Népszava, 1923. június (51. évfolyam, 122–145. sz.)

1923-06-02 / 122. szám

kon sehol sincsenek, mint elutazóitok lajstro­mozva. A főkapitányhelyettes végül csak eny­nyit mondott: —­ A két asszony holtteste itt van a villában. Ezt mutassa meg. Molnár-Tóth József erre összerezzent. A rendőrtisztviselők ekkor magára hagyták, öt perccel később odafordult az egyik rendőrhöz, hogy hívja be a méltóságos urat. A konok em­ber most már teljesen megtört, sírva fakadt, így kezdte a vallomását: — Én gazember, gyilkos vagyok.. . •— Hol vannak a holttestek? — kérdezték­­tőle. Molnár-Tóth József egész testében reszketve, siró hangon odamutatott az ajtótól mintegy öt lépés távolságban lévő kerek rózsadombra. — Ott fekszik Kövesné, a rózsatő alatt. Majd ezután részletesen elmondta, hogy a "domb melyik pontján kezdjék el a munkát. A munkások pár perc alatt fél métert ástak, ami­kor a szerszám egy pléhlapba ütődött. Fölemelték a pléhlapot és ráakadtak Köves Lőrincné holttestére. Az asszony kötéllel átkötve, ingben feküdt a pléhlemez alatt. A holttest már teljesen oszló­félben volt és dr. Kenyeres Balázs egyetemi tanár nyomban megkezdte a boncolását. Amikor Köves Lőrincné holtteste előkerült, a­­gyilkos megfordult, mert nem volt annyi lelki ereje, hogy megnézze egykori barátnője holt­testét. Újból Vallatóra fogták. Azt kérdezték tőle, hogy egyedül követte-e el a gyilkosságot Molnár-Tóth még mindig sírva válaszolta: — Egyedül. Ezután részletesen elmondta, hogyan történt a gyilkosság. Január 20-án összeveszett Kö­vesnével, aki folyton követelte tőle a villa vé­telárát. Miután neki nem volt pénze, kénytelen volt az asszony kérését m­egtagadni. Szóváltás támadt közöttük, mire Kövesné előrántott egy revolvert és ráfogta. Molnár erre az asszonynak ugrott és a kezében megfordította a revolvert­­és a szívének irányította, majd elsütötte. Az asszony nyomban elesett és pár perccel később meghalt. A lövés zajára berohant Köves Gyula, aki dulakodni kezdett vele, mire elkapta a fiú fejét és a közvetlen közelből belelőtt. A fiu is nyomban meghalt . Kövesné kövér asszony volt és ezért a nehéz holttestet kötél segítségével húzta ki a virág­ágyba, ahol éjszaka eltemette. A fiút pedig le­vitte a pincébe. Később a pléblánába zárta el ,és úgy helyezte el a házmester lakás szobájában. Ebben az időben az öreg Laehmanné már Pes­ten lakott a Hunnia-szállóban. Egy napon kihívta az öregaszonyt azzal az ürüggyel, hogy intézzék el a hátralékos követelést. Az öreg­asszony kiment Rákosszentmihályra. Amikor belépett a szobába, az előre elkészített zsineget a nyakára dobta, amelyet megrántott és a sezlonon megfojtotta. Ez utóbbi gyilkosság, Molnár-Tóth József vallomása szerint február 5-­én történt. Az öreg­asszony holttestét május 10-éig a fürdőszobá­ban, majd a padláson rejtette el. Ekkor fuva­rost fogadott. A holttestet pléhládába zárta be, amelyet e­g­y nagyobb faládában helyezzett el. A fuvarosnak két ládát adott át. Egy ü­reset és azt, amelyikben a holttest feküdt. Azt mond­­ta a szomszédoknak, hogy elköltözködik, a lá­dákat pedig Kispestre, a Rózsa­ utca­­14. számú házban lakó özv. Szegi Imrénéhez vitette. Megtalálják­­ Lad­asnanné holttestét is. A rendőrség nyomban autóra ültette Molnár-Tóth Józsefet, aki útközben Szegiékről a kö­vetkezőket mondotta: — 1918-ban a gyűjtőben ismerkedett meg Szegi Józseffel. Amikor kikerült a foghá­zból, pár hétig Szegiéknél lakott, így jutott eszébe, hogy Lachmanné holttestét, akit még mindig a padláson rejtegetett, Szegiék kamrájában fogja elásni. Elment hozzájuk és azt mondta nekik, hogy szüksége van a kamrára, amely­ben el akarja helyezni a holmijait. A fuvaros­sal odavitette a két ládát, amelyet nyomban bevittek a kamrába. Egész éjszaka dolgozott, amíg el tudta helyezni a bádogdobozt. A két ládát odaadta Szegiéknek, hogy tüzeljék el. Hallgatási díjul 50.000 koronát adott Szegi Máriának. Este volt már, amire a­z autó kiért Kispestre, a Rózsa­ utca 34. számú ház elé. Czövek főkapi­tány és a nyomozásban résztvevő tiszt­viselők mentek be Szegiékhez. Szegi Mária, József és Áron meglepődtek a szokatlan láto­gatáson. Arra a kérdésre, hogy hol van el­temetve Lachmann Andrásné, Szegiék tagadó választ adtak. Ők semmiféle holttestről nem tudnak. Molnár-Tóth József vitt ugyan két ládát hozzájuk, azonban, hogy mi volt benne, a­zt nem tudják. Ezután bevezették a gyilkost, aki a Szegi-gyerekeknek szemébe mondta az igazságot. Ezután Molnár-Tóth megmutatta azt a helyet, ahol az öregasszonyt eltemette. Nyomban hozzáfogtak a munkához. Két méterre a föld alatt végre megtalálták a bádogdobozt, azonban még nem emelték ki. Szombaton dél­előtt a vizsgálóbíró jelenlétében emelik ki a holttestet és nyomban fölboncolják. A Szegi testvéreket a rendőrség őrizetbe he­lyezte, mert nekik tudniok kellett arról, hogy Molnár-Tóth József halottat ásott el a kamrá­ban. A Kanozsay-házaspár, valamint Molnár-Tóth Józsefné szerepét csak ezután tisztázzák. A nyomozást vezető Czövek főkapitány inten­ciója az, hogy Molnár-Tóth Józsefnek mindent be kell vallania, mert egészen bizonyos az, hogy ő a gyilkosa a megkerült négy holt­testnek. Molnár Tóth-Jrásefet, aki hat hétre heti 6%-os kamat mellett kölcsönadta neki az összeget. Úgy látszik, ez az ok késztette a megbilin­cselt embert arra, hogy adósához forduljon. Azt hitte, az majd megszabadítja bilincsétől és ő megszökhet. A többi gyanúsított szerepe, Kanozsayék kihallgatására csak szombaton reggel kerül a sor. Az eddigi feltevések szerint Kanozsaynak tudnia kellett az öregasszony meggyilkolásáról, mert hiszen Laehmanné holt­teste február 5-től május 10-ig abban a házban volt elrejtve, ahol ők laktak. Molnár-Tóth József feleségének a szerepe sincs még kide­rítve. Ugyanis Tóthné volt az, aki Laehmanné ékszereit egy körúti ékszerésznek megvételre kínálta. A fiatalasszonynak tehát tudnia kellett arról, hogy férje milyen úton jutott az ameri­kai eredetű ékszerek birtokába. Tisztázásra szorul még Molnár-Tóth József sógorának a szerepe is, aki egy alkalommal, mint detektív, jelentkezett Lachmannéknál és a két asszony előtt célzást tett arra, hogy ő tud a titkukról. Molnár-Tóth azért küldte a sógorát az asszo­nyokhoz, hogy ezzel is hatásosabban tudja őket zsarolni és kitűzött célját végrehajtani. NÉPSZAVA Lachmannn Andrást is revolverrel lőtték agyon. Az első tanúkihallgatások. Pénteken délután tboncolta föl dr. Kenyeres Balázs egyetemi tanár Lachmann András holt­testét. A jegyzőkönyv adatai szerint a gyilkos­ságot tavaly májusban követhették el. Az öreg­embert ugyancsak revolverrel lőtték agyon. A rendőrség pénteken ismét házkutatást tartott. Molnár-Tórth József Kőris­ utca 10. számú ház­ban lévő lakásán. Az egyik szekrényben revolvert és véres zsebkendőt találtak. Erre vonatkozóan kihallgatták pénteken dél­után Molnár-Tóth Józsefet, aki még mindig azt erősítgeti, hogy nem ezzel a revolverrel lőtte agyon a családot. Azt a revolvert, amelyet a gyilkosságoknál használt, a Dunába dobta. Arra a kérdésre, hogy hol szerezte be a bádog­dobozokat, az elvetemült ember rögtön be­mondta a címet: Zier Gusztávnénál, József­körút és Baross­ utca sarkán. Az első szembesítés. A detektívek nyomban kimentek a jelzett helyre és magukkal vitték a Vámház-körútra Oplics Miklós üzletvezetőt aki a rendelést föl­vette. A szembesítés során Oplics nyomban föl­ismerte a bádogdobozok rendelőjében Molnár-Tóth Józsefet. A szembesítés után Oplics a kö­vetkezőket vallotta: — 1920 decemberében bejött Molnár-Tóth Jó­zsef, aki azt mondotta, hogy zsirlószállításra vastag bádogdobozra volna szüksége. 12-es har­f­onybádoglemezt választott ki. Külön meg­agyta, hogy a fedelet pontosan illesszék a do­bozba, nehogy a zsír kifolyjon. Két-három hét múlva Molnár ismét bement az üzletbe és egy külön bádogfedelet rendelt. A harmadik ren­delés februárban történt. Ekkor kisebb méretű bádogládát rendelt. A rendőrség megállapította, hogy Molnár-Tóth József a kisebbik bádogládába Köves Gyulát, a nagyobbikban pedig Lachmann An­drásnét gyömöszölte bele. A fedéllel pedig Kö­vesné holttestét takarta le. A Szegi testvérek kihallgatása. Délután kihallgatták Szegi Máriát, özv. Szegi Antalné leányát, valamint a három fiútestvért, Sándort, Józsefet és Lajost. Szegi Mária kihall­gatása során bevallotta, hogy ő vette át az 50.000 koronát Molnár-Tóth Józseftől. Amikor a pénzt átvette, Molnár ezt mondta: — Maga hallgasson és ne kutasson semmit. A három fiútestvér tagad. Azt mondják, hogy semmiről sem tudnak, a nővérük nem avatta bele őket semmibe. Az anyjukat is védik. Azt mondják, éppen akkor utazott el, amikor Mol­nár-Tóth József a nővérükkel tárgyalt. A Szegi-testvérek mindaddig őrizetben ma­radnak, amíg a szereplésüket kétséget kizáróan nem tisztázták. * A í®8egfe5Sá*scs­3Ea ejBísEH' Bsíh­arn Bencénél. A központi nyomozó osztály pénteken délután nagyon fontos körülményt tisztázott és állapí­tott meg. Ugyanis a Népszava szerdai számában megírtuk, hogy a megbilincselt Molnár-Tóth József kedden hajnalban megszökött a csend­őröktől s a kora reggeli órákban elment Böhm Imre magántisztviselő (nem pedig lakatosmes­ter) Rákoscsaba, Vécsey­ utca 15. számú laká­sába. Reggel 5 óra volt. Böhm még az ágyban feküdt. Zörgettek. Böhm édesanyja nyitott aj­tót. Molnár-Tóth József bement a szobába, oda­ült Böhm ágyára és kést kért tőle. Böhm ezt kérdezte tőle: — Minek köszönheti e szokatlan látogatást. — Komoly dolog történt velem, — felelte Molnár-Tóth József. Adjon reszelőt és kést, hogy megszabadítsam a ke­zeimet ettől a ké­nyelmetlenségtől. — Miért van szüksége erre? — Majd négyszem között megmondom. Böhm erre azt felelte, hogy­ anyja előtt nincs titka. A két férfi erre kiment az udvarra, ahol pár percig beszélgettek. Amikor Molnár-Tóth József látta, hogy Böhm nem akar rajta segí­teni, elrohant tőle. Böhm Imre bejött Buda­pestre és a Keleti pályaudvaron levő rendőr­őrszobán bejelentette a szokatlan reggeli láto­gatóját Pénteken délután végre kiderült, hogy miért ment Molnár-Tóth József éppen Böhm Imré­hez. Tóth ugyanis nemrég 3.200.000 koronát adott kölcsön Böhmnek, aki Budafokon van alkalmazásban és ott házat akart vásárolni. A házvételhez 3.000.000 koronára volt szüksége és Lengváryné pénzügynök bemutatta neki 192. június 2. A németek harminc milliárd aranymárkát ajánlottak föl. * Az angol nSH elítélik a KuSa^-vEsSék meg­­szállását. — A franciák 127 ratsIN­Scd már­kát raboltak a m­eggssáSSt területen. — A franciádnak nem tetszik az ujj angol kormány. (Berlin, június 1.) A birodalmi kancellár tegnap folytatta tanácskozásait a pártvezé­rekkel. A nap folyamán a birodalmi kancellár megbeszélést tartott a birodalmi gyűlés külön­böző pártjainak képviselőivel és tájékozódott a helyzetről. A helyzet annyira tisztázódott, hogy a német válasszal kapcsolatos előmunká­latokat a jövő hét elején valószínűen befejezik. (London, június 1.) Amint a „Daily Chro­nicle" jelenti, a német politikusok, pénzügyi és üzletemberek Londonban időző küldöttsége, amelynek az a feladata, hogy érdeklődjék az angol pénzügyi és kereskedelmi világ képvise­lőinek nézeteiről a fizetendő német jóvátételi összeget illetően, a jövő héten tanácskozni fog az alsóház nagyipari csoportjával. A küldött­ség nem tett kísérletet arra, h­ogy akár a kül­ügyi hivatallal, akár a kormánnyal összekötte­tésbe kerüljön. Egy másik német küldöttség hasonló feladattal Párisban időzik. (Páris, június 1.) Amint hivatalos német kö­rökben híre jár, a német kormány legközelebbi javaslataiban négy évi moratóriumot fog kérni, amely idő alatt Németország mentes lesz kötelezettségeitől. A német kormány állí­tólag 30 milliárd aranymárkát ajánl föl, ame­lyet harminc egyforma évi részletben fizetne meg. Ha Németország fizetésképessége emel­kednék, akkor az évi részletek­ is ebben a mér­cén növekednének. (London, június 1.) A nők nemzeti és liberá­lis szövetségének Buxtonban tartott tegnapi nyilvános záróülésén a Ruhr-vidék megszállá­sával is foglalkoztak. Sadye Bonham-Carter, Asquith leánya, a nők nemzeti és liberális szövetségének elnöknője, határozatot terjesztett elő, amely elítéli a Ruhr­vidék megszállását és a nemzet érdekeinek ko­moly veszélyeztetésére való tekintettel élénken sajnálja az angol kormány letargiáját és tehe­tetlenségét. Lady Carter kijelentette: Mindnyá­jan rokonszenvezünk a francia kívánságokkal és a francia aggodalmakkal. A francia mód­szert azonban sajnáljuk és kárhoztatjuk. Fran­ciaország megfeledkezett az emberi természet­ről. Mi haszna van a német fegyverkezés leszál­lításának, ha minden német szívben valóságos fegyverraktárat építenek? (Tetszés.) A határo­zatot egy szavazat ellenében elfogadták. (Berlin, május 31.) Február közepétől május végéig a francia és belga megszálló hatóságok 127 milliárd márkánál nagyobb összeget foglal­tak le, erőszakkal. Mintegy 1V1­ milliárd kivéte­lével csaknem az egész összeg a franciákra esik. (Páris, június 1.) Az „Echo de Paris" írja: A­ Baldwin-kormány, ami az­ angol-francia ügye­ket illeti, nagyon rosszul vonul föl. Sir Robert Cecil és Mac­Kenna belépése a kormányba, kedvezőtlen perspektívát nyitott meg. Ha a miniszterelnök megengedi nekik, hogy külpoli­tikai téren, akár a népszövetségről, akár pedig a jóvátételi bizottságról van szó, saját belátá­suk szerint cselekedjenek, szükség van-e arra, hogy az antantcordiálénak még csak a lát­­szatát is föntartsák? WVW\AMA/WV\AAAAA/\/\AAAAAAAAAA<W\AAAAAAA/WWVnA/WWM< Az angolok engedékeny hangú jegyzéket intéztek Oroszországhoz. A „Neues Wiener Tagblatt" jelenti Londonból. Az Oroszország­hoz intézett angol válaszjegyzéket csütörtökön adták át az itteni fődelegációnak. A jegyzék lényegében engedékeny hangú.

Next