Népszava, 1919. április (47. évfolyam, 77–103. sz.)
1919-04-04 / 80. szám
z Addig tartjuk a hatalmat, szilárdan és használjuk minden erővel a kapitalizmus rombolására, a szocializmus építésére. Jaj annak, aki ezt a hatalmat bántja, mert a forradalmi proletariátussal találja magát szemben. A fejünkkel felelünk, de ezt a fejet csak a Magyarországi Tanácsköztársasást országos gyűlése távolíthatja el a nyakunkról. Kun Béla. A proletárdiktatúra biztosítása. Nyíltan és őszintén kell beszélnünk. Nem ér semmit, ha napról-napra csak azt hangoztatjuk, hogy mit alkottunk, végzetes volna, ha nem mutatnánk rá azokra a jelenségekre, amelyek a proletárdiktatúrát veszélyeztetik. " A magyar proletárság napok alatt rombolta le azt a szörnyű gépezetet, amelyet a polgári társadalom évtizedeken át alkotott, hogy az emberek óriási többségét tudatlanságban, elnyomatásban tartsa, hogy egy maroknyi kisebbség a nagy többséget kizsákmányolhassa. Gonosz tudatossággal fölépített művészi építmény volt a kapitalizmus vára. A társadalom minden intézménye csodálatos összműködést fejtett ki arra, hogy az éhező, nyomorgó millióknak ne lehessen sem szellemi, sem fizikai erejük arra, hogyeltiporhassák elnyomóikat. Nemcsak a nyílt erőszak intézményei: a hadsereg, a rendőrség, katonaság tartott étletében a lenyűgözött milliókat, hanem az iskola, az egyház és a sajtó népbutító munkája is. A fegyveres erő mellé odaszegődtették a szellemi bilincseket is; legfőbb törekvésük az volt, hogy a tömegek ne juthassanak olyan kultúrfokra, amely a fölszabaduló harcot sikeressé teheti. Most összeomlott a sziklaszilárdnak hitt építmény. Most ""derült ki, hogy a tömegek maguk tartották fönn a kapitalista rendszert, hogy nélkülük milyen gyönge és tehetetlen az elnyomók serege. Szédületes gyorsasággal szüntette meg a Forradalmi Kormányzótanács a kizsákmányolás lehetőségét. Néhány nap előtt még minden a magántulajdon szentségét őrizte és ma már az egész vonalon köztulajdonban vannak azok a nagy termelő eszközök, amelyek segítségével a munkások éhsége és nyomorúsága árán egy kis osztálynak termeltek profitot. A szocializált gyár, a köztulajdonba vett bánya, föld és ház hirdeti, hogy az emberiségnek szebb jövője készül, hogy a régi társadalom romjain fölépül az új társadalom, amelyben nem lesznek elnyomottak és nem lesznek elnyomók. Rombolni és építeni, ez a "kettős feladat a proletárság történelmi hivatása. Eddig simán, zökkenő nélkül sikerült lerombolni azokat az intézményeket, amelyek a szocialista társadalom kiépítésének lehetőségeit gátolták. A tőkésosztály részéről semmiféle ellentállástól nem kell félnünk, mert a fegyveres hatalom teljesen a munkások kezében veri és ez lehetővé teszi, hogy minden ellenforradalmi mozgalmat csírájában elfojthassunk. A munkások táborában is eddig csodálatos rend és fegyelem segítette elő az alkotó munkát. Ha egyesek vagy egyes csoportok részéről történtek is visszaéléseik, ez csak annak tudható be, hogy a Forradalmi Kormányzótanács emberfölötti munkája mellett nem tudta átvinni mindenkinek a meggyőződésébe, hogy milyen szédítően nagyok a proletárdiktatúra eredményei, hogy a jelenleginél gyorsabb iramú átalakulást a világtörténelem nem tud fölmutatni. Nincsen a kapitalista társadalomnak egyetlen olyan elnyomó intézménye, amelyet a proletárdiktatúra csákánya szétte volna azt hinni, hogy máról-holnapra az egész gépezet minden kerekét ki lehet cserélni. A Forradalmi Kormányzótanács vaskövetkezetességgel dolgozik azon, hogy a régi rendszer embereit, a polgári ideológia követőit eltávolítsa azokról a helyekről, ahol a forratalalom építő munkáját megakadályozhatják és minden intézménynél gondoskodik arról, hogy a cselekvő hatalmat, az intézkedés jogát a munkások kezébe adja. Csupán ez a módszer biztosíthatja a proletárdiktatúra fönnmaradását. Csak akkor szilárdíthatjuk meg a jelenlegi súlyos viszonyok között a munkások uralmát, ha gondoskodni tudunk életszükségleteinkről, ha fön tudjuk tartani a termelést, a forgalmat, az ország élelmezését, a belső rendet, ha megvédhetjük az országot az imperializmussal szemben. Ezeket a nagy feladatokat nem szabad veszélyeztetni éretlen egyéni akciókkal. Az a feladat, amelyre a proletárdiktatúra vállalkozott, mindenütt egész embereket kivon, olyan férfiakat, akik komolyan és öntudatosan cselekednek, akiket nem hevítenek fantasztikus ábrándok, akik minden cselekedetükben a gyakorlati élet lehetőségeit vizsgálják. Csak éretlen könnyelműség azonsopánkodni, hogy a magyar proletárság forradalma vér nélkül, nagyobb fölfordulások nélkül győzött. Csak az embertelen rajongók követelése lehet az, hogy kegyetlen erőszakkal kell büntetni ott is, ahol nincsen ellenlálás, hogymindent a feje tetejére kell álltani, mert így külsőleg is demonstrálni lehet, hogy véresen törtük le az uralkodó osztályokat. Ne felejtsük el, hogy külpolitikailag is roppant fontos érdekek kívánják meg a proletárdiktatúra vasfegyelmű rendjét. Azt akarjuk mindnyájan, hogy a világ többi elnyomott népei a, mi példánkon tanuljanak és bennünket kövessenek. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a proletárdiktatúra ügyének világszerte óriási erőt kölcsönzött az a rend és fegyelem, amelyet a magyar munkások az átalakulásnál biztosítottak. Akik zavart és anarchiát kivonnak, amikor a polgári ellenforradalom sehol sem mutatkozik, akik hegy ellenkedni akarnak, amikor arra nincsen szükség, akik ok nélkül fenyegetnek és terrorizálnak, azok a proletárdiktatúra igazi ellenségei, akikkel le kell számolni. Amikor a volt szociáldemokrata párt a kommunistákkal egyesült, ezt nyíltan, őszintén, minden hátsó gondolat nélkül tette. Ráhelyezkedtünk föntartás nélkül a proletárdiktatúra alapjára és olyan iramban valósítottuk meg azokat a követeléseket, amelyeket az új rend biztosítása megkívánt, hogy az egész világ balszárnyú proletársága ujjongó örömmel üdvözölte forradalmunkat. Orosz elvtársaink üdvözlő sürgönyei is bizonyítják** hogy teljes mértékben bíznak bennünk és éppen Lenin volt az, aki intett bennünket, hogy nem kövessük el azokat a hibákat, amelyek az orosz forradalom ügyét veszélyeztették. # A forradalmi kormányzótanács a legteljesebb harmóniában működik és a tömegeknek követniök kell ezt a példát. A magyarországi proletárság nem küzd már két táborban, vétkes bűnt követnek el tehát azok, akik a szervezetekben gyűlölködést akarnak előidézni, akik a terrort a szervezett munkások között is meg akarják honosítani. A volt szociáldemokrata párt és a kommunisták legjobb embereinek kell azon dolgozniuk, hogy a tömegek valóban minden utógondolat nélkül egyesüljenek. Nem szabad helyet engedni semmiféle külön akciónak, minden régi szervezett munkásnak dolgoznia kell azon, hogy ne a szervezetlenek kerüljenek túlsúlyra, hogy ne a kiabálók foglalják el azokat a pozíciókat, amelyeknek betöltését fegyelmezett, öntudatos emberekre kell bízni. A szervezetekbe a legutóbbi időben tízezrével, tódultak olyanok, akik távol állottak a munkásmozgalomtól. Bűnt követnek el azok a szocialistái, akik ezekben a válságos időkben félreállnak és átengedik a vezetést azoknak, akiknek sejtelmük sincs a szocializmusról, akiknek gondolkozását megfertőzte a polgári társadalom ideológiája. Különösen fontos, hogy most a Tanácsköztársaság képviselőinek választásánál jól megnézzék mindenütt, kiket választanak, hogy a Tanácsköztársaság kongresszusán ne a kispolgári rétegek, ne azok a szellemi munkások domináljanak, akik még tegnap a kapitalista elnyomó rendszer védelmében állottak. A proletárdiktatúrának kérlelhetetlen erővel kell föllépnie ott, ahol ellentállásra talál. Ez azonban nem jelenti a kegyetlenséget és az embertelenséget. Akik szocialisták, azok tudják, hogy nem osztályuralmat akarunk, hogy a diktatúra csak átmeneti jellegű. Meg akarjuk szüntetni az osztályuralmat és mindenkinek biztosítani akarjuk az élet minden szépségét. Ezért azokkal szemben is" kérlelhetetlenül kell eljárni, akik" proletároknak mondják magukat, de oktatsai egyéni akcióikkal veszélyeztetik a forradalom győzelmét. Az új társadalom művét csajt akkor hozhatjuk tető alá, ha minden cselekedetünkben meggondoltan, öntudatosan járunk el. Az igazi forradalmi érzés nem összeférhetetlen a fegyelmezettséggel. Sőt bátran elmondhatjuk azt is, hogy az igazi forradalmárok, akik tudják azt, hogy mit akarnak, mindig fegyelmezetten járnak el. Ezért ki a sorainkból azokkal, akik az egységet és a fegyelmet megbontják. Nem éretlen locsogásra, hanem cselekedetekre van szükség. Az egész vonalon helyre kell állítanunk a legteljesebb egységet, egyesülnie kell azoknak a táboroknak, amelyek egy cél felé törekedtek, de külön harcoltak és meg kell tisztítani a munkásmozgalmat azoktól, akik megfontolatlanul, önhatalmúan járnak el és ezzel jobban dolgoznak a munkásmozgalom ellen, mint a polgári elenforradalmárok. A proletárok egységes, fegyelmezett, öntudatos együttműködésén fordul most meg minden. Aki azt akarja, hogy a proletárdiktatúra maradandó legyen, ez ilyen irányban dolgozzék! Weltner ,Jakab. NÉ?3£AVA 1919 április 4. az MecjnyiiatSak az o •sztráS.-néitzet hatsSpt. Bszjonofsz&s szövetséget etfttzx» Síniünl ax. oposx SaneisftSztávsastSessitzí. — Terjed a UaSpyfáéW ^lin^ssszfpá/^. — E/halasxtfúft a. cseh. váltssztásokat, Talán-talán észre tér az ántánt. Ráeszmélnek, hogy az imperializmus a maga iselégségében önmagának a legnagyobb ellensége, mert kommunizmust teremt. Ami a munkásság szempontjából nem is baj. A munkásság a kommunista társadalomban bizonyára kitűnően fogja érezni magát. Ellenben a tőkések borzalmas gyehennának tartják az ő dologhoz; nem szokott munkaerejüket is munkára kényszerítő társadalmat. Látja az antánt, hogy az imperialista nyomás a legkitűnőbb hajtóereje a kommunizmus akarásának. Enyhített tehát eddigi kiéheztető politikáján. Német-Ausztriával szemben megszüntették a kereskedelmi zárlatot. Bécsből jelentik, hogy az ottani amerikai misszió közölte a külügyminisztériummal, hogy az ántánt rendelkezése értelmében április 2-tól kezdve szabad a kereskedelem az ántánt és Német-Ausztria között. Az osztrákok ezentúl bármilyen árucikket behozhatnak, ezeket azonban sem Oroszországnak, sem Magyarországnak nem adhatják tovább. Németországnak is csak az ántánt külön engedélyével. A kereskedelem ellenőrzésére külön ántánt-bizottság fog letelepedni Bécsben. Ez azonban nem akadályozza német-osztrák elvtársainkat, hogy az