Népszava, 1921. október (49. évfolyam, 218–243. sz.)
1921-10-28 / 241. szám
XLIX. évf. 241. sz. Budapest, 1921 október 28. péntek. Ára korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre SSO kor. I negyed évre 140 kor. rel évre 2SO kor. I egy hóra 30 kor. •Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Csak a demokrácia segít! A belső politikai helyzet természetszerűen még mindig a legutóbbi események hatása alatt áll. Egészen bizonyos az is, hogy ez alól a hatás alól jelentékenyen átalakulva fog kikerülni. Ami a múlt héten talán még elegendőnek látszott, az ma már túlhaladott és elavult. A múlt héten még a kereszténypártra látszott támaszkodni a kormány az egységes párt megalkotásánál, amíg amásik nagy parlamenti párt zöme, kegyvesztett állapotában, ellenzékbe készülődött. Úgy látszott, hogy ilyen alapon a kereszténypártból, a kisgazdapárt jobboldali csoportjából és a diszszidensekből meg is alakul. A konzervatív többségi párt, a tízpontos nagyatádisták pedig nem szívesen ugyan, de a viszonyok kényszerítő hatása alatt ellenzékbe mennek. Ma ezen a kombináción, amely pedig néhány nappal ezelőtt a komoly megvalósulás állapotában volt, legföljebb mosolyogni lehet. A kereszténypárt fölmorzsolódott. A legközelebbi teendők terén ennek a pártnak már alig lehet komoly szerepe. A párt politikája, az intranzigens reakció, a középkorba való visszafejlesztési szándék, már megszületésének pillanatában megbukott s a mostani tökéletes összeomlásig is tsak a hamis jelszavak és a bírálat hiánya folytán tarthatta magát. A kereszténypárt szánalmas szerepe és ennek a szerepnek most bekövetkezett végső eredménye nem véletlen műve, hanem logikus következménye lehetetlen vállalkozásának. A kereszténypárt megérdemelte a sorsát, a kisgazdapárt viszont nem érdemelte meg azt a pillanatnyian előnyös pozíciót, amelyet nem a saját elvhűsége és politikai éleslátása, hanem rajta egészen kívül álló okok juttattak neki. Még egyszer el kell mondanunk, hogy a kisgazdapárt sokat ígért az általános választások idején, nagy programmal jött — de mindennel adósamaradt a népnek. Nem váltotta be az adott ígéreteket, — kivéve a magas búzaárakat, amivel azonban hihetetlenül súlyos helyzetbe döntötte az országközgazdaságát —, de tovább is ment: nemcsak hogy nem küzdött az ország demokratizálásáért, a közszabadságokért, a korszerű haladásért, hanem azzal szöges ellentétben, a reakció zsoldjába állott. Némán szekundált a szabadságjogok sírbatételénél, készséggel megszavazta mindazokat a törvényeket, amelyek bilincset adtak a népnek szabadság és kenyér helyett. Ezzel a szerepével segített érlelni és kifejleszteni a mai szomorú állapotokat — az eseményekért és annak következményeiért tehát egyetemlegesen felelős az egész nemzetgyűléssel és a kormányokkal. Az események most kedvező helyzetbe lódították a kisgazdapártot. Ismételjük: érdemtelenül olyan pozícióba került, amely alkalmat ad arra, hogy jóvátegye sorozatos bűneit és mulasztásait. Ebben a pillanatban körülbelül a kisgazdapárton nyugszik a belső politika súlypontja. És ha azonnal fölismeri ennek a jelentőségét, ha föl tud fedezni a nagy zűrzavarban a maga számára bizonyos történelmi hivatást, még sok mindent jóvá tehet, úgy lehet, ki is vezetheti az országot a súlyos katasztrófából. Ehhez tudnia kell, mit igényel az ország és gerincének kell lennie ahhoz, hogy magához ragadja a kezdeményezést és kielégítse ezeket az igényeket. Hogy az igényeket ismeri, az kétségtelen. Hiszen hirdette, ha nem is ideális formában és mértékben. Hogy gerince, akaratereje lesz-e hozzá, az majd elválik. Demokráciára, demokratikus kormányzásra van elsősorban szükség. Ez a kor szükséglete s egyben az ország szükséglete, mert egy kis kiváltságos kasztra támaszkodva, ma nem lehet kormányozni. Megváltozott az ország egész gazdasági, földrajzi, közjogi és külső politikai helyzete. Megváltoztak a nép igényei és szükségletei, megváltozott az a viszony, amely a dolgozó nép és az irányító állam között fönnállott. Egészen természetes mindezek folytán, hogy meg kell változtatni a kormányzás módszereit is, francos»Ssereaseteh mSné! fSbii uj harcost ci sEQSsaStemHsraats. Hiábavaló minden olyan kísérlet, amely a demokrácia mellőzésére vagy kiküszöbölésére irányul, a demokrácia keresztül fog törni minden mesterséges gátat és el fogja foglalni azt a helyet, amely őt megilleti. A világdemokrácia kisugárzása meg fogja olvasztani a magyar globus reakciós kérgét is — belülről kell okos és becsületes, demokratikus alapokon nyugvó kormányzást kezdeményezni, mert ez jobb, értékesebb, termékenyebb! Itt kezdődnék a kisgazdapárt történelmi szerepe: megnyitni a magyar politikában egy olyan tisztult korszakot, amelyben nem a nép nélkül a nép ellen, hanem a néppel a népért és az országért folyna a kormányzás, amely mögé azután oda lehetne tömöríteni minden értékes energiát. Lehet, hogy a kisgazdapárt most is el fogja mulasztani a kedvező pillanatot. Ez azonban nem a demokrácia halálát, hanem azt jelenti majd, hogy a kisgazdapárt is oda kerül a politikai lomtárba •• a kereszténypárt mellé. tfüiy s igykoveteit tanácsa y ágyunaszádon helyezi * # A dSnSásSg az angolok őrizetére bízzák IV. Károlyt. — A svájci szövetség fiaRács kiutasította IV. Károly hozzátartozóit. — Csehország és Jusgoszlávia tovább folytatják katonai keszölSeä^seä« k©£. — A román kormány együtt hanacS st csehszlovák és újegoszláv kormánnyal. * * A kisántánttól nem kapott ultimátumot a kormány. A „Magyar Távirati Iroda" egy Havas-jelentés alapján már hétfőn éjjel hírt adott arról, hogy a párisi nagyköveti konferencia foglalkozott Károly királynak Magyarországra való visszatérésével és hogy a határozat alapján a szövetséges hatalmak budapesti képviselői utasíttattak arra, hogy a határozatot a magyar kormánnyal mielőbb közöljék. Az ámtánt itteni képviselőinek ez a lépése a szerdai nap folyamán bekövetkezett. A magyar kormányhoz juttatott jegyzék szövege a következő: Miniszter Úr! Van szerencsénk önnek a magyar komány részére a nagykövetek konferenciájának alábbi jegyzékét átnyújtani: A szövetséges hatalmak figyelmeztetik a magyar kormányt az április 2-iki határozatokban foglaltakra. Megállapítják, hogy a volt uralkodó kitart egy olyan trón visszakövetelése mellett, amelyen az ő jelenléte Közéveuróna békéje számára a legsúlyosabb következményeket jelentené, ezért a hatalmak fölhívják a magyar kormányt: 1. Az exkirály trónvesztésének haladéktalan proklamálására, 2. Az exkirály személyének biztonságba helyezésére, akinek a magyar földet a szövetséges hatalmak által megállapítandó föltételek mellett, el kell hagynia. A hatalmak súlyt helyeznek már most annak a kinyilatkoztatására hogy ha a magyar kormány nem alkalmazkodnék ehhez a fölszólításhoz, úgy ők elhárítanak minden felelősséget a Magyarországgal szomszédos államok közbelépését és az ebből származó következményeket illetőleg. Fogadja stb. Castagnelo s. k., Hohler s. k. és Foucher s. k. Az április 2-iki határozat, amelyre a jegyzékben hivatkozás történik, a nagyhatalmak párisi konferenciájának a húsvéti események alkalmából hozott döntése, amely szerint a nagyhatalmak Károly király visszatérését a magyar trónra sem meg nem engedik, sem meg nem tűrik. A nagyköveti értekezlet dönt IV. Károly sorsáról. A döntésig angol hajó fedélzetén helyezik el IV. Károlyt és Zitát. Balatonfüredről táviratozzák a „Magyar Távirati Irodá"-nak. A király és a királyné szerdán délben 1 óra 25 perckor érkeztek meg Tihanyba hét kocsiból álló különvonaton. A király kíséretében volt Rakovszky István, Andrássy Gyula gróf és Gratz Gusztáv is. A királyt és a királynét a főapát lakosztályában szállásolták el, amíg az említett három politikust a Hevesi-féle villában vették őrizetbe. Az egész tihanyi fészigetet katonai kordon zárja el. A Balatonon motoros őrjáratok cirkálnak. Balatonfüredről táviratozzák a „Magyar Távirati Irodá"-nak. Eszterházy Ferenc grófot, aki szintén őrizet alatt volt, csütörtökön délelőtt szabadon bocsátották. Tihanyból jelentik a „Magyar Távirati Irodádnak: Károly királyt és Zita királynét, akik szerda dél óta a tihanyi bencés apátság lakói, a nap folyamán Selby angol alezredes, Auzzoni olasz ezredes és Hinaux francia ezredes keresték föl, akik megjelentek Tihanyban, hogy meggyőződjenek a királyi pár ottlétéről. A tihanyi félszigetet erős katonai kordonnal vették körül, amelyen ott szolgálati igazolvány nélkül senkit sem bocsátanak be. (Páris, október 27. — Havas.) A nagykövetek tanácsa csütörtök délelőtti ülésén elhatározta, hogy Károly királyt az egyik Budapesten horgonyzó ágyúnaszádon helyezi el, ahol be kell várnia a nagyhatalmaknak végleges internálási helyére vonatkozó döntését. („M. T. I.")