Népszava, 1922. április (50. évfolyam, 75–98. sz.)
1922-04-01 / 75. szám
LII 75. sz. Budapest, 1922 április 1. szombat. Irona AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre ....1100 kor. s negyed évre 380 kor. fúl évre SSO kor. s egy hóra 100 kor. Jugoszláviában egy szám ára 5 Justoszláv korom. EGYES SZÁM ARA 5 KORONA. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Titkok bugyborékolnak kifelé a megrepedezett kurzus-uralom mindinkább sokasodó és bővülő hasadékain. Eddig féltve őrizték az apró titkokat, amelyek azonban most, a nagy szerteszakadozás és szembekerülés után vissza nem tarthatóan a nyilvánosság elé törtetnek. A réseken kivillanó egy-egy tört sugaracska fénye mellett azután bepillanthatunk az ellenforradalom kulisszái mögé s megláthatjuk a rettentő tülekedést a hatalomért megállapíthatjuk a hamis fölbuzdulás valódi okait, észrevehetjük a szereplő hősök arcáin a vastag festékréteget, elénk tárulnak a „fenséges tragédiá"-nak hirdetett színjáték szánalmas papírdíszletei. Egy ilyen kis titkot súgott Friedrich István, az első ellenforradalmi miniszterelnök a közvélemény fülébe a „keresztény ellenzék" csütörtöki gyűlésén. Elmondta, hogy neki Bethlen Istvánnal számadása van, mert Bethlen István 1919-ben megjelent nála a minisztériumban és követelte tőle a hatalom átadását, azzal a megokolással, hogy Friedrich politikája katasztrófába dönti az országot, hogy hátráltatja a békés kibontakozást, hogy az elszakított területek magyarsága őmiatta nyomorog s nyomatékul hozzátette, hogy „Friedrichet millió magyar ember átka kiséri". Szemére lobbantotta meg Friedrich Bethlennek, hogy azután is állandóan hirdette Friedrich kalandor mivoltát és követelte a politika porondjáról való eltakarodását. Itt álljunk meg egy pillanatra és állapítsuk meg: Bethlen 1919-ben helyesen látta és ítélte meg a helyzetet. Tökéletesen igaza volt abban, hogy az első ellenforradalmi kormány handabandázó, hatalmi tébollyal fűtött, egyébként következetlen s csak az ártatlan tömegek üldözése és a közszabadságok utolsó foszlányainak elkobzása terén következetes politikája kalandorpolitika volt. Jó volt más úton érvényesülni nem tudó tehetségtelenek és félművestek elhelyezkedésére, jó volt a keresztényi szeretet lárvája mögé rejtőzködött kegyetlen bosszú kielégítésére és a szabadjára eresztett szadizmus bő kielégülésére, de nem volt alkalmas arra, hogy a vesztett háborúban megtiport és szétrongyolt beteg ország dolgát rendbeszedje, vagy a gyógyulás folyamatát akárcsak meg is indítsa. Nagyon jól bírálta el a helyzetet és a szükségleteket akkor Bethlen István, az iskolázott, eszes és higgadt politikusokkal sűrűn érintkezvén, rájött arra, hogy pogrommal, munkásüldözéssel, börtönnel, akasztófával, terrorral és a reakció egyéb közévkon eszközeivel nem lehet sikeresen kormányozni — és követelte a maga számára a hatalmat, bizonyára azért, hogy ő ellenkező módszerekkel, próbálkozzék. Azután jött a többi kurzuskormány. Mind átvette örökség gyanánt a Friedrich-kormány módszereit, a millió magyar ember átkával együtt s mind szorított még egyet a hurkon. Végül, nagykésőn, hétesztendős rémuralom után elérte Bethlen az óhajtott célt: fölkerült a hatalom polcának a legtetejére, miniszterelnök lett belőle. És itt megint meg kell állnunk egy pillanatra s kérdeznünk kell: hová testi Bethlen 1919-ben vallott és hirdetett elméletét? A zsúfolt börtönök, Zalaegerszeg, a „gyorsított", a „hatályos", a rendőri jelentkezési kényszer, a numerus clausus, ezernyi ezer exisztencia tönkretétele, rengeteg családi tűzhely szétrombolása: ezek az ellenforradalmi kormányok kertészkedésének leggyönyörűbb virágai — miért ápolja ezeket tovább Bethlen, ahelyett, hogy tövestől kiirtaná őket s uj maggal hintené be az igy megtisztított területet? Bethlen a konszolidáció jelszavával vette birtokba a hatalmat. Friedrich leleplezése szerint világosan látta elődei politikájának csődjét: miért nem vonta le ennek mindvégig a konzekvenciáit? Való igaz, hogy ma már nem ütik az embert agyon az utcán. A két kézzel, egyszerre, brutálisan elmarkolt közszabadságokból is visszaadott egy-egy kávéskanálnyit — de hol vagyunk még attól, amire jogos igénye és szüksége van az országnak? Kinek van még szüksége Zalaegerszegre, a zsúfolt börtönökre, a kivételes hatalomra! És miért hurcolja a miniszterelnök tovább a millió magyar ember átkát? Mert ez az átok csak akkor szűnik majd meg, ha megszűnik a „Friedrich-féle kalandorpolitika" minden intézménye és minden maradványa! Addig ez az átok terebélyesedik, addig nincs nyugalom, nincs termékeny újjáéledés, nincs, nem lehet más, mint keserűség, nyomorúság, bizonytalanság — és ezért a sok bajért sokkal nagyobb mértékben felelős Bethlen, mint az ellenforradalmi kormányok együttvéve, mert ő látta a veszedelmeket és mégsem igyekezett azokat elhárítani, — noha lehetőséget kerített hozzá a birtokba vett hatalommal — sőt tetézte a bajokat a politikai jogfosztással. Elmondhatjuk: a konszolidációs Bethlen- kormány elvette a néptől azt, amit az ellenforradalmi „kalandor-kormány" adott neki. És itt a Friedrich javára billen az igazság mérlege, aki azt mondja, hogy „Bethlennek alkalma volt megmutatni, mit tud?" Végeredményben persze, egyiknek sincs igaza: az egyik megépítette, a másik föntartja a reakció intézményeit. Az igazság az agyonsanyargatott nép részén van, amely méltó és alkalmas volna a demokratikus államélet minden előnyére, devezetői, valamilyen sajátságosan tragikus végzet folytán mindig süketek és vakok voltak, sohasem találták el a helyes irányt: minden magyar politikus csak akkor bölcs és jó, ha még nem érte el a hatalmat vagy ha már kicsöppent belőle. a kerületek beosztásáról szóló rendeletet. * * Ax ellenzétet pártok együttműködése. — Felbomlik Wolffék községi tábora. Nyilatkozat és ellennyilatkozat a kisgazdák mosgolódásáról. A pártok — nem annyira a kormány tábora, mint inkább az ellenzék — türelmetlenül várják a hetek óta halasztott kerületi beosztási rendeletet, mert tervszerű választási küzdelembe csak akkor bocsátkozhatnak, ha már ismerik a terepet. Legföljebb Bethlen és Gömbös jelöltjeinek nem volt, sürgős a rendelet, nekik csak egy sétát, kellett tenniök a belügyminisztériumba, hogy a kerületek új elrendeződését megismerjeik. A rendelet hivatalos közzététele után az egységes párt mandátumosztogató bizottsági a még hátralevő gazdátlan kerületekbe is kiküldi a maga hivatalos jelöltjeit. Ugyancsak a rendelet közzététele után történik döntés a liberális ellenzéki pártok — a demokraták és az ellenzéki kisgazdák — együttműködését illetően a fővárosi kerületekben. A ki-ft pártnak minden valószínűség szerint közös listája lesz Budapesten, a lista vezető helyein a két pártbeli volt képviselők szerepelnek majd. Ilyenfajta kooperáccióról álmodozott a községi kereszténypárt honmentő vezére, Wolff Károly is, persze a kereszténypártokra értve, de a községi politizálgatásból a nagypolitikába történt beártalmazkodása együvéforrasztás helyett —fölbomlasztotta nagy művét, a községi kurzuspártot. Amig egyfelől Isuszárék és Ernszték kezet fogtak vele, addig a községi kereszténypártnak ellenzéki, tagjai, akik az országos politikában Andrássy Gyulát, Friedrichet és Hallért követik, otthagyják Wolff urat. Számuk16—80 lehet Ahová Wolff lép, ott nem teremti... Bethlen különben Huszárékkal és Ernsztékkel megállapodott, hogy a mérsékelt kereszténypártnak, csöndes kor-hiálytámogatásuk viszonzása fejében, 18 kerületben nem állít egységespárti ellenjelöltet. Andrássy és Friedrich pártja Hallerékkal fog együttműködni, a fővárosban közös listával. A kiért párt összeolvadásáról szóló híreket azonban a pártvezérek megcáfolták. Az egrséges pártdakká átvedlett agrárdemokraták ellenzéki színezetű mozgalmáról nyilatkozott , ezeken az elégedetlenkedők egyik vezére. Terczeg Sándor egykori kisgazdaviselő. Kijelentette, hogy tiltakoznak mozgalmuknak ,,kézlegyintéssel" történő elintézése ellen — ez Bethlenek szól! — e az ellen, hogy a múltkori gyűlésükön szerkesztett memorandumukat elsikkasszák. A régi kisgazdák mozgalmát az országszerte megnyilvánuló nyugtalanság és elégületlenség éleszti, amelyet viszont a volt gazdapártba a pártonkívülieik egyre növekvő beözönlése, a titkosság elejtése és az eredetikisgazdaprogram mellőzése keltettek. Az ingatlan vagyonváltsási- végrehajtási rendelete szintén méltatlankodást keltett a kisgazdatársadalom körében... A kisgazdák mozgolódására végre nagyatádi Szabó is fölütötte a fejét és hosszú hallgatás után megszólalt. ő nem is tartja olyan veszedelmesnek az egész ügyet, mert azt tartja, hogy a mozgalom vezetői, a régi kisgazdák „nem akarnak ellenzékieskedni", különben is a mozgalom csak a régi kisgazdaprogram megvédésére irányul. A mozgalom hangos szóvivői nem is gazdaemberek, szerinte, hanem szerepelni vágyó, egyéni ambíciójukban sértett, abban maradt képviselőjelöltek. Látnivaló, hogy ezek a dolgok nagyon kellemetlenek nagyatádinak. Már azért is pulykává fújja magát, ha az ő lelkiismerete helyett mások mozdulnak meg... A forrongó kisgazdakedélyek lecsillapítására a kormánypárt Lehandl Károlyt és Rubinek Istvánt bízta meg, hogy a vagyonváltság ügyében kifogásolt végrehajtási utasítás módosítására nézve dolgozzanak ki valamelyes indítványt. Schandlék a jövő hétre készülnek el módosító indítványukkal. Amiből egész bizonyosan nem lesz semmi! Pénteken este megtörtént a hihetetlenül hangzó esemény: a kormány végre döntött a választókerületek beosztása ügyében, elfogadván a belügyminiszternek erre vonatkozó rendelettervezetét. A rendelet hiteles és teljes szövegét a hivatalos lap vasárnapi száma közli. A kerületekre nézve eddig csak pártközi értesülések s kormánypárti lapközlemények vannak forgalomban. Ilyen türek szerint a kerületek száma a vidéken 216 lesz. Budapest és környéke négy lajstromos kerületbe osztva 30 képviselőt választ. A pénteki minisztertanácson szóba kerültek még: az ingatlan vagyonváltság végrehajtási utasításának módosítása, továbbá a kisgazdáknak az egységes pártban fölsorolt követelései is a munkanélküliség s a drágaság leküzdését illetően, úgyszintén „folyós ügyek".