Népszava, 1954. február (82. évfolyam, 27-50. sz.)
1954-02-12 / 36. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 82. ÉVFOLYAM, 36. SZÁMÁRA 50 FILLÉR 1954. FEBRUÁR 12. PÉNTEK -------------------------------------------------------------, __________________________________________/ ÖTVEN BÉKÉS ESZTENDŐ ötven békés esztendő perspektívája! Az egyszerű emberek, akik szerda este a rádió mellett várták a Berlinből érkező legfrissebb híreket vagy csütörtök reggel kinyitották újságjukat, hogy elolvassák a berlini értekezlet szerdai eseményeiről szóló beszámolókat, Molotov elvtársnak a szerdai ülésen tett nagyjelentőségű javaslataira bízvást elmondhatták: ezek a mi javaslataink is! A Szovjetunió külügyminiszterének az európai béke és biztonság érdekében tett javaslatai az egyszerű emberek szívéből szólnak. Azoknak a dolgozó millióknak a vágyait és kívánságait öntik szavakba, akik saját tapasztalásáikból ismerik a háborút és tudják, milyen féltett kincs a béke. Az anya, akinek szemefénye, derék szál fia jeltelen katonasírban alussza örök álmát »valahol Európában«; a feleség, akinek férjét a családi tűzhely melegéből ragadta ki a háború forgószele: a munkás, akinek munkahelyét füstölgő romokká változtatták a bombák; a paraszt, akinek vetését könyörtelenül legázolták a modern haditechnika acélszörnyetegei; az értelmiségi, akinek alkotó, építő energiáját a rombolás hadiszekeréhez béklyózta a háború — és mind a többiek, a népmilliók a tartós béke légkörében akarnak élni és dolgozni a »hidegháború« fojtó levegője helyett. És Molotov elvtárs szerdán előterjesztett javaslatainak célja éppen az, hogy az emberek békésen élhessenek és dolgozhassanak, hogy a »hidegháború« zord éghajlatát egész Európa felett a tartós béke éltető tavasza váltsa fel. Mi hát a lényege a szovjet külügyminiszter szerdai javaslatainak? Hogyan biztosítaná a szovjet tervezet elfogadása a tartós európai békét? A szovjet javaslatok két alaptételből indulnak ki. Az egyik: az európai béke — és a világbéke — érdekében meg kell akadályozni a német militarizmus újjáéledését, biztosítani kell Németország semlegességét selejét kell venni annak, hogy háborús tömbbe kapcsolják be. Ezzel párhuzamosan meg kell teremteni az egységes, demokratikus, békeszerető Németország létrehozásának előfeltételeit, aminek érdekében jelentős lépés lenne a megszálló csapatok zömének hat hónapon belül történő visszavonása. A szovjet tervezet másik alapgondolata: meg kell szüntetni azt az európai és az egész nemzetközi légkört megmérgező állapotot, amelyet Európa mesterséges kettéosztottsága jelent. A tartós béke érdekében az egyes hatalmi csoportosulások helyébe valamennyi európai ország kollektív biztonsági szerződését kell létrehozni. Az európai kollektív biztonságról szóló szerződéstervezet Európa békéjének a kérdését azoknak a kezébe adja, akikre az ténylegesen tartozik: az európai országok kezébe. A tervezet azzal, hogy valamennyi európai ország részvételét irányozza elő, kiküszöböli Európa mesterséges megosztottságát, amelyet az agresszív imperialista körök hidegháborús politikája idézett elő. A kollektív biztonság szerződéstervezete ugyanakkor teljes biztosítékot jelent minden egyes európai állam számára, akár a német militarizmus esetleges feltámasztása, akár más agresszív törekvések veszélye ellen. Hogyan? Először úgy, hogy a szerződő felek kötelezettséget vállalnak a köztük felmerülő vitás kérdések békés eszközökkel történő rendezésére, ami a tárgyalások szellemének érvényre juttatását jelenti az erőszak politikájával szemben. Másodszor úgy, hogy a szerződéstervezet kereken kimondja: a kollektív biztonsági szerződésben részt vevő bármely állam ellen irányuló fegyveres támadást valamennyi szerződő fél elleni támadásnak kell tekinteni. A megtámadottnak valamennyi szerződő fél — tehát egész Európa! — a segítségére siet. Az összeurópai kollektív biztonsági szerződés tervezete részletesen kifejti a szerződés szervezetének működését is, amikor időszakos közös megbeszéléseket, valamint állandó politikai és katonai tanácskozószerv felállítását javasolja a felmerülő problémák megoldására. Külön ki kell emelni azt a rendelkezést, hogy az európai biztonsági rendszerhez azonnal csatlakozhatik a jelenleg még kettéosztott Németország két övezetének kormánya, az egységes német állam létrejötte után pedig az össznémet kormány. Molotov elvtárs javaslatainak e vázlatos ismertetése is nyilvánvalóvá teszi, hogy az ötven évre indítványozott európai kollektív biztonsági szerződés a tartós béke — ötven békés esztendő! — nagyszerű távlatait nyitja meg Európa népei számára. A szerződés amellett, hogy megalkotja az európai nemzetek békés együttélésének és fejlődésének teljes rendszerét, nem szakítja el az európai béke ügyét az egyetemes béke ügyétől. Éppen ezért előirányozza, hogy az Európán kívüli két nagyhatalom: az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság — amelyekre a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában fokozott felelősség hárul — küldjön megfigyelőket a szerződés értelmében létesítendő szervekbe. Ezek után azt lehetne hinni,hogy a nyugati külügyminiszterek — akik állandóan azt hangoztatják, hogy csakis a béke érdekében cselekszenek — örömmel üdvözölték Molotov elvtárs javaslatait. Nem így történt! »A szovjet tervezet elfogadása támadás veszélyének tenné ki Nyugat- Európát« — jelentette ki az Európa sorsát megható módon szívén viselő amerikai külügyminiszter. Arról viszont nem beszélt, hogy a Nyugat- Európát állítólag védelmező »európai védelmi közösségben« csak hat állam vesz részt, míg az európai biztonsági rendszerben bármely megtámadott országnak egész Európa sietne a segítségére. Másként áll persze a dolog, ha valaki nem anynyira Nyugat-Európa védelmét viseli a szívén, mint inkább a más országok ellen irányuló katonai tömböt akarja minden áron fenntartani. »Az Atlanti Szövetség senkit sem fenyeget« — mondotta Eden. De ha az Atlanti Szövetség valóban csak védelmi célokat szolgál, miért ne váltsák fel olyan biztonsági rendszerrel, amely nem csupán az atlanti tömb európai részvevőinek, hanem minden európai országnak ötven esztendőre biztosítékot nyújt az agresszió ellen. Másként áll persze a dolog, ha valaki hallani sem akar arról, hogy azokat az országokat is bekapcsolják a támadás elleni biztosítékok rendszerébe, amelyek ellen az állítólagos »védelmi tömb« támadó szándékai irányulnak. »Nem akarjuk bevált baráti kapcsolatainkat meglazítani, különösen nem az Egyesült Államokkal« — érvelt Bidault. De hiszen a kollektív biztonságról szóló szerződéstervezet, egyenesen előirányozza, hogy az Egyesült Államok is képviseltesse magát a biztonsági rendszer megfelelő szerveiben. A dolog azonban, másként áll, ha valaki baráti kötelékeknek nevezi a hazáját fojtogató tengerentúli béklyókat s bevált barátnak mondja azokat, akik fegyvert adnak népe ősellensége, a német militarizmus kezébe. Tévedés ne essék: a nyugati külügyminiszterek első szavai nem jelentik az utolsó szót az európai béke és biztonság történelmi fontosságú kérdésében. A szovjet javaslatok igen nehéz helyzetbe hozták azokat, akik a berlini tárgyalásokat a megegyezés »lehetetlenségének« bizonyítására szerették volna felhasználni. S amikor a brit kormánykörökhöz közelálló Daily Telegraph azon sopánkodik, hogy »sokan vonzónak fogják tartani« Molotov elvtárs javaslatait, akkor bizony fején találta a szöget. . A szovjet javaslatokat vonzónak tartják mindazok, akik békét és biztonságot kívánnak. Vonzónak tartják mindazok, akik a nyugati külügyminiszterek állandó »nem«-je helyett végre építő, a megegyezést szolgáló javaslatokat követelnek a nyugati kormányoktól is. A szovjet javaslatok azért vonzóak az emberiség döntő többsége számára, mert a megegyezést, a béke ügyét szolgálják. A szovjet javaslatok azért vonzóak, mert az egész békeszerető emberiség óhajait fejezik ki, s aki nemet mond rájuk, az a békére, a népek akaratára mond nemet. A népek akarata azonban hatalmas erő. S a szovjet békepolitika erre a legyőzhetetlen erőre épít, amikor a berlini tárgyalóasztalnál is minden akadály és nehézség ellenére rendíthetetlen kitartással keresi a megegyezés útját. Amikor a szakszervezetek bátran fellépnek az állami rendelkezések megtartásáért, ezzel is erősítik az állam tekintélyét . . . a párt és a tömegek kapcsolatát (A SZOT Kt. teljes ülésén elhangzott elnökségi beszámolóból) " Az áramellátás biztosításának útja: maximális energiatermelés , gazdaságos felhasználás Megkezdte tanácskozását az országos energiagazdálkodási konferencia Tegnap reggel a nehézipari minisztérium és az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület rendezésében megkezdődött az országos energiagazdálkodási konferencia. Az első előadást Csery László elvtárs, a nehézipari minisztérium energiagazdálkodási főosztályának vezetője tartotta. A »Népgazdaságunk jelenlegi energiahelyzete és soron következő feladataink« címmel tartott előadásában kiemelte, hogy a kormányprogramm végrehajtása igen nagy feladatok elé állítja az energiaipar dolgozóit. Az energiagazdálkodás egyik legfontosabb kérdése, hogy végrehajtsák azokat a korszerűsítéseket, amelyekkel jelentősen meg lehet javítani az energiaátalakító berendezéseket. Az üzemek és iparágak vezetői azonban sokszor nem fordítanak elég gondot ezeknek a berendezéseknek a korszerűsítésére. A továbbiakban ismertette a kazánok korszerűsítésének módjait és felhívta a jelenlevők figyelmét a megfelelő tűztér kialakításának fontosságára. Hangsúlyozta, hogy üzemeinknek fokozottabb gondot kell fordítaniuk az energetikus hálózat kiépítésére. Az ipari minisztériumokban, az ipari központokban és a trösztökben függetlenített energiagazdálkodási előadót kell kijelölni. Csery elvtárs befejezésül hangsúlyozta az energianormák kidolgozásának fontosságát és vázolta az energiagazdálkodás soron levő feladatait. (Csery László elvtárs előadásának részletes ismertetésére visszatérünk.) Ezután Simon Kálmán elvtárs, a nehézipari minisztérium szénbányászati igazgatóságának helyettes vezetője tartott előadást »Az ország szénhelyzete és ebből az energiaiparra háruló követelmények« címmel. Kerényi A. Ödön elvtárs, a nehézipari minisztérium villamosenergiaipari igazgatóságának helyettes vezetője előadásában kiemelte a villamosenergia-termelésnek azt a sajátosságát, hogy a villamosenergia nagyobb mennyiségben nem tárolható, tehát minden pillanatban pontosan annyit kell termelni, amenynyire a fogyasztóknak szükségük van. Ezért fontos feladat a legnagyobb fogyasztást igénylő csúcsterhelések mentesítése. Részletesen beszélt a kormány által kidolgozott új energiagazdálkodási rendszerről, amely február 15-én lép életbe. Ennek a rendszernek a lényege az, hogy bevezeti a villamosenergiával való kötött gazdálkodást. A tervszerű, kötött villamosenergiagazdálkodás bevezetése népgazdaságunkban megszünteti azt a helytelen felfogást, hogy a villamosenergiából mindenki korlátlan mennyiségben annyit fogyaszthat, amennyi éppen jólesik. Hangsúlyozta, hogy a villamosenergiaipar jelenlegi helyzetében fontos szerep jut az energiatermelő iparág és a fogyasztó iparágak dolgozóira. Maximális energiatermelés az egyik oldalon — a leggazdaságosabb energiafelhasználás a másik oldalon. Ez a kormányprogramm megvalósításának útja ezen a téren. A tanácskozás csütörtöki ülésén felszólaltak még Benedek László elvtárs, az Erőmű-Kazánszerkesztési Iroda főmérnöke, Laki Gyula elvtárs, a Vízerőmű Tervező Iroda osztályvezetője, Martini Károly elvtárs, a Bányászati Kutatóintézet osztályvezetője, Zólyomi Lajos elvtárs, az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat főmérnöke, Dr. Váry Ferenc elvtárs, a Fővárosi Gázszolgáltató Vállalat főmérnöke, Vajta László elvtárs, a MASZOLAJ-Tröszt főmérnöke és Bátor Béla elvtárs, a Hőtechnikai Kutató Intézet helyettes igazgatója. A konferencia péntek reggel folytatja tanácskozását. Hat gépállomás felett vállalt védnökséget a Csepel Autógyár Hófödte táj... A falu látszólag mozdulatlanul pihen a nagy fehérségben. Csak a gépállomáson zajlik igazán az élet. Vattaruhás traktoristák, szerelők járndét az udvaron, s a műhelyekből a kalapács ütése, az esztergapad surrogása, a hegesztőpisztoly sziszegése hallatszik. Most egy pillanat alatt megelevenedik az udvar. Nagy terepjáró teherautó érkezett meg, oldalán a felírás: Csepel Autógyár. A gépállomás dolgozói körülveszik a kocsit, emelgetik le a ládákat, s a főgépész kíváncsian nézegeti tartalmát. »Csavarok is jöttek. Esztergakések is. Fűrészlapok... — kiált fel örömmel. — No most már nem félek, hogy nem leszünk készen határidőre a traktorok, cséplőgépek javításával.« A teherautó nem sokáig marad a gépállomáson, egy aratógépet raknak fel rá, s a gépkocsi megindul vissza, a Csepel Autógyár felé. Ez a tehergépkocsi annak az új szövetségnek egyik jelképe, amelyet a Csepel Autógyár dolgozói a mezőgazdaság dolgozóival kötöttek. Állandó brigádok Felkerestük a gyár igazgatóját, Mészáros Károly elvtársat, hogy megkérdezzük, milyen segítséget adnak a mezőgazdasági párt- és kormányhatározat végrehajtásához. — Hány gépállomást patronál a gyár? — Hat gépállomás felett vállaltunk védnökséget. Két gépállomást, a kiskunlacházit és a szigetújfalusit már december óta a Járműgyárrészleg és a Hajtóműgyárrészleg látogatja. A munkások, tisztviselők délutánonként járnak ki ezekre a közelfekvő gépállomásokra. Ezenkívül az utóbbi időkben a téli javítás időtartamára állandó brigádot is kiküldtünk erre a két gépállomásra. Újabban pedig még négy távolabbi gépállomást, a dunavecseit, dusnokit, kalocsait és a kartait is segítjük. Egy-egy gépállomáson általában 15—15 főnyi állandó brigádunk tartózkodik: a gyár legjobb szerelői, esztergályosai, technikusai. A négy távolabb fekvő gépállomásra kiküldött brigádokat egy brigádvezető fogja össze, név szerint Stummer Ferenc, aki üzemvezető a motorgyárban és 15 éve dolgozik már a szakmában. Tehergépkocsival járja állandóan a négy gépállomást. Amellett, hogy irányítja és ellenőrzi a brigádok munkáját, felméri, milyen alkatrészekre van szüksége az illető gépállomásnak a téli gépjavításhoz.A szükséges alkatrészeket a gyár elkészíti. Ha pedig nagyobb javításokról van szó, smkkor magát a kombájnt, traktort, cséplőgépet vagy aratógépet hozzák be a gyárba, s itt a gyáron belül javítják ki. Az eddigi segítség mérlege — A gyárnak hány dolgozója vesz részt a gépállomásokon a téli gépjavítás munkájában? — Összesen nyolcvan jó képzettségű szakmunkás írként ki most önként vidékre a téli gépjavítások idejére. De szó van arról is, hogy néhány dolgozónk véglegesen ottmarad a gépállomásokon, így már folyamatban van két dolgozónk áthelyezése a szigetújfalusi gépállomásra. Ezek a munkások maguk kérték, hogy a mezőgazdaságba mehessenek dolgozni. — Eddig hogy összegezhető a segítségnyújtás mértéke? — Eddig úgy tapasztaltuk, hogy a gépállomások hiányosan vannak ellátva szerszámokkal. Pedig a jó munka elvégzésének feltétele a megfelelő szerszám és egyéb segédeszköz. Ezért esztergakéseket, szerelőszerszámokat, csigafúrókat, dörzsárakat, esztergatokmányt, hegesztőkészüléket, fűrészlapot, tömítést, villáskulcsot, forrasztópákát, köszörűkövet, több ezer csavart stb. adtunk át saját készleteinkből a gépállomásoknak. A Motorgyár például kétszázezer forint értékben küldött a gépállomásokra gépalkatrészeket. Ezenkívül eddig kijavítottunk a gyárban tíz darab kombájnmotort, négy traktormotort, egy transzformátort. Két villanymotor javítását és tekercselését is elvégeztük, valamint egy nagyon rossz állapotban levő aratógépet is rendbehoztunk. Most folyik hat cséplőgép és két aratógép javítása, ezenkívül a gyáron belül még egy K—36-os traktor alkatrészeit, valamint két darab U—3-as típusú traktor dugattyúgarnitúráját készítjük el. Nem csak a gépjavításra szorítkozunk — Csak a gépjavításban ad segítséget a Csepel Autógyár a gépállomások dolgozóinak? — Nem. A téli gépjavítások segítése munkánk fő részét képezi, de ha más valamilyen igény is felmerül, segítünk, ha tudunk. Kiskunlacházán például az utak igen roszszak, elhanyagoltak. Salakat szállítunk az utak javításához. Szigetújfalun az adminisztrációban mutatkozott elmaradás, a könyvelők nem voltak eléggé szakisépzettesek Az egyik főkönyvelőnk ment ki két munkatársával, hogy szakmai ismereteit átadja, sőt az egyik könyvelő egy hétre ott is maradt a gépállomáson. Kalocsán a gépállomás igazgatójának a tervezésében és a műszaki rajzok elkészítésében volt problémája. Kerepesi Jánost, a szerszámszerkesztés dolgozóját küldöttük ki, hogy szaktudását átadja. Szigetújfalun pedig egyik szerelőnk észrevette, hogy a hegesztű-transzformátor helytelenül van bekötve, balesetet okozhat. Azonnal villanyszerelő ment ki és megjavította a hibát. A gépállomás dolgozóinak régi kívánsága volt, hogy fürdőhöz jussanak. Dolgozóink a fürdő elkészítéséhez is hozzákezdtek. — Most azt is tervbe vettük, hogy — elsőnek — meghívjuk a közeli szigetújfalusi gépállomás dolgozóit gyárlátogatásra és utána kultúrműsorral egybekötött esten vendégül látjuk őket. Baráti kapcsolat — Milyen kapcsolat alakult ki a gyár munkásai és a gépállomás dolgozói között? ■ — A legtöbb gépállomáson igen szívélyes kapcsolat, sőt mondhatni barátság fejlődött ki a gyár dolgozói és a gépállomások dolgozói között. Nemcsak egyszerűen szerelést vagy javítást végeznek dolgozóink, hanem megtanítják az egyes munkafogásokra is a gépállomások szerelőit, traktorosait. Helytelen azonban, hogy Szigetújfalun brigádunk, amely most két cséplőgépet javít, a gépállomás dolgozóitól teljesen elválasztva, egy külön helyiségben végzi munkáját, így az ottani traktoristák, szerelők nem tudják átvenni a jól bevált munkatapasztalatokat. Nevelje, tanítsa őket ez a brigád. — Még egy kérdés: hogyan teljesíti a Csepel Autógyár termelési tervét? Januárban 102,5 százalékra teljesítettük tervünket. S úgy dolgozunk, hogy februárban is legalább ezt az eredményt elérjük — válaszolja Mészáros Károly elvtárs, a Csepel Autógyár igazgatója. ★ A Csepel Autógyár tehát nemcsak tervét teljesíti, hanem ezenfelül segítséget ad a mezőgazdaságnak is, így harcolnak a gyár dolgozói a kormányprogram sikeréért, azért, hogy bőségesebb legyen dolgozó népünk gabonával, kenyérrel, tejjel, hússal, zsírral, vajjal való ellátása. (tishim)