Népszava, 1943. november (71. évfolyam, 248–271. sz.)
1943-11-03 / 248. szám
1943 november 3. szerda NÉPSZAVA A keleti front déli szakaszán óriási erővel tombol a súlyos elhárítócsata A Dnyeper alsó folyásánál és a Krímnél, Krivoj Rog előtt, Gomel, Velikije Luki és Kricsev térségében folytatódnak a támadások. — Németország kemény téli háborúra készültel Csapatszállító hajókaravánok a gibraltári szorosban Németországban kétmillió lakást pusztított el a légiháború A KELETI HARCTÉR eseményeinek középpontjában az arcvonal déli szakaszán, különösen a Krím félsziget és a Dnyeper alsó folyása között, tomboló súlyos harcok állnak. Ez utóbbi térség helyzetével kapcsolatban figyelemreméltó a német véderőfőparancsnokság keddi hivatalos jelentése, amely szerint szovjet csapatok a Krím- félszigeten Keresnél partraszálltak és ezeket a csapatokat a német elhárítás elreteszelte és szűk térségre szorította össze. A harcok további alakulásáról egyelőre nem számolnak be újabb jelentések. A berlini lapok jelentéseiből kitűnik, hogy a német ellenállás a Dnyeper-könyökben továbbra is konszolidálódott, míg az alsó Dnyeper mentén a helyzet még tisztázatlan. A nagy őszi csata — a német jelentések szerint — térbeli kiterjedésében csökkent, amennyiben a legnagyobb orosz támadások a Dnyeper-könyökre és a folyam alsó folyására korlátozódtak. A német lapok a helyzet megítélésében azonban továbbra is meglehetősen tartózkodók, ami főképpen az arcvonal déli szakaszának még tisztázatlan helyzetére vezethető vissza. Berlini katonai körök kommentárjai szerint a krivosrogi csata új szakaszba lépett, miután a német hadvezetés visszanyerte a kezdeményezést ezen a szakaszon. Az arcvonal legdélibb részén folyó harcokkal kapcsolatban a német lapok jelentik, hogy a Dnyeper-torkolat elleni orosz támadás ismét a legnagyobb erővel lángolt fel. Nyilvánvaló — mondja egy berlini távirat —, hogy az oroszok hadműveletei a Dnyeper-torkolat elfoglalására irányulnak, hogy elzárják a krími csapatok visszavonulási útját. A németek azonban a helyzetet itt is bizakodóan ítélik meg, aminek bizonyítéka az a tény, hogy semmi jel sem mutat arra, mintha a németek a félsziget kiürítésére készülnének. Ezt a véleményt támasztják alá azok a jelentések is, amelyek szerint a német elhárítás a perekopi földszoros bejáratánál, magánál Perekop városánál, majd az ettől délre fekvő Armjanszk városnál igen nagy erővel szállt szembe a szovjet csapatok támadásaival. Otto von Heydebreck berlini, tudósításában a déli arcvonalszakasz helyzetével kapcsolatban kiemeli, hogy „tekintettel arra a rendkívül nagy sztratégiai jelentőségre, amelyet a szóban levő legdélibb arcvonalon folyó küzdelmek magukban foglalnak, érthető, hogy az említett illetékes helyek részéről is kifejezetten a helyzet legmagasabb feszültségét hangsúlyozzák". KREMENCSUG ÉS A KRÍM FÉLSZIGET között dúló nagy csatákat továbbra is egységes egészkánt kell tekinteni — írja Sertorius százados hétfő esti beszámolójában. Teljesen egyoldalú dolog volna tehát a helyzetet a Szovjet hétvégi térnyerése alapján megítélni, amelyet a nogáji pusztában ért el áttört gyorskötelékeivel. Ez a térnyerés — ami a Nikopol irányában való előretörést illeti — mérsékelt, viszont nyugati és délnyugati irányban tekintélyes előrehaladást jelent. Ennek ellenére azonban nem dönti el a nagy csata kimenetelét. A harc kimenetele továbbra is nyílt, mert egyrészt a Dnyeper-könyöktől délre áttört ellenséges gyorskötelékek és mozgékony német tartalékok között még folynak a harcok, másrészt pedig a Krím félsziget bejáratai még német kézen, vannak és a német csapatok onnan oldalazhatják az áttört ellenséges osztagokat. Végül pedig, amint már mondottuk, a déli arcvonalszakasz nagy csatáját öszszefüggő egászként kell megítélni, azaz a nogáji pusztán kialakuló helyzetet meglehetősen messzemenően befolyásolhatja a nagy Dnyeper-kanyarulatban folyó harc kimenetele. Az utóbbi szakaszon — írja a továbbiakban Sertorias százados — szombaton és vasárnap a szovjet csapatok újabb támadásokat intéztek a német záróállás jobbszárnya ellen, de ezek a támadások véresen és nagy veszteségekkel összeomlottak. Ezzel szemben a német ellentámadás az ellenséges betörési hely nyugati oldalán — főleg Krivoj Rogtól északra és északnyugatra — a hét végén további sikereket ért el. Az ellenség ugyan még szívósan védekezik és a szétvert kötelékek helyett újakat vet harcba, de a német ékek is egyre újabb erősítéseket kapnak, úgyhogy a német ellentámadás még folyamatban van. Rindent összevetve, a keleti arcvonal déli szakaszán folyó nagy csata most kétségtelenül elérte tetőpontját, de még nem dőlt el. Miután a Dnyeper alsó folyása és a Krím félsziget között folyó hadműveletek a félsziget bejáratához tolódtak át, a harcok most itt két irányban folynak. Az egyik támadó és Perepoktól, illetve Armjanszktól délre igyekszik előretörni, a másik pedig Salkovon keresztül a félsziget belseje felé. Ugyanakkor — amint a német hivatalos jelentés rámutat — Keres felől, keleti irányból is támadással próbálkoznak a szovjet csapatok, nyilván az észak felől irányuló támadási vonal alátámasztására. A Dnyeper mentén, a német átkelési pontoknál, Beriszlávnál és Nikopolnál a német utóvédek erőteljes beavatkozással biztosítják a német seregtestek biztonságos átvonulását a Dnyeperen. A NÉMET RÉSZRŐL kemény téli háborúra készültek fel a keleti hadszíntér valamennyi szakaszán — közölték hétfőn este berlini beavatott körökben.• A Szovjet gyorskötelékei, amelyek a nogáji pusztán át a Dnyeper alsó folyásának vidékéig törtek előre s amelyeknek az volt a feladatuk, hogy megnyissák a vörös hadsereg számára a Krím félsziget kapuját, német felfogás szerint most ismét elszigetelődtek. Úgy látszik, hogy a német arcvonal megint bezárult az áttört szovjet kötelékek mögött. Berlini beavatott körökben egyébkén nem hiszik, hogy a keleti hadszíntér északi és középső szakaszán a közeljövőben nagyobb hadműveletekre kerül sor, annak ellenére, hogy a szovjet vonalak mögött változatlanul élénk mozgolódás észlelhető. A keleti hadszíntér középső szakaszán — amint ez a jelentés kiemeli — a szovjet támadások pillanatnyilag majdnem teljesen ellanyhultak, de azért német katonai szakértők úgy látják a helyzetet, hogy a Szovjet csak átmenetileg szüntette be áttörőkísérleteit. Ugyanerre mutat a német véderőfőparancsnokság keddi hivatalos jelentése, amely szerint Govics, Velikije Luki és Kricsev térségében folytatódtak a súlyos orosz támadások, anélkül azonban, hogy eredményt értek volna el. AZ OLASZORSZÁGI HADSZÍNTÉREN a hadmozdulatok iránya továbbra is arra mutat, hogy mind az 5. amerikai, mind pedig a 8. brit hadsereg közvetlen támadási célpontja Isernia, fontos útcsomópontja. Az 5. amerikai hadsereg Mariadolia ésJantalupo, valamint az ezektől nyugatra fekvő Teanon keresztül, a 8 brit hadsereg pedig az Apennin hegységen átvágva igyekszik megközelíteni Iserniát. A berlini lapok jelentéseiből kitűnik, hogy a brit és amerikai csapatok heves támadást kezdtek a Volturno mindkét partján. Nyilvánvaló, hogy a harcok még annak a térségnek az előterében folynak, ahol a német főellenállási vonalakat építették ki. A déli Apenninekben a németek megállították az angolok és amerikaiak előnyomulását. A jelentésekből arra lehet következtetni, hogy a német ellenállás a délolaszországi arcvonalon fokozatosan erősbödni fog, noha a német főellenállási vonal földrajzilag még nem állapítható meg. A legutóbbi brit és amerikai támadások után közli a berlini jelentés — a német csapatok a nyugati szárnyon ismét kitörtek és északnyugati irányban fekvő magaslati állásokba vonultak vissza. Ezen a szakaszon a német védelmi vonal ezidőszerint a Tirenei tengertől a Matese hegységig húzódik. Ugyanennek a hírszolgálati irodának algíri mentése,a szövetségesek főhadiszásának közlésére hivatkozva jepíti, hogy mind a 8., mind az 5. halreg némi, sikert ért el. Az 5. halreg Capuától északra elfoglalta Teano városát. Teano körül németek elitcsapatokat vontak össze, közöttük a Hermann Göring-hadosztályt. A Volturno felső folyásánál a 8. hadsereg megszállta Valle Agricola helységet. A 8. hadsereg némi előrehaladást ért el Isernia irányában és elfoglalta Cantalupo helységet. A keleti szakaszon — amint Sertorius százados helyzetjelentése közli , Montgomery tábornok seregének jobbszárnyát közelebb tolta a Frigno folyóhoz, de még nem tett kísérletet arra, hogy nagyobb erőkkel átkeljen a folyón. Az angolok azt a kis hídfőállást sem bővítették ki, amelyet közvetlenül a folyó torkolatánál az északi parton szereztek. Az olaszországi hadműveletek során többször előfordult, hogy a szövetségesek — valahányszor a szárazföldi hadműveletek nem vezettek közvetlen sikerre — részben megkerülő partraszállási hadműveletekhez, részben a flotta harcbavetéséhez folyamodtak. Ugyanerre a törekvésre mutat, az a két távirat, amelyek közül a berlini közli, hogy Dél-Olaszország nyugati partvidékén szövetséges hadihajók jelentek meg, amelyek be akarták lőni magukat Gaeta városába. Berlini illetékes hely közlése szerint a német parti ütegek tűz alá vették a hadihajókat és több találattal visszatérésre kényszerítették, mielőtt ezek még belőhették vona magukat a kiválasztott célpontokra. A másik ezirányú távirat az „M. T. I." madridi keltezésű jelentése, amely szerint csütörtökön a gibraltári szorosban három hajókaraván — amelyben mintegy 350 hajó volt — összetalálkozott. A legnagyobb karaván az Atlanti óceánról jött, a másik mintegy 100 hajóval a Földközi tenger felől és a harmadik 67 hajóval Gibraltárt hagyta el. Pénteken egy karaván 19 középnagyságú csapatszállító hajóval kifutott a Földközi tengerre. Az olaszországi frontról érkezett legújabb berlini jelentés egyébként arra mutat, hogy ezekben a harcokban súlypontáthelyezés történt, amennyiben a délolaszországi harcok súlypontja a tengerpartról az Apennínek vidékére tolódott át. Hétfőn a legnagyobb harcok a Monte Crocetól délkeletre folytak, ahol a szövetségesek — a kedd déli német jelentések szerint — Teano felé igyekeztek előretörni. Ezekre a harcokra vonatkozóan a berlini távirat a következőket mondja: Itt olyan harcok fejlődtek ki, amelyekbe aránylag tekintélyes csapatkötelékeket és hadianyagot vetettek be. Csupán ezen a szakaszon 21 ellenséges páncélost semmisítettek meg a németek. A német csapatok a sikeres feltartóztató hadműveletek után elszakadtak az ellenségtől, feladták kisebb védelmi állásaikat a Monte Croce lejtőin és északabbra előkészített állásaikba vonultak vissza. 3. oldal f&na H&M amu/i pen**, nu+it etVfeMz* menete ÁLLAMI SORSJEGGYEL A NYUGATI LÉGIHÁBORÚ eseményein kívül — amelyekkel kapcsolatban a lapunk más helyén közölt német hivatalos jelentésre utalunk — a táviratok zöme a légitámadások okozta pusztításokkal foglalkozik, így a „M. T. I." zürichi távirata jelenti, hogy a francia-