Népszava, 1928. január (56. évfolyam, 1–25. sz.)
1928-01-15 / 12. szám
LWI» évfolyam 12. szám. Budapest, min januuár 15, vasárnap Ára 32 mer BEJEB K t jrp I I El A AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedé»» 12 pengő — külföldre 21 peng® Egy hóra . 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ........ S pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI.UTCA L SZ. Telefonszám József 303—30 ée J 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA P. KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL HEVDEN NAP Egyes számára 18, ünnepnap 24, vasárnap 32(illén Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Jugoszláviában hétk. 3 dinár, vas. 4 dinár, Franciaorsz. 130 fz., Csehszlovákiában hétk. 150 ck. vas. 2 ck. KIADÓHIVATAL: Vm. CONTI UTCA A SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 És mégsem lesz addig nyugalom, amíg az általános, titkos választójog be nem kerül a magyar törvénytárba. A politikai és gazdasági diktatúra bethleni rendszere kezd eresztékeiben meglazulni. Nem esünk tévedésbe a legutóbbi események megítélésének tekintetében. Ami az egységes pártban történt, annak a közeljövőben különösebb konzekvenciája nem lesz. Akik a politikai diktatúra acél sínjéről lesiklottak, azokat a pártdiktatúra könyörtelen szelleme visszakapcsolja a mozdony mögé és futnak az egyedül üdvözítő hatalom sínpárján tovább. De a ,felsiklás" nyoma megmarad. És ahogyan az országon belül és az országon kívül erősödik a demokrácia után való vágy, úgy válik egyre bizonytalanabbá a politikai és pártdiktatúra halálvonalának útja. Azokat az egységespártiakat, akik egy önfeledt pillanatban elszabadultak a politikai hazugság sínpárjáról és őszintén mertek beszélni, szavaik árnyéka fogja kisérni. És ez az árnyék egyre sötétebb lesz. Bethlen miniszterelnök parancsolhat és kényszeríthető a saját pártjában. De a történelem logikájának nem tud parancsolni és aminek egyszer el kell jönnie, az el fog jönni minden pártvezéri akarat ellen is. Az ellentmondások hatnak és gondolkodásra serkentenek. Az ellenforradalom a túlzó nacionalizmus jelszavaival jött. Ezeket a jelszavakat teljes egészükben átvette a Bethlen-rezsim. Ezt a nacionalizmust a trianoni békediktátum erősítette és megadta neki az indokoltság látszatát. Esztendők óta folyik a nagy per és a magyar közvéleménybe beidegződött annak a tudata, hogy a trianoni szerződés nem tabu és van útja az igazságtevésnek. Ennek az igazságtevésnek azonban a demokrácia a leghatásosabb eszköze. Ennek a fölismerése is egyre szélesebb területre terjed. Mármost mit gondol a nacionalizmus tógájában tetszelgő Bethlen-kormány, vájjon az a magyar közvélemény, amely szemben áll Trianonnal és amelynek vágyait szinte mesterségesen ajzották föl az utóbbi hónapokban, mit szól majd ahhoz, hogy a mindenható pártvezér hallgatást parancsol azokra, akik, ha tétovázva is, de rámutattak a trianoni békediktátum jóvátételéhez vezető egyetlen útra, a demokráciára. Ez az, aminek a nyoma megmarad. Ez ellentmondás, amely hat és hatni fog azokra a rétegekre is, amelyek a bethleni jelszavaktól elkábítva hittek annak a konszolidációnak, amely nem egyéb, mint a rend látszata és néhány ezer ember gazdagodása alkalma. De van egyéb is, ami hat és hatni fog. Ez pedig az egyre jobban züllesztő nyomorúság. A munkás- és paraszttömegek naprólnapra közelebb sodródnak az ínség halálos szakadékához. A szociális nyomorúság elképzelhetetlen méreteket ölt és ma már mindenki tudja, hogy a társadalmi problémák föltornyosuló sokaságát a politikai diktatúra eszközeivel és az álparlamentarizmussal megoldani nem lehet. Erről különben Bethlen miniszterelnök határozott tanúbizonyságot szolgáltatott csütörtöki kijelentéseiben is. Az egységes párt cézárja félreértést nem tűrő hangon mondotta meg pártjában, hogy „az egységespártiaknak nem szabad befolyásoltatniuk magukat a közhangulattól semmiféle kérdésben". Ezek szerint az egységespárti képviselőknek nem lehet véleményük és nem engedhetik magukat befolyásoltatni az ország népének véleménye által, mert az ő számukra csak egyetlen kötelesség van: a mindenható pártvezér parancsának gondolkodás nélkül való vak és szolgai követése. Nem tagadhatja senki, hogy ebben van logika. A kormánypárti képviselők mandátumaikat nem a néptől kapták, hanem a hatalomtól és így csak természetes, hogy annak kell engedelmeskedniük, akinek kegyéből és kegyelméből képviselők lettek. Nem a nép érdekeit kell szolgálniok, hanem a hatalom érdekeit. Oktalanság volna ezen csodálkozni. A kinevezett képviselők sem csodálkozhatnak ezen és fölháborodásra sincs okuk. Hiszen tudniok kellett, amikor mandátumaikat elfogadták, hogy ennek a mandátumnak a hallgatás, a parancsnak való vak engedelmesség és a szabad véleménynyilvánításról való lemondás az ára. Nyílt szavazás, nyílt szembehelyezkedés a népakarattal, az ország érdekeivel. Ezt most maga Bethlen miniszterelnök harsogta bele az alvó magyar közvéleménybe. Ezt talán most azok is megértik, akik eddig abban a reménységben éltek, hogy Bethlen miniszterelnök, mint valami őrangyal, minden dolgukat elintézi. Szerencsére napról-napra kevesebben lesznek az ilyen politikai kisdedek és egyre többen ások, akik végét akarják szakítani az országot romboló feudális-klerikális reakciónak. Nem nagyon bízunk a magyar polgárságban. De az egymást követő ostorcsapások talán kijózanítják, talán talpraállítják, talán küzdelemre serkentik. Mi a magunk kötelességét mindenesetre megtesszük. Tovább folytatjuk a harcot az ország demokratikus átalakulásáért. Nem törődünk azzal, hogy Bethlennek tetszik-e vagy nem tetszik. Nem törődhetünk ezzel. Nekünk vállalnunk kell a legnagyobb áldozatokat is. A közszabadságok helyreállítása, a titkos választójog törvénybe iktatása olyan cél, amelyet megkerülni nem lehet, amelyet mindenáron ki kell vívni Bethlen miniszterelnök csütörtöki kijelentéseiből nyilvánvalóan láthatja mindenki, hogy ez a kormányzati rendszer nem akarja és nem fogja teljesíteni a népnek, az időnek s a történelemnek ezt a követelését. Ebből az következik, hogy a dolgozó tömegek, mindenki, akit sújt ez az átkos rendszer, mindenki, aki munkájával keresi a kenyerét, de nem találja meg, sorakozzék föl kemény küzdelemre az ország előrehaladását és igazságának teljesülését akadályozó Bethlenkormány ellen. Soha még kedvezőbb idő nem volt erre a küzdelemre, soha még tündöklőbb nem volt a mi igazságunk, de soha még sürgetőbb sem volt ez a harc. • Bethlen csöndet és hallgatást parancsolt a pártjára. A pártjának parancsolhat, az országnak nem! Kezdjük élőtről! Mllen üzenete nemcsak Nagy Emilnek szólt — mondják a kormánypárti feavatottak. Nagy Emill áttanulmányozta a miniszterelnök részéről rendelkezésére bocsátott aktákat és kijelentette, hogy cikkének minden állítását föntartja. — Az egységes párt úgynevezett liberális frakciója tisztázni akarja, hogy a titkos választójog benne van-e a kormány programjában. Nagy Emil volt igazságügyminiszternek az egységes pártból való kilépése és az a levél, amelyet Nagy Emil a kormánypárt elnökéhez intézett és amelyben kilépésének okait őszintén föltárja, változatlanul látható izgalomban tartja a kormánypárti kedélyeket. Bethlenek félhivatalos esti lapja, a „8 Órai Ujság" kererű elkényszeredettséggel igyekszik szépítgetni és kiparírozni Nagy Emilnek azt a kikezdhetetlen megállapítását, hogy Bethlen miniszterelnök a kormánypárti vezérkar előzetes cenzúrájának, az egységes párti képviselők véleménytilalmának meghonosításával olyan pártdiktatúrára rendezkedett be, amelyet csak a gerinctelen szolgalelkűség viselhet el Fühöz-fáihoz kapkod a „8 Órai Újság" vezércikkben és politikai riportban egyaránt, hogy valamiképen elterelje a közvélemény figyelmét arról a Bethlen-féle új rendszerű pártdiktatúráról, amely előzetes cenzúra alá helyezi a kormánypártiak véleménynyilvánítását és szigorúan tiltja a meggyőződést. " Azt írja a többi között az esti félhivatalos, hogy az egységes párt elnöki tanácsának most rendszeresített előzetes cenzúrája még nem jelenti a pártdiktatúrát, csak a pártfegyelmet, amelyre a szociáldemokrata párt is nagy súlyt helyez és azt igyekszik elhitetni a közvéleménnyel, hogy a szociáldemokrata pártban is ilyen, vagy ehhez hasonló diktatórikus módszerek érvényesülnek. Hivatkozik a „8 Órai Újság" e tekintetben legutóbbi pártkongresszusunkra, amely szerinte „nyilvánvalóan megmutatta, hogy a szociáldemokrata pártban mélyreható ellentétek vannak". De hiszen, ha a „8 Órai Újság" nem tette volna, mi magunk hivatkoztunk volna éppen legutóbb lezajlott pártkongresszusunkra, mint a félhivatalos vádoló védekezésének egyik legutóbbi cáfolatára. Hogy az esti félhivatalos kongresszusunkkal kapcsolatosan "mélyreható ellentéteket" fedez föl, az csak a makkal való álmodás közmondását igazolja. Pártkongresszusunk ezzel szemben bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy pártunkban semmiféle ellentétek sincsenek, de vannak véleménykülönbségek a közös cél érdekét szolgáló kisebb taktikai kérdésekben és ezek a véleménykülönbségek — amint kongresszusunk és a Népszavának a pártgyűlésről szóló tudósítása is igazolta — teljesen szabadon nyilatkozhatnak meg. Ne akarja tehát a „8 órai Újság" a kormánypárti képviselők ellen rendszeresített előzetes cenzúrát a szociáldemokrata pártra való hivatkozással mentegetni, mert a mi pártunkban teljes és hiánytalan a pártdemokrácia. Az előzetes cenzúrának azt a diktatórikus rendszerét és minden véleménynyilvánításnak nyílt parancsban való eltiltását nem is akceptálhatja olyan politikus, aki meggyőződését nem hajlandó áruba bocsátani és szolgalelkü-