Népszava, 1929. december (57. évfolyam, 274–297. sz.)

1929-12-24 / 293. szám

ILVil. évfolyam 293. szám, Budapest, 1929 december 24. kedd Ara 16 fü­tér AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — küllőidre 11 pengő Egy hóra . 4 pengő — küllőidre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ........ 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI­ UTCA 4. SZ. Telefonszám József 308—30 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA­­ KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám­ára IS, ünnepnap 24, vasárnap 32 Ilisén ,.­­ Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsz. •m­ixjjl/­­ 130 fr„ Csehszlovákiában bétk. 150 ík„ vas. 2 ík. , .Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lek / V . iffiu^V' KIADÓHIVATAL: Vm, CONTI-UTCA L SZ. NihlillJ--^ Telefonszám . . . J. 303-30, J. 803-31, J. S0S-3J Kétszázötven utassal elsüllyedt egy kínai gőzös. Két matróz kivételével mindenki odaveszett. (Hongkong, december 23.) A „Litseong” nevű kis kínai gőzös, amelynek személyzete kínai és amely 250 kinai utast vitt, közöttük asszonyo­kat és gyerekeket, ma éjszaka kevéssel az után, hogy a Kvangtung délkínai tartományban levő Swabue kikötőből távozott, a viharos ten­geren elsüllyedt. Az eddigi hírek szerint csak két matróz menekült meg és valamennyi utas ottveszett. (Másik távirat szerint a hajón 300 utas volt. — A szerk.) A kormány az ellenforradalom tizedik karácsonyát sem tartja alkalmasnak a politikai üldözés megszüntetésére. A „szeretet" ünnepén nem lesz általános amnesztia.­­ A szociál­demokrata párt képviselői eljártak a politikai üldözöttek érdekében. A szociáldemokrata párt esztendők óta sza­kadatlan küzdelmet folytat azért, hogy a kor­mány szüntesse meg a politikai üldözéseket és likvidálja a forradalmak minden utó­következményét. A szociáldemokrata párt követelte és követeli az általános politikai amnesztiát, az emigráció likvidálását, az igaz­ságtalan megrendszabályozások jóvátételét, ami most már nemcsak­­az emberiesség és a politikai okosság szempontjaiból szükséges és esedékes, hanem a forradalmak óta elmúlt több mint tíz esztendő is megokolja ezeknek a függő kérdéseknek a végleges megoldását. Még egy követelése volt a szociáldemokrata pártnak, illetve a politikai foglyokat védő bizottságnak, amely néhány hónappal ezelőtt terjedelmes emlékiratot dolgozott ki a büntető­eljárás és a büntetések végrehajtása terén tapasztalható visszásságokról, kérve azoknak a megszüntetését. A szociáldemokrata párt joggal hihette, hogy az idei karácsony, amely a tizedik az ellenforradalom fölülkerekedése óta, alkalmul szolgál majd a kormánynak arra, hogy végre maradék nélkül megoldja ezeket a problémá­kat és véglegesen pontot tesz az ellenforra­dalmi üldöztetések után. Ez a jogos föltevés, sajnos, nem vált valóra. Pártunk állandóan sürgette a megoldást, amely egyre késett. Karácsony közeledtével vártuk az általá­nos amnesztiára és az emigránsok pertör­lésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek elmaradtak. Ez késztette a szociáldemokrata pártot arra, hogy az igazságügyi kormányhoz kérdést in­tézzen az ügy állásáról. Hétfőn délelőtt Farkas István, Györki Imre és Propper Sándor elvtársak, országgyűlési képviselők megjelentek az igazságügy minisz­ternél, aki azonban váratlanul jött más el­foglaltsága miatt nem fogadhatta a küldöttsé­get. Elvtársaink erre fölkeresték Ángyán Béla igazságügyi államtitkárt, aki — bizonyára a miniszter tudtával és beleegyezésével — kö­zölte a küldöttség tagjaival, hogy „a­­ karácsonyi ünnepekkel kapcsolatban politikai amnesztiára vonatkozóan semmi­féle intézkedés nem történt". Közölte még, hogy az egyéni kegyelmi eljárá­sok az egész esztendőben folynak, generális intézkedést azonban a kormány nem tett. Az emigránsok hazabocsátása kérdésében szin­tén nem történt semmiféle intézkedés. Erre a sérelemre az igazságügyi államtitkár azt válaszolta, hogy ebben a kérdésben az igazság­ügyminiszter tartotta fönn magának az intéz­kedés jogát. Elvtársaink erre azt kérték, hogy a minisztérium állítsa össze azoknak a távol­levőknek a névsorát, akik­ ellen a forradalmak­ból kifolyóan valamilyen büntetőeljárás van folyamatban, illetve, akik ellen nyomozólevél vagy elfogatóparancs van kiadva. Az államtit­kár ezt az előmunkálatot, amely föltétlenül szükséges az emigráció likvidálásához, ki­látásba helyezte. A fogházrendtartás kérdésében az államtitkár kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt emlékirata alapján új tervezet készült, amely nagyjában teljesíti az emlékiratban foglalt kívánságokat. Ez a be­advány a miniszter előtt fekszik és a közeli napokban valószinű­en megtörténik a döntés. Szóvátette még a küldöttség, hogy a legutóbbi éhségsztrájk miatt egész sereg letartóztatottat súlyos fegyelmi büntetéssel sújtottak. Az ál­lam­titkár kijelentette, hogy tudomása szerint ezeket a fegyelmi büntetéseket már elenged­ték, mindössze két-három olyan esetről tud, ahol még nem engedték el a büntetést. Intéz­kedni fog azonban, hogy amennyiben ezekben az esetekben újabb fegyelemsértés esete nem forog fönn, úgy karácsonyra ezeknek a fe­gyelmi bün­tetését is elengedik. Elvtársaink hangoztatták még,­­hogy a teljes politikai amnesztia és az emigráció likvidálása olyan probléma, amelyet tovább halasztani nem lehet és a párt a maga ré­széről a legerőteljesebben fogja folytatni erre irányuló akcióját. A kormánynak ez a merev magatartása mél­tán kelthet elkeseredést és megdöbbenést nem­csak a legközvetlenebbül érdekeltek között, hanem általában mindenki előtt, aki nem híve a vak politikai bosszúállásnak. Tíz esztendő telt el a forradalmak óta, tíz hosszú esztendő, eseményekben és fordulatokban olyan gazdag korszak, amely elég tanulságul szolgálhatott volna a kormány­nak arra, hogy a végnélküli politikai üldözés nemcsak embertelen, hanem belső és külső politikai szempontból is fölötte ártalmas. Példátlan a történelemben az ilyen hosszantartó üldözőhad­járat. Sem a múltban, sem a háború óta lefolyt eseményekben nin­csen példa arra, hogy egy évtizeden túl vigyék a bosszúállás és megtorlás rendszerét. Más or­szágokban, ahol szintén voltak győzelmes for­radalmak és győzelmes ellenforradalmak, köl­csönösen már régen túlvannak ezen a fájó problémán és alig találunk ma már máshol forradalmi cselekmények miatt börtönben ülő, vagy száműzetésben élő üldözötteket. A szociáldemokrata párt a kormány részéről súlyos baklövésnek tartja ezt a közönyt és a m­­aga részéről a legerőteljesebben folytatja az általános politikai amnesztiáért és az emigráció tel­jes likvidálásáért a küzdelmet. Békésférvé­­ békétlenkedik, éppen úgy, mint az egész ország. Elkesere­dés, harag sustorog mindenütt a nagy nyo­mor és a kicsiny vagy semmi szabadság miatt. De az elégedetlenség nem mindenütt nyilatkozhatik meg. Az elkeseredés és a harag nem mindenütt törhet föl a vészi harangokig, mert a kormányzat nemcsak uralmának biztonságáról, hanem nyugalmá­­ról is illően gondoskodott. Olyan választó­jogi törvényeket alkotott, amelyeken csak itt- ott szivároghat át a mélység hangja. Amit pedig nem tudott elérni a választójogi tör-* vényekkel, azt elérte a választási módszerek­­kel. Ezek a módszerek kicsinyesek, ostobák, de annál durvábbak. A kormányzat szelle­mének brutalitása szólal meg bennük, meg­ a néptől való irtózás és félelem. Igaz, hogy mindig arról szónokolnak, h­ogy­ a népakarat alapján tartják kezükben az ország kormányzását, azzal dicsekszenek, hogy mögöttük áll a­ nép, de ezt senki sem hiszi el nekik. A kinevezési és érdekképvise­­­leti rendszer, a burkolt pluralitás, a választó­kerületi geometria és más egyéb „desztilláló”” szer mind arra­ való, hogy megtisztítsák a közületi fórumokat a nénitől. Mindamellett a választójogi törvények és a választási módszerek vasbetonján is áttör néhol a népakarat. A kormányt itt-ott éri meglepetés. Ilyen meglepetés érte a kor­­mányt az Alföldön is, különösen Békés­megyében, ahol a vármegyei választásokon hatalmas sikereket értek el az ellenzéki pár­tok, így a szociáldemokrata párt is. A békési vármegyeháza pókhálós ablakain betört a demokrácia napfénye, nyomában szabadabb és férfiasabb levegő és csodálatos, egyszeri­ben eltűnt onnan a szolgai megalázkodásnak és gerinctelenségnek díszpolgárokat avató hangulata, eltűnt onnan a szervilizmus s a hajbókolás a kormányreakció előtt. Békés vármegye új törvényhatósága szon­ét­baton tartotta első közgyűlését és ezen­ a közgyűlésen cicomás pohárköszöntök helyett a felelősségrevonás, a komoly kritika, az építeni- és javítani a forrás életteljes szavai hangzottak el. A magyar nyomorúság meg­döbbentő képei feketedtek ki az egyik szociál-­ demokrata szónok beszédéből. Ez a megye az, ahol az egyik iskolában a gyermekek 80%-a csak sült tököt kap enni. És hány ilyen megye van és hány ilyen, iskola! Ez az a megye, amelynek kövér földjén ezernyi nincstelen paraszt átkozza azt az órát, ami ak­kor megszületett. És mennyi ilyen megye van és mennyi ezer semmiföldű mezőgazda­sági proletár vergődik szerteszét az ország­ban! Békés vármegye közgyűlési termében meg­szólalhatott a nyomor és megszólalhatott a nyomorúságban vergődő tömegek követelő szava. Súllyal szólalhatott meg, mert sokan vannak ott a nyomor népének követei. De megszólaltak más hangok is, megszólalt­ a szabadság utáni vágyakozásnak a hangja is. Egy polgári bizottsági tag szólaltatta meg ezt a hangot. Ez a polgári bizottsági tag arra mutatott rá, hogy a polgárság is nélkülözi a legelemibb politikai szabadságjogokat. Emiatt a polgárság szervezetlen. Kell tehát, hogy a kormányzat biztosítsa a polgárság számára a poli­tikai akciószabadságot, as

Next