Népszava, 1947. február (75. évfolyam, 26–49. sz.)
1947-02-13 / 36. szám
' f Ai^DAjl A perc / fAtottifr 1X e*MM9k IraoOm** Szerk. és kiadóhivatal: Vtil, Contineea 4 Megjelenik hétfő kivételével minden nap Telefon: 137-562, 137-663, «37-064 L»ID VE NOKRATA PÁRT 7. r mm 30 • NTILAPJA Támadások az általános iskola ellen A forradalmakat — marxi megállapítás szerint — a társadalomban kiérett szükségletek készítik elő. Ha a forradalom elbukik, a kiérett és megvalósításra törekvő szükséglet nem tűnik el, él tovább az érdekelt osztályokban, éppen ezért a győzelmes ellenforradalom kénytelen ezek hatóerejével számolni. Hogyan kapcsolja ki a reakció e szükségletek feszítő erejét? Forradalmi időkre következő korszakokban megfigyelhető, hogy a hatalmukat visszanyert osztályok — egy bizonyos átmeneti idő után, amely alatt bosszújuk kitöltésével vannak elfoglalva , átveszik és életbe léptetik a forradalom jelszavait, de úgy, hogy lényegétől megfosztják, alakisággá züllesztik és kárörvendve mutatják föl az érettük harcoló tömegeknek: íme, ezért nem volt érdemes annyi áldozatot hoznotok! Nagyon közel vala még hozzánk ennek a megállapításnaik egyik igazolása. Az első világháború alatt hatalmas erővel tört fel a lényegekből a választójog, a földreform és e szociálpolitika kiszélesítése utáni követelés. Ez a hármas jelszó adta a két forradalom tartalmát s ezek kibukása után a bethleni konszolidációnak meg kellett birkóznia a forradalom romjai alatt eleven, élő szükségletekkel. I csináltak földreformot, de az karikatúrája volt a föld igazságos elosztása után vágyakozó mezőgazdasági munkásság elképzeléseinek. Törvénybe iktatták a választójogot, de az kisemmizte a dolgozókat, a „csavargókat", és a nyílt szavazás rendszerével a csendőr és a szolgabíró kezébe tette le a törvényhozók megválasztásának jogát. Így szociálpolitikai intézményeket alkottak, amelyből kidobták a pénzével és szakértelmével érdekelt munkást, elhelyezték benne a rendszer mindenre kész szolgáit a minisztériumok előkelő környezeteim be nem fogadott második és harmadik garnitúrát. Az új intézmények szociális szolgálatait a minimumra lenyomták. Az öntudatos dolgozó fogcsikorgatva leplezte le a reakció reformjainak valódi jellegét, az öntudatlan pedig becsapottnak érezte magát, mert az elképzelés és a megvalósítás közötti különbséget nem tudta megérteni. A magyar dolgozó osztályok az elnyomatás évei alatt a földreform, a választójog és a szociálpolitika követelése mellett egy gyökeresen átalakuló közoktatásért leharcoltak. Jól megértettük, hogy a kötelező iskoláztatás nemcsak kultúrkérdés, hanem az oaszályelnyomatás könnyebb vagy nehezebb lehetősége is. Ha a magyar nevelés megmarad „mindenkinek a magáét" rendszer mellett, akikor a falu mezőgazdasági és a városipari munkása mást kap az iskolától mennyiség és minőség szerint egyaránt, mert a nagybirtok jobbágya és a nagykapitalizmus bérrabszolgája felé másmá® igényekkel fordul a munkáltató. De mást kap az ország vezető posztjainak elfoglalására született gyermek is, akit mindennel felszerelnek és ellátnak, amire hivatásának ellátására szüksége lesz. E széttagolás ellen küzdött a Szociáldemokrata Párt, amikor az egyenlő alapműveltség megadásához ragaszkodott és ennek eszközeként követelte a nyolcosztályos mindennapi kötelező iskoláztatást. Román Bálint megcsinálta a nyolcosztályos iskolát Mint mindent amit a munkásság követeléseiből megvalósítottak, ezt is eltorzították. A nyolcosztályos iskolát felül lezárták, onnan tovább jutni nem volt lehetséges. Szégyenbörtönné vált az az iskolatípus, amelyet az egyenlő alapműveltség megszerzése céljából kellett volna megalkotni. A felszabadulás után elsősorban itt kellett volna a változásnak bekövetkeznie, ezt a szégyenbélyeget kellett volna letörölni közoktatási rendszerünkről. Sajnos, nem ez történt. Hosszú huzavona után, a régi iskolarendszer elfogultságaival és előítéleteivel küszködve, megcsinálták az általános iskolát, amelyet a vaskalaposok legjobban szeretnének bölcsőjében megfojtani. A közoktatás vaskalapos szakértői sehogyan sem tudnak elszakadni eddigi eszményeiktől, a német iskolarendszertől. Mivel pedig a német államélettel, közigazgatással együtt iskolai igazgatásaik is csődbe került, e pillanatban nincs példakép, amit lemásolhatnának. Saját fantáziájukra vannak utalva, saját felelősségükre támaszkodva kellene valami újat, forradalmit különbet megteremteniük, amilyen eddig volt. Bizonytalanok a német mankó nélkül és bizalmatlanok azokkal az újszellemű nevelőkkel és oktatókkal szemben, akik nem osztályokat hanem demokratikus állampolgárokat akarnak nevelni. Ezért kapkodnak bele azokba a törekvésekbe, amelyek egységes tantervvel, meghosszabbított korhatárral, új tankönyvekkel közelebb kívánják hozni nevelésügyünket a mai korhoz. Ó, mennyi mulasztást kell helyrehoznunk! Az ismeretek közlésén túl jellemszilárdságra, erkölcsi bátorságra, a meggyőződésért való helytállásra kell nevelnünk minden gyermeket hogy egy új történelmi őrültség ne néma belenyugvókat, megfélemlített szolgákat, hanem felemeltfejű ellenállókat találjon itt akik szabadságukat és demokráciájukat értékelni és megvédeni tudják. Magasabb kultúrszínvonalat kell adnunk a tömegeknek, hogy anyagi és fizikai jólétükért való küzdelem szükségrét megértsék és azt vállalják is. Igényesre kell nevelnünk ennek az ó saját oreaágnak minden dolgozóját de a több fogyasztás — több termelés körforgása emelje fel az országot , mindez az iskolánál kezdődik; az általános iskola nagy feladata ezt a változást munkálni. Ezért folyik a nyílt és rejtett harc az általános iskola ellen. Sokszor nagyon tetszetős és látszólag helytálló indokokat sorakoztatnak fel ellene. A támadók úgy tesznek, mint aki egy épülő ház nyers téglafala előtt kesereg, hogy a lakás nem eléggé barátságos. Bizonyos, hogy vannak hibák, amelyek az eddig eltelt néhány hónap alatt részben már megmutatkoztak, részben majd csak ezután lesznek láthatókká. De az alapgondolat: az egyenlő és azonos kultúralap megteremtése csak ezzel az eszközzel lehetséges. Egy iskolarendszer soha sincsen befejezve. Egy iskolatípus sohasem merevedhetik meg, mert a haladó idők tapasztalatait, a nevelés- és orvostudomány eredményeit legelsősorban az iskolánál kell érvényesíteni. Az általános iskola — amely most indul — kezdeti hibáival és betegségeivel a rosszindulatú és a jóindulatú kritikus számára egyformán ad támadási felületet De a jóindulatú bíráló terjeszteni akarja az alapgondolatot: egy nemzet, egy demokratikus rendszer kötelességeire való díjkészítés Jaan-Kéthly mMQK Az ellenforradalommal szemben a legkíméletlenebbek leszünk A nemzetgyűlés szerdai ülését egyórás késéssel nyitotta meg Varga Béla. A késésnek az volt az oka, hogy még tartott a kisgazdapárti képviselők értekezlete, ahol megjelent Nagy Ferenc miniszterelnök is. Nagy Ferenc rövid beszédet mondott, majd a képviselők egyhangúlag bizalmukról biztosították a miniszterelnököt. Ezzel el is simult az úgynevezett „kormányválság'' és lehetőség adódott arra,ogy a pártok vezetői leüljenek tárgyalni. Aligha lehet kétséges, hogy ezek a tárgyalások — amelyekre a hét végén kerül sor — eredménnyel fognak végződni. Mindenkinek elege volt már a válságokból, az ország népe alkotó munkát vár a kormánytól. Pártközi béke lesz és megkezdődik az ország továbbépítése. Minden bizonnyal a pártközi értekezleteken felvetődik a két megüresedtt miniszteri tárca kérdése is. Ezzel kapcsolatos a túlságosan felszaporodott minisztériumok leépítésének problémája is. Remélhetőleg a számarányok kedvéért egyik párt sem ragaszkodik majd hatáskörnél-Mit és szükségtelen minisztériumok fenntartásához. Az államtitkárok számát is lényegesen csökkenteni kellene. Az így megtakarított összegeknek igen sok és jobb helye lenne az országban. A politikai légkör tehát már nyugodt és tisztuló és ez érezhető volt a nemzetgyűlés szerdai ülésén is. Alig-alig hangzottak el olyan szenvedélyes közbeszólások és szóharcok, mint eddig. Szeder Ferenc elvtárs beszédének egyes részeit pedig egységesen megtapsolta nemcsak a baloldal, hanem a Kisgazdapárt te. Nyugodt munka veti előre fényét a politikában és ez valóban örvendetes fejleménye a belpolitikának. A nemzetgyűlés szerdai ülése tizenegy óra előtt néhány perccel kezdődött. A költségvetési vita első szónoka Vásáry István (szabadságpárti) kétórás beszédét azzal kezdte, hogy kétségbe vonta a költségvetés realitását Támadta az egyes tárcák kiadái tételeit és a tételeket az 1838/39-es költségvetés tételeivel hasonlította össze, nem véve tekintetbe, hogy most egy vesztett háború után kifosztott és lerombolt ország csinál költségvetést. Támadta az államosítást és demagóg kijelentéseit egyes kisgazdapárti képviselők a jobboldali szektorokból megtapsolták. Mentegetődzött hogy nem az ő pénzügyminisztersége miatt lett infláció. A hosszas mosakodás alatt csaknem teljesen kiürült az ülésterem. Végül a Kisgazdapárt vezetőit támadta és gadta el, a költségvetésit nem ff®» Fogjanak össze a parasztok az úri rend ellen Erdei Mihály (kommunista) örömmel üdvözölte a magyar demokrácia első költségvetését Méltatta a magyar parasztság és ipari munkásság, valamint a bányászok erő. ré ft—J» « összeesküvéssel feszítéseit lalkozva, kijentette, hogy joga paraszt képviselőknek, bármelyik pártban vannak ma, együtt kell küzdeni a régi úri rend visszatérése ellen, amely elsősorban a földreformot semmisítené meg. A Kisgazdapártot senki nem akarja felszámolni, de fel kell számolni az összeesküvést A költségvetést elfogadta. Ne beszéljenek proletárdiktatúráról, ha a dolgozók élni akarnak jogaikkal Ezután Szeder Ferenc, pártunk szónoka szólalt fel és beszédét minden oldalról igen nagy érdeklődésse hallgatták. Beszéde elején utalt arra, hogy a költségvetést most nem a számadatokon keresztül kell vizsgálat alá venni, hanem inkább politikaiszempontból. Az uralkodó ősi lány a magyar népet akarata ellenére vitte bele a szöntgi háborúba, amely az ország tönkretételével végez Azok az államférfiak, akik igen nehéz körülmények között kezükbe vették az ország kormányzását, bölcsességről, előrelátásról és vasakaratról tettek tanúbizonyságot A koalícióban tömörült demokratikus pártok egyetértettek azokban a fontos kérdésekben, amelyeket az ország jövői© szempontjából