Népszava, 1920. január (48. évfolyam, 1–27. sz.)
1920-01-01 / 1. szám
XLVIIL évfolyam. Budapest, 1920 január 1. csütörtök. 1^'Í^ÍM) 1 szám. AZ ELŐFIZETÉS AEA: egy évre tSO kor. fél évre so kor. negyed évre...... 43 kor. egy hóra...1» kor. EGYES SZÁM AEA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL* VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A „Kurzus". Egyik tisztelt laptársunk — a „Szózat" — ilyen című cikkében arról panaszkodik, hogy azok az ítéletek, amelyeket a különböző testületekben működő úgynevezett igazoló bizottságok hoznak egyes olyan emberekről, akik a bolsevizmus érája alatt fejtettek ki valamelyes működést, nem mindig és nem mindenben felelnek meg az igazságnak. Példaképen megemlíti nevezett laptársunk egy újságírónak az esetét, aki — szerinte— „kommunista szellemben dolgozott", holott most kimegy a békedelegációval Neuillybe, s ugyancsak megemlékszik egy „kommunista-korszakbeli" egyetemi tanárról, akinek most a külügyminisztérium adott külföldi megbízatást. Ezekkel szemben sajnálattal álllapítja meg a „Szózat", hogy Móricz Zsigmondot, „egyik legnagyobb és legmagyarabb írónkat a Kisfaludy-társaság kizárta kommunista politikai magatartása miatt". — „Az irót — mondja nagyon találóan a „Szózat" —, aki regényeket és novellákat irt,, a magyar föld termő nedveivel gazdag regényeket és novellákat. Az irót, aki írásaiban destruktív és magyartalan egyszerűen nem is tudna lenni, vérének, idegrendszerének, erőinek konstruktív és magyar volta miatt"... A magunk részéről az említett lapnak Móricz Zsigmondra, az íróra vonatkozó minden betűjét és megállapítását természetesen aláírjuk, de ugyanolyan természetes,hogy a cikkben megemlített többi szereplőre vonatkozó megkülönböztetéseket nem tartjuk helytállóknak. Nem is bocsátkozunk ezeknek az eseteknek részletes vizsgálatába és elbírálásába és éppen csak nagy általánosságban rámutatunk arra a körülményre, hogy milyen nagy igazságtalanság származhatnék abból, ha valakinél enyhítő körülménynek vesszük, hogy például az illető ízó, míg a másiknál súlyosbító körülménynek tekintjük, hogy tanári vagy újságírói, vagy politikai munkálkodást fejtett ki. Lehetetlenségnek tartjuk, hogy igazságot tudjon szolgáltatni a világnak bármilyen bírósága, ha csak a vádlott személyét vagy kifejtett tevékenységét fogadná el ítélkezése egyetlen alapjául, ahelyett, hogy vizsgálná például, hogy milyen körülmények és milyen indító okok vagy kényszerítő körülmények vezették a vádlottat cselekedete elkövetésénél. Ha csak ezt az egyetlen szempontot vennék ebben az itt fölmerült esetünkben az elbírálás alapjául, akkor kétségtelen módon az derülne ki, hogy akár írói, akár tanítói, akár politikai természetű megbízásból dolgozott valaki, a diktatúra idején ezt a megbízatását nem teljesíthette másképen, csak úgy, ahogy azt annak a rendszernek előírásai, parancsai vagy egyéb mellőzhetetlen körülményei az illetőnek diktálták. Arról persze lehet vitatkozni, hogy ezek az akkori szabályok hogyan ítélendők meg, de azt már nehéz elképzelni, hogy akadjon a világon pártatlan és igazságos bíró, aki ítéletében ezeket a kényszerítő körülményeket az ítélet alapjául szolgáló cselekménytől el akarná mellőzni. Ezekkel a megállapításokkal még azt sem akarjuk mondani, hogy mindazokban a cselekedetekben, amelyek a diktatúra idejéből valók, könnyű volna az ítélkezés. Bizony nem könnyű és nem is egyszerű. Még csak valamennyire könnyű volna a dolog, ha csak olyan megrovási kalandokról volna szó, mint amilyeneket a Kisfaludy-társaság vagy másvalamilyen társaság osztogat szerinte jó vagy rossz magaviseletű fiuknak. De az a bíró, aki törvények paragrafusaival, esetleg egy egész országnak vagy az egész világnak erkölcsi fölfogásával és a paragrafusokba nem is szedett törvényekkel tartozik számolni, az tudja, hogy mit jelenthet ítélete azonkívül, hogy emberek életéről dönt. Az igazságos bíró — ismételjük: nem tartjuk könnyűnek a dolgát — bizonyára arra fog törekedni, hogy ezeknek az említett törvénykategóriáknak egyikét se sértse. De ha ma ezekben a borzalmasan fölforgatott időkben és állapotokban a legérvényesebb törvényt keresi, azt csak egyetlen egyben találhatja, abban, amelyet nem szedtek még pontozatokba, amelyet az egész világ sérthetetlennek tart: az emberiesség törvényében. És ha már politikai vonatkozások nélkül az élet elképzelhetetlen, akkor hadd jegyezzük még meg, hogy Magyarországnak ma valósággal politikai érdeke, hogy a diktatúra időszakából eredő cselekedetek fölött való ítélkezésükben a bíróságok ezeket a kifejteti szempontokat figyelmen kívül ne hagyják. És amennyire szerencsétlenségnek kell tartanunk, ha az ítéletmondás, az igazságszolgáltatás valamilyen „kurzus" szerint igazodik, annyira, azt hisszük, hogy ha már van politikai „kurzus", akkor legyen ez a kurzus némi politikai haszonnal járó az ország számára. Hiszen valójában Magyarország is most viszi a világ elé azt a nagy pert, amelyben ugyancsak életre vagy halálra szól majd az ítélet. A legyőzött Magyarországgal szemben is majd olyan „törvényekre" fognak velünk szemben hivatkozni, amelyektől — joggal — előre is borzadunk. És ha ezek a törvényei végromlást, halált fognak jelenteni országunkra, mi is az enyhítő szakaszok alkalmazását fogjuk követelni, mi is azt kérjük majd, hogy a milliónyi mellék- és kényszerítő körülményt vegyék figyelembe és írják javunkra. És mi is addig megyünk és addig keresünk, amíg olyan föllebbező fórumra akadunk, amely igazságot szolgáltat majd nekünk, ha más törvény nem engedné, akkor az emberiesség, a humanizmus és az igazság meg nem írott törényei alapján. A mi fölfogásunk, a mi hitvallásunk szerint van ilyen föllebbezési fórum a most ítélkező világhatalmakkal szemben is. Ez a fórum a vitág most kialakuló demokráciájáé Ennek az alakuló fórumnak a törvényei nincsenek még megírva, de mi úgy érezzük, hogy igazságosabbak lesznek és emberségesebbek, mint azé a világé, amelynél most hasztalan keressük országunk igazát. Igazságkereső utunkon ezt az új fórumot nem fogjuk kikerülhetni. Milyen nagyszerű lenne, ha találkozásunknál arra hivatkozhatnánk, hogy nagy sorskérdések alkalmával mi már eddig is m ilyen törvények szerint ítélkeztünk, ha élet vagy halál kérdése forgott a kockán. intézkedései. * Kötelező biztosítás mussicalgélküliség esetére. Az olasz szocialista pártnak a legutóbbi választásokon elért hatalmas sikerei máris erőteljes hatással befolyásolják az ország politikáját és arra késztetik, hogy sietve igyekezzék helyrehozni az állam évtizedes mulasztásait. Az olasz hivatalos lap rendeletet közöl, amely megállapítja a munkanélküliség esetére való kötelező biztosítás módozatait. A biztosítást tartományonként szervezik és az előzetes kikadásokra ötven millió órát szánnak. Ebből az összegből a helyi hatóságoknak előleget utalnak ki, hogy a közmunkák végrehajtását siettessék, a munkásokat pedig útiköltséggel, lakással és élelemmel lássák el. Ahol munkaalkalom nem kínálkozik, a munkanélküliek termelő szövetkezetet alakítanak, amelyeket a hatóság lát el üzemi felszereléssel. Ezek a szövetkezetek egységes szabályok szerint alakulnak. Nyerészkedés céljából nem szabad munkát közvetíteni. Biztosításra kötelezett minden bérmunkás, aki idegen üzemben dolgozik, a magánüzemek bizonyos meghatározott jövedelemnél kevesebbet kereső alkalmazottja. Kötelező biztosítás alá nem esnek a 15 évesnél fiatalabb és 65 évesnél idősebb személyek, otthoni munkások és háztartási alkalmazottak, az állami, tartományi és községi üzemek alkalmazottai. A napi 4 líráig terjedő Ikeresettel bíró napszálmosokért napi 0 centesimi, a 4—8 lírát keresőkért 12 centesimi, az ennél is többet keresőknél 18 centesimi járulékot kell fizetni. Ezek az intézkedések ideiglenesek és jó tapasztalat alapján megváltoztathatók. A járulék felét a vállalkozó, felét a munkás fizeti, a vállalkozó pedig felelősaz összeg beszolgáltatásáért. A munkanélküli segély a három bérosztálynál napi 1.25, 2.50 és 3.75 líra. A munkanélküliség nyolcadik napjától kezdve fizetik és évenként legföljebb 120 napon át. A munkanélküli köteles valamely munkaköz- vetítőben jelentkezni, különben elveszíti a segélyre való igényjogát Kilencven napi segélyre van joga annak, aki legalább 24 kétheti járulékot fizetett be két év alatt, 120 napi segélyre annak, aki 36 kétheti járulékot fizetett be. Nem kap segélyt az, aki komolyabb ok nélkül kilép a munkából, a munkából való kilépés jogosulttságát a tartományi munkaügyi választmány, állapítja meg. A helyi munkaügyi hivatal, amely községi vagy paritásos, notórius munkaelet . Nagy küzdlumre, nagy kötelességek várnak !á Mintoo munkás álljon a Végmunillát