Népszava, 1948. december (76. évfolyam, 277–302. sz.)
1948-12-17 / 291. szám
ClICE Tatabányán és környékén a bányászok izgatottan adják tovább egymásnak a hírt: Magyarországon tartózkodik és ide is ellátogat Henri Turret, a francia bányászszakszervezet ttkára. A A magyar bányászok közül Isgetössöl a tatabányaiak ajánlották fel tömegesen segítségüket az élethalálharcot vívó francia bajtársaknak• S most a tatabányaiak nagy-nagy szeretettel várják Henri Turrelt, aki végigharcolta, s részben vezette is a francia bányászok nyolchetes nagy sztrájkját. A felsőnallai bányászszakszervezet kapujában Telek István bányász franciául köszönti Henri Turrelt. »Sois hienvm camero.de« — »Szívből üdvözöllek, elvtársz — mondja néki, s átöleli. Telek István. 17 évig dolgozott Franciaországban. Az ilyesmi nem ritkaság ezen a környéken. A 20-as években Horthyék a legharcosabb elvtársakat üldözték ki a bányatelepről és az országból; a menekült bányászok egy része Franciaországbam talált munkát. Kohl Mihálci vájárnak azért kellett menekülne, mert 19-ben katonája volt a Vörös Hadseregnek. Horváth Lajosnak azért,mert sztrájkot szervezet. Alap János, Franó János, Villand János, Skrinper István, Goda Mihály, Pendl József s meg sokan mások Horthyé jóvoltából megjárták a francia bányákat, — néhányan közülük a gyötrelmes idegenlégiót is. Régi harcostársak találkoznak most. A bányászok körülveszik Henri Turrelt, öleli!. Kérdezgetik. A francia bírnyászszakszervezet titkára alig győz felelni: »Igen, bajtársak, nehéz volt. Igen, én is vezettem sztrájkot. Moselleben, a német határ mellett, ahol 40.000 bányász dolgozik. Sok halottunk volt. De 40.000 bányász közül öt hétig egyetlen egy sem törte meg a sztrájkot ... Húsz napig lemabadtunk a tárnában a földön. Majd a gyűlésen elmondom a többit..! A szakszervezeti nap kezdetére, 5 órára a bányászkaszinó kultúrtermében talpalatnyi helyi sem maradt üresen. És még mindig tódulnak befelé a terembe. Bányászok jönnek a munkából, asszonyok jönnek gyermekkel a karjukon. A bányászgyerekek 15 tagú zenekara az InternáciomUtatsF sza. JÍSÍÍ/J francia kormánynak 11 millió tonna szén és 100 milliárd frank veszteséget okozott, egyetlen kapitalista sem bírta, volna ki az imperialista amerikai nagytőke támogatása nélkül. November 29-én a bányászok a szakszervezet zászlója alatt a Marsel Mais-t és az Internacoinálet énekelve tértek vissza a bányába. Nyolchetes harcuk nem volt hiábavaló: a sztrájk összekivvácsolta a francia munkásságot, megmutatta, ki a barátai és kik az ellenségei. A nyolchetes sztrájk megmutatta, hogy a jobboldali szociáldemokraták az amerikai nagytőke csatlósai és a módszereik semmivel sem jobbak Hitlerénél. _ — De az amerikai imperializmus láthatta hogy a francia proletariátust soha nem lehet felhasznlni segédcsapatként a Szovjetúnió és a népi demokráciák ellen. A népi demokráciák viszont láthatták, hogy megbízhatnak bennünk. És mi is láttuk, elvtársak, hogy megbízhatunk bennetek, hogy ejti fronton vagyunk a kizsákmányoló, háborúra uszító imperialisták ellen, a munkásság jobb sorsáért, s szocializmusért. Henri Turrel beszédés minduntalan félbeszakították a francia bányászok, a CGT és a Szakszervezeti Világszövetség éltetése. A beszéd végén a bányászok pereciig állva tapsoltak és éltették a Szovjetúniót, Sztálin elvtársat, Koss Mátyást és Thorezt. A francia bányászszakszervezet titkára meghatottan köszönte meg a szeretetet és lelkesedést, amellyel a magyar bányászok újra hitet fedtek a nemzetközi munkásszolidaritás mellett. Imét 'üdvtáitték, els támf* ! i Henri Turrel, a francia bányászszakszervezet titkára beszámol a nyolchetes sztréjkről. Szavait Maurics Károly kosárnbi titkár tolmácsol.Hi „Személyesen akartam nektek ássani Henri Turrel megkezdi beszámolóját. Meurics Károly, a magyar bányászszakszervezet központi titkára, magyarra fordítja az egyszerű, kemény francia mondatokat. — A magyar bányamunkások kongresszusára akartam eljönni — mondja —, de az amerikai imperialisták csódrában álló franci® kormány megakadályozta a utazásomat. Elkésve mégis ideértem Most azért jöttem hozzátok, mert megtudtam, hogy ti tatabányaiak voltatok az elsők, akik eleget tettetek a nemzetközi, munkásszolidaritásnak, akik megértettétek, hogy sztrájkunk nemcsak a francia, hanem a nemzetközi munkásság harca volt. Személyesen akartam és nektek megköszönni-Henri Turrel felsorolja, mi°rt vállalták a francia bányászok a nyolchetes sztrájkot, a nyolchetes szenvedést. A hallgatóság feszülten figyel, majd innen is, onnan is felháborodott moraj hallatszik, amikor a bányászszakszervezet titkára beszámol a francia kormány gaztetteiről. Elmondja, hogy amióta a kommunistákat kiszorították a kormányból de különösen az elmúlt évben a francia bányászok helyzete rohamosan roszszabbodott. Az árak 50 százalékkal (egyes iparcikkeknél 300 százalékkal) emelkedtek — a béreket azonban nem emelték. A bányák biztonsági berendezéseivel a kormány annyira nem törődött, hogy 1948 januárjától augusztusig egyedül az északi szénmedencében 90 halálozás történt bányaszerencsétlenség következtében, 2974 bányász vált munkaképtelen rokkanttá. 98.400-an szenvedtek sérülést és 3000-en betevedtek meg türdőbajban. Ráadásul szeptember 18-án a kormány rendeletet adott ki,amely szerint a bányászok számára csak hathavi munka után érvényes a kollektív szerződés. Azonkívül a rendelet a szociális és fegyelmi ügyek intézését teljesen kivette az üzemi bizottság kezéből és a kapitalista bástyaigazgatókra bízta annak el a döntését: kinek jár táppénz, kit lehet azonnali hatállyal elbocsátani- Moci rendőrei a Dobásokba is betörtek . A francia bányászszakszervezet és a CGT el akarta kerülni a sztrájkot,,— mondja Henri Turrel — tizenkétszer jártunk küldöttségben a kormánynál, hoary vonja vissza munkásellenes intézkedéseit. Minden közbenjárásunk eredménytelen volt Ekkor megszavaztattuk a munkásságot; a bányászok 89 százaléka a sztrájk mellett szavazó. A sztrájk előtt nyolc nappal meszeervsner utolsó felszólítást intéztünk a kormányhoz. Elutasító választ kaptunk. Október 4-én Franciaország valamennyi bányásza rattHárba lépett. Azok is, akik a sztrájk ellen szavaztak. Két nappal a sztrájk előtt a francia rendőrség már megszállta a hármakat. Október 8-án Moselle vidékén Moch csendőrei esze bányászt meszeltek, asszonyokat, gyerekeket bántalmaztak. Ekkor figyelmeztettük a kormányt, hogy megszüntetjük a bányák karbantartását, ami azt jelenti, hogy Franciaország összes bányáit elönti a talajvíz. Tudtuk, hoszv er, ránk nézve is nagy veszteség mésni,, men-'et tük, mert meg akartuk mutatni a kormánynak, hogy amit a szakszervezet elhatározott véghez is viszi. A rPTidőrsés minden terrorja ellenére október 2-től 31-ig pro szairim szenet s°mtermeltek a francia bányászok. A kormány kiadta az utasítást a rendőrségnek, hogy harhol, ahol tömeget lát, lőjjön a tömén közé. Ekkor már a lakásokban is letartóztattak bányászokat. A sztrájk összekovácsolta a francia munkásságot Henri Turrel megálapította, hogy a nyolchetes sztrájkot — amely az Imperia- Duguet, a francia leánya a Népszaván keresztül üzen a (Párizs, a Népszava levelezőjétől). Párizs egyik északi munkásnegyedében, a CGT hatalmas nyolcemeletes központi székházában van a bányászszakszervezet központja is. A bányászszakszervezet főtitkára Duguet itt fogadta a Népszava tudósítóját, hogy a magyar szakszervezetek központi Lapja számára nyilatkozatot adjon a francia, bányászok hősi harcáról. — Ötvenhatnapos sztrájk után a bányászok utolsó tartalékai is kiapadtak — mondja Duguet. — A sztrájkot abba kelett hagyni, mert a bányászok gyermekeinek nem volt mit enniük. Az addig befolyt 300 millió frankot szétosztottuk, de az 1000—1500 frank, amit egy bányászcsaldnak összesen juttatn tudtunk, kevésnek bizonyult. A terrorral szemben hősiesen helytálltak a bányászok, pedig nem volt könnyű feladat. Csak egy adatot említek a karhatalmi terror jelemzésére: a kormány nagyobb katonai készültséget vonultatott fel a bányászok ellen, mint 1940-ben a németekkel szemben. — Milyen szerepük volt a sárga szakszervezeteknek? — A blumista Force Ouvriére és a keresztény szakszervezet vezetői mindent elkövettek, hogy megbontsák a munkások egységét. Ezek a munkásárulók nemcsak besúgástól és följekntéstől, hanem a rendőrség által letartóztatott munkások bántalmazásától sem riadtak vissza. Mindezzel azonban végleg leleskizték magukat a munkásság előtt és maradék befolyásukat is elvesztették. Nemcsak egyszerű bányászok, hanem becsületesebb érzésű helyi vezetők is sorozatosan tépték el a szakadár szakszervezetek tagkönyveit és átléptek hozzánk. Albybar például az egész 150 tagú keresztény szakszervezeti csoport csatlakozott a CGT-hez. A CGT most, a sztrájk után, erősebb, mint valaha. A bányászok öntudata töretlen. A bányászok jogos követeléseiért tovább folytatják a harcot. Egyelőre tiltakozások, gyűlélések és küldöttségek útján küzdünk jogos igényeink kielégítéséért, de szükség esetén ismét folytatjuk a sztrájkot. A bérek rendkívül alacsonyak. A leg-jobban fizetett bányászok, a felsők, fizetése magyar pénzben nem éri el a havi 800 forintot. Ennek a vásárlóértéke azonban rslzíven csekély, mert az élelmiszerárak igen magasak. — Milyen pozitív eredményei voltak a bányászsztrájknak. A kormány kénytelen volt hozzájárulni ahhoz, hogy a bányászok nyugdíját 30 százalékkal felemeljék, teljesítenie kellett a fotoringiai vasmunkások, számos közszolgálati alkalmazott, valamint a rakodómunkások, követeléseit, mert attól tartott, hogy ezek a munkások is csatlakoznak a bányászok harcához. A többi munkások követelései teljesítésének kihasználásával a bányászok megteremtették az életszínvonal általános javításának előfeltételeit, vagyis saját jogos követeléseik kielégítését. E rendezés szükségességét még a Szormánysajtó sem tudja tagadni. A bányászsztrájk rendkívüli mértékben megnövelte a francia munkásosztály és a demokratikus tömegek politikai öntudatát, kiszélesítette harci tapasztaltaikat. A bányászsztrájk tudatosrobbantásával és az azt követő sorozatos provokációkkal a kormány a CGT és a Kommunista Párt gerincét akarta megtörni Ez a kísérlete teljes kudarcba fulladt A kormány népellenes politikája minden becsületes ember számára nyilvánvalóvá vált. A jobbcali szociáldemokraták még jobban leleplezték önmagukat s az amerikai imperialisták lakás?it maradék követeik jelentős része is cserbenhagyta. A CGT viszont, megerősödve került ki a küzdelen?ből. A bányászszakszervezet a tények teljes tudatában jutott arra a következtetésre, hogy ha ma a bányászoknak ideiglenesen vissza is kellett vonulniok, mégis ők a holnap győztesei. Véletlenül nálam volt a Népszava november 27-i száma. Megmutattam belőle Duguet elvtársnak, hogy nálunk a gyűjtés a francia bányászok szimára, erős ütemben folyik. — írja meg a magyar elvtársaknak — kéri Duguet elvtárs, — hogy a kiéhezett, lerongyolódott bányászok csak egy hónap múlva kapnak fizetést, miut'nis az a szokás, »XT' kéthetenként kapják meg Ár'\Xttl~ ket, de azt is kétheti késéssel. Minden sor, amit akár a sztrájk befejezése után is kaptunk vagy kapunk meg, hozzájárni ahhoz, hogy a holnap harcaiban mielőbb elfoglalhassuk méltó helyünket. A hősiesen harcoló francia.a bányászok főtitkárának üzenetét ezennel eljuttatom a Népszaván keresztüli magyar szervezett munkássághoz-Sehályi Iiibor ! 1948 december 1931 i