a kérdést, vájjon egyformán látják-e odafönt és mi idelent a kérdést Annyit tudok, hogy bármennyire előre menjen a háború, bármennyi területet foglaljanak is a seregek, minden hadidicsőséer mögött ott van az az egyetlen kérdés: közelebb hozta ez a békét? Az összes diadalok nem a diadal érzetét keltik, hanem mindenütt újra meg újra növelik a béke vágyát. (Tajosi.: Kifejeztük ezen a gyűlésen a béke iránt való akaratunkat, üdvözöltük orosz testvéreinket, kifejeztük azt az akaratunkat, hogy a kormány nyilatkozzék,és azt az akaratunkat is, hogy Stockholmot uiratre kell állítani a világbéke mozgató pontjának. Le kell mondanunk arról, hogy egy olyan nemzetközi kongresszus kerüljön össze, amelyen minden nemzet küldöttei részt vesz- nek. De azt, hogy mi jelen lehessünk, akik ma a békét várjuk, azt létre tudjuk hozni. És miután minél több erő háborog lent, annál nagyobbat rázkódik Európa, ha Stockholmba a nemzetközi értekezletet összehozzuk, akkor a magyarok megerősödnek Ausztriával, Németországgal és mindazokkal az államokkal, amelyek békét akarnak. (Taps. Ezzel mi a kötelességeinknek eleget tettünk. (Zrt.) Mert hangsúlyozom, mi magyarok többet tettünk kötelességet mint amennyit kellett tennünk. Akár nyílt akár titkos értekezletekről volt szó, a magyarországi szociáldemokrata páárt mindenütt ott volt, hogy előmozdítsa a béke ügyét. Az a szeretet és az a becsülés, amelyet külföldi elvtársaink a magyarországi szocialistákkal szemben tanúsítottak, ez maga mutatja, hogy ez a mozgalom az Internacionálé törvényszéke elé állva, emelt homlokkal, nyugodt lelkiismerettel mondhatja, hogy megtette a kötelességét („Úgy van!") és hogy meg fogja tenni nagyobb kötelességét i£) De a világbéke nem a magyarok kérdése. Európának, az egész világnak a kérdése ez. — Ez volt a mai összejövetelünk célja. Ezrek, tízezrek sereglettek össze, noha nem volt tüntető körmenet (Felkiáltások! „Volt!" .Fölvonultunk!" ..Lesz még fölvonulás!"), tízezrek és tízezrek fejezték ki azt, hogy békét akarnak! És én azt hiszem, hogy ha ez folyik tovább, a táborunk megerősödik (Zajos taps.) A békét igazán, őszintén csak a proletárok, a dolgozó emberek akarják. Egy folyamatnak kell Magyarországon megindulnia. Itt újra ismételni kell azt a gondolatot, hogy Oroszországban van munkás- és katonatanács, van paraszttanács De ala kíthatunk mi is egy tanácsot amelynek a mozgalma földagadhat hatalmas tengerré, olyan tanácsot, amely komolyan cselekedni akar, amely mindazokat az erőket bevonhatja, akik cselekedni tudnak. (Meg kell alakítanunk mindenütt a kézi- és fejmunkások koalícióját ebben az országban. — Ezekkel a gondolatokkal elmondtam azt amit ma mondhatunk. Tartsátok ébren, magasan a béke gondolatát.' Készen kell állnotok és legyetek készen, ha ott kell lenni abban az időben, amely következik! ' Bokányi, aki betegen, a hangjával folyton küzdve majdnem egy órán át beszélt, ezzel befejezte. Viharos éljenzés közben szállt le a pódiumról. Zajos fölkiáltások hangzottak föl ismét, amikor Buchinger Manó, a gyűlés elnöke, föltette a kérdést a kiosztott határozati javaslatot magáévá teszi-e a gyűlés. Férfi- és nő, munkások ezrei emelték föl a kezüket, a határozatot egyhangúan hozta meg a gyűlés. — Az önök itt megnyilvánult forró türelmetlensége — mondotta ezután Buchinger — talán hellyel-közzel akadálya lehetett annak, hogy az előadó úgy szóljon, ahogy akart. Úgy gondolom azonban, hogy egyre jó volt ez az önök türelmetlensége. Jó volt arra, hogy akiknek erről elsősorban kell tudomást venniök, megismerjék ezt. Aki ezt a türelmetlenséget nem értené meg, az nem tudja, hogy mit szenvedett ennek az országnak a népe. De ez a türelmetlenség jele annak is, hogy önök tisztában vannak azzal, hogy az önök szenvedésein semmi más nem segíthet, mint a gyors béke. („Úgy van!") Ez a türelmetlenség biztosíték arra, hogy önök a kötelességüket teljesíteni fogják . A gyors, az azonnal való békét követeljük." Lehet hogy ennek az érdekében még háborút kell indítanunk. De ebbe a háborúba szívesen bele megyünk valamennyien. („Úgy van!" Viharos taps.) Arra kérte azután a gyűlés óriási hallgatóságát hogy a mai tüntetés nyugodt, méltóságteljes voltát biztosítsák az elvonulás idejére is és ezzel a gyűlést berekesztette. A hatalmas terem másik két nagy kapuját is kinyitották, a rendőrségi becslés szerint a teremben jelen volt 15—20.000 főnyi hallgatóság munkásdalok éneklése közben néhány perc alatt, minden izgalom és minden tolongás nélkül elhagyta a helyiséget Kint az Iparcsarnok épülete előtt levő tér még feketéllett a külső népgyűlések tömegétől.A gyűléseken a következő határozati javaslatot fogadták el: Az 1917. évi november hó 25-én a városligeti parcsarnokban megtartott népgyűlés a következőket határozza el: Budapestnek és környékének munkásai s velük együtt Budapest egész népe testvéri üdvözletét küldi az orosz forradalmároknak, akik bátor szívvel, erős elmével és kemény kézzel vezetik ki az emberiséget a háború poklából. Mi mindannyian, akik itt összegyültünk s az egész dolgozó Magyarország, el vagyunk határozva arra, hogy az orosz forradalmárokat a béke megszerzésére irányuló hősi harcukban támogatni fogjuk és hogy minden erőnkkel küzdeni fogunk azért is, hogy egyik osztálynak a másik által való kizsákmányoltatása és egyik nemzetnek a másik által való elnyomatása a mi országunkban is megszűnjék! Béke és demokrácia, föld és kenyér, szabadság és egyenlőség — ezek az eszmények hevítik a magyarországi munkások lelkét ebben a nagy történelmi pillanatban, amikor összejöttek, hogy fölszólítsák a monarchia kormányát: fogadja el az orosz forradalmi kormány ajánlotta fegyverszünetet és jelentse ki, hogy hajlandó békét kötni minden hadviselő állammal azon az alapon, hogy egyik állam se vegyen el a másiktól erőszakosan területet, egyik állam se tartsa katonai, gazdasági, politikai függőségben a többieket egyik se követeljen a másiktól nyilt vagy lepies formában hadisarcot és hogy mindegyik kötelezze magát egyenletes nemzetközi leszerelésre, a kötelező döntő biráokot 1917 november 27. snépszRVA 5