Népszava, 1952. november (80. évfolyam, 257-281. sz.)
1952-11-22 / 274. szám
kával kezdik meg a Kossuth-híd építésének előkészítését, a barakképítést az Országház mellett. Gyors egymásutánban jelentkeznek a Kossuth-híd építéséhez a régi hídépítő munkások: Varga Béni, Fülöp Dezső, Virág Mihály, Mezei Gábor, a két nagyfivér: János, László és a többiek. Ebesen, rongyosan, fázva, de jönnek. Mindannyiukat vonzza az új munka, az, hogy felszabadult, új élet felé induló Budapestünk első hídját kell felépíteniük. A híd sohasem látott gyors iramban épül. Korda István elvtárs, az építés parancsnoka, hídnaplójának egyik feljegyzésében ezt írja: »Az emberek úgy indulnak munkába, mintha rohamra mennének és mindig fokozni kell az ütemet.« Hősi erőfeszítéssel, szakadatlan munkában teltnek el a hídcsata napjai. Minden tartó beemelése új és új örömünnep. Az építők becsülik segítőjüket: a József Attiláról elnevezett száztonnás úszódárut, amelyet a Kossuth-híd építésénél használnak először. Ők is úgy dolgoznak mellette, mint az óriások, ősszel árvíz fenyeget. A kész állványzatot le kell bontani, hogy megmaradjon a drága faanyag. November 17-én egy duna-kavicsot szállító hajó süllyed el. A rajta volt hat ember szerencsésen megmenekül, És csak a ruhájukat szárítják meg a tűz mellett, máris dolgoznak tovább. Átázva vagy jégkéreggel borítottál harcolnál, se éjjel, se nappal nincs megállás. Decemberben újabb versenyfutás kezdődik a téllel, a jéggel. A hídépítés utolsó napjaiban a mostani Szabadság-híd roncsain létesített ideiglenes hídrészt elsodorja a jeges ár. Minden eddiginél elszántabb, szívósabb küzdelem indul a Kossuthhídért, mert tudják: ha a hegesztés befejezése előtt elviszi az állványt a jég, mindennek vége. Január 11-én végre elkészül a főtartó hegesztése. ‘Áll a híd.. És utána? A hídnapló tanúsága szerint: »Január 12-én hajnalban elvitte a budai 55 méteres nyílás alól az állványt a jég... Szovjet jégtörő hozta ki a zajló Dunán az állványzatot tartó uszályokról az utászokat.« És január 18-án, az építés indulásától számított nyolc hónap után, Gerő elvtárs — akinek vasakarata az építés minden akadályán győzedelmeskedett —átvágja a híd bejáratánál a nemzetiszínű szalagot. I augusztus 20. A Szabadságné í-llhid avatásának felejthetetlen napja. A budaiak félkört formálnak a hídfő körül, úgy várják kalaplengetve, boldog ujjongással a pestieket, akik Gerő elvtárssal az élükön elindulnak Buda feléjártak, Szabadság-híd lesz a neve. És íme, a határozat valósággá vált. A Szabadság-híd áll. Annak idején ez volt az első híd, amelyet magyar mérnök tervei alapján építettek. A hidat 1896-ban adták át a forgalomnak. Az újjáépített híd átadása a híd építőinek nagy ünnepe. Ezenaz augusztusi napon eszükbe jut, hogyan találkoztak először a romok között a fával »foltozott« híddal, amelyet a Vörös Hadsereg katonái tettek ideiglenesen használhatóvá. Amikor azután az ideiglenes hídrészt elsodorta a jeges ár, az építőkre a vasszerkezet kiemeléséért folytatott küzdelem nehéz napjai virradtak. Az ötezertonnás vasszerkezetnek mintegy a fele a Duna mélyén hevert. Öt napi megfeszített munka után sikerült a budai rész felemelése. A győzelem napja volt ez. Egész magyar népünk és közvetlenül a hídépítők: Sáros Károly, Zimányi István mérnök és a többi műszaki,valamint fizikai dolgozó győzelme. A nehézségeket azonban még nem sikerült leküzdeniük. A hiányzó vasat a Boráros-téri és az Erzsébet-híd roncsaiból pótolták. Utána mostoha körülmények között megkezdődött a hídszerelés. Kozma Antal , főszerelő és társaik átvették csapataik felett a parancsnokságot. Rövid idővel később már ott csillogtak az új villamossínek a híd kiszélesített pályáján. És 1946 augusztus 20-án elindult a hídon az első sárga villamoskocsi is Pestről Budára. Igyjúnius 10-én a hídcsaták dollgozói újabb győzelmet aratnak. Beemelik a Margit-híd első ívét. A régi híd 1872—76. között épült, születése egybeesett a két város egyenlésének időpontjával. Karcsú, ívelt almája Ernest Couin francia tervező alkotása, dárdaköveit 68 évig koptatták, a két városrész lakói. A Margithíd volt az első, amelyet pusztulásra ítélt a német fasiszták barbársága. 1944. november 4-én délután 2 órakor felrobbant az aláaknázott híd pesti szárnya. A hídon hat zsúfolt villaoskocsi, számtalan jármű és gyalogos sietett éppen célja felé. A híd törzskönyvében száraz bejegyzés őrzi a drámai pusztulás émmlékét: »Súlyosan megrongálódtak, az alapokban eltörtek a mederpillérek...« A dunaparti házak lakói azonban sohasem felejtik el az eléjük tárult döbbenetes látványt. Amikor eloszlott a jobb ítás sűrű füstje, a Duna vize feketédött a.felbukkanó, majd eltűnő emberfejektől. Mintha Arany János Margit-hídról irt balladája, a »Hal-avatás« tragikus képe elevenedett volna meg: »S kört körre hány a barna hullám, Amint letűnnek itt, vagy ott.« A híd budai szárnyát az ostrom napjaiban pusztították el a fasiszta banditák és nyilas cinkosaik. A vandál kézzel lerombolt híd felépítése naponta újabb és újabb megoldandó kérdések elé állítja az újjáépítés hőseit. Már elkezdik a munkát, amikor kiderül: a pesti part melletti mederpilléren embernagyságú repedés tátong. A Hibát Békés József búvár deríti fel, aki élete kockáztatásával behatol a pillér belsejébe. Az építők körülzárják a megrongált pilléreket a Rényi Zsigmond tervezte vasbetonszekrényekkel. A fordulat évében, 1948-ban a felszabadult magyar néppel együtt új életre ébred a híd. Teljes szélességében 1948 augusztusában adják át a forgalomnak — az életnek, jjrik októberében,a győzelem koszo!——íróját legendás Lánchidunk építői veszik át, akikre először a roncskiemelés nehéz munkája várt. Száz évvel azelőtt éppen ilyen októberi napokban meneteltek az akkori félig kész hídon keresztül Jellasich-bandái leverésére a szabadságharc katonái. A tíz évig épült Lánchíd valamikor a világ egyik legszebb, legmerészebb alkotása volt. Ezen a hídon szedtek először a nemestől és pórtól egy lánt két krajcár hidvánát. Két krajcár. Nem nagy pénz a gazdagnak, de annál nagyobb a szegénynek. Mégis a nemesség horkant fel a megadóztatás ellen. A szegény nép, a nincstelenek télen megtakarították a két krajcárt azzal, hogy továbbra is a Dunán keltek át egyik testvérvárosból a másikba. És bizony, a zajló jégtáblák között gyakran emberéletekben szedte a folyó a vámot. A Clark Adam tervezte híd régi formájában — csak szélesebb pályatesttel és, persze, a hídpénzszedő, kezelőházat nélkül — születik újjá. Az építésnél kezdetben sok a nehézség. Nem könynyű feladat például a láncok kiemelése. Azután még a tél beállta előtt le kell minden állványt bevini és a két part között az összeköttetést megteremteni. De Brandelik Ferenc negyventagú szerelőbrigádja és valamnenynyi dolgozó megmutatja: a hazaszeretet, az emberi akaraterő minden akadállyal megbirkózik. Az egykori híd felavatásának századik évfordulójára, 1949. november 20-ra elkészül hároméves tervünk nagy alkotása, az újLánchíd. A hídon Rákosi elvtárs halad át először. Történelmi nevezetességű hidunkk újjászületése megszólaltatja a költőkét. Deveseri Gábor így énekli meg a győzelmet: »A más fölött, mint az omló babok fölött, átível győzedelmesen legöregebb és legifjabb hidunk, s jövőbe indul rajtad jelen.« 1959. november 7. A nagy mű készen áll. A két hídfőnél hatalmas ünneplő embertömeg két nagy munkáskerület dolgozói. Sokan az ősz utolsó virágait szorongatják a kezükben, hogy a diadalmas napon, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján köszöntsék az új hidat — a Sztálin elvtársról elnevezett hidat. A múltban sok száz kérvény és beadvány süllyedt el a városházi és minisztériui is »urak« fóljaiban. A levelekben hidat kértek, hídért »folyamodtak« a két kerület lakói. 1908-ban törvénycikk mondta ki a híd felépítésének szükségességét. Háromévtizedes halogatás után vontatottan hozzá is kezdtek az építéshez, de a munka abbamaradt. A Sztáln-hídat népi demokráciánk ajándékaként kapta Óbuda és Angyalföld népe. 1948 ban a pillérek háborús sérüléseit tüntetik el a hídcsaták hősei, majd 1949-ben teljes erővel megkezdődik a hídépítés munkája. A híd több mint két kilométer hosszú — Európa egyik leghosszabb hídja —, de nincs olyan tartó, amelynél beemelésében Palágyi Pál mérnök részt ne venne. Éber szeme éjjel-nappal egyaránt őrködik az emberek és a gépek munkája felett. A hídépítőkkel, Czéber János csoportvezetővel, Németh Imre sztahanovistával és a többi dolgozóval együtt szinte csodát művel a sínre épített forgógémdaru is. A hatalmas gép egymásután emeli és rakja helyére a sokmázsás hitbrészeket. Nyomában, mintegy »varázsütésre« növekszik a híd. Az építők a Sztálin-híddal minden eddiginél hatalmasabbat alkotnak. A december 31-i határidő helyett már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe előestéjén jelentik: elkészült ■ Sztálin-híd. november 22. Vörös- és nemzetiszínű zászlók lobognak a novemberi szélben, így várja ünnepi zászlódíszbe öltözötten az újjáépített Petőfi-híd, hogy Bebrits Lajos elvtárs közlekedésügyi miniszter ma átvágja a szalagot és az új hidat, győzelmes ötéves tervünk alkotását átadja a forgalomnak. A hídról leszerelték már Nagy Laci bácsi ötletes újítását, a felfüggesztő szerkezetet pótló darut, amellyel sok jó időt ésnehéz munkát takarítottak meg a szabadszereléssel épült hídnál. Elvonult már Vallyon József mesterszegecselő és a többi dolgozó is, hatodik budapesti hidunk, hős építői. Virágzó városrészeket kapcsol öszsze az új híd, amely formájában elődjéhez hasonló — de annak hibái nélkül. A pesti oldal feljárója most a Mester utcáig húzódik, így szüntették meg az erős emelkedőt, amely jeges téli napokon megbénította a járóműforgalmat. A híd külső képét sem bontja meg többé a revíziósuszítás egykori szimbóluma: a fiuméi világítótorony kicsinyített mása. Ennek a hídnak építését valamikor sürgősebbnek tartották, marti az Óbuda—angyalföldi hídét. A híd helyének kijelölését ugyanis bárczaházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár és a Községi Polgári Párt »vezére«, Kozma Jenő telekspekulációi befolyásolták. A korrupció fénykora volt ez. Nemcsak a híd helyénél, megállapításánál, de a tervezésnél is a protekció, az »összeköttetések« és nem rátermettség döntötte el: ki építse fel. Ez a híd joggal viselte a horthy-fasizmus megteremtőjének nevét. Mindez már a múlté. Mert íme készen áll az új híd, amelyen át könynyebben juthatnak városunk szívébe a XI. kerület új üzemeinek dolgozói, a valóságos várossá terebélyesedő Műszaki Egyetem tanárai és hallgatói. Fővárosunk népe várta ezt az új hidat. Dolgozóink kívánsága megtisztelő kötelességgé vált Perént, Miklós és Lébényi László mérnökök és a többi hídépítő számára, akik mind a mai napig forró lelkesedéssel, megfeszített erővel dolgoztak, hogy ez a kívánság mielőbb valóra váljék. A felszabadulás óta felépített hat híd után nemsokára ott ível majd a Dunán gyönyörű, karcsú Erzsébet-hidunk és elkészülnek fővárosunk összekötő vasúti hidjai is. Budapest ismét a »hidak városává« válik. Egész dolgozó népünk forró örömmel üdvözli fővárosunk új hídját, És ma, a III. Magyar Békekongresszus és az avatás napján megfogadja, hogy még fokozottabb éberséggel őrködik szocialista építőmunkánk minden alkotása felett. Török Júlia HAT HÍD Új ládat avatnak. Ma délután három órakor megindul a forgalom a'Boráros-téri Petőfi-hídon. A hatodik új híd ez Budapesten felszabadulásunk óta, amely dolgozó népünk alkotó erejéból született újjá. A hatodik híd, amelyet a többivel egyszerre akartak , felrobbantani népünk ádáz ellenségei, a titóista gonosztevők, akik felett a napokban ítélkezett népünk bírósága. "A romboló kártevők aljas szándékát ezúttal is legyőzte pártunk ébersége. Diadalmaskodott az alkotás, a békés épőmunka ereje és ma, a III. Magyar Békekongresszus napján — új hidat avatunk, " május 16-án, alig egy hónap-j Még a debreceni kormány eldön-tlppal az ország felszabadítása tette: a volt Ferenc József-hídnak éfélután — mindössze néhány ózádesz- ■ szabadult hazánk első újjáépített híd- A felszabadulás utáni első hidunk: a Kossuth-híd Felavatásának százéves évfordulóján újjászületett a Lánchíd A Szabadság-híd Új hidunk, a Petőfi-híd, amelyet ma avatunk A Margit-híd szebb, korszerűbb, szélesebb, mint a múltban Sztálin elvtársról elnevezett hidunk fit PS2AVA 1952 NOVEMBER 22. SZOMBAT