Népszava, 1937. július (65. évfolyam, 146–172. sz.)

1937-07-01 / 146. szám

1937 július 1, csütörtök NÉPSZAVA Panama A földművelésügyi minisztériumban erőteljes vizsgálat folyik. Egy magasállású tisztviselő az ügyészségen, egy még magasabb állású szökésben, a harmadik, a negyedik kihallgatás alatt. Lehet, hogy lokalizálódik az ügy, lehet, hogy egy akkora panamagörgeteggé fejlődik, mint annak idején a népjóléti minisztérium ügye. Akár így van azonban, akár úgy, egynek nem szabad megtörténnie, annak, hogy amennyiben a vizsgálat eredményei túlcsapnak bizonyos határokon és olyanokat is érintenek, akiket mentendőknek találnak netalán, leállítsák a vizsgálatot és homokba fulladjon a jelenleg kétségtelen tisztogató szándék. Ennek nem szabad megtörténnie, mert ha ugyanez nem történt volna meg néhány évvel ezelőtt, amikor a Keszthelyen elsikkasztott 30.000 pengőről volt szó, ha nem történt volna meg más vonatkozásokban az, hogy akit a legsúlyosabb panamák vádjával terhelnek, előkelő rokonságára való tekintettel egyszerűen az egyik egyetemről átkerül a másikra, bizonyára nem fajultak volna idáig a dolgok. Korrupció ugyanis minden közületben lehetséges, a közület egészséges szellemét azonban az szabja meg, hogy a korrupciót kíméletlenül irtják-e és a korrupcióban vétkeseket kíméletlenül üldözik-e? Minden megtorlás elrettentés és minden elkenés biztatás. Egyáltalán nem vagyunk sem vérszomjasok, sem becsületszomjasok. Egyáltalán nem kérdezzük, hogy miért kell 170.000 pengőt sikkasztania annak, akinek nemcsak tisztességes fizetése és lakbére, de fapénze vagy egyéb fantasztikus címeken folyósított járandósága is van. Ezek a fantasztikumok, ezek az ismeretlen vagy dugsegély néven ismert juttatások jelentik az első biztatást, az első beleegyezést, az első elnézést. Nyilt javadalmak, nyílt rendszerek, kegyetlenül puritán ellenőrzés és kegyetlen meg- Cumanfiome euha FENYVES ÁRUHÁZ, KÁLVIN TÉR 7 forlás a visszaélőknek: ez kell, hogy jellemezze az állami és helyhatósági közigazgatást. Reméljük, elvárjuk és a közszellem állapotának mértéke gyanánt tekintjük, hogy a bűnösök — tekintet nélkül a személyre és a kapcsolatra — elveszik méltó büntetésüket. mMMMMMMMMNMMHNMMMIMMMHMMMM három héttel ezelőtt összefogtak avagy száz embert. Mi a bűnük, nem tudja senki. A nyomozás titkolódzik, külső tényezők bajosan tudhatnak meg valamit. Ami kiszivárgott, csak annyi, hogy az egyikcsoportnál valamiféle azsánprovokatőri munka eredményeként állítólagos baloldali mozgalomról van szó, a másik csoportnak az a bűne, hogy a Munkásotthont látogatta, aharmadik pedig könyveket cserélt Egymás között A százból néhányat már szabadlábra helyeztek. Eközött a néhány között akad olyan, aki a kezeink között lévő eredeti jegyzőkönyvek bizonysága szerint az orosházi községháza harmadik ügyosztályának 6. számú irodájában került „nyomozói házi kezelés" alá. A 6-os szobából a 7-es szobába vitték és a 7-es szobában levetették a cipőjét, kezét hátraszíjazták, a padra lekötötték, verték a talpát, a heréjét csavar Orosházán gatták mindaddig, amíg a kívánt vallomást meg nem tette. A másikat ugyancsak ebben a szobában vették „házikezelés alá" és levetkőztették, kinyújtották a padra, leszíjazták, ketten verték a talpát felváltva, karvastagságú gumibottal. A fejét kabáttal letakarták, a hasát és nemiszervét gumibunkóval verték, heréjét két kézzel szorították. Ez is „vallott." Körülbelül huszonöten vannak, akiket ilyen módon véresre vertek Huszonöten, akiket sem az ügyészséghez nem kísérnek át, sem szabadlábra nem helyeznek. Megvárják, amíg a sebek behegednek, a verés nyomai elmúlnak, hogy látleletet ne vétethessenek föl. A fölháborító brutalitások dolgában Takács Ferenc elvtárs a Ház csütörtöki ülésén sürgős interpelláció elmondására kér engedélyt. Az interpelláció szövege a következő: Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Orosházáról és környékéről a csendőrök körülbelül száz földmunkást előállítottak és a kihallgatás során húsz-huszonötöt a legbrutálisabban bántalmaztak? Hajlandó-e a miniszter úr a sürgős vizsgálatot azonnal elrendelni, a hivatalos hatalmukkal durván visszaélőket nyomban felfüggeszteni és a vizsgálat eredményről a Házat tájékoztatni? Hajlandó-e a miniszter úr példaadó megtorlással egyszer s mindenkorra véget vetni annak, hogy hasonló esetek megismétlődhessenek? A kormányzatnak módja lesz arra, hogy csütörtökön állást foglaljon abban a tekintetben, váljon helyesli-e az Orosházán történteket. Ha nem helyesli, megadja a módot arra, hogy Takács Ferenc elvtárs elmondja interpellációját. Ha nem, ez is állásfoglalás. De ennyiben nem maradhat a dolog. A nyomozókon kívül és a nyomozók fölött elsősorban a belügyminiszternek van felelőssége. A belügyminiszternek, aki magas bírói székből került a közigazgatás élére. A belügyminiszternek, aki nemcsak a maga személyében kell, hogy pártatlan legyen, hanem közegeit is pártatlanságra kell, hogy szorítsa. A belügyminiszternek, aki nyilván nem tud ezekről a dolgokról, mert elképzelhetetlen, hogy másként tűrje az események megtörténtét, annyival is inkább, ment hiszen röviddel ezelőtt, amikor tömegesen és majdnem minden ellenzéki párt részéről érkeztek be hasonló panaszok, azt mondotta, hogy nem hisz abban, hogy puszta szadizmusból kövessenek el hivatalos közegek ilyesmit. Márpedig csak két lehetőség van: vagy a puszta szadizmus, vagy az, hogy az ütlegelők és kínzók azt hiszik, hogy így kell eljárniok. Mi ezt az utóbbit nem hisszük és nem hihetjük. Viszont azonban nem lehet az, hogy a belügyminiszter tartósan ne tudjon közegei cselekedetéről. Éppen ezért képviselő elvtársaink a következő szövegű táviratot intézték a belügyminiszterhez: Értesülésünk szerint Orosházán körülbelül száz embert állítottak elő eddig általunk ismeretlen okokból ottani csendőrségre, akik orosházi és a környező falvakbeli lakosok Stop A nyomozó közegek az előállított emberek közül sokat súlyosan bántalmaztak és minősíthetetlen durva szidalmakkal és fenyegetésekkel bírják vallomásra Stop Tiszteletet kérjük Nagyméltóságodat repülőbizottság kiküldésére a valóság megállapítása céljából Stop Követeljük a bántalmazás és a szidalmak beszüntetését Stop A vizsgálat eredményének közlését kérjük Farkas István Esztergályos János Takács Ferenc országgyűlési képviselők Ezek után a belügyminiszternek most már lesz tudomása arról, hogy mi történik Orosházán. Várjuk, hogy nemcsak tudni fog róla, anem cselekszik is ellene. Száz magyar paraszt, személyes szabadságáról és húsz-huszonötnek testi éplenségéről van szó. A 7-es szobában lefolytakról még sokáig mesélnek majd Orosházán. Azt szeretnék, ha arról is mesélnének, hogyan rázta ki hivatalából a bűnösöket a magyar belügyminiszter, a rend legfőbb őre. 3. oldal Ami szociálpolitikai hajlandóság van a kormányban, az a munkásmozgalom eredménye hogy a magánalkalmazottak kérdésében rendet teremtsen. De a munkásság harcainak az átütőerejét a legjobban bizonyítja, hogy a javaslat nem vonatkozik a mezőgazdasági munkásságra, amelyet áthághatatlan falakkal zártak el minden nyugati eszme elől és ezért nem tudott a munkásmozgalomba bekapcsolódni. Tehát ami szociálpolitikai hajlandóság van a kormányban, az a munkásmozgalom harcainak az eredménye, mert a munkásmozgalom követéseit lehetett elhallgattatni, torzan megvalósítani, de eltemetni nem. Ez a törvényjavaslat azonban, mint ennek a kormányzati rendszernek minden szociálpolitikai alkotása, csak a valódi szociálpolitikai igények elkenését jelenti. A kormány azért kér keretfelhatalmazást, hogy azután a kérdéssel a maga tetszése szerint bánhasson el. De még a keretszabályozással is meg tudnánk barátkozni, ha általános, titkos és tiszta választójog, demokratikus gyülekezési és egyesülési szabadság, szólásszabadság biztosítaná, hogy a kerettel nem lehet visszaélni, ha a parlament hangulata és a munkásközvélemény irányító ereje töltené el a szövegező minisztériumot, ma azonban az iparügyi minisztérium csak a munkáltatókkal áll szoros összeköttetésben. Sőt, ma az egész állami apparátus a munkáltatókat tekinti gyengébb félnek. Nincs a javaslatban szó a munkanélkülisegélyről, amely fölmentené a munkavállaló tartaléksereget attól, hogy bérlenyomó legyen. Az az indokolás, hogy a munkanélkülisegély demoralizál, pedig én rengeteg embert ismerek, aki még csak hideg vízbe sem teszi a kezét és ingyen jut mások vérének és verejtékének az árához, de ezeket, úgy látszik, ez nem demoralizálja. Nem intézkedik a javaslat a nyugdíjkérdés, az iparfelügyelet rendezéséről, a családi bérrendszernek, a biztos munkahelynek és a biztos keresetnek a szabályozásáról és kihagyták belőle a mezőgazdasági és egyéb munkások mellett a háztartási munkásnőket is, szabad prédájául minden idegbajos munkáltatónak, pedig, ahogy külföldön rendezték, nálunk is lehetne munkaA képviselőház szerdai ülésén — az ülés lefolyásáról lapunk más helyén, külön cikkben közlünk tudósítást — a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál felszólalt Kéthly Anna elvtárs. 1867 óta — mondotta — törvényalkotásokkal minden vonatkozásban rendezték a kapitalizmus jogait, a munkás azonban észre nem vett váma volt, és ha a kormány beavatkozott a tőke és a munka küzdelmébe, akkor tolonckolásival, rendőri intézkedésekkel, a szakszervezetek föloszlatásával tette ezt. A tapasztalatok alapján tehát aggodalmaink vannak a megszületendő törvény végrehajtása körül és ezzel kapcsolatban rá kell mutatni a magyar közigazgatás szellemére is. A szociális munkásvédelem elveit egy fiatal képviselő úr antikváriumba való dogmáknak gúnyolta, pedig ezek az elavult dogmák szóról-szóra benne vannak az indokolásban, amely egész szociálpolitikai terminológiánkat átvette, azokat a kifejezéseket —, mint például a munkás munkaerejének a kizsákmányolása, éhbérek fizetése, a gyengébbek kiuzsorázása —, amelyekért valamikor osztályellenes izgatási perek indultak ellenünk. Az indokolás is elismeri a munkásság kezdeményező szerepét és megállapítja, hogy a munkásság 53%-a részére a 48 órás munkaidő nem jelent újítást, mert a maga erejével már megszerezte. Senki sem állíthatja tehát, hogy az érdekeltek megteremtette közvélemény nélkül ez a javaslat valamikor idekerült volna, de hivatkozom Garamira, a szocialista kereskedelmi miniszterre is, akinek első dolga volt. ininiifiiHf vmiinitfif iifinHiiiiiiff iniiiiiiiiiiiii&ii i n iiiniii mi iinniiiiiiiiiiiiiiiiiiiinwiiiiif inmiimmiyiiiiniiiit nnvnnin mu bérüket és munkaidejüket szabályozni. Ami a javaslatban van, az is hiányos és elhibázott. A 48 órás és 44 órás munkaidő tízhúsz esztendővel ezelőtti állapotot rögzít le, a munkaközi szünetről szóló rendelkezés pedig fölidézi azt a veszedelmet, hogy meghamisítják az egész munkaidőrendezés értei- M^dsfi^.ka^kaia'- Forgalomba hozza 'Myopharms".Mihály jog4 B^dmankJ^y.