Népszava, 1919. március (47. évfolyam, 52–76. sz.)
1919-03-12 / 61. szám
A somogyi sztrájk győzelmesen véget ért Négytagú bizottságot neveztek ki 5©mosymcgye élére a Sermaa Siavetkeretek megalakítására. — A kormánybiztosi kérdésben is megegyeztek. — A szociáldemokrata és a kisgazdapárt együttes 4 gyűlése. Kaposvárról",telefonálja a Népszava tudósítója.A" sztrájk, amely Kaposvárott és az egész Somogy megye területén a termelőszövetkezetekért megindult, kedden délre győzelmesen befejeződött annak a megállapodásnak az alapján, amelyet a Népszava keddi száma ismertetett. Teljesen érvényre jutott a szociáldemokrata pártnak az az álláspontja, hogy a termelésnek minden zökkenő nélkül való folytonossága, az ez évi termés és a városok élelmezése csak úgy biztosítható, ha minél több termelőszövetkezet alakul az egész országban, Somogy megye területére, hogy a termelőszövetkezetek megalakítása minél gyorsabban és biztosabban megtörténhessék, a törvény rendelkezéseinek teljes érvényben tartása mellett és az összes igényjogosultak kielégítésére, négytagú bizottságot állítottak. A bizottság élén mint direktor egy szakember áll: Parkas Adolf gazdatiszt elvtárs, ezenkívül a szociáldemokrata párt és a kisgazdapárt egy-egy képviselője, végül egy mérnök. A termelőszövetkezeteknek az egész vonalon való haladékfalak megszervezésére a bizottság minden intézkedést megtett. Kedden Somogy megye egész területéről a kisgazdapárt emberei mintegy négyezren Kaposvárott jöttek össze, hogy pártgyűlést "tartsanak. A szociáldemokrata párt, mivel úgy látta, hogy a kisgazdapárt részéről ez erőpróba akar lenni, szintén nagygyűlést hirdetett és több mint 16.000 emberrel vonult föl a Honvéd térre,ahova a kisgazdapárt a maga gyűlését hirdette. A Szabó István miniszterrel történt előzetes megbeszélés alapján, miután a termelőszövetkezéekre vonatkozó megállapodás lehetővé tette a megértést, együttes gyűlést tartottak. Az impozáns nagygyűlésen így több mint 20.000 főnyi tömeg vett részt. Szabó István miniszter a gyűlésen mondott beszédében messzemenő konciliáns kijelentéseket tett a termelőszövetkezetek megszervezésének biztosítására vonatkozóan. A szociáldemokrata párt képviselője ezzel szemben kijelentette, hogy biztosítani fogják, a kisgazdapárt agitációs szabadságát. Az impozáns gyűlés egész lefolyása alatt a legkisebb rendzavarás sem történt. Megállapodás jött létre a másik 'lére helyezett kérdésben is, a kormánybiztosíáá kérdésében. A minisztertanács által kiküldött Vincze Sándor és Propper elvtársak, a kisgazdapárt, képviselője, valamint a szociáldemokrata párt központi megbízottja véglegesen olyan értelmű megegyezésben állapodtak meg, hogy a kisgazdapárti dr. Neubauer Ferenc, akit a minisztertanács három héttel ezelőtt kormánybiztossá nevezett ki Somogy megye élére, a kormánybiztosságról lemond, a kaposvári szociáldemokrata párt pedig követeli, hogy szocialista kormánybiztost nevezzenek ki a megye élére. A minisztertanács kiküldöttei és a két párt képviselőiből alakult értekezlet egyhangúan e mellett a megoldás mellett foglalt állást. Kijelentette még az értekezlet, hogy elvárja, hogy a kisgazdapártot ezzel szemben a kormány rekompenzálni fogja. Egyébként a háromtagú direktórium mindaddig intézni fogja a megye ügyeit, amíg az új szocialista kormánybiztost ki nem nevezik. * Pusztakarádról írja tudósítónk: Köztudomású, hogy a Bodrogközön már békében is nagy volt a nép földszükséglete, amely megnyilvánult 1896-ban is, amikor csak több század katonaság kivezénylésével tudták a lázadást elfojtani. A tavaszi munkák megindultával újra erősen jelentkezett a népben a föld utáni vágy, úgy hogy a sárospataki szociáldemokrata párt a pusztakarádi szociáldemokrata párttal egyetértően elhatározta, hogy küldöttségileg fölkeresi a földmivelésügyi minisztert, hogy a Bodrogközben minél előbb bizottságot küldjön, amely a végleges rendezés előtt földműves termelőszövetkezetek alakításával az ideiglenes rendezést keresztülvihette. A kormány kormánybiztos kiküldését látta szükségesnek és ebben a minőségben Buza Bélát, delegálta. A kormánybiztos mielőtt kiszállt volna, természetesen informáltatta magát és meggyőződést szerzett arról, hogy a szociáldemokrata pártok csak a törvény keretén belül akarják az ideiglenes rendezést keresztülvinni. A kormánybiztos arról is meggyőződött, hogy ahol a birtokokat termelőszövetkezet céljaira már átvették, a föld megmunkálása sehol egy percre meg nem, akadt és sehol erőszakos birtokfoglalás nem történt, hanem mindenütt nyugodtan megvárja a nép, amíg a bizottság meg fog jelenni, sőt erősen el van határozva, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy a termelés biztosíttassák. A kormány részéről Rácz államtitkár sürgönyileg értesítette is a szociáldemokrata pártokat, hogy a néni megnyugtatása végett még e hét folyamán a Bodrogközre bizottság fog kiszállani. Az egész Bodrogközön a termelőszövetkezetek már megalakultak és az eddig vonakodott kisgazdák is belátták, hogy csak a termelőszövetkezetek révén látják jogos érdekeiket kellően megvédve és a végleges rendezésig csak ezen az alapon lehet a földbirtokreformot megoldani és a termést biztosítani. HEPESAVA 3919 március 12. A német nemzetgyűlés a vallásoktatásról. (Weimar, március 11.) A nemzetgyűlésen a gyarmatügyi miniszter a kormány nevében következő nyilatkozatot teszi: Az államnak jelenleg nincs befolyása a közoktatásra. A kormány ennélfogva nem foglalhat állást a vallásoktatás kérdésében a különállamok esetleges törekvéseivel szemben. Hellmann (szociáldemokrata) kifejti: Az egyház és az állam kérdésének tárgyalásánál az egyház hatalomvágya lépett előtérbe. Az egyház maga az oka annak, hogy a nép nagy része ellenséges érzülettel viseltetik vele szemben. Mindazonáltal készséggel elismerjük, hogy az egyes államok beavatkozása a vallásoktatás kérdésébe taktikailag szerencsétlen és antidemokratikus volt, mert elébe vásztak a nemzetgyűlés határozatának. Mi a teljes lelkiismereti sabadsg érdekében követeljük a vallásoktatásnak mint külön tantárgynak a mellőzését. A vallástalan iskolának azonban rom szabad vall:'illene lennie, csak éppen föl kell szabadulnia a vallásoktatástól. Mans'»ch dr. (centrum): A centrum Ragaszkodik ahhoz, hogy az egyház fölügyelete alatt álló vallásoktatás a népiskolák tantervébe beillesztésséér. W _s (demokrata) szerint a kormánynak igaza vaa, ha azt mondja, hogy ebben a kérdésben nem illetékes. Koeltzseh (német nemzeti): A kormány nyilatkozata nem is megnyugtató. Pártja ragaszkodik a keresztény népiskolához és a keresztény vallásoktatáshoz. Zietz asszony (füpt.s'tlen szociaista) szerint pártja az egységes iskola híve. A szocialistáik a vallást,és a szocializmus világnézetét állítják szembe és nem hiszik, hogy ezzel bárkire is lelkiismereti kényszert gyakorolnának. "Aki a gyermekét vallásoktatásban kívánja részesíteni, az tegye ezt meg otthon. az örökség. * Ista Gny de Manpissant. — Fordította Sabján István. — A Vágosság-künyvtár 40-05. száma. — A Népszava.Könyvkeressiedés Kiadása. Ára 1 K 80 f. A világirodalom elbeszélő írói között alig akad talán még egy, aid oly kíméletlenül és erőteljesen támadta volna a magántulajdonra alapított társadalmi rendet, mint Guy de Maupassant, a nagyszerű francia. Nem véletlen hát az, hogy erkölcstelen írónak tartja a hivatalos kritika, noha kénytelen elismerni róla, hogy nagy emberismerő, nagy író, nagy művész. Így azután „műveit családok" asztalára ritkán kerül egy-egy könyve. A nyárspolgár kétMaupassant-t ismer: az egyiket diákkorából, azokból a hézagos, majdnem kivonatolt könyvekből, amelyeket a „Faublan lovag -ért és „A pamlag emlékirataidért kapott cserébe pajtásaitól, a másik az a kiherélt Maupassant, akit válogatott elbeszéléseiben nyugodtan rábíz a lányára is. Persze, egyik sem az igazi. Maupassant higgadt, bölcs, csodálatosan tiszta látású ember, finom költő és becsületes, meg nem alkuvó író. A bölcs józan érdeklődésével néz bele az életbe és látván az emberi nyomorúságot, hitványságot, nem tör ki szitkokba, nem sóhajtozik, nem viccel, hanem a költő bátorságával egyszerűen kimondja, hogy a kenyérkeresés, a család, a pap, az isten, a katona, a törvény nyomja-fojtja sárba-szennybe az embert. A szocialista ezt így mondja: a társadalmi viszonyok, végső soron a magántulajdon. Így kerül — írásai révén — az előkelő, arisztokrata hajlamú, finom francia művész a szocializmusért küzdők táborába. Miről van szó „Az örökség"-ben? Az egyszerű ember (én, aki e sorokat írom, te, aki olvasod) minden bizonnyal nem látna meg többet az élet hanyag mozdulattal kikapott részletéből, mint azt hogy van két ember, aki segít egymáson. Jólét helyébe jót várj: örökölnek egy milliót és ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. De jön Maupassant és csak annyit mutat meg, hogy van egy millió, amely valahogyan (hogyant ne kérdd!) egy maroknyi nyomorult fickó közé kerül. Feltétele a milliónak egy gyerek, egy végrendeletileg meghatározott és körülírt gyerek, aki — pedig mit meg nem tesznek érdekében! — nem tud létrejönni. Úristen, micsoda kavarodás lesz ebből! Akik eddig szerették, most meggyűlölik egymást, családi érzés, házassági hűség, szemérem, szerelem, barátság, becsület, mind áldozatul dobatik a millió oltárára. Végre létrejön a gyerek (hogyan? ne kérdd!) és a millió áldó napja kisüt a harcok haragos fellegei közül. Elül a vad marakodás zaja: az emberek szeretik egymást, családi érzés, házassági hűség, szemérem, szerelem, barátság ás becsület újra elfoglalja helyét az erkölcs birodalmában. Ezt a témát úgy hívják, hogy kényes téma s bizony a pesti író nem hagyná, kiaknázatlanul azt a sok „érzéki" részletet, ami a megírásánál lépten-nyomon kínálkozik. De Maupassantnak, az erkölcstelennek, semmivel sem fontosabbak a nemi problémák, mint bármi egyéb: nem retten vissza semmi brutalitástól, ha szüksége van rá, de egy illetlen szót sem ejt, ha a helyzet föltétlenül meg nem kívánja. Flaubert-től, a legtárgyilagosabb művésztől, tanult írni s műveiből ő maga — igy lehetne mondani — ki se látszik. Hanlgja a nyugodt elbeszélőé és I nyelve a legcsodálatosabb nyelv: egyszerű, I friss és tiszta, mint a harmatcsöpp, amelyben f benne ragyog a mindenség tarkasága. A mau- i passanti nyelvről fogalma sem lehet annak, aki fordításból ismeri. De még mindig marad elég, amit a legrosszabb fordítás sem tud elsikkasztani.. " Csak egyet, nehéz megérteni. ,.Az örökség" emberei oly " nevetségesek pikáns 1-1 sorsukban, oly hitványak örömükben, oly hazugok mindig s amellett oly nyilvánvaló: miért,hogy az ember már ma sem érti, hogyan lehetett ennyire tisztán látni s mégis belenyugodni a társadalom ilyen rendjébe? De Manpaus,ant-t művei milliomossá tették, ugy élt, mint. egy igazi főúr és ez — sok mindent, megmagyaráz. Sabján István * — A Munkástanács egyhangúan a választások mellett foglalt állást. A Munkástanács kedden délután 5 órára halasztott ülésén folytatták a hétfőn éjszaka, félbeszakadt vitát a napirendi pontról, a politikai helyzetről és a választásokról. A vita során minden oldalról azokat a lehetőségeket, eszközöket és előfeltételeket világították meg, amelyekkel az agitációnak meg kell indulnia. A fölfogás mindezekre a kérdésekre nézve egységes volt, erősebbé és szenvedélyesebbé a vita annál a kérdésnél éleződött ki, hogy mi módon lehessen az abszolút többséget biztosítani. A Munkástanács meggyőződése és akarata arra vonatkozóan, hogy a többséget meg kell nyernie és meg fogja nyerni, teljesen egységes és szilárd volt. Kunfi elvtárs zárószava után minden egyéb indítványt mellőzve és a pártvezetőséghez utasítva, egyhangúan kimondottan, Munkástanács, hogy tudomásul veszi a választások kiírását és az agitációt megindítja. Elfogadja az előterjesztést azzal az egyetlen feltétellel, hogy miután a Munkkástanács a termés biztosítását és fokozását csak a termelőszövetkezetek megszervezésével látja elérhetőnek, követeli a szociáldemokrata párt befolyásának biztosítását a földreform megvalósítása, körül és követeli, hogy a termelőszövetkezetek megszervezésért állítsanak föl külön ügyosztályt a földművelésügyi minisztériumban és ezt a szociáldemokrata párt bizalmi emberei vezes-