Népszava, 1938. április (66. évfolyam, 73–97. sz.)

1938-04-01 / 73. szám

1938 április 1, péntek" NÉPSZAVA Csak az olyan választójog ér valamit,amely biztosítja az elnyomott néposztályok fölemelkedésének lehetőségét Csak demokratikus államok fordulnak szembe merészen a kapitalizmus régi rendszerével és teremtenek új gazdasági politikát a nép szabadságának biztosításával. A kollektív biztonság alkonya a kis népekre a bizonytalanság veszedelmét jelenti. — A középosztály pánikhangulata robbantja ki a társadalomellenes ösztönöket A milliárdos program keretében gondoskodjanak produktív beruházásokról és a szociális problémák megoldásáról is A képviselőház csütörtöki ülését délelőtt 10 órakor nyitotta meg Sztranyavszky Sándor elnök. Bejelentette, hogy a szociáldemokrata frakció részéről Farkas István a budapesti és vidéki munkásifjúság kérvényét nyújtotta be, amely a választójogi javaslatban meghatározott korhatár leszállítátására irányul. Közölte továbbá, hogy Temple Rezső kormánypárti indítványt nyújtott be, amely azt célozza, hogy a választójogi javaslatot nyolcórás üléseken tárgyalják. A nyolcórás ülések bevezetésére irányuló indítvány dolgában a legközelebbi ülésen dönt a Ház. Ezután a napirend értelmében folytatták a választójogi javaslat tárgyalását. Meizler Károly (kereszténypárt)) volt az első felszólaló. Megállapította, hogy évtizedek óta frivoljáték folyt a választójog kérdésével. Fejtegetései során határozati javaslatot olvasott fel, amely szerint, a Hál utasítja a kormányt, hogy a választási költségek és a politikai pártok pénzeinek ellenőrzése céljából a kormány törvényjavaslatot terjesszen be. A rádiót, valamint a gyűlések tartására alkalmas középületeket ellenszolgáltatás nélkül bocsássák a pártok rendelkezésére. A javaslatot nem fogadta el. A vagyonnal való visszaélés, a vagyon eltitkolásának kérdése nem zsidókérdés, hanem pénzügyi probléma. A keresztény emberszeretet megköveteli, hogy szeresd a zsidót. Sajnálatos, hogy ezt papi részről nem állapítják meg. A zsidóság oldalán mindenki kész belekapcsolódni a nemzet egyetemébe. Magyarországon vagyoni szempontból a németség kiváltságos helyzetben van. Az itt élő németségnek tehát van vesztenivalója. Kérdéses, hogy a kormány komolyan fölveszi-e a harcot a szélsőségek ellen és felhagy-e eddigi kétlaki álláspontjával? A kormány kétlakisága a nemzet végzetét is jelentheti. Egyébként a miniszterek között egyetlenegy a magyar származású. Ha a magyarság az idegenből importált faji álláspontra helyezkedik, ez nemcsak magának a magyarságnak válik kárára, hanem annak az értelmiségnek is, amely idegen származása ellenére az állam élén áll Vázsonyi János (demokrata) úgy vélekedett, hogy a tömeghisztériának legfőbb oka az uszítás és a gyűlölködés, további oka a szükséges erély hiánya, végül a rémhírterjesztés. Az állampolgárokat egyenlő jog illeti meg. A javaslat fő jellemvonása, hogy fél a néptől. Helytelen a kor- és vagyoncenzus felállítása. Az aránytalan vagyoneloszlás nem zsidókérdés. A szegény zsidót óriási szakadék választja el a milliárdos zsidótól. A választójogi reformmal egyidejűleg messzemenő szociális intézkedésekre is szükség van. Szigorú összeférhetetlenségi törvényt sürgetett, új sajtótörvényt, az egyesülési és a gyülekezési jog törvényes szabályozását. A javaslatot nem fogadta el. Ezután Kertész Miklós elvtárs szólalt föl. Tisztelettel hajtom meg fejemet Ausztria munkássága előtt... Gróf Széchenyi György (kereszténypárti) rámutatott, hogy aggasztó állapotok uralkodnak az országban. Bármilyen forradalom csak károkat okozhat. Kikelt a választók számának csökkentése ellen és helytelenítette, hogy az ipari és mezőgazdasági munkások széles tömegeit rekesztik ki a választójogból. Pedig nem kell félni a munkásságtól. Tisztelettel hajtja meg a fejét a már kimúlt kis állam munkássága előtt, amely Ausztria függetlensége mellett kész volt még fegyverrel is kiállani. Az úgynevezett faji elv fanatikusait, félőrülteknek minősítette. A savasberényi kerületben pángermán propagandát fejtettek ki, bár józan svábok mondották, hogy nagy baj származna abból, ha bejönne Hitler... A kerületben nyugalmazott katonatisztek egyenruhában agitáltak a szélsőséges jobboldali jelölt mellett. (A Nép szélsőségesei közbekiáltásaikkal zavarták a szónokot.) A hadseregnek politikamentesnek kell lennie. Osztja Bethlen megállapítását, hogy kommunista eszközökkel folyik az a bizonyos jobboldali politika. Minden szélsőséget a jobboldaliság jelszava alá rejtenek. Ausztriában hiba volt, hogy Dollfuss elhagyta a Seipel-irányzatot. (Az elnök megintette, hogy maradjon a tárgynál.) A renddel össze nem egyeztethető antiszemita agitáció a diktatórikus irányzat, hatása alatt folyton fokozódik. Zsidót, nem zsidót igazságosan kell megterhelni. 3. oldal A leglényegesebb kérdés az, hogy az új magyar parlamentarizmus biztosítja-e a szembenálló gazdasági érdekek szabad mérkőzését Kertész Miklós elvtárs mindenekelőtt a vitában előtte felszólalók beszédeire vetett visszapillantást. Megállapította, hogy az 1929-ben megindult világválság nem ért véget és nem érkezett el a társadalmi erők új elrendezkedésének szakaszáig. Azok a küzdelmek, amelyek ma világszerte lefolynak, a fennálló társadalmi rend szerkezetéből folyó természetes osztályküzdelmek, mert a meggyarapodott termelőerők és a széles néptömegek fogyasztóképességének hiánya olyan ellentétet produkál, amelynek kiegyenlítésére a jelenlegi társadalmi rendszerek nem alkalmasak. Bizonyíték erre Franciaország belső helyzete, amelyről ebben a Házban sok rosszindulatú ferdítés hangzott el és az Egyesült Államok reformhálózata Mind a kettő azt bizonyítja, hogy merész és új lépések csak a demokratikus államok részéről történnek, ezek fordulnak szembe a liberális kapitalizmus rendszerével olyan új grazdaságpolitika alapján, amely sem kobozza el a néptömegek szabadságjogait és önrendelkezését, ellenkezőleg, a néptömegek szabadságának biztosítása alapján teremti meg az új társadalmat. Ezek mellett eltörpül az a tény, hogy egyes országok a neoimperializmusnak arra az útjára lépnek, amely a régi imperializmusokkal szemben új háborúkkal fenyegeti a világot, amely új háború nemcsak, hogy nem old meg semmit, hanem végső katasztrófába dönti évezredes civilizációját. Fájdalommal halljuk, hogy a háború utáni politikai struktúra egyetlen érdemes terméke, a nemzetek szövetségének gondolata elhalványult, hogy ez ma már hiú ábránd. Nem a békeszerződések területi rendelkezéseit védő nemzetek szövetségére, hanem arra a nagy gondolatra utalok, amely a háború négy esztendeje után meg akarta szüntetni az országok és népek közti vita fegyveres elintézését. A kollektív biztonságot sajnálom, amelynek helyébe minden kis ország bizonytalansága lépett. („Ügy van!" — a baloldalon.) Azokat a magasrendű eszméket sajnálom, amelyek veszendőbe mentek és amelyeknek cinikus kigúnyolása senkinek sem fájhat jobban, mint azoknak a kis országoknak, amelyek tétován, kiszolgáltatottan és bizonytalanul botorkálnak a történelem országútján. (Kéthly Anna: „És várják a szabadulást.") Amikor a magyar közélet új utakra lép, a leglényegesebb kérdés az, hogy az új magyar parlamentarizmus biztosítja-e a szembenálló gazdasági erők szabad mérkőzését, mert tulajdonképpen ez a parlamentarizmus alapja és az elnyomott osztály feltörekvésének legfőbb biztosítéka. Az a döntő kérdés, hogy kialakul-e egy olyan új demokrácia, amely a politikai és társadalomszemléleti részletkérdésektől eltekintve, a nagy életkérdésekben egységes lesz. De az egység és egyetértés nem akadályozhatja meg az új parlamentet abban, hogy olyan új helyzetet teremtsen és olyan új lehetőségeket biztosítson az eddig elnyomott néposztályok számára, ami tulajdonképpen egyetlen magyarázata annak, hogy ezek az elnyomott osztályok a titkos választástól még egyáltalán várnak valamit. Azok a kérdések, amelyekről a vita során szó esett, többféle természetűek. A kormányzat a nagy beruházóprogramot emlegeti, mint olyant, amely az ország gazdasági és szociális helyreállításának legfőbb motora lesz. A gazdasági talpraállás nemcsak bizonyos fegyveres felkészültségből állhat, bár elismerem, hogy a fegyverkezés kollektív őrületének mai világában ez előrelátható, hogy megindul majd egy kemény és súlyos marakodás a beruházásokban való részeltetésért. A kapitalizmus védi majd a maga profitján fölül a maga extraprofitját, ebből akarja majd leadni a külön vagyonadót és arra igyekszik, hogy az állam, a tőke és a munkásosztály közötti hármas mérkőzésben a munkásosztály húzza a rövidebbet, az ő külön értéktöbblettermelése biztosítsa a kapitalizmus hasznát és az államhatalom bevételét. Fölmerül a kérdés, hogy nem kell-e majd a magyar ipari és szellemi munkásoknak végsőkig leszorított éhbérek mellett dolgozniuk, részük lesz-e abban a védelemben, amely őket megilleti, meg fogják-e kapni a szervezkedés szabadságából adódó önvédelem lehetőségét, mert ennek korlátozására, sajnos, egyre több és egyre súlyosabb jel mutat. (Kéthly Anna: „A választójog is ezt veszi el.") De föl kell hívni a figyelmet arra is, hogy ez az az alkalom, amikor a hárommillió mezőgazdasági munkás problémáját, munkabérének fölemelését, rossz lakásviszonyainak javítását kell megoldani. Figyelmeztetem a kormányt — mondotta Kertész —, hogy amenynyiben a belső források nem elegendők, ne korlátozza semmiféle demagógia abban, hogy külföldi kölcsönt vegyen igénybe, mert ha elkerülhetetlen, hanem produktív beruházásokból is. Fontos, hogy az egymilliárdos hallatlan erőfeszítésnek legalább egy része produktív beruházásokra essék, mert az improduktív célra való fölhasználás annyira leköt, minden életerőt és minden termelési fölösleget, hogy ez a legnagyobb aggodalmakat okozhatja. Az előkerülő pénz legnagyobbrészt a nehéziparba kerül vissza és így csak a nehéziparral kapcsolatos munkásság aránylag nem széles köre fogja érezni. Marad-e valami egyéb szociális célokra, marad-e valami az ipari és mezőgazdasági munkásság nagy sorsproblémáinak megoldá- Aggodalmas kérdések... A ma esti SPONE lédlára vagy a pénzka munkáselőadására néhány darab jegy még szap fiató !