Népszava, 1944. január (72. évfolyam, 1–24. sz.)
1944-01-14 / 10. szám
1944 január 14, péntek NÉPSZAVA A finp tegtotehcicai huabül »»»«»»» »»»»»».« »»It »I» »*»!·«·» ««» «H««» »«»««»· A ZSÍROLVASZTÁS ÁLDOZATA Leitner Jakab őrszállási gazdálkodó disznót ölt. A zsírolvasztásnál felesége is segédkezett. Amikor a gazda a forró zsírral telt korúiért leemelte a katlanról, valahogy megcsúszott és a kondér tartalma, a forró zsír, Leitnernére ömlött. A szerencsétlen asszony nagy kínok között belehalt sérüléseibe. A nyomozást megindult a halálos szerencsétlenség körülményeinek tisztázására. ről 169 millió fontsterlingre emelik fel. A többletkiadás elsősorban az iskolakötelezettségnek a 15., majd később 17. életévig való kiterjesztésére fordítják. A 15—18. év közötti ifjúság számára továbbképző iskolákat állítanak fel. HAMIS BECSLÉSfiHT HALÁL Albert Graber hamburgi tisztviselő a bombatámadások után sok esetben önkényesen túl magasra becsülte a károkat, vagy teljes károsodást állapított meg olyan esetekben, amikor az nem következett be. Két esetben bombakárt tüntetett fel, holott az illetőket nem is érte semmi veszély, önkényes eljárásáért, természetesen, megfizettette magát. Mindezt pedig csak azért tette, hogy kocsmázó szenvedélyét a nehéz viszonyok között is szabadjára engedhesse. Grabert a hamburgi különbíróság halálra ítélte és az ítéletet haladéktalanul végrehajtották. MIRE JÓ A FAGYÖNGY Az ezzel foglalkozó orvosok kimutatták, hogy a fagyöngy, amelynek a babonás emberek már régóta különböző szyógyhatásokat tulajdonítottak. BOTORÉ AZTA A FÉRJE SZEMET Szomorú kimenetelű családi perpatvar játszódott le Alsóságon. Kovács Dénes 60 éves gazdálkodó már régóta rossz viszonyban élt, feleségével, veszekedés közben megütötte az aszszonyt, mire Kovácsné lekapta a tűzről a forróvízes fazekat, és annak tartalmát férje arcába öntötte. Kovács mindkét szemére megvakult, de még akkor is, amikor eszméletlenül bentercett a konyha közepén, fiai is súlyosan bántalmazták, annyira, hogy állapota reménytelen. Az asszony és gyermekei ellen megindult a bűnvádi e Ugrás. BICSKAPAJBAJ Csabarendeken Sípos István gazdalegény belekötött Adorján Dénesre, régi vetélytársába. Csakhamar előkerültek a bicskák és a párbajban a kezdeményező Sipos húzta a rövidebbet, mert ellenfele bicskája felszakította a hasdt. Sipost életveszélyes állapotban tadították a tapolcai kórházba, míg Adorjánt a csendőrök vették őrizetbe. AMÁIXILI EMBER ARCÁT ÖSSZERÁGTÁK A MALACOK Marosvásárhelyen Bíró Péter 18 éves földművés az udvarán hirtelen roszszul lett és ájultan esett a hóba. Az öreg embert az ólból kiszabadult malacok harapdálni kezdték s mielőtt a szomszédok segítségére siettek volna, a malacok már leharapdálták Biró Péter bal fülét és az arcát is súlyosan összemarcangolták. Életveszélyes állapotban szállították kórházba. SEMMELWEISRŐL SZÜLŐOTTHONT NEVEZTEK EL BÉCSBEN A gyermekágyi láz világhírű magyar felismerőjének nevéről szülőotthont neveztek el. A felavató beszédben elmondották, hogy az atyyák halandóságát annyira sierült csökkenteni, hogy például amíg 1939-ben 100.000 szülésnél 100 gyermekágyi láz okozta haláleset volt, addig 1913-ban már csak 10 ilyen haláleset fordult elő. A csecsemőhalandóság ugyancsak erősen csökkent. BETYÁRVILÁG Párizsból jelentik, hogy Aix les Bainsben négy bandita behatolt egy cseh képviselő villájába. A volt képviselőt bezárták a fürdőszobába és elrabolták minden értéktárgyát, amely főleg ékszerekből és drágakövekből állott. A kár több mint 80 millió frank. A SVÉDEK TÁMOGATJÁK A FINN GYERMEKEKET Stockholmból jelentik: az l'1l. esztendőben ismét 1.130.000 ebédet biztosít Svédország, teljesen díjtalanul, az arra rászoruló finn gyermekeknek és családanyáknak. Helsinkiben már eddig is 1500 gyermek élelmezéséről gondoskodtak ingyenesen. ISKOLAREFORMOK ANGLIÁBAN Az angol nyilvánossággal most közölték azokat a feladatokat, amelyeket a kormányzat mélyreható iskolareform céljából végrehajt. A tanügyi költségvetésé 102 millió fontsterling- 7. oldal 1848 A szabadságharc története, • ahogy a korténak látták ! Összegyűjtötte és előszóval ellátta: DE MARI IURIS 132 oldalas albumalak, békebeli kiállítás, fehér papíron SIRÁLY-KIADÓ • ÁRA 17 PENGŐ Kapható a Népszava kiadóhivatalában (VIII. Conti ucca 4. szám), a Népszavakönyvkereskedésben (Vll. Erzsébet körút 35. szám) és minden könyvkereskedésben valóban gyógyhatású. Ugyanis a vérnyomásra csökkentő és kiegyenlítő hatást gyakorol, az epe és gyomornedvmirigyek munkáját is kedvezően befolyásolja. Jót tesz a szívnek és elejét veszi az érelmeszesedésnek. Aki kételkedik benne, próbálja meg. AMI MEGNYUGTATJA AZ IDEGEKET Az angolok újfajta repülőgépet találtak fel, amely — amint mondják — olyan lármát csap, mint egy óriási teafőző. Amikor a repülőgép az első próbaútját végezte, az emberek a pincékbe menekültek, mert a nagy lármából arra következettek, hogy óriási bomba csapódott le a közelben. A gép vad üvöltéssel és fütyüléssel jelezte közeledését és a zajt már messze távolságból lehetett hallani. Könyvkölcsönzők, könyvcsonkítók, könyvtolvajok Max Heberről, a német társadalomtudományi íróról mondják, hogy ő állította fel azt a szigorú tételt, amely szerint amit nem érdemes egyszernél többször elolvasni, azt egyszer sem érdemes elolvasni. A könyvkölcsönző, akit ismerünk valamennyien, bizonyára ebből indul ki: elolvassa a tőlünk kölcsönzött könyvet és miután nagyon jónak véli, magánál tartja, hogy többször is elolvashassa. Vagy talán abból indul ki, amit — följegyzések szerint — Carlyle mondott: „Minden ember egész tudományegyetemet állíthat fel a maga számára a saját könyvtárában". A könyvkölcsönző nem szereti a fáradságos járást: miért járjon ő a tudományegyetemre, amikor ezt a earlylei tudományegyetemet megteremtheti a saját otthonában az én könyveimből, a te könyveidből, a mi könyveinkből?! A könyvkölcsönző azt sem vághatja a szemünkbe, amikor nem akarunk neki könyvet adni, vagy pedig azt akarjuk, hogy a kölcsön adott könyvet adja vissza, hogy: „Hát akkor miért prédikáltok mindig arról a célotokról, hogy minél több ember minél több könyvet olvasson?!" Nem vághatja ezt a szemünkbe, mert természetes, hogy erre az a válasz, hogy: „Éppen ezért add vissza sürgősen a könyvemet, hogy másnak is odaadhassam, hogy valóban minél több ember olvashasson minél több könyvet." Minél több ember minél több könyvet! Amikor 1938-ban az angliai nyilvános Wartford-könyvtárat felavatták, lord Soutwood mondotta megnyitóbeszédében, hogy „a könyv az a lámpás, amelynek vi ágánál megtalálja az emberiség a középkorból kivezető utat és megtalálja majd a kivezető utat a mostani bajokból is". De a könyvkölcsönző még megjárja. Haragszunk rá és még inkább haragszunk önmagunkra, hogy nem tudunk neki ellentállni, de a könyvkölcsönző talán visszaadja a könyvet, nála, talán, ha nema adná vissza a könyvet, megmarad éppig Lieu. Nagyobb veszedelem a könyvcsonkitó. Srocsányi Zoltán, a könyvtártudománynak egyik legismertebb magyar szaktársa ezeket a csonkítókat kifejező szóval könyvbrigantiknak nevezte. Az méjs csak megyen, irta egyik cikkeden, vogy akud ember, aki a vonaton, ha valamilyen detektívregényt vajjy inas pour valuzeret olvas, minden elolvasott levelet kitép es kidob az ablakon, „ezt a játékot valószínűleg azért űzi, hogy az unalmas könyv olvasása közben valami szólójátékkal mulattassa magát, hogy szórakozzék". Isaz így szórakozó ember a maga könyvét pusztítja. De vannak könyvbagantik, akik a könyvcsonkítást, írta "Irópaanji, legtöbbször aljas szándékkal követik el. Ezek sorában van olyan, aki közkönyvtári könyvből, forrásmunkából vagy lexikonból azért tépi ki a lapokat, mert lusta lemásolni. Mások egy pársoros hírért csonkítják meg a hírlapköteteket — és ezt a hiányosságot azonban már nem lehet pótolni semmiképpen! Van, aki azért tép vagy vág ki híreket vagy megállapításokat, hogy alás ne olvashassa, más ne használhassa föl. Valaki egyszer végigjárta a közkönyvtárakat, nemcsak a hazaikat, hanem elment a londoni nagykönyvtárba is, mindenhonnan kivágott egy bizonyos újságközleményt, amelyről azután megállapították, hogy egy örökösödési ügynek a részleteit tartalmazta. Arról meg a legutóbbi esztendőkben éppen elégszer olvashattunk, hogy teljes tartalmú hírlapkönyvtár egész Magyarországon sehol nincs. Nem tudnak olyan érző szemmel vigyázni a könyvtárak alkalmazottjai, hogy a könyvcsonkítók, újságkötetek meggyalázói bicskával, borotvapengével ne csenjenek, akár a maga se számára akarnak minél többet (ha csak pár sorral többet is), akár a más számára akarnak minél kevesebbet (ha csak pár sorral kevesebbet is). Trócsányi is rámutat arra az említett, hat évvel ezelőtt írt cikkében, hogy megcsonkítottak az 1918-as és 1919-es években megjelent azok az újságok, a megszállt területeken is, amelyek az akkor szerepelt politikusok vagy magánemberek nyilatkozatait tartalmazzák. És találkozott sok olyan, az ellenforradalmi időben megjelent csonka lappéldánnyal, amelyek a diktatúra alatt elkövetett bűncselekmények tárgyalási anyagát közölték. Veszedelmes fajta a könyvtolvajok fajtája is. A könyvtolvaj ártatlan képpel jelenik meg a könyvtárakban. Neki nem jó akármi, éz ő számára speciális könyv kell, nem mindenhol található könyv, neki ritkaság kell, vagy olyan unikum, amely már beszerezhetetlen, amely csak egyetlenegy példányban van meg egy-egy közkönyvtárban. Képes napokon, heteken át ugyanazt a könyvet olvasgatni, bizalmat akar a maga számára. Azután a magáénak véli a könyvet, ellopja. Az csak anekdoton, amiről a minap is olvashattunk a Népszavában, hogy az egyik könyvtárigazgató, aki nagyon szerette volna, hogy minél többen látogassák a könyvtárát, örömmel kiáltott föl, hogy „hála kiennek, lopják már a könyvet!” A könyvtárigazgató azt akarja, hogy a könyv mindig a helyén legyen, hogy mindig annak a kezébe legyen adható, akinek szüksége van rá, hogy a könyvet minél többen olvashassák. Ezért is követnek el a könyvtárak mindent, hogy a könyvtolvajok ellen védekezzenek. Öt esztendővel ezelőtt a prágai egyetemi könyvtár hirdetőtábláján szigorú határozat szövegét függesztették ki: a jövőben alaposan ellenőriznek mindenkit, aki a könyvtár épületét el akarja hagyni, a kapuhoz beosztott őrök átkutatják az aktatáskákat is. Természetes, hogy a könyvtolvajok ellen nagy szigorúsággal védekeznek a budapesti könyvtárak is. Aki a könyvet szereti, aki demokratizálni akarja a könyvolvasást, aki azt vallja, hogy a legfőbb feladatok sorába tartozik annak a helyzetnek megteremtése, hogy minél több ember minél több könyvet olvasson, annak csak helyeselnie lehet a legnagyobb szigorúságot is, amellyel a közkönyvtárak a könyvtől vajok ellen védekeznek. [Dec.-All.] A kereskedelmi kamarák a külön borravalók ellen. A kereskedelemügyi miniszter leiratban intézett kérdést a kereskedelmi és iparkamaráikhoz: nem volna-e helyes kihágásnak minősíteni a vendéglőiparban a külön borravaló elfogadását, illetve adását. A kamarák válasza abban csúcsosodik ki, hogy a külön borravalót követelő pincéreket, de a külön borravalót osztogató közönséget is a munkáltató közbenjötte nélkül megbüntessék és a külön borravaló elfogadásáért elítélt pincért fosszák meg attól a jogától, hogy öt éven át iparengedélyt válthasson. — A kérdésre visszatérünk. SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET! NÉPSZAVA TERJESSZÉTEK MINDEN OK!