Népszava, 1931. március (59. évfolyam, 49–73. sz.)
1931-03-01 / 49. szám
l!)él március 3. NÉPSZAVA napi és 20 pengő pénzbírság. Ennyit szabott ki három tárgyalási napon az eleki járás szolgabírája, mint rendőri büntető bíró, nagykamarási és medgyesegyházi elvtársainkra. Nem valami veszedelmes bűncselekmény következménye ez a közel kétesztendei elzárás. Az ok: elvtársaink megalakították a szociáldemokrata pártszervezetet. A pártszervezetben többenkevesebben összejöttek, akiket azonban a csendőrök tiltott gyűlés tartása címén fölírtak, a szolgabíró úr pedig a csendőri jelentés alapján ezeket a „kihágási ügyeket" szabályszerűen letárgyalta és tiltott gyűlés tartása címén szabta ki az 577 napi fogságot. Gyakorta találkozunk mi efajta ítéletekkel. Ezek az ítéletek azonban, amelyeknek, úgy látszik, még folytatása is következik, mégis meglepnek bennünket. Hogyan, hát ennyi értéke van a belügyminiszter úr ismert elvi jelentőségű véghatározatának, amely a szociáldemokrata pártot „országosan elismert politikai pártnak" jelentett® ki, amelynek „helyi szervei minden külön hatósági engedély nélkül is működhetnek?" Lusimus Mariam Theresiam (magyarul: Mária Teréziásdit játszottunk) — mondották a magyar nemes urak Mária Terézia reformterveire és hamiskásan mosolyogtak hozzá. Ugyanezt a hamiskás mosolyt látjuk mi egyes közigazgatási közegek arcán, amikor a belügyminiszter véghatározata értelmében egy-egy községben a szociáldemokrata pártszervezetet megalakítjuk. — Igen-igen, működhet a szociáldemokrata pártszervezet, csak éppen tagjárulékot nem fizethetnek a tagjai — mondja az egyik főszolgabíró és a csendőrök gondoskodnak arról, hogy tagjaink ne járulhassanak hozzá önkéntesen vállalt járulékaikkal a pártszervezet föntartásához. Nincs kifogásom a pártszervezet működése ellen — mondja a másik —, csak éppen a pártszervezet tagjai nem jöhetnek össze apártszervezet helyiségében. És a csendőrség gondoskodik róla, hogy valóban ne jöhessenek össze még öten sem a párthelyiségben súlyos következmények nélkül. Ezzel a módszerrel azután, úgy vélik, eleget tesznek a belügyminiszteri véghatározatban lefektetett elveknek. Elismerik, hogy a szociáldemokrata párt alakíthat pártszervezetet, de ha csakugyan megalakul a pártszervezet, nyomban gúzsba is kötik és lehetetlenné tesznek számára minden működést. Lehet ezt az eljárást magyarázni tetszésük szerint azoknak, akik ezeket a módszereket alkalmazzák a szociáldemokrata pártszervezetekkel szemben. Hivatkozhatnak törvényre, fönnálló rendelkezésekre, mint ahogy hivatkoznak is minden ilyen ítélethozatalnál, viszont azonban nem lehet elvitatni, hogy ugyanilyen ,,tiltott gyűléseket" százszámra tartanak minden következmény nélkül olyan pártok, amelyek a kormánnyal jó viszonyban vannak. Meg kell ez alkalommal azt is említenünk, hogy abban a járásban, ahol ezt az 577 napi fogságot kimérték, hosszú évek óta hiába kísérleteznek elvtársak akár nyilvános gyűléssel, akár tagértekezlettel, azoknak a betiltására mindig megvolt a megfelelő ürügy. Sőt amikor e sorok írója a helyszínen akart meggyőződni bizonyos dolgokról — pusztán .,jóakaratból" —, föltűzött szuronyú csendőrjárőrt küldött a főszolgabíró a nyomába, hogy, amint mondotta, mint idegen embernek „valami baja nevessék a községben". Ez a közigazgatási szellem jut kifejezésre elsősorban ebben az 577 napi büntetésben, amelynek egyébként rövid történetét az alábbiakban adjuk: A pártszervezet működésének a megkezdését még január első felében bejelentették nagykamarási elvtársaink a főszolgabírónak és január 28-án meg is jelentek a pártszervezet helyiségében, ahol May Mihály elvtárs éppen figyelmeztette az ott levő elvtársakat a törvény betartására és a rendre, amikor a csendőrség megjelent a helyiségben és mindenkit fölírt, aki csak ott volt. Elvtársaink nem ismerték még ennek a „hatósági ténykedésnek" esetleges következményeit, ennélfogva két nappal később ismét megjelentek a párthelyiségben, hogy beírják a belépni szándékozó tagokat. Ekkor a csendőrség ismét megjelent és négy darab belépési nyilatkozatot elkobzott és egyúttal távozásra szólította aárthelyiségben tartózkodókat. A csendőrség arra hivatkozott, hogy csak az esetben tartózkodhatnak a helyiségben, „ha azt a főszolgabíró az írásban engedélyezi". Február 4-én elvtársaink felkeresték a főszolgabírót az írásos engedély ügyében. A főszolgabíró megnyugtatta elvtársainkat: intézkedik majd, hogy a csendőrség ne háborgassa őket. Amikor azonban a partihelyiséget ki akarták nyitni és a csendőrség előtt hivatkoztak a főszolgabírói ígéretre, a csendőrség nem engedte meg azt arra való hivatkozással, hogy ők ilyen parancsot a szolgabírótól nem kaptak. A csendőri jelentés eredményeként az eleki szolgabíró e hó 10-én tartotta meg az első tárgyalást, amikor is 43 embert összesen 166 napi elzárásra ítélt el. A második tárgyalási nap február 13-án volt, amikor is 56 ítélet hangzott el, amelynek eredménye 265 nap volt. Ugyanilyen „bűncselekményt" követtek el medgyesegyházi elvtársaink is, akiknek e hó 20-án volt a tárgyalásuk, ahol a szolgabíró úr 146 napi elzárásra és 20 pengő pénzbírságra ítélte 52 elvtársunkat. Hozzátartozik még ehhez a nem mindennapi históriához az, hogy amikor 13-án a szolgabíró kihirdette az ítéletet, elvtársaink arra kérték, hogy ezután legalább annyit engedjen meg, hogy kinyithassák a pártszervezeti helyiséget. A szolgabíró úr állítólag meg is engedte, hogy a pártszervezeti helyiségben két ember tartózkodhatik, ezt ő nem tekinti tiltott gyűlésnek. írásban azonban még ezt sem adta ki. A csendőrtiszthelyettes pedig, aki nem volt jelen ezen a tárgyaláson, még erről a szolgabírói kijelentésről sem akar tudomást venni és egyszerűen megtiltja, hogy elvtársaink a pártszervezet helyiségét kinyithassák. Egyelőre tehát Nagykamaráson és talán Medgyesegyházán is pihen a szociáldemokrata pártszervezeti munka. Ennek következtében valószínűen elhárult a veszedelem a fenyegetett társadalmi rend felől. Jó volna azonban kissé elgondolkozni az ilyen események fölött azoknak, akik a közigazgatás gyeplőjét a kezükben tartják. Talán mégsem egészen alkalmas módszer a bírságolás a konszolidáció megteremtésére és a társadalmi rend biztosítására! A közelmúlt történelme épp elég példával szolgál a számunkra, amelyeket illenék a hatalom kezelőinek is figyelembe venni. Ez az 577 nap semmi esetre sem fogja visszariasztani azokat a munkától, akik törvényes keretek között akarják megvívni a társadalmi és politikai harcokat. Szeder Ferenc. PisiiialcstBBélkilIiel* ! Jy főváros közgyűlése a szociáldemokrata és ellenzéki pártok indítványára rendkívüli közgyűlésre jött össze, hogy számonkérje, hol vannak a beígért közmunkák, hol van a 92 millió, amit Sipőcz polgármester beszédében említett. Mindenki azt várta, hogy a főváros közgyűlése megvitatja majd mindazokat a teendőket, amelyeket szükségesnek tart a munkanélküliség enyhítése tárgyában és azokat sürgősen végrehajtja. Ezzel szemben azt láttuk, Elvtársak, hogy a kereszténypárt a kormánypárttal egyetemben fölényesen napirendre tért e nagyjelentőségű és százezreket érdeklő kérdés fölött. Budapest munkanélküliei nem tűrhetik ezt a provokációt. Választ kell adniok és ez a válasz hangozzék el azok részéről, akik ennek a nyomornak szenvedő részesei. Jöjjenek el a szakmák munkanélküliei azokra a gyűlésekre, amelyeket a szakmák hirdetnek és ott adják meg a Kozma— Wolff-rezsimnek a megfelelő választ. A gyűlések helye és ideje a következő: Élelmezési munkások (Peterdy-utca 6—8) március 2-án, hétfőn délelőtt esl0 órakor. Előadó: Kertész Miklós elvtárs. Szabómunkások (Almássy tér 2) március 2-án, hétfőn délelőtt '/ill órakor. Szállodai és éttermi alkalmazottak (Nagymezőutca 10) március 5-én, csütörtökön délután 4 órakor. Vasmunkások a mintakészítőkkel együtt (VIII. Magdolna utca 5—7) március 5-én, csütörtökön délelőtt '/ill órakor. Előadó: Csapó Sámuel elvtárs. 11 Március 22-én, vasárnap zárva lesznek a budapesti és környéki fűszerüzletek. Az üzlettulajdonosok és alkalmazottak együtt tüntetnek a vasárnapi munkaszünet mellett. Sokszor kimutattuk már, hogy a Bethlenkormányzat csak azzal törődik, csak arra reagál, ami a felsőbb osztályok és a kormányzat érdekeit szolgálja. Az ezen kívül eső társadalmi problémákkal úgy van ez a rendszer, mint a boszorkányokkal Könyves Kálmán, aki tudvalevően kimondotta, hogy boszorkányok nincsenek, tehát ne is essék szó róluk. Ha azonban valami ellenzéki okvetetlenkedés folytán mégis szólni kényszerül ilyen kérdésekről, úgy azzal üti el a dolgot, hogy a szociálpolitikához pénz kell, az pedig nincs. Hogy ez mennyire nem így van és hogy a szociálpolitikához elsősorban érzék kell, azt legjobban a vasárnapi munkaszünet ügye mutatja. Ez a kérdés a kereskedelemügyi miniszter resszortjába tartozik. Hogy még mindig nem nyert elintézést, az elsősorban a „keresztény" cégér alatt működő kormányzat szégyene. A vasárnapi munkaszünet mai rendezetlensége nemcsak alkalmazotti, de kereskedői szempontból is teljesen tarthatatlan. Éppen ezért a Magyar Fűszerkereskedők Országos Egyesülete és a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége megunták már azt a bűnös nemtörődömséget, amellyel ezt az ügyet a minisztériumban kezelik, ezért nagyarányú akcióba fogtak, hogy megvalósítsák a teljes, kivételt nem tűrő vasárnapi munkaszünetet a kereskedelemben. Ennek az akciónak március 22-e lesz az ehző állomása, amikor is Budapesten és a környéken a fűszerüzletek nem nyitnak ki és demonstrációs nagygyűlésen követelik úgy a kereskedők, mint az alkalmazottak a teljes vasárnapi munkaszünet törvénybe iktatását. Értesülésünk szerint ehhez az akcióhoz csatlakoznak a vezető szövetkezetek is. Tehát: magánkereskedők, szövetkezetek és alkalmazottak, akiket a gazdasági életben éles ellentétek választanak el egymástól, egységes véleményen vannak a vasárnapi munkaszünet ügyében. Az alkalmazottak nagyon kíváncsiak, hogy a kormány meddig zárkózik még el a kérdés megoldása elöl és meddig akarja viselni még „kereszténysége" szégyenterhét. Az érdekeltek, a jelek szerint, nem nyugszanak addig, amíg a kormányt és az országot meg nem szabadítják ettől a szégyentől, önmagukat pedig a vasárnapi munka életet és egészséget rabló nyűgétől. A HESZteR hajlaniló kiépíteni a Kispest-pesterzsébett villamosvonalat. Csepel is villamosvonalat szer. Az összeépült Pesterzsébet és Kispest lakóinak, ha egyik városból a másikba kivánnak menni, először Budapestre kell utazniok, mert a két helységet nem köti össze villamosvonal. Kispest és Pesterzsébet lakossága nem egyszer fordult a BESZKAR igazgatóságához a két városnak villamosvonallal való összeköttetése érdekében. A BESZKAR a vonalfejlesztő programjába beiktatta ezt a relációt és most elkészítette az erre vonatkozó terveket is, csak azt kívánja a két város vezetőségétől, hogy a sínpárok kiépítésével kapcsolatosan ne támasszanak különféle követeléseket. A BESZKAR méltányos területfoglalási illeték megszabását kéri, valamint azt, hogy ne követeljék a sínpárok kiépítésénél a drágább anyagok használatát. Végül arra kéri a városokat, hogy az útvonalak víztelenítését vállalják magukra. Itt említjük meg, hogy a csepeli pártszervezetünk képviselői szombaton eljártak a BESZKAR igazgatóságánál és előterjesztették a csepeli lakosság ama kívánságát, hogy a BESZKAR vezesse ki vonalát Csepelre. Ezzel a kívánsággal a BESZKAR igazgatósága foglalkozik majd. Terjesszék a cieckássajtót!