Népszava, 1933. november (61. évfolyam, 251–274. sz.)
1933-11-03 / 251. szám
LXI. évf. 251. szám Budapest, 1933 november 3. péntek • ''Tw . \ - - • ' JO A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI ÍTÖ ZLÖNYE Szerkesztőség és kérdóhivatal: VH1, Conti ucca . • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 Győzelem! A német tragédia másnapján munkába lépett a sírásók nemzetközi kara. Elzengték a halottas éneket, ki nyílt kárörömmel, ki titkos elégtétellel, keményen és lágyan, magyarázva és csúfolkodva. A szocializmus meghalt, a munkásmozgalom a múlté.. De alig múlt el néhány hét vagy hónap, a történelem mértékével mérve még csak nem is pillanat és rendre-sorra, északról és délről, keletről és nyugatról érkezett a cáfolat. Finnországban a lappók rémuralma megtört Finn elvtársaink legyőzték azokat, akik a fehér terror módszereit alkalmazták velük szemben. Svájcban, a jólét szigetén, az idegenforgalom hazájában, ebben az országban, amelyet az irigység hangján említ a jámbor és jómódú európai polgár, egymás után városról-városra hódítja el a szociáldemokrácia a többséget. Norvégiában ragyogó választási győzelem. Fut a reakció, fejvesztve üríti ki politikai hadállásait, vörös egész Skandinávia! És most Anglia. Anglia háromszáz városában községi választás volt. A mandátumok egyharmadát töltik be újra. Amikor ezeket a sorokat papírra vetjük, még nincs itt minden eredmény, de már látszik a munkáspárt mindent elsöprő, fölényes és biztonságos választási győzelme. Győzelem — egyelőre a községpolitikai fronton. És amint az eddigi pótválasztások is azt mutatták, hogy az angol közvélemény megelégelte a konzervatívok párturalmát, amelyhez MacDonald személye szolgáltatja a hátvédet, úgy mutatkozik meg most, a községi választásokon az angol népnek az az akarata, hogy fölszámoltatja az egész eddigi rendszert, széttöri a nagybirtok és nagytelke politikai uralmát és visszaadja a brit birodalmat a munkáspártnak, amely látva látván azt, ami Közép-Európában történt érezve azt ami ma népe és a népek számára kockán forog, egyenesvonalú, kompromisszumoktól ment szocialista politikát csinál. Temetnek. Íme, itt a válasz, itt a cáfolat. Cáfol Swansea, Norwich, Sheffield, Leeds népe, amely 197 új mandátumot szerzett a munkáspártnak, cáfol az a 25 város, amelyben a szocialista párté a többség, övé a polgármester, övé a közigazgatás. Temetnek? Az angol általános választások, MacDonald pálfordulása után fennen hirdették: vége. És íme, bebizonyult hogy a sírásók halnak meg és a halott új életre kel! És ez nem is lehet másként. A mi igazságainkat nem a perc számára mérték. A mi gondolataink nem függenek konjunktúrától és nincs semmi közük ahhoz, hogy a politikai ügyeskedők, a profiközéletiek mit hirdetnek. Amíg vannak osztályok, vannak osztályellentétek. Amíg vannak elnyomók, vannak elnyomottak és addig mindig él az elnyomottakban a fölemelkedés vágya és ennek a vágynak egyetlen képviselője, az elnyomottak sorsának egyetlen gondviselője a munkáspárt! Ez a nagy győzelem, amelynek jelentőségét csak az értékelheti igazán, aki egyfelől tudja, hogy az angol politikai életben mit jelentenek a községi választások és másfelől arról is van fogalma, hogy az angol munkáspárt az angol birodalom élén az angol külpolitika új irányát is jelenti, s egy csapásra megfordítja az európai politika irányát. A háborús veszedelem eloszlóban van. Az angol munkáspárt a békét jelenti és Anglia választóközönsége hitet tett a béke mellett. A szociálpolitika lebontásának, ennek a ledér „aki bírja marja" fölfogásnak vége. Anglia közönsége megbuktatta a munkanélkülisegély csökkentését. A nyomornak hadat üzentek. Baldvinék üzletemberi kíméletlensége és MacDonald fellegjáró paposkodása megbukott Új Európa kezdődik. A horogkereszt a diktatúra, a reakció korán örvendezett Roszszul tudta és rosszul tudja a történelmi leckét. A haladás gondolatának, a társadalom újjáalakulása gondolatának időleges diktatúrák nem állhatnak útjába. Epizódok ezek a fejlődés történetében, keserves, szörnyű, véres epizódok, jaj azoknak, akiket elér, szöges ostorával, tőrével, emberfojtó, gondolatbilincselő rabláncaival. De azt hinni, hogyha horogkeresztet tesznek a Nap elé, a Nap elhomályosul, alantas tévedés. Azt gondolni, hogy elég a fegyver az eszme ellen, lehet egyesek véleménye, de nem lehet az emberiség belenyugvó tudata. Angliában győzött a munkáspárt. És ha netán valakinek a választási sikerek fölött gúnyolódó kedve volna, mert az egyik serpenyőbe a szavazatokat, a másikba a géppuskákat, a lángszórókat és az internálótáborokat vetik, erre nagyon egyszerű a válasz. Azok, akik a haladás, azok, akik a fejlődés mellett hitet tesznek szavazatukkal, azt is tudják — fasizmus és horogkereszt meggyőzték őket erről —, hogy a haladást nemcsak szavazatokkal kell szolgálni és hogy a szocializmus nem végződhetik az urnánál. „Köszönöm, hogy erre megtanítottál", mondja a munkásság Shakespeare szavaival a horogkeresztnek. Köszönöm és nem felejtem el. A szocializmus örökös készenlétet jelent az osztályharc mindenféle formájára, aszerint, hogy mire kényszeríti a proletariátust ellenfele. S ha Angliában egyszer ami lehetetlen, mert ott a haladó gondolatnak, mert ott a szabadságnak Sok vérrel szentelt hagyományaiól — föltámadna a fasizmus, a munkáspárt szavazói megmutatnák, hogy nemcsak szó- Eddig 970 munkáspárti mandátum az angol községi választásokon 176 mandátum a tiszta nyereség (London, november 2. — A Népszava tudósítójától.) Nagy-Britanniában szerdán és csütörtökön a községi politika egyik legfontosabb hadjárata fejeződött be. Két nap alatt Anglia és Wales több mint háromszáz községében (London kivételével) a községi képviselők egyharmadát választották újra. Több mint tizennyolcmillió embert, a lakosságnak a felét érinti ez a választás, amely sok tekintetben annyira fontos, mint a politikai választások, mert a közsésitanácsok a lakosság életét legközelebbről érintő ügyeket intézik. A reakciósok a választási agitáció folyamán azzal akarták rémíteni a szavazókat, hogy a munkás-párt fölemeli majd az adóterhekket. Ez azonban nem vezetett célra. Könnyen ki lehetett mutatni, hogy azokban a városokban, ahol eddig is munkáspárti többség volt, emberségessé tették a közigazgatást és csökkentették az adókat. "De "ott csakugyan emelték a lakosság terheit, ahol konzervatív többségek uralkodtak. A konzervatívok nagyon sok városban nem is jelöltették magukat a saját cégérük alatt „községi reformpárt", „haladópárt", „adófizetők pártja" és egyéb álneveken igyekeztek a községekben mandátumot hódítani. A munkáspárt az előrelátás politikáját viszi be a községi ügyekbe, a közigazgatás megjavításával küszöböli ki a fölösleges pocsékolást. Igyekszik megszüntetni a munkanélkülisegélyek kifizetésénél újabban alkalmazott szigorított rendszabályokat célul tűzte ki a nyomortanyák kiirtását, olcsó, egészséges lakások építését, a villany-, gáz- és vízszolgáltatás olcsóbbátételét, satöbbit. A választások eddig ismert eredménye már nyilvánvaló bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy a lakosság általában szembefordul a kormány politikájával. Jelentős körülmény, hogy a munkáspárt a legnagyobb ipari városokban megszerezte a többséget. (London, november 2.) Szerdán és csütörtökön több mint 300 angol vidéki városban tartott választásokon a munkáspárt feltűnő sikereket ért el. Az eddig beérkezett jelentések szerint 970 munkáspártit választottak meg, ezek közül 176 mandátum tiszta nyereség. Megválasztottak ezenkívül 644 konzervatívot (tiszta veszteség 106 mandátum), 231 liberálist(tiszta veszteség 28) és 576 pártonkívülit (tiszta veszteség 42). A munkáspárt eddig 17 városban volt többségben, most 10 új városban kapott többséget, többek között Leeds, Sheffield, Swansea és Norwich városokban. A bukott jelöltek között van Simon brit külügyminiszter felesége, aki Manchesterben liberális programmal lépett föl. A községi választások eredménye a múlt héten Old Fulham kerületben a kormánypárt jelöltjét ért megsemmisítő vereség folytatását jelenti „Németország szembetalálja magával az egész világot..."* Benes expozéja (Prága, november 2.) A képviselőház és szenátus külügyi bizottságainak utolsó ülésén Benes külügyminiszter nagy beszéd keretében foglalkozott az általános külpolitikai helyzettel, főként Németországnak a Népszövetségből történt kilépésével s a leszerelési értekezletről való távozásával. Rámutatott, hogy Németország ez elhatározásai a külföldön bizalmatlanságot és aggodalmat keltettek és az volt a fölfogás, hogy Németország mind-' ezzel elutasította a versaillesi szerződés katonai rendelkezéseit. A német nemzeti szocialista forradalom fölborította azt az eddigi lassút fejlődést amelynek végeredménye Európának valamennyi állam-' egyenlőségén és függetlenségén " vazni tudnak, hanem utódai, méltó utódai a chartistáknak. A szocializmus, az akadályokon keresztül, terroron túl győzedelmeskedő szocializmus diadalénekének hangjait halljuk a csatornán túlról. És az európai reakciósoknak bizony van okuk rá, hogy, értékeiket átértékeljék. Angliában megbukott a reakció. Haladunk,előre a győzelem felé. Ennek tudata acélozza meg azok lelkét, akik e percben diktatúráik rabságában vannak. Ebben a percben és ahogy a történelem bizonyítja, nem sokáig.