Népszava, 1924. október (52. évfolyam, 218–244. sz.)
1924-10-01 / 218. szám
2 Az igazságszólgáltatás betegségeiről. * A szolnoki itélet. — A vizsgálati fogságok tartama. — A fogházak. Doktor* urak, kérem szépen, tessék jól megvizsgálni a beteget, akinek egy vakbélirritációja miatt most hirtelen konziliumokat méltóztatnak ülni. Azért, hogy ennek a csongrádi bombának politikai szilánkjai idéztek elő nála heveny rohamtokat, ne gondolják, hogy amennyiben ezt a bajt kifejetetik, akkor rendben lesz minden, a beteg különben egészséges szervezetű. Ha az ebből az alkalomból, ágyba került pácienst alaposan megvizsgálják, úgy látni fogják, hogy az illetőnek az egészséége egyébként is elhanyagolt és célszerű lesz őt rendszeres, egész szervezetére kiható kunának alávetni. "Bocsássanak meg, önkéntelenül gúnyos mosóly jön a fkaimra, amikor ezt a nagy szolnoki kavarodást látom: miniszteri nyilatkozatok egymás resszartja ellen, minisztertanácsok, pártnyilatkozatok és a többi, őszi szélbe fújt halhólyagok légi csatája folyik. Legyenek nyugodtak az urak, le fognak hűlni nagy buzgalmukban és semmi sem fog történni. Nemzeti tradíció ez nálunk, praktikus célja egy van: a, közszellem nélkül való társadalom pillanatnyi felháborodásának levezetésére valók a miniszteri csatázások, a hivatalos ígéretek és fogadkozások, a lemondással fenyegetődzések. Hányszor ígértek már ennek a szegény magyar társadalomnak „legszigorúbb és gyors vizsgálatot", több efélét, öt nap múlva— bocsánatot kérek a kemény szóért — a kutya se ugat a dologról többet. És most áttérek előbb a csongrádi bomba szolnoki ítéletére, hogy egy paragrafust idézzek a politikai jogász urak emlékébe és azután, hogy rámutassak az igazságszolgáltatás többi súlyos bajaira, amiről Önök mind nagyon jól tudnak, de amikről beszélni soha nem akarnak. Az elfelejtett paragrafus. A polgári politikusok és a polgári sajtó mindegyik a maga pártállása szerint kezeli a szolnoki ítélet nyomán támadt közhangulatot. Mi a magunk részéről semmiképen sem várunk egy bírótól marasztaló ítéletet, ha a meggyőző,dé'ezt tán követj ki tőle'. Sőt'igen 'élesen akkor 'isjélnénk óvást, ha az ítélet indokolása'ilyenkre engedne következtetni. Kijelentjük tehát, hogy a szolnoki ítéletet nem azért tartjuk megtárgyalandónak, mert nem ítélte el a vádlottakat. Ellenben beszélnünk kell róla azért, mert a szolnoki ítélet indokolása egész világosan megmutatja — sőt határozottan ki is mondja, hogy: a bíróságnak, az előtte fekvő vizsgálati anyagból tartott főtárgyaláson — noha súlyos gyamokok merültek föl a vádlottak ellen — nem vált módja tiszta képet szerezni a bűnösség kérdésében. Ez az a momentum, amelyet figyelmébe ajánlunk az üggyel politikai ösztönök nélkül, objektíven foglalkozóknak. Arra, amit a szolnoki bíróság ítéletének indokolásában a most megjelölt módon megállapít, a Bűnvádi Perrendtartás egész világos utasítást ad. A 306. §-ának 3. bekezdése, amely a bizonyító eljárásról szól, már kimondja .. ...mind az elnök, mind a törvényszék új bizonyíték fölvételét vagy megszerzését rendelhetik el. Oly bizonyítást elrendelő határozatot, amely miatt a főtárgyalás 24 órán túl volna félbeszakítandó, csak a törvényszék hozhat." Majd később, az ítélet és határozathozatalról szóló rendelkezéseknél egész világosan megadja a bíróságnak a tisztába hozatal lehetőségét, mondván a következőket: „322. §. A bíróság, ha az ügynek bővebb földerítését tartja szükségesnek, közbenszóló határozattal az eljárás kiegészítését rendeli el." Ha tehát a szolnoki ítélet maga mondja, hogy súlyos gyanúokok ellenére nem láthatta tisztán a vádlottak bűnösségét — ami viszont annyit tesz, hogy magában az ügyben sem látott tisztán, akkor meg volt a lehetősége annak, hogy ha már a vádtanács nem merítette ki a Bp. 262. §-ában biztosított lehetőséget és nem adta vissza az ügyet a vizsgálóbírónak, akkor a bíróság adja vissza az ügyet újabb kivizsgálás céljából. Arra a vizsgálóbíró alig számíthatott, nevezetesen, hogy Ulain Ferenc doktor úr jelenik majd meg a porondon és az ő kipróbált recipéje szerint ügyvédkedik és amint ő megjelenik a perben, a vádlottak az egész vonalon letagadják az égről a csillagot is és csodálatosan egyszerre jönnek az egyformán valló mentőtanúk is. Amikor tehát ez a közbelépés és annak eredménye bekövetkezett, akkor kellett volna a bíróságnak ítélethozatal helyett közbeszóló határozatot hoznia. •Csak röviden mutatok rá arra, hogy ennek a 322. §t-nak alkalmazását az igazságszolgáltatás etikája parancsolóan kívánta volna meg. Ugyebár, a bíró azt hiszi, hogy a leghelyesebb és legjobb ítéletet hozza, tehát azt a fellebbezési fórumok is helyben fogják hagyni. Ha pedig ez megtörténik, akkor előáll az az eset: Csongrádon bombát dobtak be egy bálterembe, többen meghaltak, a bűncselekmény elkövetésével olyanokat vádoltak, akiket föl kell menteni, az ügy be van fejezve... ».Wzsagszolfráltátés etikája követeli tehát a bhótól, hogy amikor a vizsgálati olyan hiányait állapította meg, mint az általa tényként elfogadott, veréssel kényszerített vallomásokat — amelyek a bűnügyben való tisztánlátást megakadályozták —, akkor ipso facto azonnal vissza kellett volna adni az ügyet újból kivizsgálni. A csongrádi esetben ez jogi szempontból annál könnyebben ment volna, mert hiszen a vádlottak szabadlábon hagyattak, holott igazságszolgáltatási jogszokás az, hogy amennyiben valaki gyilkossággal van vádolva, amelyért halálbüntetést is kaphat, semmiféle kaució ellenében nem bocsátják szabadon a főtárgyalás előtt a vádlottat, mert hiszen bármennyi kauciónál is hívogatóbb az élet. Itt amúgy is szabadlábon voltak a vádlottak, az új vizsgálat nem történt volna az ő sérelmükre. 1923-ban 83.000-re 120 millió tonna tartalommal becsültek. Egy körutazás a kikötőben csodákat mutat az utasoknak a technika fejlődéséről és a németek", szorgalmáról. A kikötőben dolgozó munkások száma azonban, sajnos, még távolról sem éri el a békebeli létszámot. Hamburg látványosságairól már mások írtak, de én ezt azért sem tehetem, mert ehhez 30 napi tartózkodásra lett volna szükségem, hogy megláthassak mindent, amit ez a remek város kultúrában és művészetben fölmutat. Ezért úgy vélem, hogy helyesen cselekedtem akkor, amikor elsősorban a munkásintézmények iránt érdeklődtem. Őt azután mindenekelőtt meg kell emlékeznem a Gewerkschaftshausról. Mielőtt azonban ezt megtenném, mégsem hallgathatok el egyet-mást. Egy városnak, amely egy Alsterre-l és egy Elbával dicsekedhetik, nem szólva a tenger közelségéről, annak könnyű hit nére szót tenni. De nem volt ilyen könnyű az Elba-alaguit megteremtése. Még ma is annak a hatása alatt állok, amit akkor éreztem, amikor liften vagy negyvenen 28 méter mélységbe leereszkedtünk és ott a szomszédliftből egy hatalmas autó tülkölésével utat kért. A kettős alagút — az egyiken mennek, a másikon jönnek — 450 méter hosszú és csempével van kirakva, amelyek villanyvilágítás mellett ragyogó tisztaságban fénylenek. Most azonban térjünk vissza a Gewerkschaftshaushoz, a szakszervezeti otthonhoz. 1906 decemberében épült föl. Fölavatásánál az ünnepi beszédet Bebel Ágoston mondotta, aki tudvalevően két szociáldemokrata társával Hamburgot képviselte a Reichstagban. Az épült soha be nem tartotta. Itt térek rá a magyar igazságszolgáltatás egyik súlyos betegségi tűnetére, a vizsgálati fogságnak, illetve magának a vizsgálatnak túlhosszú, törvényellenes időtartamára. Ennél a momentumnál a bíró urak teljesen föl szokták rúgni a törvényt. A Bűnvádi Perrendtartás a vizsgálati fogság kérdésében szó szerint a következőket mondja: 159. §. A vizsgálóbíró által a 141. § 2. és 4. pontja alapján elrendelt vizsgálati fogság rendszerint csak három hónapig tarthat. E határidőt a vádtanács kivételes esetekben és nyomós ok alapján egy hóval meghosszabbíthatja. A meghosszabbítás ismételhető, de mindig tüzetesen indokolandó. A törvényalkotók — pedig aki ezt a Bp.-t megcsinálta, az elég jó jogász volt — kétségtelenül szem előtt tartották, hogy a vizsgálat már nem egyéb, mint a nyomozás learatása és kicséplése. Amint a főtárgyalás, a mázsálás és fölőrlés, úgy a vizsgálat: jogi megtisztítása a magnak: a szalmától, a pelyvától és a konkolytól. Erre a célra valóban elegendő három hónap. Egyes, kivételes, ritka esetekre gondoltak a törvény szerkesztői és a törvényhozók, amikor lehetőségét adták annak, hogy rendkívüli esetekben egy hónappal ez a vizsgálati fogság meghosszabbítható. No, aztán, ha még rendkívülibb eset van, akkor még egy hónappal meg lehet hosszabbítani, de lelkiismeretesen indokolni kell, hogy miért tart ilyen sokáig a vizsgálat és vele a vizsgálati, fogság, hiszen nagyon sokszor valóban ártatlan ember is ül vizsgálati fogságban. Ezzel a világosan rendelkező törvénnyel szemben a valóság az, hogy a vizsgálati foglyok legnagyobb része a maximális három hónapnál jóval több időt tölt el fogházakban, amelyek még külön, meg sem felelnek a Bp., illetve a Fogházrendtartás előírásának. A múlt esztendőkben a legtöbb fogházban még csak nem is fűtöttek, a koszt pedig — vállalkozók nyerészkedésére — a kutyának való moslék és nem emberi táplálék. Ilyen körülmények között, a legközönségesebb, legegyszerűbb esetekben is esztendős vizsgálati fogságokat töltetnek a vádlottakkal a Bp. egész egész vi-"lágos" rendelkezése ellenére. És ezt a vizsgálóbírák, a vádtanács tagjai, a törényszék elnökei mind nagyon jól tudják és természetesnek találják. Ha valami olyan ügy van bűnügyi vizsgálat alatt, amely politikailag kényelmetlen, akkor pedig két-három esztendőket illetnek a vizsgálati foglyokkal. Nem szeretek sebeket mutogatni, mégis hivatkoznom kell itt a Tisza-perre, ahol tizenhét nap híjján teljes két esztendőt kellett vizsgálati fogságban ülnünk fűtetlen cellában, napi 10—10 perces sétával egy kis kőudvaron, holott a törvény azt is világosan előírja: délelőtt és délután is legalább egy órát kell levegőztetni a foglyokat. Föl kell végre vetni azt a kérdést, hogy van az, hogy azokat a törvényszakaszokat, amelyeket a gyöngébb fél előnyére, védelmére hoztak a törvényhozók, a bíróság egyszerűen mellőzi. Mint ahogy az esetek hatvan százalékában mellez négyemeletes és frontja 90 méter hosszú. Nemsokára azonban szűknek bizonyult, miért is elhatározták, hogy kibővítik. 1913 októberében elkészültek a hozzáépítéssel, amely ezt a munkásotthont valóban impozánssá tette. Újból fölavatták. De ekkor már nem Bebel mester, hanem utódja a Reichstagban, Stolten Ottó volt az ünnepi szónok. Tanácskozási és gyűléstermei nagyszerűek, irodahelyiségei a legmagasabb igényeket kielégítik. Hogyha Népszava olvasóinak fogalmuk legyen arról, hogy milyen célszerű ebben az épületben a termek és helyiségek elhelyezése, elmondom, hogy egy és ugyanazon időben tartották meg a nyomdászok és az építőmunkások közgyűléseiket, azonfölül pedig egy harmadik teremben hatalmasnak mondható nagygyűlést tartottak — ha jól tudom — a magánalkalmazottak. Vendéglői és kávéházi berendezései elsőrendűek. 3500 személy kényelmesen helyet talál. Itt említem meg, hogy Hamburg volt a Generalkommissionnak (Szakszervezeti Tanács) első ízben a székhelye. Egy másik unkásintézmény amely méltó, hogy mellé állíttassák az előbbinek, az a „Produktion". Annyit jelent,hogy termelés ésazt a célt szolgálja, mint a mi fogyasztási szövetkezetünk. A különbség csak az a kettő között, hogy a „Produktion" sokkal gyorsabban halad a kitűzött cél felé. 1899-ben alapították, tehát 25 évvel ezelőtt és így öt évvel régebbi keletű, mint azÁltalános". Azt olvasom a „Produktion" 25 éves jubileuma alkalmából kiadott nagyon érdekes könyvből, hogy eleinte, épp úgy mint nálunk, a munkásság bizalmatlansága a szövetkezet iránt nagy nehézségeket Hanfeurg. T kettős föladat vezetett Hamburgba, e páratlan német kikötővárosba. Az egyiket a német nyomdászszövetség közgyűléséig teljesítettem, a nv'.'ikat a nemzetközi nyomdászkongresszuson, szervezetem megbízásából. Ezt az alkalmat nem arra akarom fölhasználni, hogy Hamburgot — fölfedezzem, hiszen ezt az érdekes szabad birodalmi várost minden iskolásgyermek a földrajzból ismeri. Az én ismertetésem az 1.100.000 lakost számláló világkereskedelmi hanzavárosról tehát nem anyira földrajzi és történelmi beszámoló akar lenni, mint inkább annak szimpla elmondása, hogy mennyire máskép találtunk itt mindent, mint nálunk. Hogy a forgalom Hamburgban aránytalanul nagyobb, mint Budapesten, az nem meglepő, de hogy ennek ellenére az utcák, terek sokkal tisztábbak, a sétányok gondozottabbak, mint a magyar fővárosban, az szembeötlő. Persze, Hamburgnak nincs egy Zilahi-Kisse, hanem van egy Stetten Ottója, aki mint szociáldemokrata arra büszke, hogy Hamburgot mindenki dicséri. Miután Hamburg kikötőváros, nem lesz érdektelen elmondani, hogy a hajóforgalom miár elérte a békeállapotot, azzal a különbséggel, hogy háború előtt a hamburgi kikötő nem mutatott anynyira nemzetközi képet, mint mostanában, amikor majdnem minden nemzet hajóit ott látjuk. 1923-ban 13.192 hajó 15.344.116 tonna tartalommal érkezett a kikötőbe és ugyanannyi indult innen el. Ezekben ma foglaltatnak a folyam- és egyéb hajózási eszközök, amelyeket snap és símja 10." október 1.