Népszava, 1946. március (74. évfolyam, 50–74. sz.)
1946-03-31 / 74. szám
TUDATOSAN ÁLLTUNK HELYT... Múlt vasárnap testvérpártunk lapjának vezércikkében olyan mondatok jelentek meg, amelyek általánosságban tartott fogalmazásukkal alkalmat adnak arra, hogy a nem kellőképpen tájékozott olvasó tévedésbe essék. A Szabad Nép egyesztendős születésnapját ünneplő vezércikkben szó esett az elnyomatás korszakának úgynevezett „legális ellenzéki" sajtójáról és a kimondott elmarasztaló ítélet egyesekben azt a benyomást kelthette, hogy vonatkozik a Népszava múltjára is, amely most pedig a többszázéves börtönbüntetésekkel, a félholtra vert és lemészárolt munkatársak hosszú és fájdalmasan szép névsorával a magyarországi munkásmozgalom háromnegyed évszázaKözvetlenül a háború kitörése előtt, 1939 június 18-án jelent meg ezzel a címmel Szakasits Árpád egyik vezércikke, néhány sort érdemes idéznünk belőle: „ Nem bizony, senki zsákmánya nem leszünk, sem futóbolondoké, sem kalandoroké, sem kegyes politikai csalóké. Nem leszünk zsákmánya sem a jobb, sem a szélsőjobboldalnak, sem semmiféle demagógiának, bármerről is ostromolna bennünket. Nem leszünk zsákmánya sem egyik, sem másik most divatozó széláramlásnak, vakmerő és öntelt frakciónak. Hiába nyújtogatja csápjait felénk a nyilas kalandorság, az EMSZO, a MÉP, a MÉM, meg a Nemzeti Munkaközpont, nem leszünk zsákmánya egyiknek sem. Sem ezeknek, sem másoknak, akik most kegyes álarc mögül prédikálnak felénk , azoknak sem, akik rajtunk követelik az úgynevezett „magyar szocializmus"-t. Kinyújtott karok merednek felénk minden oldalról s mi állunk e körben egyedül, de elszánt nyugaton mai. Nem, nem leszünk zsákmány senkinek, semmiféle hóbortnak, semmiféle erőszaknak, semmiféle elfogultságnak, semmiféle csábításnak. A kört, amelynek közepén állunk, jól ismerjük, hiszen két évtizede szorul közöttünk. Zsákmányra éhes szemek villannak ránk s újra, meg újra, felzúg a hajrá! Meggyőződésünk, hogy abból a zűrzavarból, amelybe a háború után (az első világháborúról volt ekkor még csak szó. A szerk.) az emberiség belezuhant, nincs más kivezető út, csak a demokratikus szocializmus. De meggyőződésünk nemcsak a távolabbi jövő dolgaira hat ki, hanem a jelen problémákra is. A dolgozó tömegek mai problémáit sem lehet megoldani azokkal a módszerekkel és eszközökkel, amelyekre a jobboldal és szélsőjobboldal egyaránt esküszik". Ezek a sorok alig két héttel az 1939-es nagy nyilas választási győzelem után jelentek meg a Népszava hasábjain. „Tudatosan álltunk helyt..." A következő esztendőben már a cenzúra tombolt a háborús Magyarországon. Mozgási szabadságunkat erős korlátok gátolták, de feladataink megnövekedtek. Igyekeztünk hűséggel és erőteljesen megharcolni a reánk szabott harcot. 1940 karácsonyán így beszélt a Szakasitsvezércikk: szabadságot keresi az emberiség évezredek óta. Igen, mert a cél már évezredek óta ott lebeg az emberiség előtt. S lássék most bármilyen távolinak es a cél s a beteljesülés ideje, közelebb vagyunk hozzá, mint bárki hinné... Büszkék vagyunk rá, hogy ebben a roppant küzdelemben mi is részt vettünk s részt veszünk. Még büszkébbek vagyunk arra, hogy nem maradtunk a vak történelmi erők vak játékai, hanem, hogy ebben a világot átfogó roppant erőfeszítésben és gigászi harcban tudatosan álltunk helyt félévszázad óta, amióta megalakult Magyarországon is a Szociáldemokrata Párt... A szocializmus eszméje mögöt eladdig mozdulatlan, közömbös, tudatlan tömegek sorakoztak föl, amelyeket a szocialista gondolat varázsereje és tulajdon osztályhelyzetük és történelmi rendeltetésük fölismerése öntudattal töltött meg. Ez már nem valamiféle szektárius-mozgatának legdicsőségesebb lapjait írta meg. Biztosak vagyunk benne, hogy a cikk írója, Révai József elvtárs, nem szándékozott félreértést kelteni — mégis, a cikk elolvasása után, önmagunk emlékezetének ellenőrzésére elővettük főszerkesztőnk közelmúltban megjelent vezércikkgyűjteményét, amely mintegy keresztmetszete az utolsó öt ellertr forradalmi esztendő marxista újságírásának és lapozgattunk az összegyűjtött Szakasits-cikkekben, valóban annyira korrumpálódtunk a legalitás következtében! Valóban elmosódtak a határok a kényszerűség és hazugságok között. Valóban elhallgattuk a magyar nép igazi követeléseit, sem volt. Nem földalatti összeesküvők kicsiny csapata. Ez maga a szervezett munkásosztály volt, amelynek agyában nem kavarogtak misztikus ködök, amelynek lelke nem zsibbadt megszállottságban. Ez a szervezett munkásosztály értelmes elmével és harcos szívvel fogott hozzá elvégzendő Helyszűke miatt nem tudjuk itt leközölni ezt a cikket, amely megindokolja, hogy miért volt szükség a demokráciáért síkraszálló erők kórusának megszólaltatására. Hadd álljon itt néhány mondat csupán: „Szükség van erre a kórusra... és ebben a kórusban azért áll bent a szervezett szociáldemokrata munkásság is, mert soha jobban nem érezte, mint éppen ezekben a vészterhes időkben, hogy , lételeme, amelyben emberhez méltóan, szabadon és legjobb s legértékesebb erőit kifejtve élhet, csakis egy független és szabad Magyarország lehet: szabad nép szabad országa, amely csakis így, ilyen szabadon és függetlenül lehet értéke Európának. Mi, szociáldemokraták, nagy, békés egységekről, népek egyesüléséről, barátságot együttműködésről álmodunk s tudjuk is, hogy ez az álom egyszer megvalósul, mert meg kell valósulnia. De tudjuk azt is, hogy egy ilyen egyesülésben Magyarországnak magyarnak kell maradnia és függetlennek, mert a népek semmiféle egyesülése nem lehet sem egészséges, sem észszerű, sem tartós, ha nem a közmegegyezés elvén épül fel. A mi számunkra tehát az ország szabadsága és függetlensége nem csupán a jelen kérdése, hanem a jövőé is. Kell is, hogy így legyen, mert kell, hogy értelmes folytatói és bátor harcosai legyenek annak az ezeresztendős küzdelemnek, amely ezen a földön annyi hősiességgel folyt, hogy ez az ország országaik és népe népnek megmaradjon. Magyarország szabadsága és függetlensége, a népszabadság gondolata és a szociális haladás nem a pillanat politikai jelszava tehát, hanem mélyen átgondolt, és a magyak történelemben gyökerező életprogram." A Karácsonyi Szám nyomán fel dolgaihoz. .. Az ellentét nem változott és nem is változik, amíg a társadalom osztálytagozódása megmarad és megnyukad a termelés és megoszlás rendjének ellentéte és a termelőeszközök magántulajdoni rendszere. Ezt az ellentétet csak az új, szocialista módra megszervezett termelési rend oldhatja föl. És mert addig mindig lesz ellentét, természetes, hogy lesz küzdelem is. És ha küzdelemnek kell lennie, lehetnek-e mások ennek a küzdelemnek a hordozói, mint azok a dolgozó tömegek, amelyeknek életérdeke fűzödik ahhoz, hogy magasabb rendű termelési rend, magasabb rendű társadalom lépjen a mainak helyére. Ez az átalakulás nem valósulhat meg küzdelem nélkül. Ezért oktalanság abban hinni, hogy a szociáldemokrácia eltűnhetik a föld színéről és a demokratikus szocializmus lelkét megölhetik.. A fejlődést eltéríteni útjáról tartósan nem lehet." Ezeknek a soroknak megjelenése idején már folytak a történelmi jelentőségűvé vált magyar népfront szervezési munkái. Egy évvel később, a Népszava hírt« 1941-es Karácsonyi Számában jelentkezett a nyilvánosság előtt a demokratikus politikai erők szövetsége. viharzott tombolat többhetes őrjöngése mutatta, hogy a Népszava mennyire nem fizetett megalkuvással „legalitása" védelmében. Mi kell a magyar falunak? Megint egy talajomra elővett cikk a következő, 1942-es évből. Január 11-én jelent meg az „Agrárproblémák Magyarországon" című Szakasits-vezércikk, egy-két részletet idézünk ebből is: „De hát mi is kellene a magyar falunak? Először is az kellene, hogy senki a falu népe közül ne szoruljon idegen kenyérre, jóllakhasson a magáéból. Ehhez meg az kellene, hogy vagy elegendő föld, vagy elegendő és emberségesen megfizetett munka jusson mindenkinek. Földhöz is, munkához is úgy jutna a falu, ha földreform ,jönne, meg tervszerű okos telepítés. Az kellene a falu népének, hogy ez az új földreform ne csak földet juttasson a nincstelen, vagy kevés földű embereknek, hanem eszközöket is hozzá, hogy a földet megművelhessék ... Sok minden k kellene a magyar falunak. De hogyan jusson hozzá? Nem elég megmutatni a célt, nem elég álmodozni. Az is kell, hogy megmutassuk, a célt hogyan lehet elérni. A cél: békés munka, nyugalmas fejlődés, jólét, kultúra. Az út ezekhez a célokhoz: a harc. A harc legerősebb fegyvere pedig a szervezkedés. Szervezkednie kell a falu népének! ... Nincs más út a falu számára sem a gazdasági jólét felé, mint a szocializmus" Ezzel a cikkel indítottuk meg híressé vált agrárpolitikai cikksorozatunkat, amely a parasztság felemelésének problémáit tárta fel és vitatta meg heteken keresztül. „Zsákmánya pedig nem leszünk senkinek !" A karácsonyi cikk .Föld, kenyér, szabadság!" A parasztság kérdései állandóan foglalkoztatták a Népszavát. Az 1943. évi február 14-én megjelent „Nép és a népiesek" című Szakasits-" cikk két vezérszólama a régi szociáldemokrata agrármozgalmi jelszó, a „Föld, kenyér, szabadság!" és a sokat jelentő Petőy-idézet. ..Néppel a népért!". Néhány sor ebből a cikkből: „Három szó csupán: föld, kenyér, szabadság. Egyszerű és világos program. A nép szívéből fakadt. Kár sok Siót fecsérelni körülötte. Aki vallja, mint ahogyan mi valljuk kezdettől fogva és változatlanul, áljon be az érte harcolók sorába. A hogyan körül lehetnek, legyenek, bizonyára lesznek is viták, de az út csak egy lehet: a holnap Magyarországa... Igazi népi politika a néppel a népért! Az ipari munkásság jól megtanulta ezt a leckét s megtanulta azt a másikat is, hogy nagy dolgokhoz nem elegendő egyedül az őn ereje Elég, ha arra telik belőle, hogy önnaagát fölemelje a mélységből s hogy segítsen falusi testvéreinek, mint'hogy mindig is segített már akkor is, amikor a mai népiesek még attól is messze voltak, hogy megszülessenek. Bizonyára, nem sok kell ahhoz, hogy a falvak népe ráeszméljen önnön erejére és Megtanulja azt öntudatosan és mértéktartóan felhasználni a maga és országa érdekében, együtt az ipari munkássággal, egy testvéri szövetségben. Harmadiknak tág kaput nyit a városok és falvak népe, jöjjenek az alkotóizellem emberei." Ebben az esztendőben már aggasztóvá vált Németország és bérencei számára a hadihelyzet. A Népszava kötelessége volt, hogy hallassa szavát a jobboldali riadozásokkal szemben. 1943 augusztus 29-én „Győzelem vagy halál" című cikkében így írt Szakasits Árpád elvtárs: Egyik szélsőjobboldali lap tudósításában olvastuk e szörnyű és ijesztő elernatúfát. Megfrldva ezzel: harmadik út nincs. Talált nam !iellett volt rá NÉPSZAVA, 1946 m*már , hanem a nép között észrevennünk? Lehet! Mégis, badulhatunk az ösztönzéstől: sgent kell mondanunk. Mert a szélsőjobboldali hős nem tulajdon mellének szegezte „vagy-vagy"-ának pengéjét, a nemzet szívének. A nemzet, pedig semilyen körülmények nem akar meghalni... Mi igazán élesen szemben állottunk az egymást követő kormányokkal , harcunkat ezzel a rendszerrel , megharcoltuk, de sohasem mondunk le az élet igényéről és soha nem vesztettük el reménységünket abban, hogy ez e jobb sorsra érdemes nép egyszer mégis elfoglalja az őt megillető helyet a népek nagy közösségében. Igen, mert, mindig hittünk a harmadik útban, az élet útjában ... Pártok megtehetik, hogy a győzelem, hogy halál alternatíváját állítják magukkal szembe. A nemzet számára mindig ott van még a harmadik út is: élni." Igen, élni, megmaradni, fölemelkedni ... Az egész magyar nép készen áll a jövőre. Nincs benne félelem. És nincs benne lemondás. Európának ezen a viharvert tájékán teljesíteni akarja és teljesíteni is fogja kötelességét. Minden körülmények között." Egyre nehezült a nyomás, egyre súlyosabbak lettek a viszonyok, így érkezett el a tragikus 1944-es év, a fasiszta terror esztendeje Magyarországra. „A dolgozó tömegek hazája lesz ez a föld" Pontosan három héttel a német megszállás előtt, a magyar látszatfüggetlenség végóráiban, 1944 február 27-én még harcolt a Népszava, harcolt az utolsó pillanatig, a március 19-i utolsó megjelenéséig. „A kérlelhetetlenek" című cikkében ezeket írta Szakasits elvtárs: „El kell ismernünk, nagyon mutatós az az egységes front, amely torzonáborz haraggal néz szembe azokkal e pártokkal és irányzatokkal, amelyek nem vallják, mint ők, hogy: vagy-vagy. Amilyen hosszú es a front, éppen olyan elnyújtott minden kiáltása is, Kenemód mérges üzeneteket küldözget ideálra s zörögnek papiros kelevézei. Szerencsére nem vagyunk ijedősek. Láttunk már ilyen viharokat ... Bármiként fordulnának is a dolgok, a dolgozó tömegek hazája lesz ez a föld és úgy rendezkednek be ebben a hazában, ahogyan at egyfelől a gazdasági viszonyok és lehetőségek, másfelől a nemzetközi viszonyok megengedik, de mindenesetre oly módon, hogy ebben a hazában minden dolgozó ember meglelje békéjét, nyugalmát, emberi életlehetőségeit és kultúráját. A dolgozó tömegek nem játszanak a szavakkal, de nem is kábíttatják el magukat a szavak játékától. Erről bizonyságot tettek már akkor is, amikor « nyilas frázisok úgy burjánzottak, mint « ffrow». bizonyságot tesznek erről most is és majd a jövőben is A dolgozók, elsősorban a szervezett munkásért, mindig készek voltak arra, hogy részt vegyenek elvi küzdelmekben, elvek tisztázásában, de elutasítják maguktól a vezényszavas metódusokat és a parancsolómódot Minek tovább folytatni az idézeteket? Egyetlen cikkírónk, akkori és jelenlegi főszerkesztőnk számos cikkéből szedtük ki találomra ezt a néhány idézetet. Szó sem esett még a Népszava többi munkatársának, a sok-sok mártírnak és néhány életben maradottnak munkásságáról. Aki részt vett az ellenforradalommal és fasizmussal vívott élethalálharcunkban, vagy akár csak Magyarországon tartózkodó szemlélője volt is, tudhatja, ami köztudott és kétségbevonhatatlan. Meghalt? Náthás? Influenzás? Fáj a feje ? Ügyeljen a sorrendre!