Népszava, 1920. november (48. évfolyam, 259–282. sz.)
1920-11-21 / 275. szám
XLVXII. évf. 275. szám Budapest, 1920 november 21. vasárnap. Apa 5? korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre SSO tor. Joeejed évre HO tror. fél évre — ...... 280 kor. egy hára SO kor. Jogos Szláviában egy szám ára S jngroszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI UTCA 4- SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) / „A vasárnapi tyuli." IV. Henrik francia király, akit a hivatalos történetírás kissé könnyelmű, fölületes, meggyőződés nélkül való, de lovagias, vitéz és szellemes uralkodókéntkönyvelt el, állami művészete és kormányzata céljának azt tűzte fel, hogy vasárnaponként minden alattvalójának tyúk főjjön a fazekában. Ez a népszerű uralkodó a XV. és XVI. századok átmeneti idejében, 1589-től 1610-ig uralkodott. A társadalom tagozódása akkor még nem bontakozott ki és nem ágazott széjjel. Akkortájt fejeződött be az emberiségnek a rabszolgakorból való kiemelkedése és egy fejlettebb, de még mindig fejletlen társadalmi formában, a jobbágyság rendszerében akkor helyezkedett el egészen. Az osztályok küzdelme még nem volt tudatos, ösztönszerű kirobbanásokban jelentkezett: a társadalmi harcok nélkülözték a tudományos fölismeréseket és módszereket A gáz, gőz, villany, mint emberboldogító energiák még ismeretlenek voltak, a technika roppant csodái még elképzelésben sem éltek. A fizika, kémia bámulatos eredményei szintúgy ismeretlenek voltak és az emberiség véróceánja sem áztatta volt meg a földet a szabadságért az egyenlőségért a testvériségért — gyermekkorát élte a társadalom és a történelem, te-. litve rettenetes különbözőségekkel és igazságtalanságokkal, de egyszersmind terhelten a jövendő nagyszerű ígéreteivel, ösztönös sejtésekkel az emberiség fölszabadulása iránt káprázatos illúziókkal és fanatikus küzdeni akarással az emberiesedés valóraválásáért. Nagyot fordult azóta a világ. Lejátszódott a társadalmi fejlődés második nagy korszaka: alászállott a nemesi ,urkori tündöklőnapja és a vér özönéből kiemelkedett a polgári rend. Hozott magával szép ígéreteket: humanizmus, liberalizmus, testvériség, törvényes egyenlőség, miegymás. A laboratóriumok glóriás hősei csodákat műveltek: megnyergelték a természet erőit, igába hajtották, az emberiség szolgálatába, állították. Utópiák eleven valósággá érlelődtek, gépóriások játszi könnyedséggel és csalhatatlan pontossággal végzik az emberek munkáját, nincs lehetetlen. Tudományos módszerekkel, nagyszerű műszerekkel a természet és a föld minden kincse megszerezhető. A holt anyag a gyárak, műhelyek füstös méhében ezerféle hasznos szükségleti cikké alakul át A földet tudományosan lehet művelni, hozamát majdnem tetszés szerint szabályozni: minden, minden készen áll arra, hogy az ember kurta földi létének idejét kellemesen, boldogan, fizikai sanyarúság nélkül élje át — csak nagy, hatalmas akaratkoncentráció kell hozzá... Kerek négyszáz esztendővel ezelőtt egy bölcsnek tartott uralkodó minden jobbágyának tyúkot kívánt a fazekába — legalább vasárnapra. Egy tyúk! Egy heti robot után, hat napi teremtő mimika jutalmaképen egyetlen kilónyi „élelmezési nyersanyag". Vájjon mosolyogjunk rajta? Éljük magunkat vissza a jobbágykorba, amikor még ideál volt a vasárnapi tyúk? Megérthetjük mi, huszadik századbeli, múltakat fitymáló, jövendőt farigcsáló Übermenschek a XVI. század szociálpolitikájának ezt a fura formáját? Hiszen a XX. században élünk! A villamosság korszakában, a repülőgép, a dróttalan táviró,a sizetlőgép, a rotációs birtokában, a természet minden titkakincse a miénk, mennyországgá varázsolhatjuk a földet széppé, kellemessé — Mecsnikov szerint —, tartóssá nyújthatják életünket. Hogyan érthetnék meg IV. Henrik király vasárnapi tyúkos szociálpolitikáját! Nem is értjük. Már nem értjük! Először volt a törekvés a szépre, jóra, nemesre. Haladtunk szépen egy jobb világ felé. Azután jött a nagy világmérkőzés: mindent kockára tettek az emberek, mindent el is vesztettek és ma megint időszerű — a vasárnapi tyúk iránt V dló jámbor, de elérhetetlen óhajtás. Bizony, bizony, manapság csak hadimilliomosok és kapcsolt részeik látnak tyúkot a fazékban — hétköznap is, de a dolgozó szegénység neg sátoros ünnepkor sem tisztelheti ezt a ritka és drága madarat hideg tűzhelyének fazekában. De ha mlég csak ez volna a hiány! Ha volna fa, liszt, zsír, burgonya bőven, úgy megszoktuk hét esztendő óta a nyomorúságot, hogy ez is boldoggá tenné asszonyainkat, szánandó mártírgyermekeinket. Mi történt hát a világgal? Nem rossz álom-e ez csupán? Hiába volt az a gigászi erőfdfejtés, ami a közös jóért veszett bele az életért való küzdelembe? Valóban hiába? Nem! Az emberek kivétel nélkül megérettek és rászolgáltak emberi mivoltukra, ennek megfelelő életmódra. Küzdöttek, véreztek, dolgoztak, meg-migtorpantak, de ujra nekilendültek s létrehozták ezt a szines világot amely pazar és bőkezű kevesekkel, a sokaknak pedig olyan szűken adja kincseit: sivár és hideg, mint a temető. Az emberek dolgozni akarnak. Dolgozni, termelni, épiteni, alkotni — de élni is érdem szerint és messzebb tartani IV. Henrik király négyszáz évelőtti szociálpolitikájánál. Enni akarnak — nemcsak vasárnap —, hiszen ezzel pótolják az elhasznált energiát és jóllakottan, egész ruhában, néha mosolyra gerjedve látni asszonyt, gyereket a jelen súlyos robotjának hű osztályosát és a jövendő ígéretes reménységét. Ma, vasárnap, hejde sok munkáscsalád fazekában nem rotyog a jószagú tyúk, de talán még hitvány. Iidőlt gebe húsa sem. Kevés a kereset, drága — dehogy drága: ez a fogalom már túlhaladott —, megfizethetetlen a jószág, fa is csak itt-ott kerülkezik, szomorú vasárnap. Szomorú rágondolni IV. Henrikre és Prometeusra, a tyúkra és a tűzre. ... És az lesz az új honalapító, aki megszünteti ezt a fekete nyomorúságot és aki kitörli az elgondolásokból, mint elérhetetlen vágyat IV. Henrik tyúkját. Már kezdődik?! A népszövetség , jenüi tanácskozásán a vezető szerepet a győztes nagyhatalmak képviselői viszik, argus-sisemekkel vigyázva minden kis mozzanatra, amelyet szuverenitásukra károsnak tartanak. A szövetségből ma még hiányzanak a letrtőzött államok, továbbá hiányzik Oroszország, az Egyesült Államok és még egynéhány kás ország. Egyelőre, akik ott együtt vannak, a többségükben a jó polgári rend képviselői, diplomatái, akikre őszinteség és nyíltság tekintetében nem sokat építhetnek a világ népei Ezek az urak, amennyiben fölszólalnak, nagyon óvatosak, a beszédükben tapogatódzók jobbra is, balra is és szinte látni a magatartásukon, hogy előbb a győzők szénáját akarják betakarítani, mialatt — kénytelen-kelletlen! — bele kell majd törődniük abba, hogy a népszövetség valóban a népek szövetsége legyen. De azért nincs olmük a kétségbeesésre. Ha a sokat szidott destruktiv elem máris közéjük keveredett és már kezdi is a destrukció munkáját sorompóba lépve nyíltan, becsületesen az elnyomott legyőzött a népszövetségből kirekesztett „ellenséges" népek érdekeiért A poliptermészetü V.viami törpe alakja mellett óriássá nő az angol munkásság képviselője. Barnes, amint a mögötte sorakozó milliónyi munkásság erejére támaszkodva, erélyes, meggyőződésből fakadó hangon követeli nemcsak Németország, hanem az összes legyőzött államok fölvételét a népszövetségbe. Destruktív beszédére tapsvihar támad és a Viviannre ijedten néznek körül: ki tapsol, ki nem tapsol és fanyar mosollyal elégülnek ki, hogy akadnak néhányan, akik nem tapsolnak. (Törlés.) És Barnes mellett ott van a svéd Brantirg, a belga Vandervelde, a francia Jouhaux és sokan mások, mind kipróbált destruktív elemei a világpolitikának, hogy romboljanak és építsenek, hogy az igazság harcosai és az elnyomás és eltiprás ellenségei legyenek. Bátor, kemény hangjuk végighullámzik a sokat szenvedett világon, erőt kitartást önt a leigázott népek szívébe, reményt fakaszt a reménytelenségben, hogy mondhassuk: bármi történik is most mindez buborék csupán, mulandóság — utána pedig jön a föltámadás. A munkai kereslet és Kinálat — 1919-ben. Az állami munkaközvetítő hivatal most adta ki jelentését a felügyelete alá tartozó hatósági munkaközvetítők — 1919. évi működéséről. Normális vizonyok között. — amikor az ilyen jelentéseik az adatai csak utólagos tanulmányozás és összehasonlítás céljából fontosak — nem volna különösebb jelentősége annak, hogy a jelentés csak most, novemberben jelenik meg. A mostani rendkívüli viszonyok mellett azonban, amikor ezeknek az adatoknak gyakorlati intézkedésekre kellett volna útmutatóul szolgálniuk, a késés nagyban csökkenti a jelentés értékét A jelentés egyébként, nem öleli föl a munkapiac összes adatait mert a hatósági munkakközvetítők csak egy részét látják el a munkaközvetítésnek, a másik részét a munkások szakszervezetei és a munkáltatók egyesületei bonyolítják le, sőt az egyes foglalkozásokban még mindig nagy szerepük van az üzleti alapon működő közvetítőknek is. A hatósági munkaközvetítők fölállítását az 1916. évi XVI. törvénycikk rendelte el. Ezt megelőzően már működött a budapesti, a pozsonyi és a temesvári hatósági munkaközvetítő, e törvény alapján pedig — az említett három intézettel együtt — 16 hatósági munkaközvetítőt szerveztek meg. Ebből a 16-ból a mai Magyarország területén 6 maradt meg. Az1019. év folyamán ezek sem működtek mind az egész év folyamán. Azt a célt, hogy a munkakeresletet és kínálatot az egész országból kiegyenlítsék, egyáltalán neo tudták szolgálni a működő intézetek sem, mert — a jelentés is kiemeli — a közvetítéseknek 88%-a a közvetítők székhelyén levő munkahelyekre esett s csak 8% -a esett a kerületre és 4% a kerületen kivül eső munkahelyekre. Habár — amint jeleztük — a jelentés nem mutaja az egész munkapiac képét mégis megfelelő tájékoztatást szolgáltat a gazdasági helyzetről. Mindjárt általánosságban megemlíti a jelentés, hogy 1919-ben a hat munkaközvetítő forgalma nagyobb volt mint 1918-ban a tizenhaté. Ezt a jelentés kedvező eredménynek mondja, mi azonban nem tudunk bennesemmi kedvezőt fölfedezni A hat intézetnél az egész év folyamán összesen 90.657 munkahelyet jelentettek be, a munkát keresők száma Hejfépaftai éS@t ? nyere közénk, egyresüti ve Kisnk esetlen szent gondolatban.