Népszava, 1920. február (48. évfolyam, 28–52. sz.)
1920-02-01 / 28. szám
2 és a többi, mind olyan kérdés, amelyek mindkét fél érveinek összemérése után dönthető"e. A nő megjelenése a közélet tisztaságára is döntő lesz, ha valóban mint egyenjogú fél jelenik majd meg. Egyenjogúság pedig csak akkor lesz meg, ha minden nőnek lehetővé válik, hogy ismereteket szerezve, mint szaktudással bíró, ott dolgozhassák a kormányzásés közigazgatás minden ágában. A nőket tehát intenzív nevelő és fölvilágosító munkában kell részesíteni. Ezen a téren sokat tanulhatunk a németektől, akik hasznosítani tudják majd a nőknek a politikai életbe való bevonulását is. Éppen ezért már most gongondoskodnak megfelelő iskolák létesítéséről. Azon fáradoznak, hogy minden nagyobb városban létesüljön olyan tanfolyam, amelyen a nők állampolgársogról, praktikus népgazdaságtanról, gazdaságtörténetről, szociálpolitikáról tanulhassanak, de oktatni kívánják a nőket a nők közéleti szerepének fontosságáról és hatásáról is. Nálunk mi sem történik e téren. A szociáldemokrata pártot kivéve, a nők politikai fölvilágosításával a pártok nem foglalkoznak, csupán a szavazataik elnyerése érdekében fejtenek ki tevékenységet. A keresztényszociális párt agitációs munkája mindennek nevezhető, csak politikai fölvilágosításnak nem. A keresztényszociális párt kihasználja azt a tényt, hogy a nők nagy része nem gondolkodik, hanem érzelmi életet él. Ennek köszönhetik azt, hogy a nők között sok szavazójuk akad. Szépen „kimutatható ez számszerűen az 1919 januárban Kölnben megejtett nemzetgyűlési választások alkalmával leadott szavazatokból, Kölnben, a centrumpárt kívánságára, külön urnába 11 »aiiiiiiiiii 'KiM«Timaiiiii ••«• annmisaRiaB. Munka'bér és a megéfizetés . * Kísérletek a munkabérnek az étetfentartási szükségletek szerint vakó megállapítására. A" munkabért a kapitalista gazdasági rendben a kereslet és kínálat határozza meg. A kereslet és kínálat törvényét normális időkben a szakszervezetek bérszabályozó működése szorította olyan korlátok közé, hogy a bérek — legalább azokban a szakmákban, amelyeknek jól kiépített szervezetük volt — nem sülyedtek az alá a minimális összeg alá, amelyen az életfentartás szükségletei beszerelhetők voltak. A háború alatt azonban az árak fejlődése agroorrtus lett nemcsak a hadviselő, hanem még a semleges államokban is. Az élelmiszerek árai mindenütt olyan rohamban emelkedtek, hogy lehetetlen volt a munkabérszerződésekben ennek a rohamos fejlődésnek megfelelő szabályokat előre fölállítani. Az áraknak ez az abnormis, rohamos fejlődése mindenütt azt eredményezte, hogy a munkabérek a megélhetéshez szükséges minimumon messze alul maradtak. A bérek megállapításánál azt semm vették soha figyelembe — legalább az ipari munkásoknál —, hogy az illetőnek abból csak saját magát vagy magán kívül családot is kell-e eltartani. Igaz, hogy ha a munkabért csak a teljesített munka ellenértékének tekintik,, akkor ez ellen nem is lehet kifogást emelni. De ha a munkást és munkáltatót szociális szempontból — mint a termelés faiktorait — tekintjük, elismerjük egyrészt a munkásnak azt a kötelezettségét, hogy a társadalmilag szükséges és képességeinek megfelelő munkát teljesíteni köteles, akkor másrészt nem zárkózhatunk el annnak a kötelezettségnek a megállapítása elől sem, hogy a teljesített munka után az egyénre háruló szociális kötelességek teljesítéséhez szükséges ellenértéket kell fizetni. A szociális kötelezettségek között pedig kétségem kívül elsősorban áll a cseléd eltartása, hiszen ezt tételes törvények is kötelességévé teszik a családfőnek. A munkabérnek a megélhetés költségeihez való arányosítása és ennél a munkás családi állapotának a figyelembevétele csak logikus alkalmazása annak a gazdasági és élettani törvénynek, hogy a munkaerőt állandóan reprodukálni (újra helyreállítani) kell és annak az erkölcsi és állami törvénynek, hogy a munkás nemcsak a saját maga, hanem a családja eltartásáról is köteles gondoskodni. Amin az élelmiszerek árai bizonyos rendes kereten belül mozogtak és amíg az árdimenziók kisebbek voltak, a fenti feltételeket el lehetett érni közvetett úton, például úgy, hogy a munkabér-szerződésekben a szedték a nők szavazatát és megállapítható volt, hogy a szavazatok közül: Férfi Nő, a centrum- (maradt, klerikális) pártra szavazott — — 34.000 51.000 szocialista (többségi és független) pártra — 56.958 33.052 demokratára 7.630 5.339 német néppártra— — 5.409 4.934 német nemzeti pártra (evangélikusok) 1.908 2.219 MfcsM)'P A at&anastofc. lis Stefiei köv®«. *„ f fw^tt ^NwwteeS a A szociáldemokrata pártnak a jövőben fokozottabb fölvilágosító munkát kell végeznie, hogy a nőválasztójog a szociáldemokrata párt számára eredményes legyen, de kedvező hatása legyen a nők politikai és társadalmi életére is. Az elmondottakból a magunk számára a következőket kell megállapítanunk: Az asszonyokat nem lehet ugyanolyan eszközökkel megnyerni a szocializmus számára, mint a férfiakat, 1 O^i W-o- w ««...* 'Aj. IrrV« rVW.. ge erre az agitperunknál figyelemmel kell lenni. Speciális an rációt kell fordítani az asszonyok fölvilágosítására. A pártszervezetekbe a nőknek is be kell lépjiök. A Nőmunkást minél nagyobb nőtömeghez kell eljuttatni, külön gyűléseket külön előadásokat, tanfolyamokat kell rendezni a munkásnők számára. A Politikai nevelést mi végezzük a magunk táborához tartozó nők között és ez benn , a családban kezdődjék meg, mert e munka nélkül a szociáldemokrata párt a választásokon sem tud majd eredményeket elérni. Buchingerné Ladányi Szeréna béreket bizonyos időn belül emelkedően állapították meg. Ezzel biztosították azt, hogy a munkabérek az időközben esetleg emelkedő árakkal automatikusan arányosodnak. Másrészt a munkabérek megállapításánál a szakmánál eltöltött időt is figyelembe vették és ezzel a családfentartók nagyobb szükségleteivel is — körülbelül — számoltak. A mostani élelmiszeráraknál azonban ezek a közvetett intézkedések már sehogy sem alkalmasak arra, hogy a bérek az áremelkedésekkel lépést tartsanak és biztosítsák az árak emelkedése után is a megélhetés minimumát a Munkásnak. Ezek a körülmények indították több országban a munkásokat, a munkáltatókat és az államhatalom képviselőit arra, hogy kísérletezzenek a bérek megállapításánál olyan módszerek alkalmazásával, amelyek mellett egyrészt a munkabér az élelmiszerek áraival egyenletesen emelkedik, másrészt pedig az eltartandó családtagok száma arányábankülönbözik. A kiegyenlítő munkabéreket — a sliding sealest — Angliában már régen ismerték és alkalmazták. Ennek azonban semmi köze sincs a szociális igazsághoz. Ellenkezően: ez a legnyersebb üzleti szempontok "szerint értékeli a munkabért A lényege ennek a rendszernek ugyanis az, hogy a munkabér az előállított áru — leginkább a szén- és vastermelésnél alkalmazták ezt a rendszert — árához igazodik. A munkás ennél a rendszernél viselte a vállalat kockázatát, de nem részesült a haszonból. Az angol bányamunkások hosszú, áldozatokkal teljes harcokat vívtak e bérrendszer ellen, amíg érvényre tudták juttatni az „igazságos bér" elvét. Ez a minimális bérek rendszerében fejeződött ki. Ezt, a rendszert fejlesztették tovább Angliában és az Egyesült Államok néhány nagyüzemében olyformán, hogy a bérek automatikusan emelkedjenek az élelmiszerek árainak emelkedésével. Az angol gyapjúiparban a legújabb bérrendezés alkalmával a múlt év augusztusában külön alapbéreket és külön drágasági pótlékot állapítottak meg. Az alapbér állandó marad az újabb rendezésig, a drágasági pótlék azonban aszerint változik, amint az élelmiszerárak hivatalos index-számai változnak. (Az index-szám egy bizonyos árat százzal egyenlőnek vesz és a változást eszerint jelzi százon fölül és alul.) Könnyebb megérthetés végett jelezzük, hogy az augusztusi drágasági pótlék az alapbér 107 százaléka volt decemberben pedig 120 százalékra emelkedett, minthogy az élelmiszerárak index-száma is fölemelkedett 107-ről 120-ra. Hasonló módszerrel próbálkoznak a szomszéd Ausztriában is. Ott úgy tervezik a bérek megállapítását, hogy állandó alapbér N£FSZAVA 1920 február 1. mellett az érdekelt szervezetek képviselői állapítsák meg időről-időre a változó drágasági pótlékokat Az osztrák kormnest az elvet akarja alkalmazni a köztisztviselők fizetésének a megállapításánál s ugyanezt alkalmazzák már több helyütt Németországban is., A bérek megállapításánál az eltartásra szoruló családtagok figyelembevételére nagyon érdekes kísérlet történt nemrég vj déli walesben. Itt már régebben törvényes intézmények a bérmegállapító bizottságok, amelyeknek feladata a minimális bérek megállapítása. A törvényhozás újabban elhatározta, hogy a családos munkásnak magasabb munkabért kell adni, mint annak, aki csak magáról gondoskodik. E határozat végrehajtásánál azonban előállhatott az a veszély, hogy a munkáltatók majd előnyben részesítik a nőtleneket és így ahelyett hogy sejtenének a családbon tartókon, még rosszabb helyzetbe juttatják őket A kérdést tehát úgy oldották meg, hogy a minimális bért a kéttagú család fentartásához szükséges költségek alapján állapítják meg. Ezt a bért kapják a nősek és nőttenek egyaránt. Külön pótlék csak a gyermekek után jár. Ezt azonban nem a munkáltató fizeti, hanem egy alapból fizetik, amely a munkaügyi miniszter kezelése alatt van. Ebbe az alapba azonban minden munkáltató köteles minden munkája után bizonyos meghatározott járulék befizetésére. A munkáltatóra nézve tehát semmivel sem lesz előnyösebb a nőtlen munkások dolgoztatása, mint a nőseké. A munka és munkabér azonban kezd átváltozni piaci áruból és annak ellenértékéből szociális szolgáltatássá és ellenszolgáltatássá. És ez a jelenség figyelmet követel, mert a fejlődés útja erre visz, akármiként akarják is azt némely országokban középkori jelszavakkal és eszközökkel eltorlaszolni. A többségi probléma. * A belügyminiszter» a választásosk evadmányévől. A választások előtt a többségi probléma meg volt oldva. A remények, a vérmes remények oldották meg. Jöttek azonban a tények és a választás után a probléma megmaradt problémának A bizonytalanságok és valószínütlenségek zűrzavarában még ma sem tudják, hol van hát voltaképen a többségi A kisgazdáiknál-e vagy a keresztény nemzetieknél! Mind a két párt vezetőemberei azt hangoztatják, hogy többségi pártra okvetlenül szükség van, amivel nemcsak a koalíciós kormányzás iránt való ellenszenvüket nyilatkoztatják meg, hanem tudomásul akarják adni egymásnak ama készségeket is, hogy minden lehető eszközt vállalnak, csakhogy a kormányzó hatalomban ne kelljen egymással osztozkodniok. Így született meg az „átcoportosítás" gondolata mind a két párton. Ez többséget csinálna vagy a kisgazdáik, vagy a keresztény nemzetiek pártjából. Csak a gondolat végrehajtása körül nincs meg az egyetértés: a kisgazdák vagy a keresztény nemzetiek megfelelő elemei kezdjék-e az átcsoportosulást Beniczky belügyminiszter pénteken erre a keresztény nemzeti egyesülés pártjában tájékoztatta a tagolsat a választások eredményéről. A belügyminisztériumba beérkezett jelentések alapján a megválasztott képviselők pártállását a következő statisztika tünteti föl. A kereszény nemzeti egyesülés programjával megválasztottak 77 képviselőt Két pótválasztáson keresztény nemzetiek állanak egymástal szemben. A párrtnak tehát 79 képviselői mandátuma van. A kisgazdapárt programja alapján 49 képviselőt választottak meg. Tizenkét kerületben, ahol választás lesz, kisgazdáik küzdenek egymássa. Ez újabb biztos 12 mandátum. A pártnak tehát 61 képviselő tagja lesz. Megválasztottak még: 4 demokrata, 2 pártonkívüli, 1 keresztény-szociális gazdasági párti képviselőt; 17 kerületben pótválasztás lesz, most még bizonytalan eredménnyel; 1 kerületben eldöntetlen a választási küzdelem. A belügyminiszter kimutatásával szemben a kisgazdapártban azt hangoztatják, hogy a párt már eddig 58 mandátumot kapott Vagyis a sieiétféle statisztika között 9 mandátum tekint