Népszava, 1923. június (51. évfolyam, 122–145. sz.)
1923-06-02 / 122. szám
kon sehol sincsenek, mint elutazóitok lajstromozva. A főkapitányhelyettes végül csak enynyit mondott: — A két asszony holtteste itt van a villában. Ezt mutassa meg. Molnár-Tóth József erre összerezzent. A rendőrtisztviselők ekkor magára hagyták, öt perccel később odafordult az egyik rendőrhöz, hogy hívja be a méltóságos urat. A konok ember most már teljesen megtört, sírva fakadt, így kezdte a vallomását: — Én gazember, gyilkos vagyok.. . •— Hol vannak a holttestek? — kérdeztéktőle. Molnár-Tóth József egész testében reszketve, siró hangon odamutatott az ajtótól mintegy öt lépés távolságban lévő kerek rózsadombra. — Ott fekszik Kövesné, a rózsatő alatt. Majd ezután részletesen elmondta, hogy a "domb melyik pontján kezdjék el a munkát. A munkások pár perc alatt fél métert ástak, amikor a szerszám egy pléhlapba ütődött. Fölemelték a pléhlapot és ráakadtak Köves Lőrincné holttestére. Az asszony kötéllel átkötve, ingben feküdt a pléhlemez alatt. A holttest már teljesen oszlófélben volt és dr. Kenyeres Balázs egyetemi tanár nyomban megkezdte a boncolását. Amikor Köves Lőrincné holtteste előkerült, agyilkos megfordult, mert nem volt annyi lelki ereje, hogy megnézze egykori barátnője holttestét. Újból Vallatóra fogták. Azt kérdezték tőle, hogy egyedül követte-e el a gyilkosságot Molnár-Tóth még mindig sírva válaszolta: — Egyedül. Ezután részletesen elmondta, hogyan történt a gyilkosság. Január 20-án összeveszett Kövesnével, aki folyton követelte tőle a villa vételárát. Miután neki nem volt pénze, kénytelen volt az asszony kérését megtagadni. Szóváltás támadt közöttük, mire Kövesné előrántott egy revolvert és ráfogta. Molnár erre az asszonynak ugrott és a kezében megfordította a revolvertés a szívének irányította, majd elsütötte. Az asszony nyomban elesett és pár perccel később meghalt. A lövés zajára berohant Köves Gyula, aki dulakodni kezdett vele, mire elkapta a fiú fejét és a közvetlen közelből belelőtt. A fiu is nyomban meghalt . Kövesné kövér asszony volt és ezért a nehéz holttestet kötél segítségével húzta ki a virágágyba, ahol éjszaka eltemette. A fiút pedig levitte a pincébe. Később a pléblánába zárta el ,és úgy helyezte el a házmester lakás szobájában. Ebben az időben az öreg Laehmanné már Pesten lakott a Hunnia-szállóban. Egy napon kihívta az öregaszonyt azzal az ürüggyel, hogy intézzék el a hátralékos követelést. Az öregasszony kiment Rákosszentmihályra. Amikor belépett a szobába, az előre elkészített zsineget a nyakára dobta, amelyet megrántott és a sezlonon megfojtotta. Ez utóbbi gyilkosság, Molnár-Tóth József vallomása szerint február 5-én történt. Az öregasszony holttestét május 10-éig a fürdőszobában, majd a padláson rejtette el. Ekkor fuvarost fogadott. A holttestet pléhládába zárta be, amelyet egy nagyobb faládában helyezzett el. A fuvarosnak két ládát adott át. Egy üreset és azt, amelyikben a holttest feküdt. Azt mondta a szomszédoknak, hogy elköltözködik, a ládákat pedig Kispestre, a Rózsa utca14. számú házban lakó özv. Szegi Imrénéhez vitette. Megtalálják Ladasnanné holttestét is. A rendőrség nyomban autóra ültette Molnár-Tóth Józsefet, aki útközben Szegiékről a következőket mondotta: — 1918-ban a gyűjtőben ismerkedett meg Szegi Józseffel. Amikor kikerült a fogházból, pár hétig Szegiéknél lakott, így jutott eszébe, hogy Lachmanné holttestét, akit még mindig a padláson rejtegetett, Szegiék kamrájában fogja elásni. Elment hozzájuk és azt mondta nekik, hogy szüksége van a kamrára, amelyben el akarja helyezni a holmijait. A fuvarossal odavitette a két ládát, amelyet nyomban bevittek a kamrába. Egész éjszaka dolgozott, amíg el tudta helyezni a bádogdobozt. A két ládát odaadta Szegiéknek, hogy tüzeljék el. Hallgatási díjul 50.000 koronát adott Szegi Máriának. Este volt már, amire az autó kiért Kispestre, a Rózsa utca 34. számú ház elé. Czövek főkapitány és a nyomozásban résztvevő tisztviselők mentek be Szegiékhez. Szegi Mária, József és Áron meglepődtek a szokatlan látogatáson. Arra a kérdésre, hogy hol van eltemetve Lachmann Andrásné, Szegiék tagadó választ adtak. Ők semmiféle holttestről nem tudnak. Molnár-Tóth József vitt ugyan két ládát hozzájuk, azonban, hogy mi volt benne, azt nem tudják. Ezután bevezették a gyilkost, aki a Szegi-gyerekeknek szemébe mondta az igazságot. Ezután Molnár-Tóth megmutatta azt a helyet, ahol az öregasszonyt eltemette. Nyomban hozzáfogtak a munkához. Két méterre a föld alatt végre megtalálták a bádogdobozt, azonban még nem emelték ki. Szombaton délelőtt a vizsgálóbíró jelenlétében emelik ki a holttestet és nyomban fölboncolják. A Szegi testvéreket a rendőrség őrizetbe helyezte, mert nekik tudniok kellett arról, hogy Molnár-Tóth József halottat ásott el a kamrában. A Kanozsay-házaspár, valamint Molnár-Tóth Józsefné szerepét csak ezután tisztázzák. A nyomozást vezető Czövek főkapitány intenciója az, hogy Molnár-Tóth Józsefnek mindent be kell vallania, mert egészen bizonyos az, hogy ő a gyilkosa a megkerült négy holttestnek. Molnár Tóth-Jrásefet, aki hat hétre heti 6%-os kamat mellett kölcsönadta neki az összeget. Úgy látszik, ez az ok késztette a megbilincselt embert arra, hogy adósához forduljon. Azt hitte, az majd megszabadítja bilincsétől és ő megszökhet. A többi gyanúsított szerepe, Kanozsayék kihallgatására csak szombaton reggel kerül a sor. Az eddigi feltevések szerint Kanozsaynak tudnia kellett az öregasszony meggyilkolásáról, mert hiszen Laehmanné holtteste február 5-től május 10-ig abban a házban volt elrejtve, ahol ők laktak. Molnár-Tóth József feleségének a szerepe sincs még kiderítve. Ugyanis Tóthné volt az, aki Laehmanné ékszereit egy körúti ékszerésznek megvételre kínálta. A fiatalasszonynak tehát tudnia kellett arról, hogy férje milyen úton jutott az amerikai eredetű ékszerek birtokába. Tisztázásra szorul még Molnár-Tóth József sógorának a szerepe is, aki egy alkalommal, mint detektív, jelentkezett Lachmannéknál és a két asszony előtt célzást tett arra, hogy ő tud a titkukról. Molnár-Tóth azért küldte a sógorát az asszonyokhoz, hogy ezzel is hatásosabban tudja őket zsarolni és kitűzött célját végrehajtani. NÉPSZAVA Lachmannn Andrást is revolverrel lőtték agyon. Az első tanúkihallgatások. Pénteken délután tboncolta föl dr. Kenyeres Balázs egyetemi tanár Lachmann András holttestét. A jegyzőkönyv adatai szerint a gyilkosságot tavaly májusban követhették el. Az öregembert ugyancsak revolverrel lőtték agyon. A rendőrség pénteken ismét házkutatást tartott. Molnár-Tórth József Kőris utca 10. számú házban lévő lakásán. Az egyik szekrényben revolvert és véres zsebkendőt találtak. Erre vonatkozóan kihallgatták pénteken délután Molnár-Tóth Józsefet, aki még mindig azt erősítgeti, hogy nem ezzel a revolverrel lőtte agyon a családot. Azt a revolvert, amelyet a gyilkosságoknál használt, a Dunába dobta. Arra a kérdésre, hogy hol szerezte be a bádogdobozokat, az elvetemült ember rögtön bemondta a címet: Zier Gusztávnénál, Józsefkörút és Baross utca sarkán. Az első szembesítés. A detektívek nyomban kimentek a jelzett helyre és magukkal vitték a Vámház-körútra Oplics Miklós üzletvezetőt aki a rendelést fölvette. A szembesítés során Oplics nyomban fölismerte a bádogdobozok rendelőjében Molnár-Tóth Józsefet. A szembesítés után Oplics a következőket vallotta: — 1920 decemberében bejött Molnár-Tóth József, aki azt mondotta, hogy zsirlószállításra vastag bádogdobozra volna szüksége. 12-es harfonybádoglemezt választott ki. Külön megagyta, hogy a fedelet pontosan illesszék a dobozba, nehogy a zsír kifolyjon. Két-három hét múlva Molnár ismét bement az üzletbe és egy külön bádogfedelet rendelt. A harmadik rendelés februárban történt. Ekkor kisebb méretű bádogládát rendelt. A rendőrség megállapította, hogy Molnár-Tóth József a kisebbik bádogládába Köves Gyulát, a nagyobbikban pedig Lachmann Andrásnét gyömöszölte bele. A fedéllel pedig Kövesné holttestét takarta le. A Szegi testvérek kihallgatása. Délután kihallgatták Szegi Máriát, özv. Szegi Antalné leányát, valamint a három fiútestvért, Sándort, Józsefet és Lajost. Szegi Mária kihallgatása során bevallotta, hogy ő vette át az 50.000 koronát Molnár-Tóth Józseftől. Amikor a pénzt átvette, Molnár ezt mondta: — Maga hallgasson és ne kutasson semmit. A három fiútestvér tagad. Azt mondják, hogy semmiről sem tudnak, a nővérük nem avatta bele őket semmibe. Az anyjukat is védik. Azt mondják, éppen akkor utazott el, amikor Molnár-Tóth József a nővérükkel tárgyalt. A Szegi-testvérek mindaddig őrizetben maradnak, amíg a szereplésüket kétséget kizáróan nem tisztázták. * A í®8egfe5Sá*scs3Ea ejBísEH' Bsíharn Bencénél. A központi nyomozó osztály pénteken délután nagyon fontos körülményt tisztázott és állapított meg. Ugyanis a Népszava szerdai számában megírtuk, hogy a megbilincselt Molnár-Tóth József kedden hajnalban megszökött a csendőröktől s a kora reggeli órákban elment Böhm Imre magántisztviselő (nem pedig lakatosmester) Rákoscsaba, Vécsey utca 15. számú lakásába. Reggel 5 óra volt. Böhm még az ágyban feküdt. Zörgettek. Böhm édesanyja nyitott ajtót. Molnár-Tóth József bement a szobába, odaült Böhm ágyára és kést kért tőle. Böhm ezt kérdezte tőle: — Minek köszönheti e szokatlan látogatást. — Komoly dolog történt velem, — felelte Molnár-Tóth József. Adjon reszelőt és kést, hogy megszabadítsam a kezeimet ettől a kényelmetlenségtől. — Miért van szüksége erre? — Majd négyszem között megmondom. Böhm erre azt felelte, hogy anyja előtt nincs titka. A két férfi erre kiment az udvarra, ahol pár percig beszélgettek. Amikor Molnár-Tóth József látta, hogy Böhm nem akar rajta segíteni, elrohant tőle. Böhm Imre bejött Budapestre és a Keleti pályaudvaron levő rendőrőrszobán bejelentette a szokatlan reggeli látogatóját Pénteken délután végre kiderült, hogy miért ment Molnár-Tóth József éppen Böhm Imréhez. Tóth ugyanis nemrég 3.200.000 koronát adott kölcsön Böhmnek, aki Budafokon van alkalmazásban és ott házat akart vásárolni. A házvételhez 3.000.000 koronára volt szüksége és Lengváryné pénzügynök bemutatta neki 192. június 2. A németek harminc milliárd aranymárkát ajánlottak föl. * Az angol nSH elítélik a KuSa^-vEsSék megszállását. — A franciák 127 ratsINScd márkát raboltak a meggssáSSt területen. — A franciádnak nem tetszik az ujj angol kormány. (Berlin, június 1.) A birodalmi kancellár tegnap folytatta tanácskozásait a pártvezérekkel. A nap folyamán a birodalmi kancellár megbeszélést tartott a birodalmi gyűlés különböző pártjainak képviselőivel és tájékozódott a helyzetről. A helyzet annyira tisztázódott, hogy a német válasszal kapcsolatos előmunkálatokat a jövő hét elején valószínűen befejezik. (London, június 1.) Amint a „Daily Chronicle" jelenti, a német politikusok, pénzügyi és üzletemberek Londonban időző küldöttsége, amelynek az a feladata, hogy érdeklődjék az angol pénzügyi és kereskedelmi világ képviselőinek nézeteiről a fizetendő német jóvátételi összeget illetően, a jövő héten tanácskozni fog az alsóház nagyipari csoportjával. A küldöttség nem tett kísérletet arra, hogy akár a külügyi hivatallal, akár a kormánnyal összeköttetésbe kerüljön. Egy másik német küldöttség hasonló feladattal Párisban időzik. (Páris, június 1.) Amint hivatalos német körökben híre jár, a német kormány legközelebbi javaslataiban négy évi moratóriumot fog kérni, amely idő alatt Németország mentes lesz kötelezettségeitől. A német kormány állítólag 30 milliárd aranymárkát ajánl föl, amelyet harminc egyforma évi részletben fizetne meg. Ha Németország fizetésképessége emelkednék, akkor az évi részletek is ebben a mércén növekednének. (London, június 1.) A nők nemzeti és liberális szövetségének Buxtonban tartott tegnapi nyilvános záróülésén a Ruhr-vidék megszállásával is foglalkoztak. Sadye Bonham-Carter, Asquith leánya, a nők nemzeti és liberális szövetségének elnöknője, határozatot terjesztett elő, amely elítéli a Ruhrvidék megszállását és a nemzet érdekeinek komoly veszélyeztetésére való tekintettel élénken sajnálja az angol kormány letargiáját és tehetetlenségét. Lady Carter kijelentette: Mindnyájan rokonszenvezünk a francia kívánságokkal és a francia aggodalmakkal. A francia módszert azonban sajnáljuk és kárhoztatjuk. Franciaország megfeledkezett az emberi természetről. Mi haszna van a német fegyverkezés leszállításának, ha minden német szívben valóságos fegyverraktárat építenek? (Tetszés.) A határozatot egy szavazat ellenében elfogadták. (Berlin, május 31.) Február közepétől május végéig a francia és belga megszálló hatóságok 127 milliárd márkánál nagyobb összeget foglaltak le, erőszakkal. Mintegy 1V1 milliárd kivételével csaknem az egész összeg a franciákra esik. (Páris, június 1.) Az „Echo de Paris" írja: A Baldwin-kormány, ami az angol-francia ügyeket illeti, nagyon rosszul vonul föl. Sir Robert Cecil és MacKenna belépése a kormányba, kedvezőtlen perspektívát nyitott meg. Ha a miniszterelnök megengedi nekik, hogy külpolitikai téren, akár a népszövetségről, akár pedig a jóvátételi bizottságról van szó, saját belátásuk szerint cselekedjenek, szükség van-e arra, hogy az antantcordiálénak még csak a látszatát is föntartsák? WVW\AMA/WV\AAAAA/\/\AAAAAAAAAA<W\AAAAAAA/WWVnA/WWM< Az angolok engedékeny hangú jegyzéket intéztek Oroszországhoz. A „Neues Wiener Tagblatt" jelenti Londonból. Az Oroszországhoz intézett angol válaszjegyzéket csütörtökön adták át az itteni fődelegációnak. A jegyzék lényegében engedékeny hangú.