Népszava, 1918. augusztus (46. évfolyam, 177–203. sz.)
1918-08-22 / 195. szám
1918 augusztus 22. Repülőtámadás Konstantinápoly ellen (Török jelentés. — Augusztus 20.) Palesztinai arcvonal. Az angolok múlt éjszaka erős tüzérségi előkészítés után megtámadták partmenti állásainkat. Nagyobb ellenséges csapatokat, amelyek tüzérségük védelme alatt megrohanták állásainkat, hosszabb szurony- és kézi gránátharc után tökéletesen visszavertünk. Mindenütt megtartottuk állásainkat. Az ellenség vesztesége igen nagy. Sok halott maradt állásaink előtt. Ujabb, Merdzs Keszfa ellen intézett ellenséges előretörést szintén visszautasítottunk. Napközben kölcsönös tüzérségi tüzelés a szokásos mértékben. A többi arcvonalról nincs fontosabb jelenteni való. A 20-ára virradó éjszakán ellenséges repülők megtámadták Konstantinápolyt. Semmi kárt sem tettek. Néhány olasz honos ember megsebesült. * * * Macedóniában tüzérségi harcok vannak. (Bolgár jelentés. — Augusztus 21.) Macedóniai arcvonal: Ohridától nyugatra elkergettek őrségeink tüzérségi tüzeléssel francia felderítő különítményeket. Bitóliánál és a Cérna hajlásában időnként élénkebb volt a kölcsönös tüzérségi tüzelés. Mogleno környékén elkergettek előőrseink több erős ellenséges támadókülönítményt, amely vonalainkhoz közeledett Humától nyugatra és a Vardartól keletre az ellenség folytatta a heves Tüzérségi tüzelést. Tüzérségünk élénken viszonozta. A Struma torkolatánál időnként fokozódott a kölcsönös tüzérségi tevékenység. ffÉPSZAVA 5 A Gyosz. és a simnSfások sertéshúsa. * M rendőr*ség megindítja a vizsgálatot a Gyosz. szövetkezet ellen. Szerdai számunkban részletesen megírtuk azt a nagyarányú szalámicsempészési kísérletet, amelyet sikerült megakasztani és amelybe csúnya módon belekeveredett a Gyosz. fogyasztási szövetkezet, amelyet a Gyáriparosok Országos Szövetsége csakis azért létesített, hogy a munkások ellátását ne egyesegyedül a munkások szövetkezete végezze, hogy ilyenképen ez a munkáltató szervezet a munkások ezen ügyében magának beleszólást biztosítson. Ez —gondolták ők — a munkabér és munkaidő kérdésén kívül egy harmadik kapoccsal, az élelmezés kérdésével is odaköti a gyárhoz a munkásokat, amely állapot esetleges sztrájkok vagy egyéb differenciák esetén az élelmiszerek kiadatásának megtagadásával alkalmas eszköz leend a munkások megpuhítására, ellentállásuk megtörésére. Hát a Gyosz munkáltatószövetkezet létesítése óta megmutatta a gyár révén élelmezett munkásság már több ízben, hogy őt jogos harcában ilyen eszközzel megfélemlíteni nem lehetett, a munkáltatóknak szétosztás céljából a Közélelmezési Hivatal által kiutalt élelmicikkek visszatartásával letörni nem sikerülhet. De ezzel szemben most már rájöhetnek a Gyosz urai — akik a munkásság ellátásában is mindenképen hatalmi kérdést láttak —, hogy szövetkezetük létesítése, ha eredeti célját nem is szolgálhatta, de ahhoz igenis alkalmas, hogy a munkáltató szövetkezet élén álló egyének a szövetkezet révén busás haszonhoz jussanak. Ezzel szemben a munkásság most már szemléltető módon is láthatta, hogy sem a gyárak, sem a Gyosz által létesített szövetkezet nem alkalmas a munkásélelmezés becsületes lebonyolítására, mert a Népszava által is fölhozott számtalan tények kétségtelenül bizonyították, hogy a gyári ellátások, a munkáltatók szövetkezete nem egyéb, mint a visszaélések, a korrupció melegágya — a munkások mérhetetlen nagy kárára. Ezt a mi megállapításunkat a rendőrség is magáévá tette és amint az „Az Est" közli, ezen szalámicsempészési ügyből folyólag megindították az eljárást a Gyosz. fogyasztási szövetkezet ellen is. A Gyosz. ugyanis a Közélelmezési Hivataltól kapott engedélyt Hajdúböszörményben történő sertéskényszervágásra.. A levágott sertéshús mennyisége egy vagon volt. A tízezer kilogram host a Gyosz a Herz Ármin-féle szalámigyárba küldte szalámira való feldolgozás végett. Ezt a Sertésforgalmi Iroda tudomásul vette. A Herz-féle szalámigyár elkészítette a szalámit és elküldte az Élelmiszerkereskedők Áruforgalmi Részvénytársaságához. Már most az a kérdés, hogy a szalámigyár miért éppen az Élelmiszerkereskedők Részvénytársaságához küldte a munkások szájától elvont szalámit? Egyszerű ennek a magyarázata. Az Élelmiszerkereskedők Részvénytársaságának ugyanis ugyanaz a Berkovics B. Sámuel az igazgatósági tagja és tulajdonképeni irányítója, aki vezérigazgatója a Gyosz szövetkezetének. Mivel fogja bizonyítani Berkovits igazgató, hogy nem haszonlesésből akarta megrövidíteni a munkások számára szánt szalámimennyiséget? Mit fog ezen ügyhöz a Gyosz szövetkezet igazgatósága szólni most, amikor ezen, a munkásokat megrövidítő eljárás napfényre került, vagy mit szólt akkor, amikor talán Berkovics úr a munkásoktól elvont szaláminak drágább árusítása révén elért ártöbbletet a Gyosz. szövetkezet pénztárába befizette?? Hogy a Gyosz. szövetkezete mennyire nem az altruizmust tartja szem előtt, ezt azzal elárulta, hogy a Sertésforgalmi Irodától két százalék üzemköltséget kért a sertésvágások után. A Sertésforgalmi Iroda ugyanis minden sertésvágás után négy százalék üzemköltséget szed, hogy apparátusának személyzetét fizetni tudja. A Gyosz szövetkezete azzal a kéréssel fordult a Sertésforgalmi Irodához, hogy neki is négy százalékot számítson, két százalékot azonban injon a szövetkezet javára. A Gyosz szövetkezetének, amelynek az lenne a kötelessége, hogy a munkásokat a lehető legolcsóbban lássa el, ilyen módon drágábban akarta adatni a húst. A Sertésforgalmi Iroda természetesen ebbe az immorális dologba nem ment bele, annál is inkább sem, mert a Sertésforgalmi Iroda tudomást szerzett arról, miszerint a Gyosz. szövetkezet a neki átadott húsokat a gyárakban különböző és magasabb árakon árusítja a Hann!::':sokaik, mint ahogyan azt szabadna. Mindezek a körülmények arra késztették a rendőrséget — írja az „Az Est." —, hogy a Gyosz. szövetkezet ellen a vizsgálatot megindítsa és ezért kedden Klein Miksa nevü igazgatóját ki is hallgatta. Klein igazgató, aki ezen ügyben áldozat, mert látnivalóan csupán mint Strohmann szerenek védekezésül jegyzőkönyvbe diktált valelatos tripini séf, amelyből csak az a kiemelendő körülmény, hogy a Gyász szövetkezet nem most első esetben grrár.-tett a munkásoktól elvont sertéshúsból szalámit, hanem ezt megelőzően a Braue'»-íá<- bencsárugyárban is készíttetett szalámit, amely szaláminak hova fordítása iránt ugyancsak jó volna a rendőrségnek érdeklődnie. A most lefoglalt szalámi gyártása pedig azért vált szükségessé, — mondotta Klein —, mert a Gyosz.-nak — helyesebben mondva, Krautner Ferdinánd raudnitzi cégnek — kellett nagyobb mennyiségű szalámi, de a Közélelmezési Hivatal nem tudott számukra semmit sem kiutalni. Ezért bízta meg Ungár Edét azzal, hogy szerezzen a Gyosz.-nak szalámit bárhonnan, csak jó áru legyen. Ungár ezután július utolsó napjaiban értesítette őt, hogy van 60 méter mázsa szalámi, de romlott. Erre ő kijelentette, hogy akkor nem kell az áru. Augusztus 5-én vagy 6-án Ungár azután telefonon értesítette őt, hogy a szalámiból 20 métermázsa mégis használható. Ezt a 20 métermázsát azután a Gyosz át is vette, de még az ilyenképen bevallott átvett mennyiséget sem osztották ki a gyárak munkásai között, hanem elraktározták, bizonyára azzal a célzattal, hogyha ennek az ügynek a hullámai elsimulnak, ezt a 20 láda szalámit is — miként a szóbanforgó 40-et — ausztriai cégnek, jóval maximális áron fölül eladhassák. A vizsgálat tovább folyik és mi nagy érdeklődéssel várjuk annak kimenetelét. Akárhogy fogják elintézni a hatóságok és maga a Gyosz ezt a dolgot, egy már bizonyos: a munkásságnak ennél jobb és hatásosabb szemléltető példát arról, hogy a munkáltatóktól vezetett élelmezői szervek mennyire munkásellenesek és mennyire mások a munkásoktól vezetett hasonló intézmények, nem lehetett volna. Kétségtelen, hogy a munkásság ennek tanulságát majd le is vonja. Ebben az ügyben szereplő két emberről, Ungár Edéről és Berkovits B. Sámuelről mindenesetre érdekes lesz ide jegyezni, hogy egy ízben már volt dolguk ilyesfajta ügyben a rendőrséggel. Akkor — megírtuk ezt a Népszava 1917 november 6-iki számában — a Weiss Manfrédgyár munkásait rövidítették meg azzal, hogy Ungár Ede úr eladta a munkások teáját és pedig az Élelmiszerkereskedők Rt.-nak, amelynek az igazgatója Berkovits B. Sámuel úr. Akkor sikerült nekik, nem lehet tudni hogyan, menekülni a büntetés alól, a csepeli rendőrbíróság fölmentette őket. Kíváncsiak vagyunk, hogy nem fogják-e most is ezt a két urat olyan ártatlannak találni, mint a ma született gyermek. Előfizetem a figyelmébe! A Népszava előfizetési ára szeptember hó 1-től az eddigi 3 korona helyett havonta 4 korona; a heti előfizetés ára: 1 korona; egyes példány ára: 16 fillér. Kérjük t. előfizetőinket és olvasóinkat, hogy ezt a változást az előfizetés megújításánál és lapunk vásárlásánál figyelembe venni szíveskedjenek. * # * Két nyilt levél főtisztelendő dr. Vass József úrhoz. I. Főtisztelendő úr! Engem már régóta térítget egy keresztény-szociális agitátor, akit az állam tulajdonában levő üzemünk vezetősége egyenesen abból a célból léptetett elő, hogy minket kiragadjon a „nemzetközi betyárok" körmei közül ez betereljen a „keresztény akolba. Az illető eddig nem igen tudta nekem megmagyarázni, hogy miért kell „keresztény" alapon szervezkednünk; mi tudta bebizonyítani, hogy ezen az uton biztosabban eljutunk a magasabb bérhez, a rövidebb munkanaphoz, az egészségesebb lakáshoz, a rokkantsági és a légköri biztosításhoz és végül a kizsákmányolás teljes megszüntetéséhez. Most megismertem az ön tanítását, amely szerint azért kell „keresztény" alapon szervezkednünk, hogy ,,gazdasági küzdelmeinkben is keresztények, mert magyarok akarunk maradni". Bocsánatot kérek, én tót vagyok és ámbár szeretem magyar proletár-testvéreimets a magyar kultúrát, mégis tót akarok maradni számos társammal együtt. Így azonban, az Ön tanítása szerint, nem lehetek keresztény szervezetnek a tagja, hiszen keresztény alapon azért kell szervezkednünk, „mert magyarok akarunk maradni". Tehát ha egyébért nem, már ezért, is kénytelen vagyok lemondani arról a szerencséről, hogy az Ön nem jogra, hanem engedelmességre nevelt nyájához tartozzam és inkább csak a mi nemzetközi szervezetünkben maradok, amely azt akarja, hogy barom sorból embersorba emelkedjünk, elnyomott szolgákból teljes jogú honpolgárokká váljunk s emellett nem avatkozik bele nemzeti és vallási hovatartozásunkba, csak azt követeli, hogy se vallási, se nemzeti törekvéseink ne ütközzenek bele mindnyájunk közös céljába, amely az, hogy mi magunknak jogos részt biztosítsunk ama földi javakból, amelyekhez önök oly szívósan ragaszkodnak, bárha minekünk a földi javak megvetését és a túlvilági javak előbb valóságát hirdetik is. Még valamit. Ha keresztény és magyar önök szerint egyet jelent: magyar volt-e a honalapító, de pogány Árpád vezér és magyar volt-e Kupa vezér, akit István király úgy tanított meg a kereszténység magasztos elveire, hogy négy darabra vágatta és az ország négy városának kapuira szögeztette!? És tessék azt is megmondani: a kereszténységet ilyen eszközökkel terjesztő István király durva volt-e, elbetyárosodott volt-e az ön szigorú ítélete szerint?! Főtisztelendőséged szíves válaszát várva, Í Aláirbs.)