Népszava, 1922. január (50. évfolyam, 1–25. sz.)

1922-01-14 / 11. szám

2 lenére rövid időre még föntartjuk, de ki kell jelentenünk, hogy amennyiben a megbeszélt dolgokat az ígéret szelleme szerint sürgősen és tökéletesen végre nem hajtják, a következmé­nyekért azokra hárítjuk a felelősséget, akik ígéreteket tesznek, de azokat vagy nem tud­ják vagy nem akarják beváltani. Ha már ennél a kérdésnél tartunk, meg kell említenünk, hogy az amnesztiát elfelejtették kiterjeszteni azokra a nagyszámú elítéltekre és eljárás alatt levőkre, akiket a katonai bírósá­gok ítéltek el vagy a katonai hatóságok tar­tóztattak le. Ezek ügyének sürgős megvizsgá­lására ezennel fölhívjuk az illetékeseket. Ben­nünket rosszhiszemű ellenfeleink és ellensé­geink már sokszor meggyanúsítottak azzal, hogy mi csak a szociáldemokratákért viasko­dunk. Ebből annyi igaz — és ez természetes —, hogy elsősorban, elvtársainkat védelmezzük, a közszabadságokat, a­­politikai jogokat, az egyenlő elbánást ellenben sohasem tartottuk a saját külön ügyünknek és amennyire tőlünk telik, minden elnyomottat, minden üldözöttet védelmünkbe veszünk. Nem a mi hibánk, hogy a kormány, a keresztényi szeretet és az agrárdemokrácia uralmának idején, olyan na­gyon szűken méri ezt a portékát. Nagyon té­ved a kormány, ha azt hiszi, hogy jó vásárt csinál, amidőn sikerül neki még tovább fönn­tartani a kivételes állapotokat és még tovább nyugtalanítani a tömegek lelkületét. Igazi megnyugvás csak akkor következhetik be, az új államélet csak akkor fog megindulni, ami­dőn akad majd egy kormány, amely nem fog visszariadni az ellenforradalom pusztításai­nak jóvátételétől. * # Hassaji Károly Indítványt nyujtott be, hogy az államfőSi hat­Sera határidejének kérdésát törvényben szabálytossák. — A nemzetg^űlés szombaton határos a ülésekről. — FrSetSirscE­? szerint agenS provoNiatSrok ujabb ki^áS^pMCCsot készítenek elő. A nemzetgyűlés pénteki ülése is azzal kezdő­dött, amivel már néhány hét óta mindig kez­dődik: „Minthogy a Ház nincs együtt, az ülést 5 percre fölfüggesztem." Az 5 percből persze félóra lett, de mi 11-re legalább együtt voltak tanácskozóképes számban. Sőt, szokatlanul „nagy" számban jöttek össze. Igaz, hogy csak­­az ellenzéki oldalon és a kereszténypárt pad­soraiban voltak többen a szokottnál, míg a kisgazdaoldalon csak néhány mérges pontot láttunk. Az indemnitási Adtát folytatták pén­teken is. Rassay Károly mondott, csaknem az ülés egész idejét kitöltő beszédet, amelyben keményen bírálta a kormány politikáját. Dél­felé, amikor Rassay szünetet kapott és a kép­viselők kitódultak a folyosókra, az a hír ter­jedt el, hogy Zita — két gyermekével együtt — Budapestre érkezett A hírt később cáfolgat­ták, de azért sokáig izgatott csoportok beszél­tek róla. Az egyik csoportból kihangzott: Eb­ből még vérontás lesz... Egy másik csoport­ból Andrássy Gyula hangja volt hallható. Ar­ról beszélt, hogy Zita nem nagyon jelenhet meg a nemzetgyűlés előtt, mert nem tud ma­gyarul és így nem imponálna... Az egyik sa­rokban Friedrich tanácskozott néhány legiti­mistával. Nyilván a mentelmi jogán esett sé­relem bejelentését beszélte meg. Rassay be­széde után engedélyt kapott Friedrich fölszóla­lásra. Mentelmi jogának megsértését jelentette be. Amint ő mondotta, agent provokátorok járják sorra a legitimista politikusokat valami Károly-brigád alakítása ügyében. Legiti­mista puccsot akarnak rendezni, hogy azután a legitimistákat újból letartóztathassák. Arról is beszélt, hogy detektívek őrzik a lakását, Andrássy, Rakovszky, Pallavicini, Sigray laká­sát is és állandóan provokálják őket. A nem­zetgyűlés épülete is tele van detektívekkel... A kaszárnyákban és a­ rendőrségen készült­ség... A nyolcórás ülésekről a nemzetgyűlés szombati ülésében határoz. Hétfőn már való­színűen megkezdődnek a délutáni ülések. Gaál elnök az ülést délelőtt 10 órakor nyi­totta meg. Az ürességtől tátongó padok láttán Kerekes ellenzéki kisgazda kérte a tanácskozás­képesség megállapítását. Minthogy nem voltak elegendő számban együtt, az ülést föl kellett függeszteni. Szünet után folytatták az indemnitás tárgyalását Rassay beszéde. Rassay Károly ellenzéki kisgazda volt az első szónok, aki kemény bírálatban részesí­tette a nemzetgyűlés eddigi „tevékenységeit". Fölsorolta azokat a feladatokat, amelyeket a nemzetgyűlésnek­­ el kellett volna végeznie... A nemzetgyűlés nem végezte el azokat a teen­dőket, amelyeket az első miniszterelnök, Huszár Károly programba foglalt így történt a föld­birtokreformnál is, amelynél pénzügyi akadá­lyokra hivatkoznak. Drózdy Győző: A különítményekre van pénz! Rassay Károly: E példára 1848-ban a jobbá­gyokat se szabadították volna föl, hiszen akkor hivatkozhattak volna arra, hogy erre a célra „nincs pénz"... Hát annak milyen pénzügyi akadálya van, hogy az elavult mezőgazdasági cselédtörvény helyébe másikat hozzanak? Itt van a munkásbiztos más reformja; hoztak egy koros törvényt, amelyet nem is lehetett tár­gyalni. Miért nem hoztak jobbat alkalmasab­bat? Ezzel szemben egy csomó antiszociáls adótörvényt hoztak, amelyek révén egész adó­rendszerünk a fogyasztási adók rendszerévé vált. A pénzügyi életben bizonytalanság uralko­dik. Két év óta egyetlen költségvetést nem tu­dott produkálni a nemzetgyűlés. A kormány attól fél, hogy a költségvetési vitában nap­fényre kerülnek a felhatalmazás nélkül elköl­tött milliók. A nemzetgyűlés mulasztást köve­tett el a közigazgatási reform elhanyagolásával is. Vizsgálta ezután, hogy mit tett a nemzet­gyűlés az alkotmány kiépítése körül. Az 1920. I. törvényben lefektetett ideiglenességi elvet örökössé és megváltozhatatlanná akarják át­változtatni. Az államfői jogok tekintetében a nemzetgyűlés szolgalelkű­ volt s e jogokat sza­porította, de arra nem volt bátorsága, hogy ki­mondja, hogy az államfő alkotmánysértés esetén vád alá vonható. Áttért ezután a királykérdésre s azt fejte­gette, hogy a kormány s a kisgazdapárt itt meghajolt a külföldi beavatkozás előtt. (Zaj a kisgazdapárton.) A detronizá­ciós törvény csak koros törvény. Ezután kijelentette, hogy ő a köztársaságot tartja ideálisnak, ez azonban nem az érzelmek kérdése. Azt az államformát kell elfogadni, amelyik a legelőnyösebb. És ha a nép a köz­társasági államformát akarja, ő ezt is elfo­gadja De a királyság csak olyan lehet, ahol a király a nemzettel egyenlő faktor. Mi a je­lenlegi államformái Talán azt lehetne mon­dani: királyi köztársaság. A nemzetgyűlés vá­lasztotta meg az államfőt de a hatalom idő­tartamát nem állapította meg. Az 1920. évi I. törvénycikket ideiglenes jelleggel hozták meg. A mi akaratunkat mi vagyunk hivatva magya­rázni, mert mi nem örökös államfőt akartunk választani. Ezt a kérdést tehát szabályozni kell. Fölolvassa a határozati javaslatot, amely szerint utasítsa a nemzetgyűlés a­ kormányt, hogy az államfői hatalom időtartamára, annak miként való betöltésére vonatkozóan­­ tör­vényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé. Rassay 10 perc szünetet kért és kapott Szünet után arról beszélt hogy nemcsak a törvényalkotás terén, hanem a társadalmi és állami élet egész területén is ijesztő ered­ménytelenséget látunk. A nemzetgyűlésben a háborús vagyonok eltolódását emlegették. És ezalatt az idő alatt más téren olyan vagyon­eltolódások támadtak, amelyek mellett a há­borús vagyoneltoló­d­­ások szinte lényegtelenek. Azután a tisztviselő kérdésről beszélt, majd ar­ról, hogy a jogszolgáltatás függetlensége, és érintetlensége miképen kerültek bele a politika örvényébe. Amikor a forradalmak és ellenfor­radalmak után a nemzetgyűlés összeült, azt a programpontot állítottuk fel, hogy a munkásság és polgárság közötti jóviszonyt a szerzett, véres tapasztala­tok alapján helyre fogjuk állítani. De a kor­mány csak akkor eszmélt rá ennek szükségére, amikor a királypuccs alkalmá­val a fölfordulás elkövetkezett és amikor látták, hogy a mun­kások hidegen nézik az eseményeket. Letértek a demokratikus politika útjáról is. Amikor tragikus helyzetbe jutott a nemzet akkor a tömegek nem oda húzódtak, ahova kellett volna húzódniok, mert azt gondolták, hogy en­nél az antidemokratikus uralomnál csak jobb jöhet. És csak ekkor ébredt a miniszterelnök úr arra, hogy nem elegendőek az uralom fön­tar­tására a problematikus oszlopok és megkezdte a tárgyalásokat a munkásokkal. A kormány azonban hű maradt önmagához és áruba vitte a nemzet nagy javait. Dinich Vidtor: A munkások nem is tudnak hinni neki! Rassay Károly: Nem akarok részletesen fog­lalkozni ezekkel a dolgokkal, inkább áttérek az amnesztia kérdésére. Itt megállapította, hogy a kormány ígéretét nem tartotta be, mert a politikai bűnösökkel szemben fönntartotta a politikai jogok gyakorlásának elvonását és egyéb mellékbüntetéseket míg azokkal szem­ben, akik a kurzus oszlopai, azok mellék­büntetéseinek föntartását nem tartotta szük­ségesnek. Ezután az Általános Fogyasztási Szö­vetkezettel foglalkozott majd arról beszélt hogy a munkásokkal való tárgyalással a kor­mánynak nem volt egyéb célja, mint hogy a választások előtt egy kis atmoszféra-könnyeb­bü­lést tudjon magának létrehozni és az, hogy a munkásokat elszakítsa természetes szövetsé­geseitől, a demokráciáért harcoló polgárságtól. De a kormánynak ez a törekvése nem fog sike­rülni. Ennek a kormánynak sem a parlament­ben, sem a nemzetben semmi néven nevezendő gyökere nincs. A mostani végrehajtó hatalom születése pillanatától kezdve ellensége a nem­zetnek. Nem lett volna szabad másképen kor­mányozni, mint demokratikusan. Ehelyett meg­akadályozzák a választójog, a közigazgatási re­form és a többi alkotmányjogi kérdés elintézi, sőt Hát nem tudták a kormányok, hogy február 16-án a nemzetgyűlés mandátuma lejár ? Ha a kormány ismeri ezt a dátumot, miért nem ter­jeszti be a megfelelő javaslatokat? Grieger Miklós: Hogy oktrojjal választhas­sanak. Szilágyi Lajos: Kormányzói abszolutizmus. Elnök Szilágyit rendreutasítja. Rassay Károly: Azért nem hozzák ide, mert tudják, hogy a választójogi reform ebben a nemzetgyűlésiben csak demokratikus úton old­ható meg. A közigazgatás reformjával is fog­lalkozni kellene, mert ha ez az apparátus fogja a választói névjegyzéket is összeálltani, ez visszatérést jelent a munkapárti időkre. Ezt a kérdést sem tudja ez a nemzetgyűlés meg­oldani, ezért már csak az államfői hatalom gyakorlásának időhöz kötése és a választói reform meg­oldására gondolhatunk. A kormány a főrendiház reformját akarja előbb tárgyaltatni, hogy azután, ha a nemzet­gyűlés mandátuma lejár és a nemzetgyűlés föloszlik, azt mondhassa: most pedig új or­szággyűlést hívunk egybe, de nem­ annak a vá­lasztójognak alapján, amely csupán a nemzet­gyűlés összehívására vonatkozott, hanem az 1917—1918. évi választójog alapján. Rupert Rezső: Szervezik a forradalmat. Rassay Károly: Igenis, ez forradalomba viszi a nemzetet. Éppen emiatt határozati ja­vaslatot nyújtok be, amely szerint a nemzet­gyűlés mondja ki az 1920. évi I. törvénycikk 10. szakaszának egyedül helyes és autentikus értelmezését, hogy tudniillik, ha a nemzet­gyűlés szét­oszlana az új választójogi törvény megvalósítása előtt, úgy az új nemzetgyűlés csakis a Friedric­h-féle választói rendelet alap­ján hívható össze. Ezután a kiviteli panamák dolgával foglalkozott, kijelentvén, hogy nem akar addig elmenni innen, amíg ezt a kérdést a nemzetgyűlés el nem intézi. A bűnügyi ira­tokban vallomás van arról, hogy létezi­k egy pártkassza. Arról is van vallomás ezekben az iratokban, hogy a miniszterelnök úr minisz­tertársait protezsálta a kiviteli engedélyek­nél és a jövedelem az egységes középpárt kasszájáé lett volna. Drózdy Győző: Ez betyárság! Rassay Károly: Ha a miniszterelnök úr idéz­geti Tisza István szellemét, idézze föl egykori küzdőtársa Désy Zoltán szellemét is. Azután arról beszél, hogy van a kezei között vallomás arról, hogy 40.000.000 koronát szedtek össze kü­lönböző célokra. * Drózdy Győző: Számoljon el! A lopást nem tűrhetjük! Rassay: Itt van a kezeim között egy nyugta gróf Tisza György kezéből, aki a szabadfor­galmi irodának úgyszólván létrehozója volt és összekötőtiszt volt a miniszterelnök ur és a volt földmivelésügyi miniszter között]. A nyugta szerint Tisza György gróf 900.000 koro­nát kapott é­s ebből 640.000 koronáért nyomban egy automobilt vásárolt magának Szilágyi Lajos: Egy 18 éves gyerek! (A Ház minden oldalán óriási zaj kerekedik, az ellen­zéki oldalon a padokat verik, az elnök csak nehezen tudja a rendet helyreállítani. Rassay a zaj csillapultával arról beszélt, hogy a választásokat nem lehet úgy csinálni, hogy a szabadságjogok föl legyenek függesztve. Amíg a kivételes törvények uralkodnak, addig a választásról szó sem lehet. A kormány mai összetételében nem elegendő garancia arra, hogy itt igazságos elbánás lesz. Vagy jöjjön a kormány egy olyan javaslattal, amely a kivételes törvényeket hatályon kí­vül helyezi, vagy adja át a helyét egy olyan kon­centrációs kormánynak, amelyben a társada­lom minden rétege képviselve van. Ő előre is kijelenti, hogy nem riad vissza attól, hogy a megértő­­ műveit külföld védelme alá helyezze magát és társait a választások alkalmával minden atrocitással szemben. Grieger Miklós: Ez a helyes, ezt tesszük! Rassay Károly: Mi annál inkább is meg­tehetjük, mert a kormány tagjai is idegen vé­delem alá helyezték bőrüket, kritikus időben. Bethlen Hohler angol követ védelme alá he­lyezte magát és Nagyatádi is. Vass kultuszminiszter: Nem igaz. Rakovszky István: Bethlen azt mondta, hogy öngyilkos lesz. Vass kultuszminiszter: Nem igaz. Rassay ezután kijelentette, hogy nincs bi­zalommal a kormány iránt, a három hónapi indemnitást megszavazza, a hat hónapit azon­ban nem NÉPSZAVA 1922 január 14.

Next