Népszava, 1943. augusztus (71. évfolyam, 172–196. sz.)
1943-08-01 / 172. szám
5. oldal augusztusig illó bezárólag ! Országos lfírfi ffí!1t6/nyi'vsz/ bebizqim'thí * ' tftíH »0(í-tu!l0 liaTalóguej élte ;í '' íthaolajfestményei darabonként kéret nélkül csak 175 P A míiv-t rí(HG«100)dánaban megokolta a kéivét`úrlík és JbépgA mörf ezek Wterfit-Icu kui(v»o Jníának «békségességeit, raetejt Siínk tötz.1a szándilfában fzteti fogást. Egy ínfiWwislaiA* három toronoTiyi k«po vár.ia Outva*,árulap is. Tököly út Gl, Hi, em, hogy kifejezésre juttassuk a szervezett mi titásság józan megfontolásokon és súlyos politikai tapasztalatokon alapuló felfogását az eljövendő feladatokról. Mindenekelőtt azzal a tévhittel kell szembeszállnunk, mintha a szociáldemokrácia egyedül és kizáróan az ipari bérmunkások pártja, vagy mozgalma vált rá. A szociáldemokrácia egyetemes társadalomszemlélet és egyetemes mozgalom. Nemcsak a bér és a munkaidő kérdése, nemcsak az üzemi problémák lebegnek szeme előtt, noha ezek kétségkívül fontos kérdések, hanem a társadalomszervezés egész problematikája, benne rejlik a szociáldemokrácia gondolatrendszerében. Ebben a mozgalomban tehát minden dolgozó társadalmi rétes helyet találhat és kell is, hogy helyet találjon, ha alapelveivel egyetért. És ha valaki dolgozó ember, rmitikájából, fizetéséből s béréből élő ember s alaposan megismerkedik a szociáldemokráciával, lehetetlen hogy szociáldemokráciával, lehetetlen, hogy rá ne eszméljen a minden dolgozót egybefogó szolidaritás erkölcsi igazságának szépségére és értelmére; lehetetlen, hogy a közös érdek közös védelmének és a kölcsönös segítségnek a nagyszerű gondolata,ne ragadja magával s ne sorakoztassa társai mellé. — Mégis, távol áll tőlünk mindenféle mindenhatósági törekvés. Mindenki meggyőződését tiszteletben tartjuk — a szabadság és demokrácia szellemében. Viszont megvédjük a magunk meggyőződését. Azt gondoljuk, hogy csak így, eszmék, elvek és gondolatok szabad küzdel-méből születhetik egészséges közszellem s csak így lehetséges nagyvonalú, értékeket teremtő, alkotó politika nemcsak a magunk, hanem az ország és az egész magyar nép érdekében is. — De nem tévesztjük szemünk elől a roppant nehézségeket sem. Ismerjük országunkat s népünket, erényeit és hibáit s minél nagyobb feladatokat kell magunk elé tűznünk, annál inkább érezzük, hogy ezeket csak valamennyi dolgozó társadalmi osztály együttműködésével tudjuk véghezvinni. Ezért hirdettük mindig a munkások, parasztok, értelmiségiek szövetségének történelmi szükséget ségít. — Most is ezt valljuk, hogy a szellem embereire, a haladó és fe-Ielességük tudatában élő értelmiségiekre óriási feladatok várnak. Azokra is, akik a szociáldemokrata párton belül, azokra is, akik ezen a párton kívül állanak. — Biztosítanunk kell valamennyiünk erejének legerőteljes lalatba ívelésével, minden becsületes és jószándékú ember helytállásával és áldozatvállalásával, hogy az ország termelőgépezete épségben megmaradjon. Az ország legjobbjainak kell összefogniok. De mindenekelőtt a dolgozó társadalmi rétegnek; a haladó értelmiségiek, arzellem emberei hogyan is hiányozhatnának ebből a munkaegyüttesből, ebből az alkotó és védelmező közösségből. A Szociáldemokrata Párt nem propagandaszzólamként használjaazt a felhívást, amellyel az értelmiépriek felé fordul, hogy fogjanak össze az ipari és mezőgazdasági dolgozókkal. Noha természetesen minden párt, minden mozgalom arra törekszik, hogy híveinek szájpát , szaporítsa, taglétszámát, növelje s mi sem vagynk kávétel, mi is szívesen látjuk okosat, akiket megismerésük és meggyőződésük közénk hoz. Különös megbecsüléssel és szeretettel fogadjuk közénk a szellem embereit, de megbecsülésünk nem csökken irántuk akkor sem, ha más pártnak keretei között, vagy akár pártokon kívül szolgálják az új demmokratikus Magyarország ügyét, azokat az eszményeket, amelyek az egyetemes emberiség magasabb céljai felé mutatnak, a szociális felszabadulás, a tiszta emberiességet szolgálják, a termékenyebb munkát, a jobb s több egészséget, a magasabb kultúrát, az embenemesítő művészetet. A szociáldemokrácia, a nyers számot, a durva tömegerőt sohasem becsülte túl. Ezért igyekezett megszervezni a tömegeket közösségekké, ezért nevelte a munkásokat kultúremberekké, akiket nem a vak ösztönök és zabolátlan szenvedélyek, hanem az értelem és a meggyőződés serkent nagy és szép dolgok elvégzésére, akikben van egy önként vállalt s a közösség dolgai őrzésére szánt fegyelem. — Még a,békés időkben is mekkora szüksége volt a mi mozgalmunknak a szellem embereinek önzetlen és szép segítségére, hát még most! Mérnökök és építészek, orvosok és vegyészek, jogászok és közgazdászok, tanárok és tanítók, írók és művészek seregére van szükség, hogy mind valamennyien hozzálássanak becsületes jóakarattal, önzetlen lelkességgel a munkához. Falut és várost, országot s népet építeni. — Nem kell ismételjük, hogy pártunkban elég, ha hozzánk jönnek: munkásokhoz és parasztokhoz. Munkástársaknak, fegyvertársaknak. Közös dolgaink vannak. Gépeket és házakat kell építeni, utakat és csatornákat, kórházakat és iskolákat. Meg kell szerveznünk a termelést, hogy többet és jobbat termeljünk, mert többet és jobbat csak így kaphatunk; a közegészségügyet és kultúrát egyaránt a lehető legmagasabbra kell emelnünk s nem a mai nemzeti jövedelmet kell egyenlő részekre elosztani, hogy mindenkinek jusson 700 vagy 800, 1000 vagy 2000 pengő, mint némely címzetes közgazdászok kiszámítják, hanem meg kell, mert meg is lehet tizskerezni a nemzeti jövedelmet, ha nem korszerű jelszavakat, hanem korszerű termelési elveket követünk, ha a lehető legjobb géppel termelünk a lehető legértelmesebben és leggazdaságosabban s ha iparban és mezőgazdaságban egyaránt az emberi szellem és szaktudás legmagasabb igém ért, követjük. És persze, mindezek előfeltételeit is meg kell teremteni. Tehát mély és széles perspektíva rejtőzik a jelszónak hangzó elv mögött: munkások, parasztok, értelmiségiek szövetkezzetek! Egy szép és boldog ország hibátlanul tiszta víziója. Csak akarniok kell ezt a szövetkezést azoknak, akiknek érdekében áll. És meg is kell teremteniük! Az ország érdeke ez. Tehát a dolgozó társadalmi osztályok élettalajának elengedhetetlen megtermékenyítéséről van szó. — Gyakran halljuk: nem lesz ittmégegyszer 1918. Ezt mondjuk mi is. Ebben tehát egyetértünk. De viszont egyet kell értenie minden tisztességes embernek abban, hogy Magyarország boldog és szabad, független és gazdag hazája legyen az itt élő szabad népeknek. S ennek a megújult hazának minden zugát járja át a magasrendű emberiesség szelleme. Azt akarjuk, hogy a biztos kenyérnek s a biztonságos jognak, az egész népre kiterjedő kultúrának és minden társadalmi osztályt megvédelmező szociális haladásnak, a világ népeitől megbecsült országa legyen Magyarország. És lehet! Hiszünk ebben a földben és hiszünk népének szellemében. Ennek a hitnek az ereje szólal meg bennünk, amikor a haladó gondolkodású értelmiség felé küldjük őszinte üzenetünket: sorakozzanak fel bátran és terhes felelősségük komoly tudatában az országot védő és megújító nagy munkára. A szervezett munkásság szeretete és tisztelete övezi őket fesületes megoldásával. És ez a történelem talán boldogabb nép történelme lesz. Mi is ezen a téren máris örvendetes eredményekről számolhatunk. A komoly haladó értelmiség megértette az idők szavát, jelentkezett és felajánlotta szolgálatait. A közelmúltban éppen ebben az épületben tartották meg az értelmiség első összejövetlét s nyilvánították ki az együttműködést, a nagy történelmi feladatok megoldására irányuló közös készséget. És nem feledkezünk meg a fiatal értelmiségről sem. Kövesslük a nagy reformnemzedék példáját, kövessék Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Wesselényi és a többi nagy magyarok, a régiek és az újak útmutatását. Nem, vagy nem csak politizálni hívjuk őket. Építeni! Nem szónokokra vagy pamflelírókra, sokkal inkább gondolkodó, terveket készítő szakemberekre van szükség. De körzővel és lombikkal, mérőléccel és sztetoszkóppal is lehet történelmet írni. Új iskolákkal és új kórházakkal, új gyárakkal és új mezőgazdasággal is. De mindenekfölött gerinces magatartással, a szellem bátorságával, a felismert problémák helyes és be-A Szociáldemokrata Párt tervbe vette, hogy a nyár végén vagy az ősz elején ifjúsági ankétet hív össze, amelyen a munkás-, paraszt-és értelmiségi ifjúság együttesen vitatja majd meg a legfontosabb kérdéseket. — Háborúban élünk — fejezte be szavát Skakasits elvtárs —, de már most kell a békére gondolnunk. Át kell hatnia az országot az eljövendő békére való fölkészülés szellemének. A szabadság és függetlenség, a jóvátétel és az igazság, az alkotás és a haladás erőinek egyesítését kell elősegíteni, hogy megingathatatlan, sziklakemény, tömbbé szilárduljon az alkotmányos parlamentarizmus, a demokrácia és az érvelés gondolatának alapján a három nagy dolgozó osztály. Ennek a munkának oroszlánrészét kell vállalnia a szociáldemokrata pártba egyesült munkásoknak, parasztoknak, értelmiiségieknek. Hisszük, hogy a cél erőt ad a véghezvitelhez! (Hosszantartó, lelkes társ.) Odatartozik a mezőgazdasági munkások tömege is, mert a szociáldemokrata munkásság mozgalma csak akkor lehet teljes, ha magába foglalja a mezőgazdasági munkásság szervezeteit is. Ne igyekezzenek kívülről megszabni a mezőgazdasági dolgozók, de sem ilyen más dolgozó réteg politikai véleményét, hanem bízzák magukra az érdekeltekre, hogy szabadon választhassanak, meggyőződésük szerint. Természetesen nem elégedhetünk meg ennek a hangsúlyozásával és ismételt kifejezésre juttatásával. Komoly munka is vár ránk. Elsősorban a pártszervezés és a szocialista sajtó elterjesztése területén. Mindent el kell követnünk, hogy a Népszava a legutolsó zugba is eljusson és hogy mindenütt kiépítsük pártszervezeteinket. Mindent el kell követnünk azoknak a társadalmi rétegeknek ;az összefogására, amelyeknek politikai és gazdasági síkon azonos érdekeik vannak az ipari munkássággal és amelyeknek így itt van helyük a Szociáldemokrata Pártban. Itt van a helyük elsősorban a mezőgazdasági munkásság millióinak is és ezért éppen olyan szeretettel várjuk és látjuk őket itt, mint az ipari munkásságot. » A vita A három előadói beszéd után magas színvonalú beszéd indult meg. Kertész Miklós elvtárs volt a vita első résztvevője. Szükségét érzi annak — jelentette ki—, hogy baráti kézszorítással fejezze ki együttérzését mindhárom előadóval szemben. Részletesen foglalkozott mindazokkal a problémákkal, amelyek sürgős megoldására feltétlenül szükség van a háború utáni újjáépítés során. Papdi György elvtárs (Szeged) felszólalásában hangsúlyozta, hogy mindazok a problémák, amelyek itt fölvetődtek, nagy mértékben érdeklik a vidéket is. A vidék — jelentette ki —, sajnos, sok tekintetben még ma is zárt terület a mozgalom előtt. A parasztságot ezekben a súlyos időkben nem lehet sorsára hagyni. Az oktatást, a vezetőképző tanfolyamot ki kell terjeszteni a kisebb városokra is, hogy az elmúlt húsz esztendő mulasztásait pótolni tudjuk. Ha a vidéket is sikerül bekapcsolni a munkába, akkora munkásság, parasztság és értelmiség együttműködése komoly eredményekre vezet. Lackenbach Artúr elvtárs (Rákosszentmihály) hangsúlyozta, hogy a párt vezetőinek az erőt a tömegek adják s ezért a tömegek áldozatkészségére van szükség. Felhívta a pártszervezeti tagok figyelmét a fokozottabb munkára, és a Népszava érdekében kifejtendő propaganda folytatására. A felszólalások után Török János elvtárs elnöki zárószavaiban hangsúlyozta: a közeljövő nehéz feladatait éppen olyan lelkesedéssel kell vállalni. Kérte a pártválasztmányi ülés résztvevőit, hogy az elmondottak szellemében mindenütt kezdjék meg a komoly építőmunkát. A szociáldemokrata munásság mozgalma csak akkor lehet teljes, ha magában foglalja a mezőgazdasági munkásság szervezeteit is Szeder Ferenc elvtárs, a párt főtitkára volt a párt választmányi ülés harmadik előadója. — A mi célunk határozott és világos, össze akarjuk fogni az ország dolgozó népét és a dolgozó nép uralmát akarjuk biztosítani, a dolgozó népét, nem pedig egyes kiváltságosakét. A dolgozó nép fogalmába azonban nemcsak a városi ipari munkásság tartozik, hanem Az elsötétítés q q időpontja ma: 2Sᣠóra # NÉPSZAVA 1943 augusztus 1, vasárnan rd Fontaine A vajúdó hegység Egy hegy vajúdott és olyant, olyan fájdalmasat sikoltott, hogy mindenki felérohant, hívén méhében várost hordott s Párizsnál is nagyobbat szülhetett é s a hegység szült egy egeret. Látom e mesén merengvén: képzelgés — de a sorok értelmét kibontja elmém , egy költőre gondolok, ki szól: „Megpendült íme lantom, s titánok harca dúl, égzengés zeng a lanton." Nagy szó, de többnyire mit szül ily képzeleti Szelet. Radnóti Miklós fordítása