Népszava, 1919. március (47. évfolyam, 52–76. sz.)

1919-03-12 / 61. szám

A somogyi sztrájk győzelmesen véget ért Négytagú bizottságot neveztek ki 5©­mosymcgye élére a Sermaa Sia­vetkere­tek megalakítására. — A kormánybiztosi kérdésben is megegyeztek. — A szociál­demokrata és a kisgazdapárt együttes 4 gyűlése. Kaposvárról",telefonálja a Népszava tudó­sítója.­­A" sztrájk, amely Kaposvárott és az egész Somogy megye területén a termelőszövetke­zetekért megindult, kedden délre győzelme­­sen befejeződött annak a megállapodásnak az alapján, amelyet a Népszava keddi száma ismertetett. Teljesen érvényre jutott a szo­ciáldemokrata pártnak az az álláspontja, hogy a termelésnek minden zökkenő nélkül való folytonossága, az ez évi termés és a vá­rosok­ élelmezése csak úgy biztosítható, ha minél több termelőszövetkezet alakul az­­ egész országban, Somogy megye területére, hogy a termelő­szövetkezetek megalakítása minél gyorsab­ban és biztosabban megtörténhessék, a tör­vény rendelkezéseinek teljes érvényben tar­tása mellett és az összes igényjogosultak kielégítésére, négytagú bizottságot állítottak. A bizottság élén mint direktor egy szak­ember áll: Parkas Adolf gazdatiszt elvtárs, ezenkívül a szociáldemokrata párt és a kis­gazdapárt egy-egy képviselője, végül egy mérnök. A termelőszövetkezeteknek a­z egész vona­lon való haladékfalak­ megszervezésére a bi­zottság minden intézkedést megtett. Kedden Somogy megye egész területéről a kisgazdapárt emberei mintegy négyezren Kaposvárott jöttek össze, hogy pártgyűlést "tartsanak. A szociáldemokrata párt, mivel úgy látta, hogy a kisgazdapárt részéről ez erőpróba akar lenni, szintén nagygyűlést hirdetett és több mint 16.000 emberrel vo­nult föl a Honvéd­ térre,­­ahova a kisgazda­párt a maga gyűlését hirdette. A Szabó István miniszterrel történt előzetes megbe­szélés alapján, miután a termelőszövetkezé­­­­ekre vonatkozó megállapodás lehetővé tette a megértést, együttes gyűlést tartottak. Az impozáns nagygyűlésen így több mint 20.000 főnyi tömeg vett részt. Szabó István miniszter a gyűlésen­­ mon­dott beszédében messzemenő konciliáns kije­lentéseket tett a termelőszövetkezetek meg­szervezésének biztosítására vonatkozóan. A szociáldemokrata párt képviselője ezzel szemben kijelentette, hogy biztosítani fog­ják, a kisgazdapárt agitációs szabadságát. Az­ impozáns gyűlés egész lefolyása alatt a legkisebb rendzavarás sem történt. Megállapodás jött létre a másik­­ '­lére he­lyezett kérdésben is, a kormánybiztosíáá­ kérdésében. A minisztertanács által kikül­dött Vincze Sándor és Propper elvtársak, a kisgazdapárt, képviselője, valamint a szo­ciáldemokrata­ párt központi megbízottja vég­legesen olyan értelmű­ megegyezésben álla­podtak meg, hogy a kisgazdapárti dr. Neu­bauer Ferenc, akit a minisztertanács három héttel ezelőtt kormánybiztossá nevezett ki Somogy megye élére, a kormánybiztosságról lemond, a kaposvári szociáldemokrata párt pedig követeli, hogy szocialista kormánybiz­tost nevezzenek ki a megye élére. A minisz­tertanács kiküldöttei és a két párt képviselői­ből alakult értekezlet egyhangúan e mellett a megoldás mellett foglalt állást. Kijelen­tette még az értekezlet, hogy elvárja, hogy a kisgazdapártot ezzel szemben a kormány rekompenzálni fogja. Egyébként a háromtagú direktórium mindaddig intézni fogja a megye ügyeit, amíg az új szocialista kormánybiztost ki nem nevezik. * Pusztaka­rádról írja tudósítónk: Köztudomású, hogy a Bodrogközön már bé­kében is nagy volt a nép földszükséglete, amely megnyilvánult 1896-ban is, amikor csak több század katonaság kivezényl­ésével tudták a lázadást elfojtani. A tavaszi mun­kák megindultával újra erősen jelentkezett a népben a föld utáni vágy, úgy hogy a sá­rospataki szociáldemokrata párt a pusz­ta­karádi szociáldemokrata párttal­ egyetértően elhatározta, hogy küldöttségileg fölkeresi a földmivelésügyi minisztert, hogy a Bodrog­közben minél előbb bizottságot küldjön, amely a végleges rendezés előtt földműves termelőszövetkezetek alakításával az ideiglenes rendezést keresztü­lvihette. A kormány kormánybiztos kiküldését látta szükségesnek és ebben a minőségben Buza Bélát, delegálta. A kormánybiztos mielőtt ki­szállt volna, természetesen in­formáltatta magát és meggyőződést szerzett arról, hogy a szociáldemokrata pártok csak a törvény keretén belül akarják az ideiglenes rende­zést keresztülvinni. A kormánybiztos arról is meggyőződött, hogy ahol a birtokokat termelőszövetkezet céljaira már átvették, a föld megmunkálása sehol egy percre meg nem, akadt és sehol erőszakos birtokfoglalás nem történt, hanem mindenütt nyugodtan megvárja a nép, amíg a bizottság meg fog jelenni, sőt erősen el van határozva, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy a termelés biztosíttassák. A kormány részéről Rácz államtitkár sür­gönyileg értesítette is a szociáldemokrata pártokat, hogy a néni megnyugtatása végett még e­ hét folyamán a Bodrogközre bizottság fog kiszállani. Az egész Bodrogközön a termelőszövet­kezetek már megalakultak és az eddig vona­kodott kisgazdák is belátták, hogy csak a termelőszövetkezetek révén látják jogos érdekeiket kellően megvédve és a végleges rendezésig csak ezen az alapon lehet a föld­birtokreformot megoldani és a termést biz­tosítani. HEPESAVA 3919 március 12. A német nemzetgyűlés a vallás­oktatásról. (Weimar, március 11.) A nemzetgyűlésen a gyarmatügyi miniszter a kormány nevében következő nyilatkozatot teszi: Az államnak je­lenleg nincs befolyása a közoktatásra. A kor­mány ennélfogva nem foglalhat állást a vallás­oktatás kérdésében a különállamok esetleges törekvéseivel szem­ben. Hellmann (szociáldemokrata) kifejti: Az egy­ház és az állam kérdésének tárgyalásánál az egyház ha­talomvágya­ lépett előtérbe. Az egy­ház maga az oka annak, hogy a nép nagy része ellenséges érzülettel viseltetik vele szemben. Mindazonáltal készséggel elismerjük, hogy az egyes államok beavatkozása a vallásoktatás kérdésébe taktikailag szerencsétlen és antide­mokratikus volt, mert elébe vásztak a nemzet­gyűlés határozatának. Mi a teljes lelkiismereti s­­abads­­g érdekében követeljük a vallásokta­tásnak mint külön tantárgynak a mellőzését. A vallástalan iskolának azonban r­om szabad vall:'­illene lennie, csak éppen föl kell sza­badulnia a vallásoktatástól. Mans'»­­ch dr. (centrum): A centrum Ragasz­kodik ahhoz, hogy az egyház fölügyelete alatt álló vallásoktatás a népiskolák tantervébe be­illesztésséér. W­ _­s (demokrata) szerint a kormánynak igaza vaa, h­a azt mondja, hogy ebben a kér­désben nem illetékes. Koeltzseh (német nemzeti): A kormány nyi­latkozata nem is megnyugtató. Pártja ragaszko­dik a ke­resztén­y népiskolához és a kereszt­ény vallásoktatáshoz. Zietz asszony (füpt.s­'tlen szociaista) szerint pártja az egységes iskola híve. A szocialistáik a vallást,és a szocializmus világnézetét állítják szembe és­ nem hiszik, hogy ezzel bárkire is lelkiismereti kényszert gyakorolnának. "Aki a gyermekét vallásoktatásban kívánja részesí­teni, az tegye ezt meg otthon. a­z örökség. * Ista Gny de Manpissant. — Fordította Sabján Ist­ván. — A V­ágosság-künyvtár 40-05. száma. — A Népszava.Könyvk­eressiedés Kiadása. Ára 1 K 80 f.­­ A világirodalom elbeszélő írói között alig akad talán még egy, aid oly kíméletlenül és erőteljesen támadta volna a magántulajdonra alapított társadalmi rendet, mint Guy de Maupassant, a nagyszerű francia. Nem vélet­len hát az, hogy erkölcstelen írónak tartja a hivatalos kritika, noha kénytelen elismerni róla, hogy nagy emberismerő, nagy író, nagy művész. Így azután „műveit családok" aszta­lára ritkán kerül egy-egy könyve. A nyárs­polgár két­­Maupassant-t ismer: az egyiket diákkorából, azokból a hézagos, majdnem ki­vonatolt könyvekből, amelyeket a „Faublan lovag -ért és „A pamlag emlékirataidért ka­pott cserébe pajtásaitól, a másik az a­ kiherélt Maupassant, akit válogatott elbeszéléseiben nyugodtan rábíz a lányára is. Persze, egyik sem az ig­azi. Maupassant hig­gadt, bölcs, csodálatosan tiszta látású ember, finom költő és becsületes, meg nem alkuvó író. A bölcs józan érdeklődésével néz bele az életbe és látván az emberi nyomorúságot, hitványsá­got, nem tör ki szitkokba, nem sóhajtozik, nem viccel, hanem a költő bátorságával egyszerűen kimondja, hogy a kenyérkeresés, a család, a pap, az isten, a katona, a törvény nyomja-fojtja­ sárba-szennybe az embert. A szocialista ezt így mondja: a társadalmi viszonyok, végső so­ron a magántulajdon. Így kerül — írásai ré­vén — az előkelő, arisztokrata hajlamú, finom francia művész a szocializmusért küzdők tá­borába. Miről van szó „Az örökség"-ben? Az egyszerű ember (én, aki e sorokat írom, te, aki olvasod) minden bizonnyal nem látna meg­ többet az élet hanyag mozdulattal kikapott részletéből, mint azt hogy van két ember, aki segít egy­máson. Jólét helyébe jót várj: örökölnek egy milliót és ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. De jön Maupassant és csak annyit mutat meg, hogy van egy millió, amely vala­hogyan (hogyant ne kérdd!) egy maroknyi nyomorult fickó közé kerül. Feltétele a millió­nak egy gyerek, egy végrendeletileg meghatá­rozott és körülírt gyerek, aki — pedig m­it meg nem tesznek érdekében! — nem tud létrejönni. Úristen, micsoda kavarodás lesz ebből! Akik eddig szerették, most meggyűlölik egymást, családi érzés, házassági h­űség, szemérem, sze­relem, barátság, becsület,­­ mind áldozatul dobatik a millió oltárára. Végre létrejön a gyerek (hogyan? ne kérdd!) és a­ millió áldó napja kisüt a harcok haragos fellegei közül. Elül a vad marakodás zaja: az emberek szere­tik egymást, családi érzés, házassági hűség, szemérem, szerelem, barátság ás becsület újra elfoglalja helyét az erkölcs birodalmában. Ezt a témát úgy hívják, hogy kényes téma s bizony a pesti író nem hagyná, kiaknázatlanul azt a sok „érzéki" részletet, ami a megírásánál lépten-nyomon kínálkozik. De Maupassantnak, az erkölcstelennek, semmivel sem fontosa­bbak a nemi problémák, mint bármi egyéb: nem retten vissza semmi brutalitástól, ha szükség­e van rá, de egy illetlen szót sem ejt, ha a helyzet föltétlenül meg nem kívánja. Flaubert-től, a legtárgyilagosabb művésztől, tanult írni s mű­veiből ő maga — igy lehetne mondani — ki­­ se látszik. Hanlgja a nyugodt elbeszélőé és I nyelve a legcsodálatosabb nyelv: egyszerű, I friss és tiszta, mint a harmatcsöpp, amelyben f benne ragyog a mindenség tarkasága. A mau- i passanti nyelvről fogalma sem lehet annak, aki­­ fordításból ismeri. De még mindig marad elég, amit a legrosszabb fordítás sem tud elsikkasz­tani.. " Csak egyet, nehéz megérteni. ,.Az örökség" emberei oly " nevetségesek pikáns 1­-1 sorsuk­ban, oly hitványak örömükben, oly hazugok mindig s amellett oly nyilvánvaló: miért,­­­hogy az ember már ma sem érti, hogyan le­hetett ennyire tisztán látni s mégis belenyu­godni a társadalom ilyen rendjébe? De Man­paus,ant-t művei milliomossá tették, ugy élt, mint. egy igazi főúr és ez — sok mindent, meg­magyaráz. Sabján István * — A Munkástanács egyhangúan a válasz­tások mellett foglalt állást. A Munkástanács kedden délután 5 órára halasztott ülésén folytatták a hétfőn éjszaka, félbeszakadt vitát a napirendi pontról, a politikai helyzetről és a választásokról. A vita során minden ol­dalról azokat a lehetőségeket, eszközöket és előfeltételeket világították meg, amelyekkel az agitációnak meg kell indulnia. A fölfogás mindezekre a kérdésekre nézve egységes volt, erősebbé és szenvedélyesebbé a vita an­nál a kérdésnél éleződött ki, hogy mi módon lehessen az abszolút többséget biztosítani. A Munkástanács meggyőződése és akarata arra vonatkozóan, hogy a többséget meg kell nyernie és meg fogja nyerni, teljesen egysé­ges és szilárd volt. Kunfi elvtárs zárószava után minden egyéb indítványt mellőzve és a pártvezetőséghez utasítva, egyhangúan ki­mondotta­n, Munkástanács, hogy tudomásul veszi a választások kiírását és az agitációt megindítja. Elfogadja az előterjesztést azzal az egyetlen feltétellel, hogy miután a Munkk­ástanács a termés biztosítását és fokozását csak a termelőszövetkezetek megszervezésé­vel látja elérhetőnek, követeli a szociálde­mokrata párt befolyásának biztosítását a földreform megvalósítása, körül és követeli, hogy a termelőszövetkezetek megszervezé­sért állítsanak föl külön ügyosztályt a föld­művelésügyi minisztériumban és ezt a szo­ciáldemokrata p­árt bizalmi emberei vezes-

Next