Népszava, 1920. május (48. évfolyam, 105–129. sz.)
1920-05-23 / 123. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre.. 230 kor. fél évre 140 kor. negyed évre 70 kor. egy hóra.. 28 kor. EGYES SZÁM ÁRA 1 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA I. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A urangyas* nékeszerződés* * * A béktekenferintó is megkapta a magyar kormány válaszjegyzékét. Jelentettük, hogy Praznovszky Iván, a békedelegáció főtitkára, pénteken átadta a magyar kormány válaszát a békeszerződéshez csatolt és Milleranditól aláírott kísérőlevelére. Ez a válasz a kormány elhatározását tartalmazza a békeszerződés aláírásának kérdésében és a közvélemény bizonyára rövid napokon belül tudomást fog szerezni arról, hogy ez az elhatározás az aláírás mellett döntött-e vagy pedig ellene. A Praznovszkytól átadott válaszjegyzékire a békekonferencia, illetve a legfelsőbb tanács válasza csak ünnep utánra várható. Újból tanuilmányozzák a határok kérdését. Clémenceau lapja Magyarországról. (Versailles, május 22. — A „Magyar Távirati Iroda" kiküldött tudósítójának szikratávirata.) A „L'Nomme Libre" cikket közöl a népszövetség munkásságáról, amelyben kijelenti, hogy a népszövetség legfelsőbb tanácsának legutóbbi döntései határozatlanok. A cikk hivatkozik azokra a nagy munkákra, amelyek a népszövetségre várnak és megemlíti, hogy a népszövetségnek kell Keleteurópát lecsöndesítenie. Már a legközelebbi ülésen megállapítandó a népszövetségnek a magyar kérdés rendezésére vonatkozó eljárása. A cikkíró kiemeli, hogy a népszövetség működésbelépését nem szabad halogatni, mert a leggyászosabb következményekkel járhat. A magyar békeszerződés aláírása után fölmerül a kérdés, vájjon szívélyes viszony létesül-e Pakis és Budapest között vagy a porosz nagyzási hóbort emlékeit idézzük föl. Miért ne remélje a francia nemzet azt, hogy az új Malya-ország különbözik a Habsburg kénymalom alatti Magyarországtól és hogy ennek az országnak jövője lesz Európában. A magyarokat nem szabad mostani elkeseredett, hangulatukban meghagyni, amely mögött többé-kevésbé rejtett ellenséges érzület lappang. Kérésüket, a határok kiigazítását, annál könnyebben lehet majd teljesíteni, minthogy újból tanulmányozni fogják a kérdést, amelyet, úgy látszik, még nem tanulmányoztak eléggé. Remélhető, hogy a kormány és parlament a sajtó berzenkedését legyőzi és a határkiigazító bizottságok működése üdvös hatással jár majd. Kiemelendő az is, hogy a ma volt ellenségeink, a magyarok, mentalitása egyáltalán nem hasonlít a németekéihez és ők a szerződéseket nem tekintik papírrongynak. Asquith a békeszerződés revíziójáért. Szabad kereskedelmet követel Középeurópában. (Bécs, május 22.) A „Neues Wiener Journal"nak jelentik Londonból. Asqmith pénteken a Central Hallban beszédet mondott egy gyűlésen, amelyet abból a célból hívtak össze, hogy propagandát csináljon a békeszerződéseknek Európa újjáépítése érdekében való revíziója mellett. Beszédében rámutatott azokra a hajmeresztő gazdasági és egészségügyi állapotokra, amelyek Kelet- és Középeurópában, különösen Ausztriában és Bécsben uralkodnak és amelyek okát Asquith meggyőződése szerint Ausztriának és Magyarországnak képtelen módon megállapított új határaiban kell keresni Kifejtette azután, hogy a békeszerződés első feladatának annak kellett volna lennie, hogy a volt monarchia gazdasági egységét a békeszerződésben föntartsa Ausztria a szó szoros értelmében éhenhal, mert szomszédaitól egy szem szenet sem tud kapni. Ezért a végső következtetés csak ez lehet: Középeurópában be k kell vezetni a teljesen szabad kereskedelmet és a forgalom teljes szabadságát és ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy mindezek az államok vámhatáraikat eltöröljék és a jövőben a kereskedelmi forgalom mindenféle korlátozásától tartózkodjanak. Csak így lesz lehetséges féligmeddig visszaállítani azt az állapotot, amelyben ezek a népek a háború és a békeszerződések előtt voltak. Hifsigatti magyarors^g kérése* A bécsi f»rrasB áSsal és a félhivatalos JeSsnSSseS. — Ausztria összeköttetéséneke és erejének igén^SsewéJeSeweS fenyeget. (Bécs, május 22.) A „Volkszeitung" ma budapesti jelentést közöl, amely „jól értesült külföldi missziótól" kapott állítólagos értesülésekre hivatkozva azt állítja, hogy Nyugatmagyarországnak tényleges bekebelezésére belátható időn belül nem lehet számítani. Az államkancellárt az antant-hatalmaknak e kérdésben megváltozott magatartásáról Cnobloch budapesti követ világosította föl, aki evégből utazott Bécsbe. Ehhez a jelentéshez a bécsi „Telegraphen-Kerresperdenzsbureau " - val a következőket közlik: Szó sincs arról, hogy Cnobloch követ ilyen közlést tett az államkancellárnak. Ami a békeszerződés ama határozatainak keresztülvitelét illeti, amelyek Nyugatmagyarországnak Ausztriáihoz való csatolására vonatkoznak, az álami kormány, amint eddig, ezután is, mindenképen abigban reménykedik, hogy a hatalmak ezt a csatlakozást, haladéktalanul meg fogják valósítani. Ha ebben a várakozásában csalatkoznék, Ausztria abban bízik, hogy a st.-germaini szerződésben biztosított jogát saját erejével és összeköttetései útján képes lesz keresztülvinni. („M. T. I.") (Bécs, május 22. — A „M. T. I." magánjelentése.) A mai esti lapok réseiben hosszabb vezércikkekben foglalkoznak a nyugatmagyarországi" kérdésre vonatkozó kommünikével, amelyet a külügyi hivatal adott ki. Valamennyi lap kiemeli azt a mondatot, amelyben bizonyos összeköttetéseknek igénybevételéről és a szerződés idevágó határozatának Ausztria saját erejével való keresztülviteléről van szó. Valamennyi lap pártkülönbség nélkül elítéli ezt a homályos és teljesen tartalmatlan fenyegetést és valamennyi egyetért abban, hogy a nyugatmagyarországi kérdés megoldását Magyarországgal való békés egyetértésben kell megtalálni. A „Neues Achfuhrblatt" a katonai közbelépés lehetőségeivel foglalkozik, amelyre, úgylátszik, Renner homályos nyilatkozata utal és megállapítja, hogy Ausztria, Csehország és Szerbia között semmiféle katonai szövetség nem áll fönn. Másrészt Ausztria nem képes Nyugatmagyarország katonai megszállására. Legföljebb arról lehetne szó, hogy a rendes magyar hadsereg a békeszerződés határozatainak tiszteletben tartásával visszavonul és hogy Renner arra gondol, hogy a csendőrség segítségével legyűrheti a Nyugatmagyarországban esetleg alakuló önálló katonai alakulatokat. Az „Abend" kijelenti, hogy a magyar békeszerződés, valamint minden többi békeszerződés Középeurópában a 30 esztendős háborúnak állapotát állandósítja. Jellemzi az ám tántot, hogy Ausztriának odaítélteNyugattalgyarországot és egyáltalában nem törődik azzal, váljon Nyugatmagyarország miatt Középeurópában nem fognak-e ugyanannyi vért ontani, mint Lengyelország ban és Törökországban. Ausztria állásfoglása egészen egyszerű. Az ántánt Ausztriának ajándékozta Nyugatmagyarországot. Ausztria sohasem követelte Nyugatmagyarországot Ha tehát az ántántnak fontos, hogy a békeszerződés határozatait betartsák, akkor adja át Ausztriának Nyugatmagyarországot. Ausztria kisujját sem fogja megmozgatni érte. Ez nem azt jelenti, hogy Ausztria visszautasítja Nyugatmagyarországot, de arra nem is gondol, hogy akár csak a legkisebb áldozatot is hozza Nyugatmagyarországért. Bleyer nemzetiségi miniszter nyilatkozata. Bleyer nemzetiségi miniszter az egyik soproni lap szerkesztője előtt hosszasabban nyilatkozott Nyugatmagyarország ügyéről s egyebek között ezeket mondotta. . . _ Nyugatmagyarország kérdése nincs eldöntve. Az antánt parancsolhat ma nekünk és Ausztriának bizonyos tekintetben, de nem tilthatja meg, hogy olyan kérdésben, amely csak reánk és Ausztriára tartozik, kölcsönös érdekeinknek megfelelően békésen megegyezzünk. Nálunk is, Ausztriában is, mindenki meg van róla győződve, hogy a jövő barátság kérdése Nyugatmagyarország ügyének mikénti eldöntésétől függ.» . Arra a kérdésre, hogy mit szándékozik a kormány tenni, ha Ausztria Nyugatmagyarországot erőszakkal meg akarná szállni, a miniszter kijelentette: " Erre nem is gondolok, mert ezt teljesen kizártnak tartom. (,,W. T. C.") és rokkantbiztosítás. A megoldásra váró szociális problémák nagy tömegéből önkéntelenül is ki kell egyet ragadnunk, mint olyat, amelynek megoldása már réiszen esedékes volt, de máig sem látunk olyan megnyugtató készülődést amely arra enged következtetni, hogy ez a megoldás a közeli időben bekövetkezik majd. A munkások és alkalmazottak aggkori- és rokkantbiztosításáról, valamint hátramaradottaik ellátásáról van szó! Minden társadalmi réteg, minden foglalkozási ágazat igyekszik magát a korai megrokkanás, az aggkorral járó munkaképtelenség idejére valamiképen biztosítani és azt a megnyugvást megszerezni, hogy halála esetén ellátatlan családjáról gondoskodás történik? Kivéve az ipari munkásosztályt és a magánalkalmazottakat, akiik a ma mindenkori életküzdelmei mellett még azt a súlyos gondot is végiigcipelik az életen, hogy mi történik majd velük, ha megrokkannak, ha elöregednek és munkaképtelenekké válnak, mi lesz a családjukkal, ha ők idő előtt kidőlnek az élők sorából? Az összehasonlítás okából jegyezzük meg, hogy Németországban már 1899-ben kötelező alapon szabályozták az aggkori- és reklkiantbiztosítást és az özvegy- és árvaellátást; 1912 január 1-től pedig a birodalmi törvénnyel, a betegség- és beteget esetére való biztosítással kapcsolatosan — erőteljes állami hozzájárulással — úgyszólván tökéletessé tették ezt a biztosítási ágat Gigantikus számok és tüneményes eredmények tanuskodnak a Reichsversicherungsordmurg idevonatkozó részének tökéletes voltáról. Olaszországban 1898-ban sza- A tudás elvezet a szervezkedéshez, a szervezkedés a foltobackáláshoz.