Népszava, 1921. október (49. évfolyam, 218–243. sz.)

1921-10-28 / 241. szám

XLIX. évf. 241. sz. Budapest, 1921 októb­er 28. péntek. Ára korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre SSO kor. I negyed évre 140 kor. rel évre 2SO kor. I egy hóra 30 kor. •Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Csak a demokrácia segít! A belső politikai helyzet természetszerűen még mindig a legutóbbi események hatása alatt áll. Egészen bizonyos az is, hogy ez alól a hatás alól jelentékenyen átalakulva fog kikerülni. Ami a múlt héten talán még ele­gendőnek látszott, az ma már túlhaladott és elavult. A múlt héten még a keresztény­pártra látszott támaszkodni a kormány az egységes párt megalkotásánál, amíg a­­másik nagy parlamenti párt zöme, kegyvesztett álla­potában, ellenzékbe készülődött. Úgy látszott, hogy ilyen alapon a kereszténypártból, a kis­gazdapárt jobboldali csoportjából és a disz­szidensekből meg is alakul. A konzervatív többségi párt, a tízpontos nagyatádisták pe­dig­­ nem szívesen ugyan, de a viszonyok kényszerítő hatása alatt ellenzékbe mennek. Ma ezen a kombináción, amely pedig né­hány nappal ezelőtt a komoly megvalósulás állapotában volt, legföljebb mosolyogni lehet. A kereszténypárt fölmorzsolódott. A legkö­zelebbi teendők terén ennek a pártnak már alig lehet komoly szerepe. A párt politikája, az intranzigens reakció, a középkorba való visszafejlesztési szándék, már megszületésé­nek pillanatában megbukott s a mostani tö­kéletes összeomlásig is t­sak a hamis jelsza­vak és a bírálat hiánya folytán tarthatta magát. A kereszténypárt szánalmas szerepe és ennek a szerepnek most bekövetkezett végső eredménye nem véletlen műve, hanem logikus következménye lehetetlen vállalko­zásának. A kereszténypárt megérdemelte a sorsát, a kisgazdapárt viszont nem érdemelte meg­­ azt a pillanatnyian előnyös pozíciót, amelyet nem a saját elvhűsége és politikai éleslátása, hanem rajta egészen kívül álló okok juttat­tak neki. Még egyszer el kell mondanunk, hogy a kisgazdapárt sokat ígért az általános választások idején, nagy programmal jött — de mindennel adósa­­maradt a népnek. Nem váltotta be az adott ígéreteket, — kivéve a magas búzaárakat, amivel azonban hihetet­lenül súlyos helyzetbe döntötte az ország­­közgazdaságát —, de tovább is ment: nem­csak hogy nem küzdött az ország demokra­tizálásáért, a közszabadságokért, a korszerű haladásért, hanem azzal szöges ellentétben, a reakció zsoldjába állott. Némán szekundált a szabadságjogok sírbatételénél, készséggel megszavazta mindazokat a törvényeket, amelyek bilincset adtak a népnek szabadság és kenyér helyett. Ezzel a szerepével segített érlelni és ki­fejleszteni a mai szomorú állapotokat — az eseményekért és annak következményeiért tehát egyetemlegesen felelős az egész nem­zetgyűléssel és a kormányokkal. Az események most kedvező helyzetbe lódították a kisgazdapártot. Ismételjük:­­ érdemtelenül olyan pozícióba került, amely al­kalmat ad arra, hogy jóvátegye sorozatos bűneit és mulasztásait. Ebben a pillanatban körülbelül a kisgazdapárton nyugszik a belső politika súlypontja. És ha azonnal föl­ismeri ennek a jelentőségét, ha föl tud fe­dezni a nagy zűrzavarban a maga számára bizonyos történelmi hivatást, még sok min­dent jóvá tehet, úgy lehet, ki is vezetheti az országot a súlyos katasztrófából. Ehhez tudnia kell, mit igényel az ország és gerincének kell lennie ahhoz, hogy magá­hoz ragadja a kezdeményezést és kielégítse ezeket az igényeket. Hogy az igényeket is­meri, az kétségtelen. Hiszen hirdette, ha nem is ideális formában és mértékben. Hogy gerince, akaratereje lesz-e hozzá, az majd elválik. Demokráciára, demokratikus kormány­zásra van elsősorban szükség. Ez a kor szük­séglete s egyben az ország szükséglete, mert egy kis kiváltságos kasztra támaszkodva, ma nem lehet kormányozni. Megváltozott az ország egész gazdasági, földrajzi, közjogi és külső politikai helyzete. Megváltoztak a nép igényei és szükségletei, megváltozott az a viszony, amely a dolgozó nép és az irá­nyító állam között fönnállott. Egészen ter­mészetes mindezek folytán, hogy meg kell változtatni a kormányzás módszereit is, francos»­Ssereaseteh mSné! fSbii uj harcost ci sEQSsaStemHsraats. Hiábavaló minden olyan kísérlet, amely a demokrácia mellőzésére vagy kiküszöbölé­sére irányul, a demokrácia keresztül fog törni minden mesterséges gátat és el fogja foglalni azt a helyet, amely őt megilleti. A világdemokrácia kisugárzása meg fogja ol­vasztani a magyar globus reakciós kérgét is — belülről kell okos és becsületes, demokra­tikus alapokon nyugvó kormányzást kezde­ményezni, mert ez jobb, értékesebb, termé­kenyebb! Itt kezdődnék a kisgazdapárt történelmi szerepe: megnyitni a magyar politikában egy olyan tisztult korszakot, amelyben nem a nép nélkül a nép ellen, hanem a néppel a népért és az országért folyna a kormány­zás, amely mögé azután oda lehetne tömörí­teni minden értékes energiát. Lehet, hogy a kisgazdapárt most is el fogja mulasztani a kedvező pillanatot. Ez azonban nem a demokrácia halálát, hanem azt jelenti majd, hogy a kisgazdapárt is oda kerül a politikai lomtárba •­• a keresztény­párt mellé. tfüiy s igykoveteit tanácsa y­­ ágyunaszádon helyezi * # A dSnSásSg az angolok őrizetére bízzák IV. Károlyt. — A svájci szövetség fiaRács kiutasította IV. K­ároly hozzátartozóit. — Cseh­ország és Jusgoszlávia tovább folytatják katonai keszölSeä^seä« k©£. — A román kormány együtt hanacS st csehszlovák és ú­­j­ego­szláv kormánnyal. * * A kisántánttól nem kapott ultimátumot a kormány. A „Magyar Távirati Iroda" egy Havas-jelen­tés alapján már hétfőn éjjel hírt adott arról, hogy a párisi nagyköveti konferencia foglalko­zott Károly királynak Magyarországra való visszatérésével és hogy a határozat alapján a szövetséges hatalmak budapesti képviselői uta­síttattak arra, hogy a határozatot a magyar kormánnyal mielőbb közöljék. Az ámtánt itteni képviselőinek ez a lépése a szerdai nap folya­mán bekövetkezett. A magyar kormányhoz juttatott jegyzék szö­vege a következő: Miniszter Úr! Van szerencsénk önnek a magyar kom­­­ány részére a nagykövetek konferenciájának alábbi jegyzékét átnyújtani: A szövetséges hatalmak figyelmeztetik a magyar kormányt az április 2-iki határoza­tokban foglaltakra. Megállapítják, hogy a volt uralkodó kitart egy olyan trón visszakövetelése mellett, amelyen az ő jelenléte Közéveuróna békéje számára a legsúlyosabb következményeket je­lentené, ezért a hatalmak fölhívják a magyar kormányt: 1. Az exkirály trón­vesztésének haladéktalan proklamálására, 2. Az exkirály személyének biztonságba he­lyezésére, akinek a magyar földet a szövetsé­ges hatalmak által megállapítandó föltételek mellett, el kell hagynia. A hatalmak súlyt helyeznek már most an­nak a kinyilatkoztatására hogy ha a magyar kormány nem alkalmazkod­nék ehhez a fölszólításhoz, úgy ők elhárí­tanak minden felelősséget a Magyaror­szággal szom­szédos államok közbelépését és az ebből származó következményeket illetőleg. Fogadja stb. Castagnelo s. k., Hohler s. k. és Foucher­­ s. k. Az április 2-iki határozat, amelyre a jegy­zékben hivatkozás történik, a nagyhatalmak párisi konferenciájának a húsvéti események alkalmából hozott döntése, amely szerint a nagyhatalmak Károly király visszatérését a magyar trónra sem meg nem engedik, sem meg nem tűrik. A nagyköveti értekezlet dönt IV. Károly sorsáról. A döntésig angol hajó fedélzetén helyezik el IV. Károlyt és Zitát. Balatonfüredről táviratozzák a „Magyar Távirati Irodá"-nak. A király és a királyné szerdán délben 1 óra 25 perckor é­rkeztek meg Tihanyba hét kocsiból álló különvonaton. A király kíséretében volt Rakovszky István, Andrássy Gyula gróf és Gratz Gusztáv is. A királyt és a királynét a főapát lakosztályában szállásolták el, amíg az említett három politi­kust a Hevesi-féle villában vették őrizetbe. Az egész tihanyi fészigetet katonai kordon zárja el. A Balatonon motoros őrjáratok cirkálnak. Balatonfüredről táviratozzák a „Magyar Távirati Irodá"-nak. Eszterházy Ferenc grófot, aki szintén őrizet alatt volt, csütörtökön dél­előtt szabadon bocsátották. Tihanyból jelentik a „Magyar Távirati Iro­dádnak: Károly királyt és Zita királynét, akik szerda dél óta a tihanyi bencés apátság lakói, a nap folyamán Selby angol alezredes, Auzzoni olasz ezredes és Hinaux francia ezredes keres­ték föl, akik megjelentek Tihanyban, hogy meggyőződjenek a királyi pár ottlétéről. A ti­hanyi félszigetet erős katonai kordonnal vet­ték körül, amelyen ott szolgálati igazolvány nélkül senkit sem bocsátanak be. (Páris, október 27. — Havas.) A nagyköve­tek tanácsa csütörtök délelőtti ülésén el­határozta, hogy Károly királyt az egyik Budapesten horgonyzó ágyúnaszádon he­lyezi el, ahol be kell várnia a nagyhatal­maknak végleges internálási he­lyére vonatkozó döntését. („M. T. I.")

Next