Népszava, 1925. január (53. évfolyam, 1–25. sz.)
1925-01-01 / 1. szám
LH!, évfolyam, 1. sz. Budapest, 1925 január I, csitk» korona. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre - 120.000 K — kiüföldre .. 240.000 K Egy bóra .. . 4000 K — kiilföldre .. 80.000 K Ausztriában egy bóra -„... 50.000 magyar K S&KEKESZTÖSÉG, vm. CONTI-UTCA LSZ. Telefonszám . .. . József 3—29 és József 3—30 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENTS HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP EGYES SZÁMÁRA. Magyarországon 2000, vasárnap 2000 korona Ausztriában 2000, vasárnap 2500 osztrák korona, Jugoszláviában 1 dinár, Franciaországban 1 franc KIADÓHIVATAL: VII, CONTI - UTCA 4 SZ Telefonszám r . J. és J. Vijék: J. 70-20 Teljes zavar a világpolitikában, zavar a világgazdasági életben, nemzetközi harcok a hatalmi pozíciók biztosításáért, nemzeti ellenállások imperialisztikus elnyomási törekvések ellen, ez az a helyzet, amellyel az új esztendő ráköszönt a világ népeire. Reakció és diktatúra versengetek egymással, hogy a hatalmukat ráerőszakolják népeikre, hogy igájukba hajtsák idegen nemzetek népeit és az árat mindenhol a dolgozó néptömegek fizetik, míg a felső tízezrek tovább élik gondtalan és vidám életüket. A másik oldalon a demokratikus haladás hívei sorakoznak föl, hogy megvívják élet-halálharcukat a múlt szűkkörű, imperiális, utilitarisztikus, osztályuralmi rendszerével és hogy eltakarítsák az emberiség fejlődésének útjából azt az uralmi rendszert, amely a tömegek elnyomásán, a kisebbségek uralmán, a tömegek teherviselésén és a kevesek könnyű életén épült föl. Előre látható, hogy ez a viaskodás hosszú lesz és még sok szépvedés és csalódás fogja érni a világ népeit, amiig a békés élet lehetőségei intézményesen biztosítva lesznek. reakció és régi osztályuralom imádói nem egykönnyen adják föl hadállásaikat A demokrácia igazságot, egyenlőséget, a társadalomra hasznos munka végzését követel meg mindenkitől, a reakció ragaszkodik az évszázados kiváltságokhoz, a kiváltságos helyzet minden fényéhez, pompájához és könnyű életéhez. A harc tehát valóban élethalálra megy két uralmi rendszer között, amelyek közül egyik a jövőnek egyetlen reménye a népek számára, a másik a múlt dohos levegője, baromi igavonással, rongyos szegénységgel, nélkülözésekkel és szolgasággal mindenki számára, aki nem közvetlen részese a hatalom birtoklásának. A demokrácia harcosainak élén a szociáldemokrácia viszi a lobogót mindenütt és szerencsére a szociáldemokrácia már megtalálta és összefogta, nemzetközi összetartozandóságának szálait és ha ebből a nagy egészből még hiányzik is Moszkva híveinek tábora, ha egyes nemzetek dolgozó tömegeinek egységét még veszélyeztetik Moszkva szétszórt fanatikusai vagy félbolondjai — a munkásosztály nemzetközi hadserege és egysége nincs többé veszedelemben és megy föltartóztathatatlanul a szocializmus céljai felé. A reakció ma még erősnek mutatkozik, a nemzetközi kapitalizmus minden gazdagságából segíti és támogatja a demokrácia ellen folytatott küzdelmeket, de az idő kerekét nem lehet megállítania senkinek és semmi erővel. A kapitalista-imperialista osztály uraloa kiélte magát a világháborúval és bizonyságot tett arról, hogy nem alkalmas többé az emberi társadalom fejlődésének és haladásának biztosítására. A fölszabadulásnak és a boldogabb magyar jövő biztosításának ez a harca nálunk is folyamatban van-Gróf Bethlen István, amikor 1921 április 14-én elfoglalta a miniszterelnöki széket, az első nemzetgyűlés április 19-iki ülésén ezeket mondotta: „Új politikát kell kezdeni a nemzetnek, mert ott, ahol Tisza elhagyta, újra kezdeni nem lehet. Megváltoztak a viszonyok, megváltozott a világ, ám az új politikát össze kell kapcsolni a nagy nemzet tradíciókkal." Azóta Bethlen gróf rendületlenül folytatja „új politikáját" ott, ahol Tisza elhagyta, megfosztotta a magyar népet a választójog általánosságától, a titkos szavazástól, föntartja a háborús állapot kivételes intézkedéseit, nagy nemzeti tradícióként vallja és hirdeti, hogy a magyar nép és főleg a magyar földmíves nép nem érett az általános és titkos választójogra. Szélnek eresztette a demokratikus választójog alapján egybegyűlt első nemzetgyűlést, hogy a csizmás és polgári sorból származó képviselők helyett behozza grófjait, mágnásait, dzsentri szolgabirsítós főispánjait, a nemzetgyűlésbe, eansel is ragaszkodva a nagy nemzeti tradiciókhoz, amelyek között, ott szerepel a magyar föld dolgos népének háromszáséves jobbágysora. Az alkotmányos élet tiszteletben tartása helyett megteremtettea parlamenti pártdiktatúrát, az ország régi, a polgárság jogait és szabadságát a mindenkori hatalommal szemben védő alkotmányos törvények helyett a szabadságjogokat, a szó- és sajtószabadságot és a személyi biztonságot eltörlő törvényeket erőszakol az ország népére. Pénzügyi diktatúrájával és egyoldalú párturalmával lehetetlenné teszi a gazdasági élet gyógyulását, vérkeringésének megindulását, úgyannyira, hogy a csődök tömege és tíz önálló gazdasági exisztenciák tömeges tönkrejutása jelzik annak az új politikának áldásosságát, amelyet Bethlen gróf beígért. Soha nem szűntek meg Bethlenek hangoztatni, hogy az ország gazdasági helyzetén csak a többtermeléssel lehet segíteni.Ezt a segítséget úgy váltották valóra a kormány és a többségi párt, hogy három évnél hoszszabb ideje tartó kormányzatok alatt az ország iparüzemeiben nemcsak hogy több munkás nem nyerhetett alkalmazást, hanem állandóan folytak az elbocsátások, növekedett a munkanélküliek száma és a nép hatalmas tömegei váltak teljesen fogyasztóképtelenekké. A néptömeg nyomora következtében elveszti lába alól a talajt a kis- és középkereskedelem, a kisipar és képtelenné válik arra, hogy a végsőkig szorított adóprés követeléseit teljesíthesse. A kényszerkölcsönök, kincstári haszonrészesedések kiszorítása után az adóalanyokat teszi tönkre Bethlenék adópolitikája, amely nem az egyenlő teherviselésen, nem a progresszivitáson alapszik, hanem a fogyasztók nagy tömegeinek igazságtalan és méltánytalan megadóztatásán. . A diktatórikusan megalkotott és életbeléptetett vámtarifával, titokzatos vámpolitikájával állandósította a kormány a drágaságot és ma már eljutottunk oda, hogy a behozatalra utalt Ausztriában olcsóbb a kenyér, a liszt, a hús, mint az agrár Magyarországon. Nem szűnt meg, még csak nem is enyhült a lakásínség és a vele járó szociális bajok rémsége. Fegyházakra voltak a kormánynak százmilliói, de nem jutott az állami bevételekből néhány millió egyetlen munkáslakásra sem. Vérszegény barakok átalakításában merült ki egész lakáspolitikájuk. Mi sem történt a szociálpolitikában. A közegészségügy és egészségügyi szolgálat állandó visszaesést mutat, a baleseti sérültek, hadi rokkantak, hadi özvegyek és árvák ellátása megmaradt abban a lehetetlen állapotban, amely állandó vád és panasz tárgyát képezi elettől fogva. A nemzetgyűlésben elkövetett pártos erőszak jegyében indulunk neki az új politikai év küzdelmeinek. A magyar demokrácia harcosainak nagyon erős lelküeknek és keményen bátraknak kell lenniök. Kevesen vannak az első sorokban harcolók, bár az ország népét tömör többségben tudják a hátak mögött. A parasztság képviselői, ellenére történelmi múltjuknak, ellenére tudatosan elhanyagolt társadalmi helyzetüknek, nem állanak oda a becsületes demokrácia harcosai közé, hanem befogatják magukat a nagybirtok, nagytőke és reakció szekerébe. Megtévesztetik magukat Bethlen gróf vállveregetésével, hogy a parasztságnak együtt kell mennie az intelligenciával. És nem látják maguk mögött a régi feudális osztályuralom szőrös lábát kilógni a nagy urak köntöse alól. Eltűrik, hogy a falu népére ráfogja Bethlen, hogy éretlen a titkos szavazásra, éretlen a politikai polgárjogok gyakorlására. Eltörik, támogatják, ellenére ama rettentően kirívó példának, amellyel éppen nemrégen elhunyt vezérük kerületében kedveskedett nekik Bethlen és adott újabb kóstolót abból, hogy miért ragaszkodnak ő és osztálytársai a nyílt szavazás rendszeréhez. A földnélküli földreform, a tizenhat pontban fölsorolt súlyos sérelmek nem elég tanulság a kisgazda képviselőknek arra, hogy mit várhatnak Bethlenek karámjában, mit várhat a nemzet a bethleni „új politikától". A demokrácia harcát tehát a városi polgárságnak és az öntudatos munkásosztálynak kell megvívnia Magyarországon a nyeregbe kapaszkodó reakcióval. És amilyen brutális, kíméletlen és cinikus Bethlenék harca a demokrácia ellen, olyannak kell lennie a demokrácia hívei harcának a reakció ellen. Ez a harc is hosszú, áldozatokat követelő, talán sok csalódásokkal járó is lesz, de csüggedni a harcosoknak nem lehet, mert a tét, a szabad, független, osztályuralomtól ment, a jövőbe bízva tekinthető út Magyarország. A magyarországi szociáldemokrata párt magabizóan, igazságának, népszeretetének tudatában indul el az új év homályos ködösségébe, hogy minden erejét és erősségét harcba vigye a becsületes demokrácia uralmának kiküzdésére.