Népszava, 1931. augusztus (59. évfolyam, 176–199. sz.)
1931-08-01 / 176. szám
Ma: Tettes heti rádióműsor külön mellékleten. LIX. évfolyam 176. szám. Budapest, 1931 augusztus 1. szombat Ára 16 filttr AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengi — külföldre I1 pengő Egy hóra . 4 pengi — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ........ 6 pengi SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI-UTCA «. 82. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL, MINDEN NAP Egyes s lám ára 18, ünnepnap 54, vasárnap 32 miét Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsz 130 tr. Csehszlovákiában hétk. 1205k, vas. 2 ok. Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 fek KIADÓHIVATALi V1H, CONTI-UTCA 1. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-31 Tizenöt százalékra emelték a bankkamatlábat Németországban. — Tudósítás a 2. oldalon. — Halálos ítélet bért gyilkosságért Kecskeméten. — Tudósítás a 7. oldalon. — Léon Blum elvtárs bejelentette a francia szocialista munkásság szolidaritását a német Éppel Németországnak politikai feltételek nél megsegítését követeli. — X francia szocialista párt a békeszerződések békés revíziója mellett. Otto Bauer elvtárs hatalmas beszéde Németország és az világ gazdasági válságáról. Isz A bécsi nemzetközi szocialista kongresszusnak csütörtökön nagy napja volt: Otto Bauer elvtárs tartott hatalmas referátumot a világ politikai helyzetéről. Otto Bauer elvtárs — amint a Népszava pénteki számában röviden már jelentettük — a politikai bizottság jelentését és határozati javaslatát terjesztette be. " A demokrácia megmentése. Otto Bauer bevezetőben utalt arra, hogy a három évvel ezelőtt megtartott brüsszeli nemzetközi kongresszus az újból stabilizálódott, újból megerősödött kapitalizmus ellen való harcra szervezkedett. Azóta azonban elmúlt a kapitalizmus háború után bekövetkezett stabilizálódásának rövid korszaka. A világ iparát két év óta földreteperő, a munkások és alkalmazottak tízmillióit munkanélkülivé tevő súlyos depresszió akut hitelválságban érte el tetőfokát, amely az utolsó hetekben egész Középeurópának, Németországnak, Magyarországnak és Ausztriának a gazdasági életén elhatalmasodott. A világ súlyos gazdasági, szociális és politikai megrázkódtatások korszaka előtt áll. A fascizmus frontján rést ütött ugyan a spanyol forradalom s az osztrák és finn munkásoknak sikerült ugyan a fascizmus heves támadását elhárítaniok, a fascizmus mégis erősödött, Németországban komoly veszedelemmé vált. A német gazdasági élet az elképzelhető legsúlyosabb hitelválság lázát éli. A párisi, londoni és berlini konferenciák eredménytelenül végződtek. Ha Németország önnön erejéből akarja megmenteni valutáját, olyan rendszabályokhoz nyúl, amelyek példátlanul fokozzák majd a munkanélküliséget, leszorítják a béreket és a munkásságnak, kispolgárságnak és kisparasztságnak olyfokú nyomorúságát idézik elő, amelyet még elképzelni is borzasztó. A gazdasági válság óráiban ugrásra készen várja zsákmányát a fascizmus, amelynek győzelme a német demokrácia vesztét, egész Középeurópa demokráciájának veszedelmét jelentené. A német fascizmus győzelme beláthatatlan időre lerombolná a nemzetköz leszerelés lehetőségét és olyan világpolitikai viszonyokat teremtene, amely szükségképen háborúra vezetne. A továbbiakban Bauer elvtárs az előterjesztett határozati javaslatot indokolta. A határozati javaslat mindenekelőtt azt követeli, hogy a német gazdasági élet összeomlását nagyszabású nemzetközi hitelakcióval kell megakadályozni. A nemzetközi hiteleket nem szabad politikai feltételekhez kötni, viszont a német kormány a maga elhatározásából adja meg a szükséges megnyugtatást a demokratikus országoknak, hogy a rendelkezésére álló anyagi eszközöket nem a nacionalizmus és diktatúra politikájának, hanem a béke és demokrácia politikájának szolgálatába állítja. A határozati javaslat követeli a jóvátételi megállapodások és a háborús adósságok újabb szabályozását, megállapítván, hogy a háborús adósságok teljes törlése ma szükségesebb, mint valaha. A jóvátételi és háborús kötelezettségek újabb szabályozását össze kell kötni a nemzetközi leszerelésért való küzdelemmel. Élesen állást foglal a határozati javaslat a nacionalista és fascista pártok lelkiismeretlen és veszedelmes propagandája ellen, amely gyűlöletet terjeszt a népek között. A legsúlyosabban el kell ítélni azt a gyalázatos pánikkeltést és háborúra uszítást, amit a hadiipar ügynökei űznek. A határozati javaslat második része a német demokrácia megvédelmezésének problémájával foglalkozott. A világ szocialista munkásai minden erejükkel támogatják a német munkásosztályt abban a harcában, amelyet a német demokrácia megvédéséért folytat. A demokrácia megvédéséért való küzdelem a legszorosabban együvé forr a szocializmusért való harccal. A fascisták és kommunisták a békeszerződések erőszakos szétszakítását ajánlják a legyőzött népeknek. Azonban a békeszerződések egyoldalú vagy erőszakos úton történő megszegése csak élesítheti a gazdasági válságot és csak háborúra vezethet. A szocialista munkáspártok abban a mértékben, amilyen mértékben hatalomra jutnak, lépésről-lépésre és békésen szándékoznak a békeszerződéseket revidiálni abban az értelemben, hogy valamennyi népnek biztosítsák a teljes egyenjogúságot a név Folytatás a 2. oldalon. — Nem adjuk meg, ennek a kormánynak semmiesetre sem adhatjuk meg a fölhatalmazást arra, hogy még az eddiginél is nagyobb hatalommal diktáljon a magyar élet fölött. A mi szavazatainkat nem kapja meg a fölhatalmazási törvényjavaslat. Persze, azért mégis törvény lesz belőle, mert a kormánynak — a képviselőházban többsége van. Ezzel a többséggel szabadon rendelkezik, ezzel a többséggel keresztülvihet mindent, amit akar, mert hiszen ezt a többséget is teremtette, az ő hatalmi szervezete, példátlan diktatúrája hozta létre. A kormánytöbbség tagjai a kormány hivatalnokai és nem a nép megbízottai. Ez az oka annak, hogy az ország idáig jutott. Példátlanul szégyenteljes állapot, hogy ugyanaz a kormány, amely koldussá tette az országot, fölhatalmazást merészel kérni, hogy korlátlanul, a szó szoros értelmében diktatórikusan gyakorolja a hatalmat a szétporlott magyar gazdasági élet fölött. Ne mondja senki sem, hogy ezt a hatalmat — bármilyen kis mértékben is — korlátozza az a 33-as országos bizottság, amelyet a fölhatalmazási törvényjavaslat statuál. Szó sincs róla! Ennek a bizottságnak jóformán semmi hatásköre sem lesz. Legföljebb a statiszta szerepét töltheti be a kormány mellett. Hatásköre kisebb, mint amilyen volt a szanálási 33-as bizottságnak. Szemfényvesztés az egész! Éppen ezért a szociáldemokrata párt nem is vesz részt ebben a bizottságban. Nem hajlandó magára vállalni a felelősségek még morzsányi mennyiségét sem. Csina Bethlen egyedül! Ami eddig történt, az, egyedül csinálta, nem törődvén sem az oszág, sem a széles néprétegek érdekeivel. Jlent vakon a maga utján, űzetve attól az eljenzéstől, amely a magyar uralkodó cályokat az ellenforradalom győzelme óta tette. Senki sem tagadhatja el, hogy ezt az országot függetlenül, minden világgazdasági hatástól, egyedül és kizáróan az a kormányzati rendszer vitte csődbe, amelyet az ellenforradalmi hisztéria emelt hatalomra. Ez a kormányzat a restauráció munkájában nem is 1914-ig, hanem egészen a középkorig ment vissza. Az ország népét előbb szolgává, azután koldussá tette. Ennek a politikának végzetes következményeit alig is lehet elhárítani. Annyi bizonyos, hogy ez a kormányzat a legkevésbé alkalmas arra, hogy helyrehozza azokat a szörnyűséges károkat, amelyeket okozott. Az ország népének bizalma már régen megingott Bethlenékben. De ha volt még valahol csöppnyi morzsája a bizalomnak, azt a bekövetkezett események semmisítették meg. A fölhatalmazási törvényjavaslat legnagyobb aggodalommal tölti el a dolgozó néprétegeket, hiszen ezzel a politikai diktatúra mellett kiépíti a kormányzat a gazdasági diktatúrát is. Olyan hatalom összpontosul a kezében, amilyenre nincs példa az egész világon. Mert hiszen ez a hatalom nem gyökeredzik a nép akaratában. Ez a hatalom a nyíltszavazásos erőszak könnyen