Népszava, 1953. november (81. évfolyam, 257-280. sz.)
1953-11-06 / 261. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA Szovjet jegyzék Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok kormányához a külügyminiszterek értekezletének összehívásáról Kitüntették a harmadik negyedév legjobb szénbányász-brigádjait A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 81. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1953. NOVEMBER 6. PÉNTEK A DIADALMAS November 7. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját, az emberiség tavaszának, az emberi szabadság, a jólét és a kultúra virágzásának kezdetét köszöntik a világ népei e napon. Százmilliók köszöntik a Diadalmas Októbert és a hatalmas szovjetország népeit, amelyek mérhetetlen áldozatok árán először törtek rést a kapitalista kizsákmányolás és elnyomás falán. Köszönti az ötszázmilliós kínai nép, s a népi demokratikus országok minden dolgozója, akik a szocialista forradalom eszméinek és neveltjeinek köszönhetik szabadságukat, virágzó életüket. És mint vezérlő csillagukat köszöntik a Diadalmas Októbert a kapitalista és gyarmati elnyomás országaiban élő munkások és parasztok tíz- és százmilliói. Sok felkelés, népi megmozdulás, nehéz harc és forradalom zajlott le már az emberiség történelmében. De nem volt egyetlenegy sem, amely már születése pillanatában annyi reményt ébresztett volna a világ különböző tájain élő emberek szívében. Nem volt egy sem, amely annyi akaratot, harci lelkesedést szült volna, mint 1917. november 7. Alig múlt el néhány hét és hónap a petrográdi munkások felkelésének győzelme után, amikor a nagy forradalom igazságának fénye áttört a kapitalisták és lakásaikhazugságainak szenynyes áradatán. Budapesten, Csepelen és a MÁVAG-ban, London munkásnegyedeiben, a francia kikötőkben. Európában és Ázsiában százezrek álltak a forradalom mellé. S ez a sereg, a nagy forradalommal rokonszenvezők, a forradalom tüzétől harcra mozgósítottak hadserege nőttön-nőtt. Ezért írhatta Lenin 1919 augusztusában az imperialista intervenciók, a polgárháború nehéz harcai közepette: »... a munkás tömegek, jóllehet a Szovjethatalomról az igazságnak csak a morzsáit ismerik, jóllehet ezernyi meg milliónyi álhírt hallanak a Szovjethatalomról, már mindenütt a Szovjethatalom pártján vannak. Már megértette az egész világ proletariátusa, hogy ez a hatalom a dolgozók hatalma, hogy ez a hatalom az egyetlen, amely megment a kapitalizmustól, a tőke igájától, az imperialisták közötti háborúktól és tartós békére vezet.« S azóta minden évvel, minden erőfeszítéssel és minden előretett lépéssel együtt erősödött ez a megértés és erősödött világszerte a bizalom, a rokonszenv, a szeretet a nagy forradalom szülötte, a Szovjetunió iránt. Mert a világ proletariátusának felszabadításáért, az elnyomott népek felszabadításáért vívott nehéz, áldozatos harc indult győzelmes útjára 1917. november 7-én. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a szocialista építés győzelmei erőt adtak, a siker bizonyosságát adták minden ország munkásságának és dolgozó parasztjainak. Az élet, a gyakorlat mindennél meggyőzőbb példái tanították őket arra, hogy eredményesen vehetik fel a harcot a tőke uralma ellen és hogy lehet kizsákmányolok nélküli új életet építeni. A Diadalmas Október, a Szovjetunió példáján nőtt naggyá, vált erőssé, vívott és vív sikeres harcokat a kapitalista országok munkásosztálya és emelkedett egész sor országban a nemzet vezető erejévé. És a Szovjetunió Kommunista Pártjának példáján nevelkedtek fel, izmosodtak s lettek a dolgozó milliók vágyainak, törekvéseinek megtestesítőjévé a gazdasági követelésekért, a nemzeti függetlenségért vívott harcok vezetői, a kommunista pártok világszerte. Az Októberi Forradalom tanításai vezették a felszabadító harc FORRADALOM útjára a gyarmati iga alatt sínylődő népeket. És ha a cári Oroszország népei 36 évvel ezelőtt az első győzelmes jelét és példáját adták az imperializmus, a nemzeti elnyomás elleni küzdelemnek, most az új életet építő Kína, a hős koreai nép és Vietnam népének harcai messzire fénylő bizonyságai annak, hogy — miként Malenkov elvtárs mondotta — »... a múlté már az a régi Ázsia, amelynek sötét elnyomás és a népek külföldi erők által való leigázása volt osztályrésze«. Az Októberi Forradalomban született, az intervenciósok és a fehérgárdisták elleni harc frontjain edződött, a szocialista építés állásain izmosodott az a nép, amely a Nagy Honvédő Háborúban legyőzte a nemzetközi reakció előretolt bástyáját, a német és japán fasizmust, megmentette az emberiséget s népünk kezéről is leverte a bilincset. 1917. november 7-én a szabadság, a béke, a jólét, a kultúrált emberi élet nagy reménysége született: a jólét és a bőség megteremtésének a forradalma. ».A mi forradalmunk — mondotta Sztálin — az egyetlen, amely nemcsak összetörte a kapitalizmus bilincseit, s nemcsak szabadságot adott a népnek, hanem a nép számára meg tudta teremteni a jómódú élet anyagi feltételeit is. Ebben rejlik forradalmunk ereje és legyőzhetetlensége.« Ezt az igazságot hirdeti a forradalom, a szocializmus és a kommunizmus építésének 36 esztendeje. S ez az igazság most a harminchatodik évfordulón még ragyogóbb fényben tündököl, mint valaha. A szocializmus és a kommunizmus építésén megerősödött, hatalmassá lett szovjet nép, amely óriási nehézipart, a kapitalista világtól független népgazdaságot teremtett, most új hadjáratot indít, a bőség és a jólét hadjáratát. Október népe, a szovjet nép a kommunizmus felé haladás új szakaszába lépett. Ez az új szakasz azt jelenti, hogy a következő két-három esztendőben az élelmiszerek s a dolgozók jólétét, kényelmét szolgáló közszükségleti cikkek termelését többszörösére emelik. A hús termelését az 1950. évi majdnem két és félszeresére, a vasét több mint háromszorosára, a cukorét több mint kétszeresére, a gyapjúszövet gyártását több mint kétszeresére, a selyemszövetekét több mint ötszörösére, a bútorokét csaknem négyszeresére növelik. S mindez csak néhány példa a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozataiból, azokból a történelmi jelentőségű okmányokból, amelyeknek minden sora a legszebb költeménynél is hevesebben dobogtatja meg a szíveket. Az emberről, a jólét forradalmának diadalmas előrenyomulásáról beszélnek ezek a számok. Nincs az emberi életnek egyetlen olyan apróbb és nagyobb igénye, szükséglete, anyagi és kulturális törekvése, amelyre ne terjedne ki e határozatok figyelme. Minden az emberért történik, s a szovjet nép minden erőfeszítése egyetlen célra irányul: megteremteni az élelmiszerbőséget, az ipari áruk bőségét, felépíteni a kommunista társadalmat. Ragyogó útmutatás a népek, különösen a szocializmust építő népek számára, a mi számunkra is! A hatalmas szovjet ország, amely biztatást, erőt és reményt sugárzott felénk az elnyomatás évei alatt, a nép, amelyfelszabadított bennünket a tőkés és a földesúri iga alól, tanított és segített, hogy kiláboljunk a fasiszta dúlásból és a szocialista ipar, az erős népgazdaság útjára térjünk, most elsősorban arra nevel, hogy az építés célja, értelme, lényege, maga az építő ember. Követjük ezt a példát: pártunk vezetésével az élelmiszerek és közszükségleti cikkek bőségét akarjuk és fogjuk megteremteni, így válik a jólét e nagy forradalma a jólét teljesülésének forrásává minden szocializmust építő országban. Ezért világít ma, a harminchatodik évfordulón a Diadalmas Október fénye messzebb, mint bármikor a történelem során. Minden eddiginél szemléltetőbben bizonyítja a szocialista rendszer felsőbbrendűségét, és fényében még szembekiáltóbban mutatkozik meg a kapitalista rendszer ocsmánysága, , amely elnyomorodásra, munkanélküliségre, betegségre és pusztulásra ítéli az imperialista országok és gyarmatok dolgozó millióit. Olaszországban nemcsak a több mint kétmilliós munkanélküliség, de a védőgátak elhanyagolása miatt az árvíz is sújtja a népet. Nyugat-Németországban hárommillió a munkanélküli, Indiában 50 millió ember van részben vagy teljesen megfosztva a munkától és az éhhalál tizedeli a népet, Japánban tízmillióra, Indonéziában 15 millióra rúg a munkától megfosztottak serege. S miközben a kapitalisták profitja az egeket ostromolja, a bérek, különösen a gyarmatok dolgozóinak bérei még a szűkös megélhetésre sem elegendők. Algírban egyetlen bányatársaság 1952-ben 4900 millió frank nyereségre tett szert; a munkásoknak mindössze 687 millió frank munkabért fizetett ki. A kapitalista gyarmati országok dolgozói a munkanélküliség, a nyomor és az elnyomás ellen indulnak harcba és reményt, biztatást, erőt merítenek a Szovjetunió és a népi demokráciák példájából. A bőség, a jólét hadjáratán hajótörést szenved az imperialisták minden hazugsága, rágalma a szovjetek és a népi demokráciák állítólagos támadó szándékairól. Az Októberi Forradalom a népek békevágyából született s minden tette a népek békéjét szolgálta és szolgálja. A mostani tények, a közszükségleti cikkek gyártása soha nem látott bőségben — amikor még a honvédelmi és a repülőipar is ezt a nagyszerű célt segíti — még a legegyszerűbb emberrel is megérteti, hogy a szovjet nép a békére készül. A jólétért s a békéért tett erőfeszítéseknek egyazon magasztos célja: a nép üdve, boldogsága. A szovjet kormány harca az ENSZ-ben, harca a koreai békéért, az egységes, demokratikus Németországért, az atombomba és a tömegpusztító fegyverek betiltásáért, a fegyverkezések csökkentéséért és ugyanakkor a küzdelem a dolgozó ember szükségleteinek minél teljesebb kielégítéséért — egyetlen forrásból táplálkozik, s ez a nép érdekeinek hű szolgálata. Ezt hirdetik a szovjet nép tettei még csengőbben, messzirehangzóbban most a 36. évfordulón. Örökre összeforrtak e szavak: Októberi Forradalom és béke. November 7. A szabadság, a béke s az igazi emberi élet hajnalhasadását ünnepük százmilliók e napon. Ünnepük azt a népet és azt a pártot, amely az emberi haladás élén jár. S örökké emlékeznek a hősökre, kik a forradalom, a polgárháború s a Nagy Honvédő Háború vérzivatarában a legtöbbet áldozták az emberiség szent ügyéért. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953. október 31-i határozata A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1953. október 31-i ülésén a Politikai Bizottság beszámolójához az alábbi határozatot hozta: I. A Központi Vezetőség 1953 júniusi kibővített ülése feltárta a párt vezetésében, a belső pártéletben, a párt gazdaságpolitikájában, a párt és a dolgozó tömegek, valamint a párt és az állam viszonyában megmutatkozó hibákat és meghatározta a hibák kijavításának útját. A Központi Vezetőség leszögezte, hogy pártunkban a vezetés legfőbb elve a vezetés kollektivitása, hogy a pártélet törvényévé, szilárd alapjává kell tenni a bírálatot és önbírálatot, valamint a párton belüli demokráciát. A Központi Vezetőség határozatot hozott a párt gazdaságpolitikájának megváltoztatására. Kimondotta, hogy lassítani kell a szocialista iparosítás és ezen belül a beruházások ütemét, ugyanakkor fokozott mértékben kell fejleszteni a népgazdaság azon ágait, amelyek elsősorban a munkásosztály és általában az egész nép szükségleteinek kielégítését szolgálják: a mezőgazdaságot, a könnyű- és élelmiszeripart. Fokozottan kell fejleszteni a lakásépítést, a munka- és egészségvédelmet, a szociális és kulturális intézményeket. A Központi Vezetőség határozata értelmében átcsoportosítást kell végrehajtani az egész népgazdaságban annak érdekében, hogy a szocializmus építésével párhuzamosan, állandóan és következetesen emelkedjék a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az egész magyar nem életszínvonala, és gyarapodjék műveltsége. A Központi Vezetőség júniusi kibővített ülésének határozata új, nagyszerű feladatokat állított a Magyar Dolgozók Pártja, a magyar munkásosztály és parasztság, az egész magyar nép elé, s egyben meghatározta a Magyar Népköztársaság kormányának politikai irányvonalát is. A júniusi kibővített ülés határozata új szakaszt nyitott a Magyar Dolgozók Pártjának életében és a magyar népi demokrácia fejlődésében. .. A Központi Vezetőség júniusi kibővített ülése óta eltelt négy hónap tapasztalatai teljes mértékben bizonyítják a hozott határozatok helyességét és időszerűségét. E határozatok megvalósítása során ráléptünk a dolgozó nép szociális és kulturális szükségletei fokozottabb kielégítésének útjára. A Központi Vezetőség irányvonalának megfelelően a kormány sélízben hajtott végre árcsökkentést. Leszállította több mint 800 ruházati, majd 10.000 közszükségleti cikk árát. Ilyen nagyarányú árleszállítás nem volt még hazánkban. Az árleszállítások révén a lakosság évenként másfélmilliárd forintot takarít meg. A minisztertanács az idén csökkentett összegben bocsátotta ki a békekölcsönt, ami további 700 millió forinttal növelte mindenekelőtt a munkások és alkalmazottak vásárlóerejét. Kezdeti eredmények mutatkoznak a közszükségleti cikkek választékának kibővítése és minőségének megjavítása terén. Meggyorsult és kiszélesedett a lakásépítkezés. Az idén elkezdett és a jövő évben befejezésre kerülő lakóházépítéssel megalapoztuk a dolgozók lakásszükségleteinek fokozottabb kielégítését. A fővárosban és több vidéki városban megkezdődött a házak tatarozása. A kormány jelentősen csökkentette, illetve elengedte a parasztság begyűjtési hátralékait. Törölte a kivetett kártérítéseket. Részben, illetve teljesen elengedte a parasztok adóhátralékait. Határozatot hozott arról, hogy lényegesen csökkenteni kell az új begyűjtési rendszerben a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók beadási kötelezettségét, mégpedig úgy növényi, mint állati termékekből. A begyűjtési kötelezettséget három évre előre, egyszerre kell megállapítani. Gyökeresen megváltoztatta a termelési szerződések egész rendszerét, oly módon, hogy ezek előnyösebbé váltak a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok számára. Leszállította a gépállomások díjtételeit, lehetővé tette, hogy azok, akik igénybe veszik ezek szolgáltatásait, választásuk szerint pénzben vagy terményben fizethessenek érte. Fokozott mértékben biztosította a gépállomások gépi munkáját az egyénileg gazdálkodó parasztok részére. Megvalósította az egész mezőgazdaságban az ingyenes állatorvosi szolgálatot. Jelentős állami támosztással segíti elő az állattenyésztés fokozása érdekében a silóépítést. Komoly kedvezményeket biztosított a szőlőtermelés és a kertgazdaság fejlesztésére. Mindezen rendszabályok kedvezően befolyásolják a parasztság helyzetét. Emelik jövedelmét, fokozzák termelési kedvét, növelik biztonságérzetét. Elősegítik a város és a falu közötti áruforgalom kifejlődését. Szilárdítják, szorosabbá teszik a munkásosztály szövetségét a dolgozó parasztsággal. A Központi Vezetőség júniusi határozatának kezdeti eredményeként emelkedett a munkásság reálbére. A megtett intézkedések következtében 1953 második felében a munkások és alkalmazottak jövedelme 1 milliárd forinttal növekszik. Mintegy 4,5—5 milliárd forintra rúg az az összeg, amely a folyó évben az árleszállítások, a különféle állami járandóságok csökkentése, illetve elengedése, valamint a parasztságnak nyújtott termelési támogatás révén a lakosság különféle rétegeinek jut. Az eddigi intézkedések folytán 1954-ben a munkások és alkalmazottak, másrészt a parasztság külön-külön mintegy 3 milliárd forintot kitevő kedvezményben részesül. A Központi Vezetőség megállapítja, hogy a júniusi kibővített ülés határozatának megvalósítása — amely népünk jólétének állandó emelését tűzte ki fő feladatul — az elért eredmények ellenére, nem kielégítő. Ennek oka egyes gazdasági és pártfunkcionáriusok részéről megnyilvánuló értetlenség, ragaszkodás a régihez, a megszokotthoz, sőt helyenként ellenállás a párt és a kormány helyes politikájával szemben. Ilyen jelenségek elsősorban az Országos Tervhivatalban, a nehézipari minisztériumban, a kohó- és gépipari minisztériumban, valamint a párt Központi Vezetőségének apparátusában, a terv- és pénzügyi osztályon mutatkoznak. A Központi Vezetőség júniusi határozatának gyorsabb és eredményesebb megvalósítása érdekében haladéktalanul meg kell szüntetni a huzavonát s a helyenként megnyilvánuló ellenállást, mert ez lassítja, fékezi a népgazdaság erőinek átcsoportosítását, hátráltatja az átcsoportosítással kapcsolatos nehézségek mielőbbi leküzdését. III. A Központi Vezetőség megállapítja, hogy a nehézipar terén most a fő feladat, nem a további fejlesztés, hanem mindenekelőtt a már elért eredmények megszilárdítása. Hasonlóképpen a mezőgazdasági termelőszövetkezetek terén most a fő feladat nem a további területi vagy mennyiségi növelés, hanem a megszilárdítás, a terméshozam növelése, a jövedelmezőség emelése. Iparunk és ezen belül elsősorban a nehézipar hatalmasan fejlődött. A magyar ipar termelése jelenleg több mint háromszorosa a második világháború előttinek. Hazánk ipari ország lett. Erre joggal büszke a Magyar Dolgozók Pártjának minden tagja, munkásosztályunk, egész dolgozó népünk iparunk fejlődése mögött azonban komolyan lemaradt mezőgazdaságunk fejlődése. A mezőgazdaság lemaradása népünk jóléte emelkedésének fékjévé vált. Ezért most az a feladat, hogy iparosításunk hatalmas eredményeire, viszonylag fejlett nehéziparunkra támaszkodva, fokozott erővel lássunk hozzá mindenekelőtt mezőgazdaságunk elmaradottságának felszámolásához, a mezőgazdasági termelés hozamának emeléséhez. Ez a legközelebbi két-három esztendőre a