Népszava, 1941. november (69. évfolyam, 249–273. sz.)
1941-11-12 / 257. szám
1941 november 12. szerda NÉPSZAVA Az „Egyedül vagyunk" című nyilas folyóirat novemberi számában a többi között egy Oláh György nevű nyilas publicista is fogyasztja a papírost „Voltaire, Freud, Marx" című cikkével. Az írásmű maga említésre sem igen érdemes: nyilas közhelyeket fűz csokorba Oláh György minden különösebb lelemény vagy ij ötlet nélkül. Van azonban cikkének néhány sora, amely mélyen belevilágít ennek a társaságnak lelkivilágába. Az önleleplezés klasszikus példáját láthatjuk ebben a pár sorban, amely szól pedig a következőképpen: A felvilágosultság fáklyahordozói babonának nyilvánítottak egy csomó szimbólumot, jelvényt, keretet, amelynek — ezt ma látjuk — mélységesen mély értelme van a közösségi összetartás ébrentartásánál Csak mióta Gustave Le Bon megírta a tömegek lélektanát, azóta tudjuk, milyen egyszerű és együgyűnek látszó jelek, jelvények, szimbólumok fogják meg és tartják össze a közösségbe tömörült és némely tekintetben gyermekké vált ösztönembert." Hát így vélekedik a nyilas közíró a tömegek szellemi színvonaláról és a politikai vezetés céljáról. Mennyi lenézés, mennyi lekicsinylés és megvetés árad ezekből a sorokból a „tömeg" felé. Ebből is látszik, hogy Imrédyék számára a magyar nép sosem volt más, csak „tömeg", sohasem volt számukra az éltető és a politikus életének tartalmat adó közösség. Idegenek voltak a „tömeg" számára és a tömegtől idegen érdekek gúzsába akarták kötözni a népet, őket nem a. nép emelte maga fölé, így hál ők sem látnak a. népben mást, mint •megfegyelmezendő tömeget, amelyet kordában kell tartani s így a. politikai vezetésnek sem lehet más feladata, mint a. fegyelmezés eszközeit tökéletesíteni. S ez — vélik ők — nem is olyannehéz feladat. A nyilasok példája azt mutatja, hogy a tömeg tulajdonképpen ..gyermekké vált ösztönöm her"-ekből áll, amelyet nevetségesen egyszerű és mulattatóan együgyű szimbólumok tartanak össze és fognak meg. Bizonyára ennek a tapasztalatnak alapján született meg Kmédy agyában az azóta legendássá híresült csodaszarvasmozgalom eszméje. Ő maga valószínűleg nem hisz benne, de annál több erővel hirdette. Ö, a „kultúrember" mosolygott az egészen, de hiszen az utóbbi évtized tapasztalatai éppen azt bizonyították, hogy éppen az ilyen lemosolyognivaló ostobaságok fogják meg és össze legjobban a tömegeket. Megismétlődött a nagypolgárság cinikus képviselőjének, Voltairenek az esete, a nagypolgárság társadalmi berendezkedésének alkonyán — Voltaire esete, aki maga ugyan nem hitt a vallásban, de szükségesnek tartotta a név számára... Csak szocialisták érthetik meg igazán Imrédyék gondolkodásánál ijesztő sivárságát. És csak az ítélheti meg igazán Oláh György úr elszólását, aki a magyar népben nem ráncbaszedésre alkalmas anyagot lát, hanem a jövő kovászát. Csak az tiltakozhat fölháborodottan csodaszarvasék szellemi mesterkedésén, aki nem idegenként és nemidegen érdekek végrehajtójaként közeledik a magyar néphez, hanem belőle jött és benne él. A pénzügyminiszter helyettesítése. A „M. T. I." jelenti, hogy a kormányzó Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter külföldi tartózkodásának idejére a pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével Bárdossy László miniszterelnököt és külügyminisztert bízta meg. Csak az a dolgozó munkás tartható joggal szociáldemokratának, aki előfizetője a Népszavának WSK A szervezett munkásság felterjesztése a közellátásügyi miniszterhez A Kenyér- és zsírpótjegyek kiadásának rendezését kérték A munkásság kedvező választ kapott A szakszervezeti szervezett munkásság Kabók Lajos elvtárs, országgyűlési képviselő útján felterjesztéssel fordult Győrffy-Lengyel Sándor közellátásügyi miniszterhez a kenyér- és zsírpótjegyek kiosztásának rendezése érdekében. E tekintetben ugyanis olyan sok félreértés és visszásság támadt az utóbbi időkben, hogy szükségesnek mutatkozott a félreértések tisztázása és a hibák kiküszöbölése. A közellátásügyi miniszterhez eljuttatott fölterjesztés a következőket foglalta össze: Nagyméltóságú Miniszter Úr! A közellátás terén felvetődött panaszok kényszerítenek bennünket arra, hogy azok megszüntetése érdekében Nagy méltóságodhoz forduljunk. A kenyérjegyrendszer bevezetése óta panaszolják több üzemben a nehéz testi munkát végző munkások, hogy kenyér- és zsírpótjegyben nem részesülnek. Ennek következtében nem kapják meg azt a mennyiségű napi kenyéradagot, amely aehéz testi munka elvégzéséhez szükséges erő fenntartására kell. Kétséget kizáróan tapasztaljuk, hogy ebben a kérdésben rendszertelenség mutatkozik, mert vannak üzemek, ahol megfelelő módon kapják meg a kenyérpótadagot is, tehát naponként 60 dekagrammot és ezenkívül megkapják a zsírpótjegyet, de vannak üzemek, ahol csak 16 dekagramm kenyéradagra jogosító jegyet kapnak és a zsírpótjegy kiadását beszüntették. Amíg az előbbi, intézkedés helyes, az utóbbi helytelen még a termelés szempontjából is, mert elsőrendűen fontos, hogy a munkás testi ereje megmaradjon, hiszen csak így tud olyan teljesítőképesség birtokában maradni, amit a honvédelem érdekében folyó termelés megkövetel. Mindezekre való tekintettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy a nehéz testi munkát végző munkások kenyéradagolása tekintetében egységes rendszert bevezetni méltóztassék oly módon, hogy mindazok, akik a kenyérjegy bevezetése előtt zsír- és lisztpót jegyben részesültek kapják, meg a napi 60 dekagramm kenyéradagot és a zsírpót jegyet. Amidőn a fentieket kérjük Nagy méltóságodtól, megemlítjük még, hogy a nehéz testi munkát végző munkások táplálkozása egyébként is sok kifogásolnivalót hagy maga után, amelyet nem szabad még fokozni a kenyér- és zsíradagok elégtelen mennyiségének megállapításával. Várjuk tehát Nagy méltóságod sürgős intézkedését annál is inkább, mert a legutóbbi rendelkezésekből is posztoljuk a dolgozó tömegekkel szembeni megértő állásfoglalását. (Aláírás.) A szervezett munkásság eme fölterjesztésére illetékes helyen most választ adtak. A válasz kedvező. Közlését elsősorban az indokolja, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben a szervezett munkásság soraiban jó hatást kelt a sérelmek gyors és kielégítő elintézése. Az illetékes válasz szerint a szóban lévő munkáskategóriák kenyér- és zsírpótjegyének kiosztása ügyében már folynak a tárgyalások és a nehéz testi munkások élelmezése terén támasztható összes méltányos kívánságokat teljesítik, ami elsősorban a kenyér- és zsírpótjegyek kiosztásában nyilvánul majd meg. 3. oldal azt a jelenséget is, amelyről fentebb írtunk: minél inkább haladunk délfelé, az enyhébb időjárás annál erőteljesebb katonai tevékenységre ad módot. A moszkvai helyzet t Néhány napig tartó viszonylagos csend után ismét megélénkültek a harcok Moszkva körül, különösen a várostól délre és délnyugatra. Az Oka folyó mentén és Serpuchovnál a védők igen erőteljes német támadással kerültek szembe és az érkező jelentésekből az bontakozik ki, hogy az újabb harcok súlypontja Tula környékére esik. A harcokban legfontosabb szerepet ismét a páncélos seregtestek kaptak, mint általában a keleti háború őszi szakában, amikor az út- és talajviszonyok folytán könnyebben mozgató páncélos alakulatok hathatósabban tudnak tevékenykedni az utakhoz kötött gyalogságnál. A számos hadjáratban megedzett és nagy gyakorlatra szert tett hadvezetés a legváratlanabb körülmények között is föltalálja magát. Jellegzetesen érdekes példa erre az, hogy olyan területeken, amelyeken átmenetileg nehézzé teszik a súlyos páncélos járművek előrehaladását a rossz útviszonyok, a környékből származó és a mély talajhoz szokott lovak segítségét veszik igénybe a pillanatnyi nehézségek áthidalására. Ezek a környékről származó állatok ugyanolyan jelentős segítséget nyújtanak a hadseregnek, mint például hegyvidéki harcokban az öszvérek vagy az úgynevezett mokánylovak. Köztudomású, hogy minden hadsereg hegyi alakulataiban ezeket az aprótermetű málhahordó állatokat használják, mert hiszen az emberekhez hasonlóan, az állatok is leginkább szülőföldjük sajátos viszonyai között tudnak otthonosan mozogni. A zulakörnyéki harcok nem irányulnak ugyan közvetlenül Moszkva ellen, de sikerük esetén súlyosan fenyegethetik a támadók a szovjet főváros dél felé haladó vasúti vonalait, mert Tula mindössze 150 kilométerre van a moszkva—kozlovi vasútvonaltól. Újabb támadások Moszkvától délre és délnyugatra Súlyos harcok Tula körül A keleti frontról érkező hadijelentések világosan mutatják, hogy az igen nagy kiterjedésű arcvonal küzdelmein észak-déli irányban végigfutó áttekintés fokozatosan emelkedő hevességet állapíthat meg. Az arcvonal legdélibb részén, a Krím félszigeten, változatlan hevességgel tombol a küzdelem, feljebb a Donce -medencében is még a mozgóháború tüneteit észlelhetjük, a moszkvai szakaszon az időnként ismétlődő erőteljes rohamok mozgóháború-jellege lassan eggyéolvad az ostromszerű hadviselési formával, míg az arcvonal leginkább északon fekvő fontos szakaszán, a leningrádi részen — amint azt Hitler kancellár vasárnapi beszédében nyíltan kimondotta — a támadó sereg hadműveletei a körülzárás továbbfejlesztésére szorítkoznak és a legközvetlenebb cél a város védőőrségének kiéheztetése. A hadviselés jellege és az éghajlat A „Pester Lloyd" november 11-i számában Ernst Lemmer figyelemreméltó cikke is hivatkozik Leningrád kérdésével kapcsolatban Hitler nyilatkozatára és kifejti, hogy a Tichvin elérésére indított német átkaroló támadás legnagyobb fontossága abban található, hogy a Leningrádot ostromló német seregrész egyik legfontosabb célja a beékelődés a város és az Onega tó közé, mielőtt még a befagyott tó jege közlekedésre alkalmas útvonalként szolgálhatna. Lemmer cikke egyébként is ama felismerés jegyében készült, hogy a keleti arcvonal hadműveleteit irányító katonai személyiségek teljes tudatában vannak az időjárás és a hadviselési formák összefüggésének és eljárásukban ezt az összefüggést teljes mértékben figyelembe is veszik. A „Pester Lloyd" berlini levelezője világosan meg is mondja: nem titok, hogy a szovjet terület katonai megszállása még nagyobb ütemben folyt volna, ha a német előrehaladást október közepe óta nem befolyásolták volna a rendkívüli kedvezőtlen időjárási viszonyok. Ez a magyarázat világossá teszi Krim és Leningrád A „N. S. T." stockholmi jelentése a következőket mondja: A moszkvai rádió legújabb katonai áttekintésében utal arra, hogy a harcok különösen a Krím félszigeten igen kedvezőtlenül alakultak a Szovjetre nézve. A moszkvai rádió azzal igyekszik ellensúlyozni a most már tagadhatatlan tényeket — mondja az „N. S. T." jelentés —, hogy állítólag Leningrádból eredő hírt közöl, amely szerint „várható a leningrádi helyzet javulása". Ezzel nyilván azt a hitet akarják kelteni, hogy — miután, mint ismeretes, a Leningrádtól keletre megkísérelt szovjet ellentámadások összeomlottak — angol vagy egyesült államokbeli segítség várható. A „N. S. T." idézett jelentése ugyancsak összhangban áll azzal, amit fentebb kifejtettünk, hogy a keleti arcvonal legdélibb részén tapasztalható a legélénkebb haditevékenység. A német véderőfő parancsnokság jelentése is — amelyet lapunk más helyén közlünk — a krími félszigeten számol be előnyomulásról, Szebasztopol és Keres irányában. Levegő és tenger• Berlini „N. S. T."-távirat a német és brit légihaderő kölcsönös támadásaival kapcsolatos jelentésében