Népszava, 1940. november (68. évfolyam, 249–272. sz.)
1940-11-03 / 249. szám
68. évfolyam 249. szám Budapest, 1940 november 3. vasárnap /WT 1-1 A SZOCIÁL DE 'i't-V: , Vir" , MOKWI • Rímí ATA PÁRTKÖZPONT ! • Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 LAPJA A görög hadszíntéren heves harcok folynak a Kalamas völgyében és Pintos magaslatain A japán sajtó „félreérthetetlen" jelenségnek minősíti az USA nagyszabású távolkeleti katonai előkészületeit Ilihhentrop, Ciuno és Laval hármasértekezletet tartanak. A Balkánon megindult háború az egész albán-görög határra kiterjed. Az erről szóló jelentéseket lapunk távirati tudósításai között ismertetjük. Az olasz-görög háború kezdetének szakában van. Döntő jelentőségű események ott annyival kevésbé várhatók, mert a római lapjelentések az olasz hadsereg előrenyomulásával kapcsolatban hivatkoznak a novemberi időszak viszontagságaira, az esőre, a sárra, a ködre, az egyes helyeken már bekövetkezett havazásra, ami mind gátlóan hat a hadmozdulatokra. Az a remény, hogy ez a háború hamarosan békés megoldást nyer, a legutóbbi napok folyamán teljesen szertefoszlott. A Stefaniügynökség jelenti: „Illetékes római körökben határozottan megcáfolják azokat a híreket, melyek szerint az olasz-görög viszály tárgyalások útján volna elintézhető. Illetékes római körökben éppen ellenkezően, kijelentik, hogy Olaszországnak esze ágában sincs békekötésre irányuló megbeszélések megindítása. A háború gépezete elindult és nem áll meg addig, amíg a viszályt erélyes eszközökkel el nem intézik." S im o n o p o u I o s londoni görög követ — a „N. S. T." londoni távirata szerint — csütörtökön tiltakozott a külügyminisztériumban egyes angol lapok jelentése ellen, amelyek szerint Görögország hajlandó lenne arra, hogy haladéktalanul békét kössön Olaszországgal. A szombati svájci sajtó is megállapítja, hogy az olasz-görög konfliktus befejezéséhez fűzött remények majdnem teljes mértékben tárgytalannak tekinthetők. Ezzel magyarázzák az olasz légierő élénk tevékenységét a görög városokkal kapcsolatosan. A svájci lapok berlini hírei is úgy szólnak, hogy német körökben, amelyek még néhány nap előtt a kérdés békés elintézésével számoltak, feladták a reményt a megegyezés lehetőségére. * A háború előzményeivel kapcsolatosan az egész olasz sajtó és a rádió visszautasítja azt a görög vádat, amely szerint a „H - 11" görög cirkálót augusztus 15-én Tenos szigete előtt olasz búvárhajó torpedózta volna meg. A görög tengernagyi hivatal ugyanis most tette közzé a cirkáló emlékezetes megtorpedózása után megindított vizsgálat eredményét Eszerint a szakértők megállapították, hogy a hajó pusztulását okozó torpedó olasz gyártmányú volt. Olasz részről nem tartják kizártnak, hogy valóban olasz torpedót lőttek ki a görög hadihajóra, de hangoztatják, hogy semmiesetre sem olasz tengeralattjáró volt. Arra hivatkoznak, hogy régebben sok torpedót adtak el sok külföldi államnak, a többi között, Angliának is. A „Messaggero" azt írja, hogy Görögország tényleges védelmi szükségleteihez képest teljesen aránytalan méretekben szervezte meg hadseregét és az ehhez való berendezkedéseket. A lap szerint az utóbbi esztendők folyamán megszületett egész görög légügyi szervezet tulajdonképpen fényűzés, amelynek semmi összefüggése nincs az ország tényleges szükségleteivel. Viszont a sokmilliós költséggel fölszerelt repülőterek és gyakorlóterek nagy kiterjedésű területeket vontak el az amúgy is nenehézségekkel küzdő görög mezőgazdasági élettől. Kiemeli a „Messaggero", hogy a hellén hadirepülőgépek angol típusúak és a repülőgépvezetők és műszaki erők kiképzése angol rendszer szerint történik. „Anglia Görögországból és gyáraiból hatalmas légi és tengerészeti támaszpontokat szervezett meg magának Olaszország ellen" — írja a „Messaggero" a görög légihaderőről, amelyet most Olaszország ellen vetettek harcba. * A háborús színhellyel közvetlen szomszédságban lévő Jugoszlávia kormánya most az Avala hírügynökség útján nyilatkozatot közül, amely Belgrád semleges állásfoglalására való hivatkozással sajnálatát fejezi ki az Olaszország és Görögország között kitört viszály miatt, „mert jóbaráti viszonyban van mindkét állammal". „Érthető — folytatja a nyilatkozat —, hogy Jugoszlávia a legnagyobb figyelemmel kíséri az újonnan kialakult helyzetet, mialatt minden erejét latba veti, hogy megőrizze a békét. Jugoszlávia eddigi magatartására való tekintettel reméli, hogy a Bal-Akor politikai divatjának megfelelően nyilas maszlagot kínálnak a munkásságnak. Útoniütféten ezzel traktálják, ezzel hitegetik. A nyilasoknak nincs gyakorlati programjuk, nincsenek gyakorlati követeléseik. Amit hirdetnek és amit kínálnak, az nem áll másból, mint a „demoliberális rendszer" és , a zsidók szidalmazásából s egy egészen zavaros, végig nem gondolt „munkaállamrendszer" hirdetéséből. A nyilasok csak annyiban hirdetik magukat szocialistáknak, amennyiben a szocialista eszmék hódító erejére számítanak és tudják, hogy a nép széles rétegei hisznek a szocializmusban, törekvéseit ismerik és megvalósítását örömmel látnák. Ennyiben szocialisták a nyilasok. Tehát csak annyiban, hogy megtévesszék vele a hiszékeny közvéleményt. Egyébként a szocialista eszmékhez semmi közük. A nyilasok nem is akarnak új társadalmi rendet, hanem csak egyet akarnak, egy törekvést ismernek: a hatalom megszerzését. Ha ezt sikerülne megszerezniök, utána elvetnének minden eszmei célkitűzést és csak a legbrutálisabb nyilas uralmat, a nyers demagógia uralmát teremtenék meg. A nyilasok a munkásság erejét akarják felhasználni a hatalom megszerzésére, hogy azután a munkásság ellen forduljanak. A munkásság tőlük semmi jót sem várhat. Keserít csalódás, megaláztatás és megvetés lenne a munkásság osztályrésze egy nyilas uralomban. Ezért idejében tudnia kell a munkásságnak, hogy a nyilasok nem szocialisták, a szocializmus megvalósítása nem programjuk és a szocialista eszméhez csak annyi közük van, hogy annak erejét a maguk céljára szeretnék fölhasználni. A nyilasok és más ellenfeleink unos-untalan azt hirdetik, hogy „a világesemények elsöpörtek" bennünket, eszméink és törekvéseink „lomtárba" valók, „ócska verklin nyekergünk", az idő „áthaladt" rajtunk és mi nem látjuk be, hogy „a marxizmus csődöt mondott", hogy „a szociáldemokrácia megbukott", hogy, új világ van születőben és nekünk abban semmi helyünk nincsen. . A nyilasok és más ellenfeleink egyaránt megütköznek azon, hogy mi eszmékben , hiszünk, meggyőződésünket nem csereberéljük, programunkért törhetetlenül küzdünk és céljainkat nem tagadjuk meg. Ők természetesnek veszik a politikai csereberét, nem is ütköznek meg azon, hogy egyesek a politikai konjunktúra szerint változtatják nézeteiket. Csak így lehet a tegnapi bolsevikiből mai nyilas és fordítva. Politikai ,,megnöködésüket" a politikai szélkakas irányítja. És így hogyan tudnák megérteni, hogy a munkásság legöntudatosabb része az, amelynek van politikai meggyőződése, világszemlélete, amely szociáldemokratának vallja magát, nem sodortatja magát politikai divatok áramlataitól, nem dől be jelszavaknak és nem ül föl semmiféle politikai konjunktúra csikójára. Elhisszük, hogy a nyilas táborban az ilyesmit nem értik meg. Politikai meggyőződést és világszemléletet csak az érthet meg és csak az tud megbecsülni, aki maga is hisz valamiben. A mi „ócska verklink" még mindig az új idők dalait játssza, a mi „elaggott" szociáldemokráciánk még mindig az új társadalmi rendért harcol és a mi „csődbejutott" szocializálusunk továbbra is az emberiség legnemesebb törekvéseit jelenti. Bizony, konok, makacs emberek vagyunk, akiket nem tévesztenek meg a jelszavak, nem riasztanak meg fenyegetések és nem ejtenek meg a mézes-mázas ígéretek, nem kápráztatnak el a konjunktúralehetőségek. Minket nem tántorít el a Nemzeti Munkaközpont, nem téveszt meg a Szociális Népi Moa- NYILAS MASZLAG