Népszava, 1942. február (70. évfolyam, 26–48. sz.)

1942-02-18 / 39. szám

1942 február 18. szerda NÉPSZAVA » Szabotázs!! A Magyar Vasmunkások Lapja legutóbbi száma közli az alábbi rendkívül érdekes cikket, amellyel mindenben egyetértünk, amiképpen egyetért ezzel a cikkel minden szakszervezet és az egész szerve­zett munkásság. Vannak vád­ak, amelyekkel szem­ben a tisztességes, kötelességtudó ember m­ég ártatlanságának teljes tudatában sem szívesen védekezik. Ha valakit gyilkossággal, rablás­sal vádolnak meg, hiába mentik föl, sőt hiába derü­l ki, hogy éppen az ellenkezőjét tette annak, amivel vádolták, mégis valami kevés ott ragad rajta a szörnyű gyanú nyo­mán, mégis barátai, ismerősei, ha lehet, kitérnek útjából. Úgy mondják, a gyanú öl. Hátha még hozzá ez a vád nem is rablás, nem is gyilkosság, hanem még en­nél is szörnyűbb, súlyosabb: haza­árulás. Beszéljünk nyíltan. Ellenünk, a szocialista szervezett munkásság, a Magyarországi Vas- és Fémmun­kások Központi Szövetsége ellen hallható itt is, ott is a jól átgon­dolt, tervszerű suttogó propaganda: „A vasasok kiadták a parancsot a szabotázsra. Már csinálják is, más­akcióba is léptek." És ellenségeink túltengő fantáziája, beteges gyűlö­lete, vagy egy-két mindenre elszánt stréber törtetése „bizonyítékokat" is produkál az alaptalan rágalom­hoz. Ha a napszámos véletlenül a forgáccsal együtt kiseper egy le­ejtett csavarhúzót, ha a gépszíj, amit évek óta nem cseréltek, egy nap kétszer szakad el, ha egy szer­vezett szaktársunk valamilyen ok­ból elront egy munkadarabot — ki­vel nem történt meg, hol nem tör­tént meg még ez —, fontoskodó arccal bukkannak fel a mindig rá­érő, minden lében kanál okvetet­lenkedők. Na tessék, itt van, nem megmondtam­? Ugy­e, hogy szabo­tálnák? Nem is csoda, hiszen a köz­pontból adták ki nekik a paran­csot erre. Annyira mennek, hogyha szük­séges, pontos dátummal, nevekkel dobálódznak, hol, mikor, kik adták ki azt a bizonyos „parancsot", sa­ját beteges agyuk idétlen terme­tét. Ismételjük: nem szívesen foglal­kozunk az ilyen otromba és ostoba rágalmakkal, mint ahogy pedáns ember a ruhájára fröccsent sarat is csupán kényszerűségből takarítja le, de bizonyos érthető undorral végzi ezt a műveletet. Mit tehetünk mégis"? Bizonyos körök hallgatá­sunkat esetleg félelemnek vélnék. De akadhatnak jóhiszemű szaktár­sak is, akiket megzavar, félrevezet a szüntelen fertőző hadjárat. Ezért, csupán csak ezért rázzuk le magunkról a tudatos gonoszság­gal ránk fröccsentett sarat. Ezzel a tettünkkel egymagában is bebizo­nyítjuk, hogy nem félünk a rágal­maktól, nem a szabotázs ránk kent ostoba vádjától, sőt Nagy Frigyes módjára mi magunk akasztjuk lejjebb azokat a feliratokat, ame­lyekkel ellenségeink bennünket kompromittálni akartak. Az éretlen és gonosz vádaskodás­sal mit szegezhetünk szembe? Mindazt, ami szövetségünket azzá teszi, ami: a magyar vasipari pro­letariátus gazdasági, erkölcsi, kul­turális érdekeinek egyetlen ko­moly, hajlíthatatlan védelmezője és képviselője. Szövetségünk egész elvi, eszmei alapja, de immáron közel négy évtizedes gyakorlati te­vékenysége egyetlen hangos cáfo­lata az ilyen és hasonló intrikus vá­daknak. Tényként szögezhetjük le, hogy sem az 1914—18-as, sem a most dúló második világháború idején nem fordult elő egyetlenegy alkalommal sem, hogy a magyar bíróságok szervezett munkások ellen szabotázs­ vád alapján ítéletet hoztak volna. És ez a tény minden tárgyilago­san gondolkozó ember szemében nyilvánvalóan bír annyi súllyal, mint a sunyin meglapuló, kaján rágalmazók felelőtlen fecsegése. Mindenki tudja, milyen súlyos terhek nehezednek ma a szervezett, szocialista vasmunkásság vállaira. Akár kint a f­ron­ton, túl az ország határain, távol családjuktól, akár idehaza, a gyárakban teljesítik kö­telességüket. És hogy teljesítik, azt nem kisebb tényező, mint maga az iparügyi miniszter állapította meg a parlament legutóbbi költségvetési vitája során. Mit akarnak hát a gonosz gáncs­vetők, mi célja van a lépten-nyo­mon elhintett alantas rágalommag­vaknak­? Az, hogy oknélküli zavart keltse­nek, ideges hangulatot váltsanak ki alattomos dajkameséikkel a gyá­rakban és m­űhely­ekben? Fel kell vetni a kérdést,, kinek használ, ki­nek érdeke, hogy a tervszerű sut­togó propaganda nyomán keletkező zavar és bizonytalanság hol kisebb, hol nagyobb méretekben megakasz­sza a termelést? "Hát ez a tevékeny­ség nem szabotázs. Íme, ebben az esetben is éppen a tolvaj kiabálja leghangosabban a „fogd meg"-et. Nem a mi dolgunk, hogy ennek az állapotnak véget vessünk és a vasipari üzemekben, gyárakban minden szaktársunk megtalálja azt a nyugodt légkört, amely elenged­hetetlenül szükséges ahhoz, hogy képességeinek egészét a termelés szolgálatába állíthassa. Mi csak azt mondjuk: El a kezekkel és el a go­nosz rágalmakkal a Vasmunkásszö­vetség környékéről. A szövetség nem elvont fogalom, hanem a ma­gyar vasipari munkásság legérté­kesebb, legszámottevőbb rétegének kollektív foglalata. Aki ez ellen emeli fel kezét, szövetségünk ellen nyitja ki rágalmazó száját, az nem­csak a magyar munkásságnak, ha­nem a vasipari termelésnek, az egész országnak is felmérhetetlen károkat okoz. A csütörtöki országgyűlés előkészületei Az országháza kupolacsarnokában serényen folyik a munka, hogy elő­készítsék a helyiséget az ország­gyűlés két házának csütörtökön dél­előtt tartandó együttes­­ ülésére, amely megválasztja a kormányzó helyettesét. Ezek az előkészítő mun­kálatok szerdán délutánra befeje­ződnek. Bizonyosra vehető, hogy a két Ház együttes ülésén lénye­gesen több képviselő és felső­házi tag jelenik meg, mint a tör­vényben előírt háromötödrész, azaz 312 törvényhozó. A kor­mányzót­elyettest megválasztó országgyűlés tehát határozat­képes lesz. A magyar rádió csütörtökön dél­előtt 10 óra 55 perckor közvetíti a parlament kupolacsarnokából a kor­mányzóhelyettes választását és eskü­tételét. Ezt a közvetítést a rádió le­mezekre rögzíti és csütörtökön este Van órakor meg­ismétli. Ennek meg­felelően megváltozik a budapesti rádió csütörtöki műsora. Csütörtökön a két Ház együttes ülésén — amelyen felváltva elnököl a képviselőház és a felsőház elnöke mindenekelőtt " megállapítják, hogy kellő számú törvényhozó van-e jelen. Ezután veszi számba az elnök a jelöléseket. Jelölt az lehet, akit legalább 150 törvényhozó jelöl. Amennyiben csak egy személyt, je­löl az országgyűlés és a jelölt aján­lásainak száma meghaladja a részt­vevők kétharmadát, akkor az elnök a jelöltet — anélkül, hogy szava­zásra kerülne sor — a kormányzó megválasztott helyettesének nyilvá­nítja. * A „Magyar Távirati Iroda" je­lenti. A felsőház háznagyi hivatala a következő meghívót adta­­ki: „Az országgyűlés felsőháza és kép­viselőháza 1942 február 19-én, csü­törtökön délelőtt 11 órakor együttes­ülést tart a következő napirenddel: A kormányzóhelyettes megválasz­tása, eskütétele és ennek törvénybe­iktatása." Minisztertanács. A „M. T. I." je­lenti: A kormány tagjai kedden dél­előtt 9 órakor Bárdossy László mi­niszterelnök elnökletével miniszter­tanácsra ültek össze, amelyen folyó kormányzati ügyeket tárgyaltak meg. A minisztertanács a déli órák­ban ért véget. 3. oldal Emlékezés Esténként, amikor a szerkesztő­ségi munka láza már alábbhagyott, minden este VIk óra tájban meg­érkezett Kitajka elvtárs. Ezen a télen a legnagyobb hidegekben is eljött, fázósan állt meg a fűtőtest­nél, átmelegítette magát a radiátor­nál, azután bent a szerkesztőségi társalgóban leült mindig ugyanarra a helyre a nagy asztal mellé. Sorra kezébe vette a lapokat, olvasott eg­y más, ha izgalmas, nagy esemé­nyekről számoltak be a lapok, az egy órából másfél óra lett, majd Kitajka elvtárs botjával, amely annyira hozzátartozott az utóbbi években, csendben, észrevétlenül el­távozott. Tudtuk, amikor esténként hozzánk jött, előbb már megtette napi látogatását a­ szabómunkások­nál, a szakszervezetben, amellyel annyira egy volt egész életében, munkásságában. Eltemettük Kitajka elvtársat, a párt és a ruházati munkások szer­vezetének nagyszerű emberét. Ki­tajka elvtárs finom, értékes alakja bent, a Népszava szerkesztőségé­nek falai között is, mindig meleg érzésektől kísérten tér majd vissza hosszú idők múltán is. Otthonosan­, járt a szerkesztőségi falak között. Az a régi szocialista vezetőember volt, akit a szerkesztőség fiatal munkatársai mindig érdeklődéssel, figyelemmel tudtak hallgatni. Ki­tajka elvtárs érdekesen, lebilincse­lően tudott beszélni régi szocialista küzdelmekről, ilyenkor szlávos arca kigyulladt, kék szemei melegen mosolyogtak. Ilyen felengedett, pil­lanatokban beszélt önmagáról is. 1t évig lakott albérletben egy he­lyen és onnan vitték ki a temetőbe is. Parlamenti képviselő volt és akkor is megmaradt az albérleti szo­bában. Ilyen ember volt Kitajka, Lajos, puritán, szerény a magánéletében és ez a következetes életforma a tisztaságában annyira meghatározó módon hozzátartozott ennek a szo­cialista munkásvezetőnek elvi meg­győződéséhez, hogy ebben is köve­tendő például szolgálhat az ő élete, magatartása, egy későbbi szo­cialista nemzedéknek. 4700 fajta hópehely A természetű­ek szépségekben is vég­telen gazdagságát a hó kis kristályai is bizon­yítják. William Bent­ley amerikai fizikus negyven éven át fáradhatatlanul folytatott vizsgálatai alapján több mint 1100 fajta hópelyhet különböztetett meg. Az a laboratórium, amelyben Bentley óriási „hópehelygyűjtemény"-ét össze­hordta, a Szent Lőrinc folyam mellett van, olyan vidéken, ahol majdnem min­dig igen szigorú a tél és bőséges a havazás. A hópelyhek számos alakja iránt tulajdon­képpen már igen régen érdek­lődtek és különböző fajta és alakú hó­pelyhekről már több mint száz évvel ezelőtt igen érdekes ábrákat és leíráso­kat állítottak össze. Az angol W. Sco­reby volt az első tudományos íió­pehelykutató­, aki annak idején a hó­pelyhek öt főtípusát és jellemző különb­ség­ét írta le. Hellmann német természetbúvár fény­képfelvételekkel hatolt a hópelyhek csodavilágába. Ugyancsak Hellmann sorozta a hópelyheket két osztályba: az oszlopok és a síklapocskák osztá­lyába. Az egészen parányi, oszlopformájú pelyhek hatszögletűek és a rájuk ható fényt, a szivárvány minden színében szórják szét. A siklap alakú hópelyhek három- és négyoldalúak, úgyszintén hat­szögűek, a legszebb formájúan díszített csillagornamensek. Az igen nagy magasságban alakuló hópelyhek gyakran napokig milliárd­számra táncolnak mint­ valami finom fátyol a levegőben, mielőtt mint vad hóvihar vagy mint enyhe havazás a földre hullanak. Vast még néhány jegyünk a március hó 1-én, vasárnap délelőtt 1611 órakor az ÚJ MAGYAR SZÍNHÁZBAN tar­tandó olcsó helyáras szórakoztató előadásra. Színre kerül PUSZTASZERY MARGIT LÁNYOK című nagy operettje 3 felvonásban Jegyek ára: 30 fillértől 3.20 pengőig Ruhatári díj személyenként: 20 fillér Figyelmeztetés! 12 éven aluli gyermeket a színházba hozni nem szabad Jegyek kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárainknál: Népszava könyvkereskedésben (VII. Erzsébet körút 35), tel.: 222-293 és a Népszava kiadóhivatalában ÍVÜL Conti ucca 4). telefon: 130-330, 331 és 332. A nagy érdeklődésre való tekintettel kívánatos a jeerekről a jóelőre gondoskodn

Next