Népszava, 1941. január (69. évfolyam, 1–25. sz.)
1941-01-24 / 19. szám
1941 január 23, vasárnap NÉPSZAVA Az „Új Magyarság" meg a régi Az „Új Magyarság" a közelmúltban néhány balsikerű kirándulást tett a latin nyelv területére és megpróbálta népszerűsíteni a következő kifejezést: „foglalkozik a rei publicae-val", ami ha egyátalában jelent valamit, azt jelenti, hogy „foglalkozik a közügynek-val". Ha felserdült újságírók nem tudnak valamilyen idegen nyelvet, az még nem súlyos hiba, de ha háromcsillagos vezércikkírók anyanyelvükön se tudják kifejezni magukat (1. *»* vezércikkét az „Új Magyarság" január 23-i számában), akkor mégiscsak meg kell sürgetnünk az újságírói továbbképző tanfolyam felállítását. Nevezett úr egy „idegeket felcsigázó" filmről számol be vezércikkében. A filmet nem láttuk, így a mi idegeink elég nyugodtak, de talán ezért vettük észre a cikik felcsigázott idegállapotú baklövéseit. Mindenekelőtt az idegen nevekkel van baj. Sigmund Freud Sigismundként, Heinrich Georg Georgeként szerepel. (Derék közírónk nyilvánvalóan összetévesztette a szépszakállú néhai Freud profeszszort a még szebbszakállú néhai német császár, magyar király, stbvel és a borotvált filmszínészt az ugyancsak borotvált Stefan George költővel.) Erre még van magyarázat. De azt már nem értjük, hogy a színigazgató-rendező Piscatort mért képezi át halála után filmrendezővé. Hogy Keyserlinget Kayserlingnek írja és Spenglerben ázsiai nosztalgiákat fedez fel, bocsássuk meg neki. Azt már nehezebben bocsátjuk meg, hogy a magyar nyelvbe is minduntalan belezavarodik. Egy rendkívül bonyolult és hosszú mondatából például az derül ki, hogy a filmben szereplő egykori württembergi uralkodó herceg is zsidó volt, ami legalább is nyelvi impotenciából elkövetett halottgyalázásszámba megy. Hasonlóképpen furcsa, hogy 18. századbeli „naiv eposzról" tesz említést, amiről, ha közelebbi adatokat közölne, az egész folklore - tudományt forradalmasítaná. És azt se nagyon értjük, hogy ami az ördögöt jelent az, hogy „drámákba sűrített kép". Mert azt még el lehet valahogy képzelni, hogy valaki több drámát egy képbe sűrít, de egy kép több drámába sűrítése ugyanolyanelképzelhetetlen, minthogy az „V. M." megfogadja múltkori indokolt tanácsunkat és vezércikkírói mellé egy átlagosan értelmes diákgyereket fogad szellemi tanácsadóként. (Esetleg az se volna haszontalan, ha legalább vezércikkeiket jiddis nyelven írnák, mert aki figyelmesen olvassa az „Új Magyarság" cikkeit, tudja, hogy ez általuk kedvelt keveréknyelv helyesírásába még soha nem zavarodtak bele újmagyarságok. Csak a magyar és német nyelvvel, no, meg a latinnal van mindig valami baj.) „Gondolkozzunk egy kicsit, az Istenért!" — sikolt fel Roósz József a „Magyarság"-ban. Hát gondolkodásra bizony, van is elég ok. Mert a lap következő oldalán egy ismeretterjesztő cikkíró ezt írja: „Strassburgnak köszönheti a tudományos világ, hogy Goethe ,Götz von Berliehingan' című színműve életet nyert és megszületett." Gondolkozzunk, az Istenért! Mi köze a tudományos világnak egy színműhöz? És hogyan csinálja egy színmű, hogy miután életet nyert, még meg is születik? És hogyan ír egy közíró, aki nem tud írni? Egyébként Roósz József úr is alkalmat ad a gondolkodásra. Elgondolkozhattunk, például, mit is jelenthet, hogy „idealista világnézetünk célja az ideál megtestesítése". A kérdések tömege merül itt fel: ahogyan van egy világnézetnek célja? Hogyan testesít meg egy elvont fogalom egy másik elvont fogalmat? (Hacsak Roósz úr nem hizlalást ért megtestesítésen. Viszont mióta használ némely idealista ideálja hízlalására kézigránátot?) „Mozgalmunknak ez a lénye. Itt nincs alku!" — írja máshelyütt az idealista hizlaló. Gondolkozzunk, az Istenjárt! Miért alkudja hát el akkor a „lényege" szó utolsó szótagját? Csak nem azért, mert „Wesen" magyarul „lény"-t is jelent, meg„lényeg"-et is? És miért másolja le egy intranzigens - neonacionalistaideológus ilyen szolgai módon a német szavakat: „odaszámítanak" („arra számítanak" helyett) és a német mondatszerkezetet: „aki nem érti, az nem tudhatja" (roószul: „wer nieht versteht, der darf nicht sagen"). Gondolkozzunk, az Istenért! És gondolkodásunk eredményét közöljük Roósz úrral! A budapesti lakásínség Az arra illetékes fórumokon nemigen szeretik és nem is igen alkalmazzák ezt a szót: lakásínség. Ha a kérdésr e nagyon fontos kérdés szóba kerül, mindannyiszor a nagyon tárgyilagos, az enyhén hangzó lakáshiányról beszélnek. Azonban, ha elolvassuk a fővárosi Statisztikai Hivatal legújabb jelentését, amelyet a budapesti lakásfront helyzetéről tett közzé, e helyzet jellemzésére a legnagyobb alapossággal alkalmazhatjuk az ínséget s nem hisszük, hogy túloznánk, amikor ezt a helyzetet egyenesen megdöbbentőnek mondjuk. Ez a statisztikai felvétel azt állapítja meg, hogy a lakástermelés az elmúlt esztendőben — 1939-cel szemben — mintegy 50 százalékkal emelkedett és mégis... És mégis lakásínség állapítható meg. Hiszen egy világváros lakásviszonyainak jóságát vagy elviselhetetlenségét az határozza meg, mennyi az üres lakás, a lakásbekeresők részére minden időben rendelkezésre álló jó és üres lakás. Ha ezen az alapon indulunk el — márpedig ezen az alapon kell elindulnunk —, akkor csak lakásínségről beszélhetünk. A Statisztikai Hivatal jelentése azt állapítja meg, hogy az üres lakások száma Budapesten igen jelentős arányban csökkent, úgyhogy ma már ezer alá hanyatlott. Pontosan: a legutóbbi bérnegyedben mindössze 972 üres lakás volt Budapesten, az előző év hasonló időszakában ellenben még 2212. Közvetlenül a Statisztikai Hivatal jelentését megelőzően a főváros közigazgatási bizottságában is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A bizottságnak volt rá oka bőven. Többen is hozzászóltak a kérdéshez és valamennyien a probléma gyors megoldását sürgették. Válaszolva a fölszólalásokra, a polgármester megállapította, hogy az elmúlt öt esztendő alatt 5000-nél több kislakást épített a főváros. Majd hozzátette, hogy ennek ellenére még mindig lakáshiány van (ő is csak az enyhébb „lakáshiányról" beszélt), annak az az oka, hogy az utóbbi időben a vidéki lakosság beözönlése a fővárosba hatalmas arányú méreteket öltött olyannyira, hogy a főváros egymaga képtelen a jelentkező lakásigényeknek eleget tenni. Hivatalos fórum a közigazgatási bizottság, első hivatalnoka a főváros igazgatásának a polgármester és hivatalos kiadvány a statisztikai hivatal jelentése. Nem dilettánsok, nem a probléma átmenő vendégei beszélnek tehát, hanem hivatalos megállapítás, hogy Budapest a lakásviszonyok terén igen rossz helyzetben van. Ez a régi, nem eléggé megoldott kérdés olyan makacsul terpeszkedik e milliós világváros nyakán, olyan régen és olyan nagy kitartással, hogy nem új jelenségről teszünk szót, amikor a lakáshiányról, jobban mondva, a lakásínségről beszélünk. Mennyi újságcikk, mennyi közgyűlési szónoklat és parlamenti interpelláció hangzott már el ebben a kérdésben! Tárgyilagosan tegyük hozzá, mennyi erőkifejtést is láttunk már idők során, hogy ez a nagy problémánk megoldódjék és mégis, ismételjük, mégis itt van: leromlottabban, sürgetőbben, követelőbben, mint bármikor. Részünkről már azt a kérdést is eléggé megtárgyaltuk, amit a polgármester vetett föl, hogy ennek a nagy problémánknak a megoldására nem elegendő egyetlen közületnek a teljesítőképessége. Fölvetettük és rámutattunk, hogy a főváros és a magánvállalkozás mellett az államnak, a kormánynak is jelentős részt kell vállalnia ennek a kérdésnek az elintézésében. Hiszen ez a kérdés mindkét közületnek az ajtaján türelmetlenül és sürgetően dörömböl, e közületek között a legnagyobb és a legteljesítőképesebb: az állam ajtaján is. Nem fogadható el az ellenvetés, hogy nemcsak lakás- ínség van, hanem nyersanyaghiány is: ínség az építőanyagokban. Az építkezéshez szükséges anyag valóban kevés. Ha azonban a kormány akarja, nem kevés." lesz elegendő, lesz annyi, amennyi szükséges. Ezen a soron a legalaposabban el tudjuk látni önmagunkat. Ezen a soron nem vetődhetnek föl valutáris kérdések, sem a szállítási nehézségek problémái. A fővárosi Statisztikai Hivatal jelentése Budapest lakásviszonyairól olyan kiáltó szó, amelyet meg kell hallani. De nemcsak a lakáshivatal kiált, hanem kér, követel, sürget az építőipari munkanélküliség problémája is és sürget és követel nem utolsó sorban azoknak az ezreknek a tömege, amely napról napra lakás után lohol — hiába! Az idő ugyan kevés, de nem elégtelen arra, hogy az elkövetkező tavaszra, az építkezés megkezdhetésének hónapjaira az állam, a főváros és a magánvállalkozás fölkészülhessen a lakástermelés megindítására. Nagy, szociális probléma ez, amelynek megoldásával késlekedni nem lehet. A megoldás nagy erőkifejtést kíván, ámde az állam, amely most kezében tartja a gazdasági és szociális kezdeményezés minden eszközét és hatalmát, sokat tehet, nagyot lendíthet ezen a téren. Tegyen meg tehát mindent, amit tud. •i Külpolitikai törvényjavaslatok a képviselőház előtt Csütörtökön délben tartotta ezévi első ülését a képviselőház. Tasnádi-Nagy András elnök 12 óra után 10 perccel nyitotta meg az ülést. A Ház örömét és szerencsekívánatait fejezte ki abból az alkalomból, hogy a kormányzónak unokája született. Jelentette, hogy Kallio volt finn államelnök elhunyta alkalmából részvétét fejezte ki Finnország követe előtt. Ezután kegyeletes szavakkal emlékezett meg Huszár Mihály képviselő elhunytáról, majd jelentette, hogy a veszprémi választókerület képviselőjévé Beöthy Dezsőt választották. Az elnöki bejelentések után Teleki Pál miniszterelnök benyújtotta Magyarországnak a német-olaszjapán háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozásáról szóló törvényjavaslatot, továbbá a magyar-jugoszláv barátsági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Beterjesztette még a miniszterelnök az 1911. évi statisztikai munkatervről szóló jelentést és a legfelsőbb állami számszék jelentését a hiteltúllépésekről és előirányzat nélküli kiadásokról. A számszék jelentése szerint 1939 július 1-től 1940 június 30-ig a hiteltúllépések összege 29.3 millió, az előirányzat nélküli kiadásoké 54.4 millió pengő. A költségvetés tételeivel szemben mutatkozó kiadási többletek együttes összege tehát 83.7 millió pengő. Ebből 11 milliót ínségakciókra és elemi csapások által sújtott vidékek állami támogatására, 12,3 milliót szociális célokra, 48,1 milliót beruházásokra fordítottak. A képviselőház elhatározta ezután, hogy a legközelebbi ülést január 28-án, kedden délelőtt 10 órakor tartják. Napirenden szerepel a miniszterelnök által csütörtökön benyújtott két külpolitikai vonatkozású törvényjavaslat. Az ülés ezzel negyed egy után néhány perccel véget ért. JANUÁR 25-ÉN, SZOMBATON este pontosan 8 órai kezdettel tartja a JÓZSEFVÁROSI PÁRTSZERVEZET a Vasmunkás Szövetség székházában (VIII. kerület, Magdolna utca 5. szám alatt) nagyszabású JELMEZBÁLJÁT !••• Ii hm..«TMiii« »"•»•--•T^mPMMi Személyjegy 1.50 P, a helyszínen 1.80 P. Családjegy i P, a helyszínen 1.50 P. Jegyek kaphatók: a józsefvárosi pártszervezetben (VIII, Német ucca 13), a Népszava-könyvkereskedésben (VII, Erzsébet körút 35), a Népszava kiadóhivatalában (VIII, Conti ucca 1) és a vasmunkások székháza gondnokánál (VIII, Magdolna u. 5). Jelmez nem kötelező! 3. oldal A belgrádi magyar követ estebédje a jugoszláv kormányzó tiszteletére. Belgrádból jelentik: Bakach-Bessenyey György belgrádi magyar követ és felesége szerdán estebédet adott Pál jugoszláv régensherceg és Olga hercegnő tiszteletére. Az estebéden a többi között jelein volt Toering grófnő, született Erzsébet görög királyi hercegnő, Cvetkovics jugoszláv miniszterelnök és felesége, Cincár Markovics külügyminiszter és felesége, valamint több jugoszláv és magyar vezető személyiség.