Népszava, 1927. november (55. évfolyam, 248–272. sz.)
1927-11-08 / 253. szám
8 Tömegével érkeztek a küldöttségek koszorúi, de ekkorra a rend már teljesen fölbomlott, minden az előzetes program mellőzésével történt. A koszorúk elhelyezése már a legteljesebb kavarodásbem történt, amelyet az ünnepségről távozóik elrobogása keltett a téren. Nemsokára kitisztult a tér és ezután már csak a szoborra kiváncsi meg nemhívottak csoportjai voltak itt láthatók, akik eljöttek, hogy megnézzék a legújabb budapesti szobrot, Kossuth Lajos szobrát. Három röjjülögsip a Kossziló-szobor fölött. A Magyar Légiforgalmi Részvénytársaság három Folsker-repülőgépet bocsátott a fővárosi lapok munkatársai rendelkezésére, hogy a Kossuth-szobor leleplezési ünnepét a magasból madártávlatból is megszemlélhessék. Az egyik ilyen aeroplánon, amelyet Maier József százados vezetett, a Népszava munkatársa isfölröpült. Negyed 12 órakor indult el a mátyásföldi repülőtérről mind a három repülőgép, amelyek azután egymást követve, 600—1000 méter magasságban jó félóráig ott kóvályogtak a Kossuth-szobor, illetve a parlament előtti térség fölött. Az egyik repülőgépnek közben motordefektusa támadt és ez kénytelen volt néhány körrepülés után a Vérmezőn leszállni. A másik két repülőgép 12 óra előtt visszaszállt a mátyásföldi állomásra. 4 „A Kossuth-szobornál a Hmna KSH bontása tervszerűen történt!" - Mire ad pénzt a nép zsebéisel a sreakció és mire nem ad? - A főváros Kfzzgyűlése. A főváros törvényhatósági bizottsága hétfőn délután folytatta az 1928. évi költségvetés tárgyalását. Napirend előtt szóba kerültek azok a furcsa, kísérőjelenségek, amelyek, amint a fölszólalók megjegyezték, a kormány és a kormánypárt kortestribünjévé tették a Kossuthszobor leleplező ünnepségét. Az ünnepségen, de a sajtóban és a közvéleményben is sok szó esett arról, hogy a katolikus püspöki kar távoltartotta magát. Azt hozták föl kifogásul az érdekeltek, hogy nem kaptak meghívót, ezért nem mentek el. Kiderült illetékes nyilatkozatból, hogy a püspököket igenis meghívták. S hosszas vita volt egyébként a költségvetés tárgyalása kapcsán a kegyúri és egyéb vallásügyi kiadásoknál. Elvtársaink kimutatták, hogy míg a békeidőben, 1913-ban a főváros vallásügyi kiadásai 1,928.000 pengőre rúgtak, addig a jövő költségvetési évben ez a súlyos teher közel 4.000.000 pengőre emelkedik. Amikor elvtársaink a nyomorgó gyermekek és a kórház nélkül sínylődő tüdőbetegek fölkarolását követelték, sürgették az iskolák és a napközi otthonok szaporítását, a reakció képviselői azt hajtogatták, hogy nem kenyér és egészség kell elsősorban a szegény nyomorgó embernek, hanem templom. Elvtársaink megállapították,, hogy nem a keresztény hit elmélyítése, hanem a kapitalista osztályuralom erősítése a dolgozó osztályok fölött: ez húzódik meg a kapitalista pártok „valláserkölcsi" jelszavaiban. EISSKSSFSSI, imm pártnak helyesen maradt el a Kossutta-szeker leleplezd ünnepélyétől. Napirend előtt Sipőcz polgármester a többi között beszámolt a Kossuth-szobor leleplező ünnepségéről. Ezzel kapcsolatban fölszólalt Nagy Vince és megdöbbenését fejezte ki afölött, hogy a hivatalos program ellenére Budapest és a vidék népének megbízottait egyszerűen megakadályozták abban, hogy megfelelő módon Kossuth szobrához járulhassanak. Azután, hogy a kormány, a külföldi vendégek és a kormánypártok küldöttei letették koszorújukat, a rend átmenet nélkül fölbomlott és a küldöttségek összekuszálódva dobálták koszorúikat a szobor lábaihoz. Nem a közönség fegyelmezetlenségén fordult meg ez, a rend fölbontása tervszerűen történt. (Nagy zaj.) A kormánypártok szónokai szóhoz juthattak és fölbomlott a rend, mielőtt a parlamenti és a vallásügyi kiadások tételénél egyik polgári fölszólaló a szociáldemokratákkal szemben azt fejtegette, hogy ő nem tekinti magánügynek a vallásos érzést, amiből azt a következtetést vonta le, hogy a zsidó felekezeteket is bőségesebben segélyezze a főváros, mint eddig. Sterbinszky Lipót elvtárs megjegyezte, hogy az egyes egyházakról a hozzájuk tartozó hívők kell, hogy gondoskodjanak. Egyébként— úgymond — katolikus szempontból sem helyes, hogy a fővárost, mint kegyuraságot annyira kihasználják. A közgyűlés az elmúlt években engedélyezte a katolikus egyházközségek megalakulását, ezek az egyházközségek a hívektől egyházi adó címén már kezdetben is óriási összegeket hajtottak be. A rendelkezésre álló adatok szerint az 1925. évi egyházi adókövetelést 1926-ban több mint 86-kal emelték, 1927-ben pedig a múlt esztendei adóösszeget legalább is megint a duplájára emelték föl. Itt tehát mérhetetlen nagy egyházi adójövedelmekről van szó, az egyházközségek ne jöjjenek újabb követelésekkel a fővároshoz, hanem fizessék szükségleteiket a beszedett adókból. Különböző tételeknek részben vagy egészben való törlését javasolta annak hangsúlyozásával, hogy nem parlamenten kívüli ellenzéki pártok programszerűen a szoborhoz járulhattak volna. Még Apponyi beszélt, amikor egyik rendőrfelügyelő közölte szólóval, hogy a hivatalos programot elejtették és a koszorúkat ki-ki olyan sorrendben rakja le, ahogy tudja... (Nagy zaj.) Ahol Albrecht főherceg szóhoz juthatott, ott nem szabadott volna elütni a vidékről följött sokszáz Kossuth-párti parasztot sem a programban biztosított jogától. (Nagy zaj. — Közbekiáltások: „Mit kerestek ott a Habsburgok?!") Elütötték őket azok javára, akik mindig szembenálltak Kossuthtal. Igazat kénytelen adni szóló a szociáldemokrata pártnak, hogy az helyesebben látta az ünnepség belső rugóit és fejleményeit, mint a baloldali ellenzéki pártok. Az ő sejtésük volt az igazabb, amikor nem akartak együtt ünnepelni a kormánypártokkal, mert azok az ünnepséget kortescélokra szánták. A kormánypárti szónok mondotta: ..Kossuth Lajos, jöjjön el a te országod!" Ugyanannak a kormánypártnak a szónoka, amely pártnak a kormánya teljes hatalommal a kezében 21 óra alatt megvalósíthatná Kossuth elveit, ha akarná. (Hosszantartó taps a baloldalon.) Szóvátette még Nagy Vince azt a föltűnő tényt is, hogy akatolikus püspöki kar nem jelent meg az ünnepségen. (Közbekiáltások: „MertKossuth luteránusi volt!") Kérdi, igaz-e, hogy a főváros nem hívta meg e püspököket? (Közbekiáltás: „Kossuth a papi vagyont szekularizálni marta! Ez a baj! ) " Fölszólalt még Bródy Ernő, aki ugyancsak az ellenzék kiszorítását tette szóvá. (Közbekiáltások: „Császári és királyi lakájok sajátították ki Kossuthot!" — „Nekik Albrecht is kell, Kossuth is kell!" — „Föl kellett volna olvasni a decemberi nyilatkozatot!") Azokat szorították ki — mondotta Bródy —, akik ma is a vértanú Kossuth eszméit képviselik. Lipőcz polgármester, majd Liber Endre tanácsnok válaszoltak a felszólalásokra. Elmondotta Liber, miként történt a program fölforgatása. A kormánypárt vezető egyéniségei Platthy György, majd Rubinek István követelték, hogy a kormánypártok programon kívül kerüljenek sorra. Ennek nyomán bomlott föl a rend. (Közbekiáltások: „Puccs történt!") A továbbiakban kijelentette Liber tanácsnok, hogy a katolikus egyház püspökeit igenis meghívták Fölsorolt néhány katolikus papot, akik az ünnepélyen ott voltak, koszorút „nyilván azért nem tettek le, mert erről a meghívóban nem volt szó..." (Zajos derültség a baloldalon. — Közbekiáltás: „Szóval a püspök urak nem mentek el!") Nagy Vince és Bródy Ernő viszonválaszai után tértek át ekkor a napirendre, lehet kétszeresen megadóztatni a polgárságot, egyszer egyházi adó címén, egyszer pedig egyházi célokra politikai adók címén. Bechtler Péter elvtárs megállapította, hogy az a takarékosság, amelyet a polgármester sürgetett, a kegyúri és egyházi kiadások tételeinél nem jelentkezik. Ellenkezően, a kiadások emelkednek a szociális kötelezettségek rovására. Számszerűen ismerteti a főváros egyházi kiadásainak emelkedését és megállapítja, hogy ugyanakkor nem jut iskolaépítkezésre, nem jutott egyetlen fillér népfürdőre és nem találtak 15.000 pengőre fedezetet, amikor strandfürdő építkezéséről volt szó. Nincs szükség a plébániák újabb szaporítására. (Közbekiáltás: „Gyermekvédelemre van szükség elsősorban!") Tiltakozik, mint református az ellen, hogy kegyurasági kiadások címén más vallási célokra megadóztassák. Az egyházak tartsák el önmagukat és ne vonják el a költségeket a többi között az elaggot munkások ellátásától. Blaskó Artúr elvtárs kimutatta, hogy amíg 1913-ban a főváros egyházi kiadásai 1.928.000 pengőre rúgtak, addig a jövő évre ezek a költségek közel 4.000.000 pengőre emelkednek, tehát közel a kétszeresére a békeköltségeknek. Ugyanakkor, amikor nincs kórháza a tuberkulótikus betegek számára és semmi sem történik a nemi betegségek és az alkoholizmus elhárítása érdekében. A fővárosi vallásügyi kiadások cimén most már óriási luxuskiadásokkal is terhelik. Így a templomi énekkarok kiadásai a békeévek óta több mint SOOVa-kal emelkedtek. A káplántartási költségek kapcsán megemlítette Blaskó, hogy amíg az egyházfejedelmek horribilis jövedelmeket élveznek, addig az alsó papság nyomorog. Ez azonban — úgymond — nem a főváros dolga, hanem az egyházé és a főváros nem vehet terheket magára csak azért, hogy az egyházfejedelmek nagy jövedelmei ne szenvedjenek csorbát. Ugyancsak több tétel törlését javasolta. Németh János elvtárs hasonlóképen többrendbeli egyházi kiadási tétel ellen szólalt föl. Petrovácz Gyula a kereszténypárt részéről védelmébe vette ezeket a vallásügyi kiadásokat, azt vitatván, hogy a költségvetés 1%-át teszik „csupán" a vallásügyi kiadások, amelyek a békében ennek többszörösét tették. (Közbekiáltások: „A 150 milliónak a 4 millió nem 1%-a!") Az egyházi kiadásokra Petrovácz szerint szükség van, mert „nem a gazdag ember, a vallásos szegény ember a boldog". (Közbekiáltások. ..Lemond a vagyonáról?" „Cserél egy szegény munkással?") Farkas István elvtárs válaszolt Petrovácznak. Kifejtette, hogy a szociáldemokrácia nem a vallással fordul szembe, amikor a vallást magánügynek nyilvánítja. Ellenkezően, azok sértik a vallást, a kereszténység tulajdonkénei értelmét, akik azt beleviszik a politikába, ami által a vallást és annak intézményeit hatalmi eszközökké teszik a dolgozókat elnyomó és kizsákmányoló kapitalizmus kezében. (Nagy zaj.) A vallás akkor erős, ha önként fakad a telkekből és a hívők önként áldoznak felekezetükért. A modern kultúrembernek, nemcsak a szociáldemokratáknak, a modern polgárságnak is az a követelése, hogy a lelkiismeret és a kutatás szabadságát biztosítani kell mindenki számára, amit viszont csak a szociáldemokrata álláspont tesz lehetővé. (Taps a szociáldemokratáknál.) Körmöczi Zoltán demokrata csatlakozott — Petrovácz álláspontjához, fintorára nincsen pénz. A közoktatásügyi tételek kapcsán Bánóczi László elvtárs kifejtette, hogy az iskolaépítkezés nem tart lépést a város fejlődésével. Képtelenség, hogy télen, sötétben kilométereket legyenek kénytelenek gyalogolni apró gyerekek aziskolától hazáig. A tanügyi " választások "bebizonyították, hogy a mostani rendszer az iskolákban és az iskolákkal politizál. Gondoskodni kell a tanerők anyagi függetlenségéről, t.vábbá gondoskodni kell a továbbképzésükről is. .Javasolt a pedagógiai folyóirat kiadását erre a célra. Javasolta pályaválasztási tanácsadó fölállítását. Végül a nuimiskurtes polgári iskolai tanulók behatási dijának elengedéséd. Dr. Krizs Árpád kereszténypárti kifogásolta, hogy 10—12 éves tanítókat szorítottak le protekcióval az első jelölési helyekről. (Közbekiáltások a baloldalon: „A többség buktatta meg őket!") Lázár Miklós javasolta, hogy az igazgatói megbízásoknál a hadviselteket vegyék elsősorban figyelembe, továbbá, hogy évente kétszer tartsanak tanügyi választást. Stern Szeréna elvtárs a fővárosi iskolák tankönyveivel foglalkozott. Olyan tankönyv nyerte el a pályadíjat, amely nem a fővárosi gyermek igényeihez alkalmazkodik. Az egyik könyv „kis nyúlról" beszél és a magyarázó kép macskát ábrázol. (Derültség.) A tankönyv ára egyszerűen megfizethetetlen. Ugyanakkor a szegény gyermekek ingyenes tankönyveire fölvett összegből 10.010 pengőt töröltek. (Nagy zaj. — Közbe- kiáltások: „Kellett a jezsuitáknak!") A polgári-iskolai tankönyvek ára ennél is sokkal magasabb. Legalább a tandíjmentes gyermekek kapjanak ingyen tankönyveket. Erre a célra 50.000 pengőt javasolt. Sürgette a napközi otthonok foglalkoztatási terveit, a perifériákon a napközi otthonok kiterjesztését polgári iskolákra is, az iskolai fürdők üzembehelyezését. Javasolta a nyaraltatandó gyermekek létszámának 15.000-re való fölemelését. Az iskolanővérek intézményének rendezését sürgette. Javasolta, indítson a tanács vizsgálatot, hogy a szabályok megsértésével mint létesíthetett a Központi Tejcsarnok nagy istállótelepet a Peterdy utcai iskola tőszomszédságában. Javasolta az istállótelep kilakoltatását. Kiss Menyhért javasolta, utasítsa a tanács az iskolaigazgatókat, hogy az új tankönyvek bevezetésénél ne a kiadók üzleti érdekeit tartsák szem előtt. Farkas Zoltán elvtárs szóvátette a Ceglédi-út és a Kolozsvári-út iskolahiányát. Kifogásolta, hogy Kőbányán a fiu polgári iskola még mindig bazakban foglal helyet. Javasolta, hogy a X. kerületben a városi kislakásokkal kapcsolatban építsék föl az elemi iskolát. Lévai Sándor elvtárs az Aréna út 16. szám alatti iskola lehetetlen állapotával foglalkozott és annak sürgős tatarozását követelte. Bechtler Péter elvtárs a Farkasréten és a Bécsi-út külső részén iskolaépi- kétszeres megadóztatás egyázi célokra. MESS 1927 november 8.