Népszava, 1944. január (72. évfolyam, 1–24. sz.)

1944-01-14 / 10. szám

1944 január 14, péntek NÉPSZAVA A finp tegtotehcicai huabül »»»­«»»» »»»»»».« »»It »I» »*»!·«·» ««» «H««» »«»««»· A ZSÍROLVASZTÁS ÁLDOZATA Leitner Jakab őrszállási gazdálkodó disznót ölt. A zsírolvasztásnál felesége is segédkezett. Amik­or a gazda a forró zsírral telt korúiért leemelte a katlan­ról, valahogy megcsúszott és a kon­dér tartalma, a forró zsír, Leitnernére ömlött. A szerencsétlen asszony nagy kínok között belehalt sérüléseibe. A nyomozást megindult a halálos szeren­csétlenség körülményeinek tisztázá­sára. ről 169 millió fontsterlingre emelik fel. A többletkiadás elsősorban az iskolakötelezettségnek a 15., majd ké­sőbb 17. életévig való kiterjeszté­sére fordítják. A­ 15—18. év közötti ifjúság számára továbbképző iskolákat állítanak fel. HAMIS BECSLÉSfiHT HALÁL Albert Graber hamburgi tisztviselő a bombatámadások után sok esetben önkényesen túl magasra becsülte a ká­rokat, vagy teljes károsodást állapí­tott meg olyan esetekben, amikor az nem következett be. Két esetben bombakárt tüntetett fel, holott az ille­tőket nem is érte semmi veszély, ön­kényes eljárásáért, természetesen, megfizettette magát. Mindezt pedig csak azért tette, hogy kocsmázó szen­vedélyét a nehéz viszonyok között is szabadjára engedhesse. Grabert a hamburgi különbíróság halálra ítélte és az ítéletet haladéktalanul végre­hajtották. MIRE JÓ A FAGYÖNGY A­z ezzel foglalkozó orvosok kimutat­ták, hogy a fagyöngy, amelynek a babonás emberek már régóta külön­böző szyógyhatásokat tulajdonítottak. BOTORÉ AZT­A A FÉRJE SZEMET Szomorú kimenetelű családi perpat­var játszódott le Alsóságon. Kovács Dénes 60 éves gazdálkodó már régóta rossz viszonyban élt, feleségével, veszekedés közben megütötte az asz­szonyt, mire Kovácsné lekapta a tűz­ről a forróvízes fazekat, és annak tar­talmát férje arcába öntötte. Kovács mindkét szemére megvakult, de még akkor is, amikor eszméletlenül ben­tercett a konyha közepén, fiai is sú­lyosan bántalmazták, annyira, hogy állapota reménytelen. Az asszony és gyermekei ellen megindult a bűnvádi e Ugrás. BICSKAPAJ­BAJ Csabarendeken Sípos István gazda­legény belekötött Adorján Dénesr­e, régi vetélytársába. Csakhamar előke­rü­ltek a bicskák és a párbajban a kez­demény­ező Sipos húzta a rövidebbet, mert ellenfele bicskája felszakította a hasdt. Sipost életveszélyes állapotban tad­ították a tapolcai kórházba, míg Adorjánt a csendőrök vették őrizetbe. ­AM­ÁIXILI EMBER ARCÁT ÖSSZERÁGTÁK A MALACOK Marosvásárhelyen Bíró Péter 18 éves földművés az udvarán hirtelen rosz­szul lett és ájultan esett a hóba. Az öreg embert az ólból kiszabadult ma­lacok harapdálni kezdték s mielőtt a szomszédok segítségére siettek volna, a malacok már leharapdálták Biró Péter bal fülét és az arcát is súlyosan összemarcangolták. Életveszélyes álla­potban szállították kórházba. SEMMELWEISRŐL SZÜLŐOTTHONT NEVEZTEK EL BÉCSBEN A gyermekágyi láz világhírű magyar felismerőjének nevéről szülőotthont neveztek el. A felavató beszédben el­mondották, hogy az atyyák halandó­ságát annyira sierült csökkenteni, hogy például amíg 1939-ben 100.000 szülésnél 100 gyermekágyi láz okozta haláleset volt, addig 1913-ban már csak 10 ilyen haláleset fordult elő. A csecsemőhalan­dóság ugyancsak erősen csökkent. BETYÁRVILÁG Párizsból jelentik, hogy Aix les Bainsben négy bandita behatolt egy cseh képviselő villájába. A volt kép­viselőt bezárták a fürdőszobába és el­rabolták minden értéktárgyát, amely főleg ékszerekből és drágakövekből állott. A kár több mint 80 millió frank. A SVÉDEK TÁMOGATJÁK A FINN GYERMEKEKET Stockholmból jelentik: az l'1l­. eszten­dőben ismét 1.130.000 ebédet biztosít Svédország, teljesen díjtalanul, az arra rászoruló finn gyermekeknek és család­anyáknak. Helsinkiben már eddig is 1500 gyermek élelmezéséről gondoskod­tak ingyenesen. ISKOLAREFORMOK ANGLIÁBAN Az angol nyilvánossággal most közöl­ték azokat a feladatokat, amelyeket a kormányzat mélyreható iskolare­form céljából végrehajt. A tanügyi költségvetésé 102 millió fontsterling- 7. oldal 1848 A szabadságharc története, •­­ ahogy a korténak látták ! Összegyűjtötte és előszóval ellátta: DE MAR­I IURIS 132 oldalas albumalak, békebeli kiállítás, fehér papíron SIRÁLY-KIADÓ • ÁRA 17 PENGŐ Kapható a Népszava kiadóhivatalában (VIII. Conti ucca 4. szám), a Népszava­könyvkereskedésben (Vll. Erzsébet körút 35. szám) és minden könyvkereskedésben valóban gyógyhatású. Ugyanis a vér­nyomásra csökkentő és kiegyenlítő hatást gyakorol, az epe és gyomornedv­mirigyek munkáját is kedvezően be­folyásolja. Jót tesz a szívnek és elejét veszi az érelmeszesedésnek. Aki kétel­kedik benne, próbálja meg. AMI MEGNYUGTATJA AZ IDEGEKET Az angolok újfajta repülőgépet talál­tak fel, amely — amint mondják — olyan lármát csap, mint egy óriási tea­főző. Amikor a repülőgép az első próba­útját végezte, az emberek a pincékbe menekültek, mert a nagy lármából arra következettek, hogy óriási bomba csa­pódott le a közelben. A gép vad üvöl­téssel és fütyüléssel jelezte közeledését és a zajt már messze távolságból lehe­tett hallani. Könyvkölcsönzők, könyv­csonkítók, könyvtolvajok Max H­eberről, a német társada­lomtudományi íróról mondják, hogy ő állította fel azt a szigorú tételt, amely szerint amit nem érdemes egyszernél többször elolvasni, azt egyszer sem érdemes elolvasni. A könyvkölcsönző, akit ismerünk vala­mennyien, bizonyára ebből indul ki: elolvassa a tőlünk kölcsönzött könyvet és miután nagyon jónak véli, magánál tartja, hogy többször is elolvashassa. Vagy talán abból indul ki, amit — följegyzések sze­rint — Carlyle mondott: „Minden ember egész tudományegyetemet állíthat fel a maga számára a sa­ját könyvtárában". A könyvköl­csönző nem sze­reti a fáradságos járást: miért járjon ő a tudomány­egyetemre, amikor ezt a earlylei tudományegyete­met megteremtheti a saját ott­honában az én könyveimből, a te könyveid­ből, a mi könyveinkből?! A könyv­kölcsönző azt sem vághatja a sze­münkbe, amikor nem akarunk neki könyvet adni, vagy pedig azt akar­juk, hogy a kölcsön adott könyvet adja vissza, hogy: „Hát akkor miért prédikáltok mindig arról a célotok­ról, hogy minél több ember minél több könyvet olvasson?!" Nem vág­hatja ezt a szemünkbe, mert termé­szetes, hogy erre az a válasz, hogy: „Éppen ezért add vissza sürgősen a könyvemet, hogy másnak is oda­adhassam, hogy valóban minél több ember olvashasson minél több köny­vet." Minél több ember minél több könyvet! Amikor 1938-ban az ang­liai nyilvános Wartford-könyvtárat felavatták, lord Soutwood mon­dotta megnyitóbeszédében, hogy „a könyv az a lámpás, amelynek vi á­gánál megtalálja az emberiség a középkorból kivezető utat és meg­találja majd a kivezető utat a mos­tani bajokból is". De a könyvkölcsönző még meg­járja. Haragszunk rá és még in­kább haragszunk önmagunkra, hogy nem tudunk neki ellentállni, de a köny­vkölcsönző talán visszaadja a könyvet, nála, talán, ha nema adná vissza a könyvet, megm­arad ép­pig­ Lieu. Nagyobb veszedelem a könyvcsonkitó. Srocsányi Zoltán, a­ könyvtártudománynak egyik leg­ismertebb magyar szaktársa eze­ket­ a csonkítókat kifejező szóval köny­vbr­ig­antiknak nevezte. Az méjs csak megyen, irta egyik cikke­den, vogy akud ember, aki a vona­ton, ha valamilyen detektívregényt vajjy inas pour valuzeret olvas, minden elolvasott levelet kitép es kidob az ablakon, „ezt a játékot valószínűleg azért űzi, hogy az unalmas könyv olvasása közben valami szólójátékkal mulattassa magát, hogy szórakozzék". Isaz így szórakozó ember a maga köny­vét pusztítja. De vannak könyv­bagantik, akik a könyvcsonkítást, írta "Irópaanji, legtöbbször aljas szándékkal követik el. Ezek sorá­ban van olyan, aki közkönyvtári könyvből, forrásmunkából vagy lexikonból azért tépi ki a lapokat, mert lu­sta lemásolni. Mások egy pársoros hírért csonkítják meg a hírlapköteteket — és ezt a hiányos­ságot azonban már nem lehet pótolni semmiképpen! Van, aki azért tép vagy vág ki híreket vagy meg­állapításokat, hogy alás ne olvas­hassa, más ne használhassa föl. Valaki egyszer végigjárta a köz­könyvtárakat, nemcsak a hazaikat, hanem elment a londoni nagy­kön­yvtárba is, mindenhonnan ki­vágott egy bizonyos újságközle­m­ényt, amelyről azután megállapí­tották, hogy egy­­ örökösödési ügynek a részleteit tartalmazta. Arról meg a legutóbbi esztendők­ben éppen elégszer olvashattunk, hogy teljes tartalmú hírlapkönyvtár egész Magyarországon sehol nincs. Nem tudnak olyan érző szemmel vigyázni a könyvtárak alkalmazott­jai, hogy a köny­vcsonkítók, újság­kötetek meggyalázói bicskával, bo­rotvapengével ne csenjenek, akár a maga se számára akarnak minél töb­bet (ha csak pár sorral többet is), akár a más számára akarnak minél kevesebbet (ha csak pár sorral ke­vesebbet is). Trócsányi is rámutat arra az említett, hat évvel ezelőtt írt cikkében, hogy megcsonkítottak az 1918-as és 1919-es években meg­jelent azok az újságok, a megszállt területeken is, amelyek az akkor szerepelt politikusok vagy magán­emberek nyilatkozatait tartalmaz­zák. És találkozott sok olyan, az ellenforradalmi időben megjelent csonka lappéldánnyal, amelyek a diktatúra alatt elkövetett bűn­cselekmények tárgyalási anyagát közölték. Veszedelmes fajta a könyvtolva­jok fajtája is. A könyvtolvaj ártat­lan képpel jelenik meg a könyv­tárakban. Neki nem jó akármi, éz ő számára speciális könyv kell, nem mindenhol található könyv, neki ritkaság kell, vagy olyan unikum, amely már beszerezhetet­len, amely csak egyetlenegy pél­dányban van meg egy-egy köz­könyvtárban. Képes napokon, he­teken át ugyanazt a könyvet ol­vasgatni, bizalmat akar a maga számára. Azután a magáénak véli a könyvet, ellopja. Az csak anek­doton, amiről a minap is olvashat­tunk a Népszavában, hogy az egyik könyvtárigazgató, aki na­gyon sz­er­et­te volna, hogy minél többen látogassák a könyvtárát, örömmel kiáltott föl, hogy „hála kiennek, lopják már a könyvet!” A könyvtárigazgató azt akarja, hogy a könyv mindig a helyén le­gyen, hogy mindig annak a kezébe legyen adható, akinek szüksége van rá, hogy a könyvet minél többen olvashassák. Ezért is követnek el a könyvtárak mindent, hogy a könyv­tolvajok ellen védekezzenek. Öt esz­tendővel ezelőtt a prágai egyetemi könyvtár hirdetőtábláján szigorú határozat szövegét függesztették ki: a jövőben alaposan ellenőriznek mindenkit, aki a könyvtár épületét el akarja hagyni, a kapuhoz beosz­tott őrök átkutatják az aktatáská­kat is. Természetes, hogy a könyvtolva­jok ellen nagy szigorúsággal véde­keznek a budapesti könyvtárak is. Aki a könyvet szereti, aki demo­kratizálni akarja a könyvolvasást, aki azt vallja, hogy a legfőbb fel­adatok sorába tartozik annak a helyzetnek megteremtése, hogy minél több ember minél több könyvet olvasson, annak csak helyeselnie lehet a leg­nagyobb szigorúságot is, amellyel a közkönyvtárak a könyvtől vaj­ok ellen védekeznek. [Dec.-All.] A kereskedelmi kamarák a külön borravalók ellen. A kereskedelemügyi miniszter leiratban intézett kérdést a kereskedelmi és iparkamaráikhoz: nem volna-e helyes kihágásnak minősíteni a vendéglőiparban a külön borravaló elfogadását, illetve adását. A kamarák válasza abban csúcsosodik ki, hogy a külön borravalót követelő pincéreket, de a külön borravalót osztogató közön­séget is a munkáltató közbenjötte nél­kü­l megbüntessék és a külön borravaló elfogadásáért elítélt pincért fosszák meg attól a jogától, hogy öt éven át iparengedélyt válthasson. — A kér­désre visszatérünk. SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET! NÉPSZAVA TERJESSZÉTEK MINDEN OK­!

Next