Népszava, 1948. április (76. évfolyam, 75–100. sz.)
1948-04-01 / 75. szám
Révai József elvtárs a béke és a demokratikus egység építéséről A szakszervezetek kommunista funkcionáriusainak szerdai értekezletén Révai József elvtárs tartott kül- és belpolitikai beszámolót Révai elvtárs a nemzetközi helyzet ismertetésével kezdte beszédét. Megállapította, hogy a nemzetközi helyzet feszült, újra megélénkült a háborús rémhírterjesztés a legutóbbi Truman-beszéd, az olaszországi választásokkal kapcsolatos imperialista beavatkozás és az angolszászok nyugatnémetországi politikája tápot adnak a háborús rémhíreknek. De különbséget kell tenni, a háborús uszítás, az idegháború és a valóságos háborúra való készség és fölkészültség között. Az amerikai imperialisták képmutató módon a függetlenség és szabadság, az európai újjáépítés és a demokrácia védőinek tüntetik fel magukat, de közben a munkásosztály, a dolgozó nép minden megmozdulását érdekeinek megvédésére .,szovjet agressziónak'' igyekeznek feltüntetni. Francóval és a németekkel együttműködő görög fasisztákkal fognak össze a ,,szabadság megvédésére". Legjobban az olasz választásokkal kapcsolatban lepleződött 1© ez aképmutató politika. A nyugati imperialisták kijelentették, hogy ha a baloldal győz Olaszországban, akkor nem ismerik el a nép döntését, fegyverrel és pénzzel segítik az olasz jobboldalt. Nagy bajban kell lennie az olasz reakciónak, ha az amerikai imperialisták odáig vetemedtek, hogy még a katolikus egyházat is, élén XII. Pius pápával, a maguk kortesévé alacsonyították. Maga a pápa nem átallotta kimenni a Vatikánból és közönséges kortesbeszédet tartani arról, hogy az olasz nép ne szavazzon a baloldalra. Még a katolikus dogma szerint is csak teológiai kérdésekben érvényes a pápa csalhatatlansága, márpedig itt világi ügyről, az olasz választásokról volt szó. Ebben a kérdésben kiderül majd, hogy a pápa nem csalhatatlan. Miért nem lesz háború Révai József ezután kifejtette, hogy a nyugati jobboldali szociáldemokrácia a háborús uszításban túltesz az amerikai imperialistákon is, minden áron ki akarja érdemelni az USA kegyeit, nehogy a Blumokat és Ramadieseket elejtsék az imperialisták a De Gaulleok kedvéért. Ezután felvetette a kérdést: lesz-e háború? Számos amerikai jobboldali politikus és közíró is azt mondja, hogy nem lesz. Idegháború folyik, de nekünk jók az idegeink. Vannak erők, amelyek háborút akarnának, de a háború megindításának feltételei hiányzanak. Amerika katonailag nincs felkészülve egy háborúra és az imperialisták nem esnek abba a hibába, hogy az atombomba jelentőségéről terjesztett híreket saját maguk is elhiggyék. A második feltéty, hogy magában Amerikában a nép között meglegyen a háborús hangulat.. Ezt sem sikerült az imperialistáknak megteremteni, sőt Wallace sikerei, a hatalmas sztrájkok azt mutatják, hogy ott is erősödik a béke híveinek tábora. Végül: háborút csak akkor indíthatnának, ha lennének európai országok, amelyek kölcsön adják területüket hadviselési célra. A komolyabb jobboldali közírók és politikusok is hangoztatják, hogy a nyugati blokk dacára — nincsenek ilyen országok. Az amerikai imperialisták ismerik önmaguk és ismerik a Szovjet-Unió és a népi demokráciák erejét is, ezért nem szánják el magukat a háborúra ezért nem lesz háború. A belpolitikai kérdésekre áttérve, Révai elvtárs ismertette az új államosítások és az egyre fokozódó munkaversenyek jelentőségét amelyek olyan rejtett erőforrásokat tárhatnak fel, hogy kiadhajuk a jelszót: ,Megvalósítjuk a hároméves tervet két és fél év alatt." Az egységes munkáspárt megteremtéséről szólva hangoztatta, hogy annak létrehozása szükségszerű volt, amikor átléptük a határt a polgári és népi demokrácia között. Az egységpárt átveszi a szociáldemokraták harcos hagyományait Az egyesülés a marxizmus-leninizmus alapján jön létre — mondotta —, amely ez esetben nem utolsósorban a jobboldali árulók elleni kérlelhetetlen harcot jelenti egészen megsemmisítésükig. De ezen a téren nem szabad túlzásokba esni. Az egyesülés nem jelentheti a szociáldemokrata funkcionáriusok megtizedelését, ifjy a jobboldal elleni harc végső soron a reakció malmára hajtaná a vizet. Akizárás még nem jelenti azt, hogy egyben meg is győztük a félrevezetett munkástömegeket. A jobboldal elleni harccal együtt kell járnia a becsületes szociáldemokrata munkásság politikai felvilágosításának. A szociáldemokrata elvtársak azért jönnek hozzánk, hogy együtt harcoljanak velünk és a közös harc során sajátítsák el a marxizmus-leninizmus tudományát és gyakorlatát. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az egységpárt átvesz mindent az SZDP hetvenötéves múltjából, ami jó, ami harcos és baloldali hagyomány. A két munkáspárt egyesülése napirendre tűzte a többi szövetségeseinkkel való viszonyunk új rendezését is. A magyar demokrácia nagyot fejlődött, a Függetlenségi Front régi programja és régi formája elavult, új összefogásra, új programra, új szervezetre van szükség a népi demokrácia, a szocializmus felé való haladás feladatainak végrehajtására. Megváltozott az ország gazdasági struktúrája, megváltoztak a politikai erőviszonyok és így a régi kormányzati és politikai szerkezet elavult. A Függetlenségi Front egyes pártok vezetőinek kormányzati koalíciója volt és a pártok versengése jellemezte. Az új feladatok megvalósítására meg kell teremteni a népi egység olyan politikai tömegszervezetét, amelyben lassanlassan háttérbe szorulnak a pártkeretek a demokrácia érdekében végzett közös munka mögött. A demokrácia vezetője a munkásosztály Nyilvánvaló — folytatta Révai elvtárs —, hogy ennek a tömegszervezetnek gerince, alapja, vezetője az egységes munkáspárt, az ország legnagyobb politikai pártja lesz. De tudnunk kell: ez nem jelenti azt hogy a munkásosztály egyedüli birtokosa a hatalomnak Magyarországon Vannak, akik azt mondják, hogy a magyar munkásosztály most jutott cekik hatalomra és az ország uralkodó osztálya lett. Ez így nem igaz. A magyar munkásosztály hatalmon volt már 1945-ben is, csak akkor nem volt annyi hatalma mint ma. De Magyarországon ma sincs proletárdiktatúra, hanem népi demokrácia van; a munkásosztály megosztja a hatalmat más osztályokkal és rétegekkel, elsősorban a dolgozó parasztsággal. A magyar demokrácia vezető ereje a munkásosztály, a Kommunista Párt, holnap az egységes munkáspárt. „Amikor arról beszélünk, hogy a polgári demokratikus átalakulás feladatait már megoldottuk, akkor megfeledkezünk az egyház és a demokrácia viszonyának még megoldatlan kérdéséről." — mondotta Révai. Rámutatott egy új jelenségre: az egyház érdeklődése egyszerre a dolgozó tömegek felé fordult, papok keresik fel, az üzemeket és foglalkozni kezdenek a munkássággal. Az istvántelki főműhelyben például zarándoklatot akartak szervezni a munkásság számára Rómába. Helyes dolog, ha a katolikus egyház átáll a nép mellé, de az üzemek nem arra valók, hogy a papság ott foglalkozzék a telkek ápolásával. A munkásság azért megy az üzemekbe, hogy növelje a termelést, emelje a saját maga és az ország népének életszínvonalát. Az egyház foglalkozzék a templomokban és a plébániákon a lelkek ápolásával, az üzemekben ennek nincs helye. Meg kell ezt magyarázni a papságnak és az eziránt érdeklődő munkásoknak is. Hangoztatta végül Révai József hogy június 12-én létrejön az egységes munkáspárt és ez fordulópont lesz a magyar munkásmozgalom és a magyar demokrácia fejlődésében. Oda kell hatnunk — mondotta —, hogy ugyanakkor, amikor ez a párt hatalmas tömegpárt lesz, ne veszítse el egy forradalmi munkáspártnak leglényegesebb tulajdonságát, hogy vezető legyen, élcsapat legyen. Tömegpárt lesz, de el fogjuk érni, hogy minőségi párt is legyen amelyet át fognak hatni a marxizmus-leninizmus tanításai. Olyan pártotkell építenünk, amely a viharokban és megspróbáltatásokban is megállja a helyét. — Jugoszláv énekesnő szerepelt a a Ganz-gyár műsoros estjén. Radov Mária, a jugoszláv állami opera tagja, a Ganz-vagongyárban hangversenyt adott a dolgozóknak. CITRON helyett csak a régen bevált APOLLO citrompótlót használja Az államosított STÜHMER-GYÁR valamennyi készítményeinek árát a mai nappal LESZÁLLÍTOTTA! FOGYASSZ TÖBBET, HOGY MÉG OLCSÓBBAN TERMELHESSÜNK! JOBB LETT VOLNA, ha csomagot kapunk húsvétra, mondották az új államosítások hírére, itt is, ott is azok a munkások, akik ma sem látnak messzebb a kerítésnél. Azt, hogy az ipari üzemek döntő részét kivette a tőkések kezéből a népi demokrácia, hogy ezentúl itt nem a kapitalista hasznára termelnek, hanem a közösség számára, egyesek még mindig nem tudják értékelni s csak az „az az enyém, amit megeszek" szemüvegén keresztül nézik az eseményeket. Hozzá kell azonban tennünk, hogy mind kevesebben vannak ilyenek, mind nagyobb az öntudatos, széles látókörű dolgozók tábora. Ezek — jogosan — az ország gazdáinak érzik magukat, akik nemcsak szemlélői népi demokráciánk fejlődésének, hanem ezt a fejlődési kezük és elméjük munkájával, pártbeli és szakszervezeti tevékenységükkel meg is gyorsítják. Nap nap után bontakozik ki szemünk előtt: hogyan válik Magyarország a nép országává, hogy állítjuk a termelő erőket a nép szolgálatába és hogyan biztosítjuk a munka gyümölcsét a dolgozóknak? Most, a hároméves terv április— májusi beruházásai szolgálnak erre világos mindenki számára érthető példával. Negyedmilliárd forintot fordít két hónap alatt a nép állama az ipar, a bányászat, a mezőgazdaság a közlekedés, az egészségügy és a kultúra fejlesztésére. Fordulóponthoz érkeztünk e hónapban a beruházások terén, mert túlhaladtuk a terv-előirányzat havi átlagát és hónapról hónapra jobban túl is haladjuk azt. Erősen hozzájárulnak majd ehhez az újonnan államosított üzemek, amelyeknek fölöslegei is ilyen módon kerülnek vissza a dolgozókhoz. Ezek is segítenek azután a még álló gépeik megindításához a szükséges külföldi nyersanyag bevásárlásában, a munkanélküliek és nem utolsó sorban a hazatérő hadifoglyok munkahelyhez juttatásában. A hároméves terv április— májusi beruházásai az összegek kiegyensúlyozott elosztását, a céltudatos építőmunkát mutatják. A mezőgazdaság elsősorban vetőgépeket, cséplőgépeket, traktorokat, traktorekeket kap és e gépeknek csak egytizedét kell külföldről hoznunk, a többit hazai gyárainkban állítjuk elő. A gépesítés mellett a belterjesebb gazdálkodást szolgálják a csatornázások, öntözési munkálatok, árvíz- és belvízmentesítések, a műtrágyagyártás fokozása is. Két hónap alatt nagyobb összegeket fordítunk a falvak villanyárammal való ellátására, mint az elmúlt nyolc hónapban. Épülnek a falusi iskolák, orvos- és tanítólaikások. Olcsó típusházalkatrészek készülnek a kisemberek számára. Háromszáz tenyészmarha kerül kiosztásra, folyik a sertés-, juh- és aprómarhaakció. Ebben a hónapban első esetben szerepel az ipar a legnagyobb öszszeggel a beruházások között. Gépi berendezések és felszerelések jutnak a bányák számára. Az erőművek és nehézipari üzemek továbbfejlesztése nagyobb ütemben indul meg. Először kap nagyobb öszszeget az alumíniumipar is. Épülnek a hidak, vasutak és utak. 3 és mindez nem drága külföldi kölcsönből, hanem a magunk teremtő munkájának eredményéből. Meg kell állapítanunk, hogy a Tervhivatal úrrá lett a kezdeti nehézségeken és mind biztosabb kézzzel irányítja gyors átalakulásban lévő országunk gazdálkodását. Ahol még elmaradás mutatkozik, ez az üzemekben és falvakban van a részlettervek megismerése, kidolgozása, végrehajtása körül. Az utolsó napok eseményei azonban olyan lelkesedéssel töltötték el az élmunkásokat, olyan lendületet adtak a munkának, hogy — meggyőződésünk — ezt az elmaradást is rövidesen behozzuk.