Népszava, 1942. május (70. évfolyam, 98–121. sz.)
1942-05-10 / 105. szám
1942 május 10, vasárnap NÉPSZAVA Őskutatás A szélsőjobboldal hozta divatba az őskutatást, korunknak ezt a jellegzetes tünetét, de magának sincs sok szerencséje vele. Ezt nemcsak Imrédy Béla bizonyíthatná, hanem az a sok szerencsétlen nyilas tollforgató is, akiknek az a hivatásuk, hogy a szélsőjobboldal számára szellemi ősöket kaparjanak elő a történelem homályából. Vesződséges és kevés eredménnyel kecsegtető munka lehet ez: a magyar történelem nemigen hajlandó elődöket szállítani a szélsőjobboldalnak. Igazi őseiket, a Werbőczyeket és a labanc generálisokat ők tagadják meg a nyilvánosság előtt, a Rákócziak, Petőfiek és Kossuthok viszont őket nem vállalják semmiképpen sem, így azután kénytelenek régen és joggal elfeledett figurákat előkotorni régi újsághasábokról vagy poros parlamenti naplókból. Ha a liberális korszakban egy ismeretlen honatya a folyosón pár csípős megjegyzést tett az alkotmányra vagy szidta a zsidókat, akkor ma abban a kétes szerencsében részesül, hogy egy szép napon föltámad valamelyik nyilas lap hasábjain, így járt legutóbb egy Simonyi Iván nevű honatya is, aki mindaddig békében és ismeretlenül nyugodott az anyaföldben, amíg az „Egyedül Vagyunk" ki nem ásta a feledés vastag iszapja alól — minden bizonnyal saját címe cáfolatára. „A liberális parlament merész kritikája 1881-ben" — olvashatjuk a róla szóló lelkes beszámoló egyik alcímében, mintegy a dicshimnusz indokolásaképpen. De ha a liberális parlament merész kritikája valóban érdem a nyilasoknál, akkor nem kell ismeretlen és többé-kevésbé jelentéktelen egyéneket feltámasztani, hanem elég újra elolvasgatni például Táncsics Mihály műveit vagy az akkoriban induló munkásmozgalom vékony füzeteit. Az „Egyedül Vagyunk" szerkesztősége meglepődve tapasztalná, hogy a liberális parlament milyen merész és őszinte kritikája található Táncsics munkáiban. Sőt: Simonyi Iván bírálatánál Táncsicsé — akár hiszik, akár nem — radikálisabb és őszintébb, amikor a nézőnek úgy tűnik, hogy a gyengeelméjet IV. Henrik az épelméjű, a tiszta, az ártatlan, a hűséges és józan környezete az értelmetlen, a gonosz, a tisztátalan és az áruló. De mi lenne a társadalomból, ha az emberek között egyre, szélesebb körökben terjedne el az a meggyőződés, hogy a világ nem is mindig azonos azzal, aminek láttszik..." Az „Egyedül Vagyunk" csak óvja az „amúgy is ideges és érzékeny várost" a problémáktól és ezen keresztül — a gondolkodástól. Tegye, ameddig teheti, hiszen abban a pillanatban az utolsó órája, amikor óvása haszontalan lesz. Sok az őrült... Súlyos probléma veszi igénybe egy idő óta a szélsőjobboldal szellemi energiáinak legjavát. Az idén négy olyan színdarabot mutattak be, amelynek főhőse elmebajos — állapítják meg, s töprengve kérdezgetik: mi lehet az oka ennek az „őrült hossznak" a magyar színpadokon? Nem lesz-e sok ebből az amúgy is ideges és érzékeny városban a mai nehéz időkben? — kérdi aggódva a folyóirat, amelynek címe fejezi ki leghívebben társadalmi hatását: az „Egyedül vagyunk". Nem, semmiképpen sem lehet ez helyes. Valóban sokkal egészségesebb állapot volna, ha furcsa és elmebajuk következtében néha kellemetlen igazságokat is kimondó őrültek helyett egészséges, problémamentes, kultúrától meg nem fertőzött egyéneket láthatnánk a színpadon, akik nem kételkednek, nem töprengenek, nem vívódnak, hanem — mondjuk — Szálasi ércnél maradandóbb formába öntött kijelentéseit mondanák föl a közönségnek. Ugyan, mi szükség van IV. Henrik tébolyult gesztusaira, őrültséggel álcázott és egyedül őrültséggel mentesített szókimondására, amikor minden igazhívő nyilas tudja, hogy a környezet és a világ a józan és az egészséges és szegény olasz gróf az őrült. Tagadhatatlan: vannak pillanatok. Nagy gondok árnyékában (Zürich, május hó.) Nincs értékesebb és tanulságosabb, mint a semlegesség helyzetéből figyelni a világháború hatásait. Senki és semmi sem vonhatja ki ugyan magát a világháború hatásai alól, de mégis más a semleges ország élete. A háború a semleges ország életét is gúzsba köti. A kicsiny Svájc is esztendők óta birkózik a háború hatásaival. Kiadásai emelkedtek: hadseregét mozgósította, a hadsereg felszerelését korszerűvé fejlesztette, határainak védelmét tökéletesítette. Bevételei csökkentek, exportja egyoldalúvá vált. Csak azt exportálhat, amire az egyes országoknak nélkülözhetetlen szükségük van. Idegenforgalma úgyszólván megszűnt és ez éppen Svájcban döntő tényező, amelynek hatása érezhető. Nyersanyaghiánya növekvő azokban a nyersanyagokban, amelyek a tengerentúlról kerültek behozatalra. Élelmiszer- és ruházati cikkekben való ellátása háborús rendszabályokra kényszerítette. Itt is mindent adagolnak, jegy- és pontrendszert vezettek be. Senki sem halmozhat fel készleteket se élelmiszerből, sem egyéb cikkekből, mert ezzel a közérdeket károsítja. Itt is gyűjtik a fémeket, a hulladékot, mert a behozatal egyre nehezebb és körülményesebb. A kicsiny Svájcnak sok, nagy gondja van. Egyik legfőbb gondja, hogy a gazdasági életet normális mederben tartsa, a munkanélküliséget leküzdje és a szükséges és hiányzó élelmiszereket pótolja. A kicsiny Svájc hajókat is vásárolt. Ezek portugál kikötőkben rakodnak és onnan vagy oda vasúton szállítják az árut Svájcba vagy kifelé. A háborús viszonyok persze a legjobb terveket is befolyásolják és megnehezítik a semleges ország életét is. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy Svájcot és a svájci népet, gazdasági életének vezetőit, pártjait és törvényhozó szerveit egyedül a ma problémái foglalják le. Svájcot a jövő nagy gondjai aggasztják és a nagy gondok árnyékában dolgozik példát mutató komolysággal, körültekintéssel és előrelátással. A törvényhozó szervek a legutóbbi napokban Bernben üléseztek. Az ülés iránt rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg. A különböző szervekből, küldöttekből, katonai, gazdasági, ipari és egyéb testületekből álló munkateremtő és sttervező bizottságok tartottak ülést Svájc 5—10 esztendős munkaprogramot dolgozott ki a háború befejezésének időszakára. A nagy gond a háború befejezésekor szakad az országokra — mondják itt Svájcban —, mert a fegyvernyugvás után következő időben a hadiipar tevékenysége megszűnik és nagymértékű munkanélküliséggel kell számolni. Ezekre az időkre akar már előre gondoskodni Svájc.munkaterve és munkateremtő programja rendkívül részletes, nagyarányú, mindenre kiterjedő, minden szempontot figyelembevevő, aprólékos egymásbailleszkedéssel kidolgozott. Közel ötmilliárd frankot irányoz elő ez a nagyszabású munkaterv. Kiindulási pontja az építőipar: az építőipar foglalkoztatja a legtöbb embert, mert rendkívül sok iparágat is felölel. Az építőipar szívhatja fel a legtöbb munkanélküli munkást. Itt biztosítani kell az építőanyagot és az építkezés jövedelmezőségét. A következő lépés az exportipar foglalkoztatása- Az exportot kettősirányú politikával szolgálják. Egyfelől csökkentik a behozatalt a mezőgazdaság területén. Ez növelné az itthoni mezőgazdasági termelést. Az export fejlesztésére szolgál a hosszú és tervszerű pénzügyi alátámasztás. Mindenfajta szubvenciót állami ellenőrzés alá kell helyezni. Csak versenyképes iparágak remélhetik exportcikkeik elhelyezését. Már most gondoskodni kell megfelelő, egyszerű típusok gyártásáról. Lehetőleg olyan cikkek gyártását kell előkészíteni, amelyekkel más országokat jóval megelőznének és amelyek gyártására jóval előbb berendezkedhetnek. További lépés az ipar technikai felkészültségét olyan tökéletessé tenni, hogy ezzel más országok fölött fölénybe kerüljenek. A háborút viselő országokban ma külön kutatóintézetek működnek. Svájc ilyeneket nem létesít, de a kérdést nem hanyagolja el: főiskolái, mérnöki hivatalai nagy gonddal foglalkoznak a technikai eszközök, gépek és szerszámok tökéletesítésével, újabb találmányok és eljárások alkalmazásával. Gondot fordítanak a megbolygatott s az egészen megszakadt 3. oldal kereskedelmi összeköttetések megszerzésére. Külföldi követségeiket gazdasági szakemberekkel bővítik ki, akiknek feladata a piackutatás, az elhelyezési lehetőségek fölfedezése és előkészítése. Ugyanezt a célt szolgálja a fizetési, forgalmi és teljesítési feltételek egyszerűsítése. A kereskedelmi bankokat export-kartellben kell egyesíteni. Ennek szolgálatába kívánják állítani a svájci export-tőkét is, mert csak ezek együttműködése biztosíthatja a legjobban az ipari exportot. Gondoskodás történik az export kockázatának csökkentésére. Gondosan megvizsgálják, miféle ipari cikkeket és egységes típusokat kell gyártani, mire kell felkészülni, berendezkedni, hogy a racionalizálás eredményeit idejében felhasználhassák. Arra is gondolnak, hogy új exportcikkeket gyártsanak. Ebben az iparnak kell elöljárni és önmagának kell felkeresni a könnyen és jól elhelyezhető cikkeket. A kereskedelmi oktatásnak ezekre a szempontokra kell tekintettel lennie, kereskedelmi ismeretekben, az exportipari, kereskedelem- és pénzügy összes problémáinak és teendőinek ellátásában való jártasságot kell olyan mértékben nyújtani, hogy ez a versenyképességet fokozza. Külön fejezet az idegenforgalom nagy problémája. És a kicsiny Svájcnak számot kell vetni azzal, hogy ez az iparág, amely annyi jövedelmet hozott Svájcnak, legkésőbb állhat talpra. Itt modern szállókat, turistaotthonokat kell építeni, amelyek versenyképesek lesznek azzal, hogy minden igényt kielégítenek. A régi, elavult vendéglőket, szállókat le kell bontani, a meglevő, de ki nem használt szanatóriumtakat és nagyszállókat ipari, gyári vállalatok, vagy más intézmények nyaraló, üdülő otthonává kell átalakítani. A kisebb szállókat lakóházakká vagy hatósági épületekké kell átalakítani. Az így nyert régi építőanyagok felhasználásáról is gondoskodnak. Az elhanyagolt fürdő- és nyaralóhelyeket ugyanígy modernizálni kell. Itt a befektetés több évre szól. Külön fejezet rendelkezik az összeírható munkaalkalmakról. Egész Svájc területén összeírták, tervszerűen és rendszeresen az elvégzendő nagyobbszabású munkákat, amelyeket az egyes kantonok, városok vagy falvak területén kell majd elvégezni. Nagy programot állítottak össze a szövetségi vasutak, a posta, a hadsereg, a kantonok, a községek, egyéb nyilvános testületek az ipar, a mezőgazdaság, az ernugazdaság, a légiforgalom, az út- és a csatornaépítés szervei. A textilipar kivételével minden iparban fel lehetett állítani a munkaprogramot. A svájci hadsereg nem szünteti meg a hadirendeléseket nyomban a fegyvernyugvás után, hanem terv évai Úreceüi MAKKAI SÁNDOR: Szép kísértet A nagysikerű „Mi Erényiek" folytatása, a hatalmas családregény második, önálló része,hatalmas sodrú, nagyszabású mű Kötve 11.20 pengő RÓNAY GYÖRGY: te mondj el engem Nyolc év válogatott termése, erőteljes férfilíra, új, egyéni hangú versek, vallomások a költőnek a műhöz és az alkotáshoz való viszonyáról Antilopkötésben 4 pengő vel ANGELO APPIOTTI: Málta felett Az afrikai fronton küzdő olasz és német repülők izgalmas beszámolói, korunk feszülten érdekes dekameronja, a veszélyes élet eposza Kötve 6 pengő