Népszava, 1955. május (83. évfolyam, 102-126. sz.)
1955-05-01 / 102. szám
ISMÉT GAZDAGABB LETT HAZÁNK "4 7’rrrrrrrTfT" Autovaros — ezen a néven emlegetik ma már a szigetszentmiklósiak az uj rakonegyenes. Nagyrészt a Csepei Autógyár dolgozói lakják, s talán ennek köszönheti, hogy mindjobban terebélyesedik. Az idei május elsején 40 új lakásba költöztek be a boldog lakók. A 25. sz. Építőipari Vállalat Fülöp—Kasza- és Albert-brigádja valóban kitett magáért. A kész óvoda is várja a telep gyermekseregét. És nemsokára felépül a többi lakóház is. fHectoakok, Jewez&V istmunkások vasytysxtert alkotása Eseményekben gazdag napok köszöntöttek a Borsodi Vegyiművek munkásaira, műszaki vezetőire. A kisegítő üzemek, a szivattyú telep, a vízlágyító, az oxigén-üzem, a gőzüzemek, a transzformátorház után immár megindulnak a tulajdonképpen alapanyaggyártó, illetve feldolgozó egységek. Az óriáskompresszor után, a május 1-ét közvetlenül megelőző napokban kezdte meg munkáját a gázgenerátor. A Borsodi Vegyiművek dolgozói úgy mondják: »Most vizsgáznak a gépek, a berendezések.« Ezzel fogadtak az óriáskompresszornál is, amely pár perccel később már működni kezdett. Ezt mondták a gázgenerátornál is, amikor szerda délután begyújtották a tüzet, így mondják i de látni az embereken, hogy közben ezt gondolják: mi, az építők, a tervezők, a kivitelezők vizsgázunk. Az öröm és büszkeség érzése feledteti az emberekkel a sok-sok fáradalmat, nehéz percet, amikor a zord téllel birkózva, 20 fokos hideg ellenére is, hősi munkával, áldozatvállalással építették a hatalmas gyárat. A nagy hideg majdnem megbénította az építkezés munkáját. Azért csak »majdnem«, mert az építőmunkások között voltak olyan hősök, akik nem riadtak meg az időtől. Ezek közé tartozik Kálmán Árpád, a gázgenerátor üzemvezetője, aki két éve, az első alapásástól kezdve, részt vesz az építkezés munkájában. A nagy pillanatban, a generátor begyújtásakor néhány szóval visszaemlékezik. — A 20—25 fokos hidegben is húszméteres magasságban végeztük a generátorok szerelési munkáit. De megérte a fáradtságot. Olyan üzemet építettünk — mondja nem kis büszkeséggel —, amelyhez hasonló aligha akad Közép- Európában. Gombnyomásra működik itt minden. Automatikus szalagrendszerrel szállítjuk a kokszot a vagontól , a salakot a generátortól. Automata berendezések szabályozzák a levegő és oxigén arányát, a gáznyomást, a koksz- és a gőzbeadást. Nekünk csak figyelnünk kell a műszereket, a jelzőberendezéseket. A finom, érzékeny és bonyolult berendezések dolgoznak helyettünk. Miközben beszélgetünk, a vaskosarakban átizzik a faszén, Balogh János generátorkezelő elosztja az embereket , mindenkit a posztjára küld. És néhány perc múlva elérkezik az ünnepélyes pillanat: bedöntik a generátorba az izzó faszenet, tüzet gyújtanak. Az első órákban termelt gázt még »pipára« , kéményre engedik, mivel nem tökéletes. De néhány óra múlva és már május 1-én is, gázt ad az új üzemrész a Borsodi Vegyiműveknek. Óriási méretek jellemzik az egész gyárat. Van itt olyan üzemrész, amelynek egyetlen gépegysége többet termel, mint a hasonló anyagokat előállító üzemek összessége hazánkban. Nagyszerű alkotás a Borsodi Vegyiművek. Aki látja, abban önkéntelenül is felvetődik a gondolat: milyen hatalmas alkotásokra képes a szabad hazáját, szocialista országát építő nép! Sok-sok mérnök, tervező, sok-sok gyár munkájának az erőfeszítése testesül meg a Borsodi Vegyiművek minden gépében, épületében, berendezésében. Nagyszerű alkotás ez, amely a békét, az életet, a nép jólétének emelését szolgálja. Korner János Begyújtják a gázgenerátor első gépegységét a Borsodi Vegyiművekben Ahol a kis Szinva patak -‘ összetalálkozik a hozzáképest nagy Sajóval, ott magasodik új büszkeségünk: a Miskolci Pamutfonógyár. Fonoda — méghozzá Miskolcon, a kohászat és a bányászat fellegvárában! Fonoda — és nem is akármilyen. Ha valaki 1915-től Csipkerózsika módjára átaludta volna az elmúlt tíz esztendőt és csak most ébredne fel, értetlenül állna az ismeretlen szavak és fogalmak előtt, amikor Hegyi Géza főmérnök elbeszéli az új gyár születését. — A fonodát az 1953-as júniusi határozatután kezdtük építeni. A cement, a mész és a tégla a Hejőcsabai Cementgyárból és a Mályi Téglagyárból érkezett. A gyűrűsfonógépeket a Német Demokratikus Köztársaságból kaptuk. Az előfonalat, amit a gyűrűsfonógépeken feldolgozunk a Kaposvári Fonoda és a Szegedi Textilkombinát küldi. A nyersanyag Szovjetunióból érkezik hozzánk. Ezt a gyárat 1945 előtt valóban nem lehetett volna felépíteni. Nem lehetett volna, ha nem előzi meg a hejőcsabai és a mályi gyárak felépítése, ha nem segítenek a három évvel idősebb kaposvári és szegedi »fonoda-testvérek«. Ennek a gyárnak minden tégláját, anyagát, gépét és berendezését fiatal, új, szocialista üzemeink és külföldi barátaink készítették és küldték. Ezekben a napokban megindul a gyűrűsfonó-részleg. Birtokába veszi a gyárat kétszáz fiatal fonónő, ők is «■újak«, mint minden más körülöttük. Mivel az új fonodák közül a legidősebb testvér, a Lőrinci Fonoda nem küldhetett sem gépet, sem maltert, sem előfonalat — hát küldött fonónőket. Három hónap alatt kétszáz fiatal lányt tanítottak meg a fonószakmára. Olyanokat, mint a kis szőke Zakar Eszter, aki — mint mondja — beleunt a sajókeresztúri háztartás egyhangúságába; olyanokat, mint Gácsi Miklósné, aki a kohászok között végzett nem nőnek való munkát cserélte fel ezzel a foglalkozással. Ebben a legfiatalabb gyárunkban még a legöregebb szakmunkás is mindössze egyhetes. Mégis — vagy talán éppen ezért? — biztosra lehet venni sikerüket. A kétszáz fiatal lány, miközben részt vett a szerelőmunkában, úgy megismerte a gyűrűsfonógépek minden porcikáját, akár a saját tenyerét. Szinte öröm nézni, milyen bátran fogják meg a percenként tízezret forduló orsókat, amikor kötözni kell. No és tegyük hozzá mindehhez a lelkesedést, a tapasztalt munkamódszerátadók segítségét és ugyan ki kételkednék a sikerben. A miskolciaknak legalább is eszükbe sem jut. Sőt, amióta híre ment, hogy a gyár létszáma rövidesen eléri az ezret , mint a Szinva vize, olyan kifogyhatatlanul jönnek a jelentkezők: érettségizettek, háztartásbeliek, eddig otthon ülők. A 16 esztendős Záhonyi Júlia még sohasem dolgozott. De most — egy kicsit zavartan, egy kicsit félszegen — bemerészkedik Lehoczki Tibornéhoz, aki a jelentkezőket öszszeírja. A kis Júlia bármilyen segédmunkát vállal. Ám, amikor meghallja, hogy fonó szakmunkás is lehet, sőt Pestre sem kell menni tanulnia — boldogan nyújtja kezét és leszerződik. Most már csak a formaságok vannak hátra, mikor született, hol lakik és — következik a búcsú: »Május végén beléphet, de addig is, ha erre jár nézzen be.« Biztos, hogy Záhonyi Júlia »be fog nézni« és ezen nem is lehet csodálkozni. Ez a kedves, szinvaparti gyár, a borsodi főváros első, nagy könnyűipari létesítménye ellenállhatatlanul vonzza magához az embereket, akik valamennyien őszintén boldognak érzik magukat, hogy itt dolgozhatnak. Buzási János PRÓBATERHELÉSRE KÉSZEN AZ ÚJPESTI VASÚTI HÍD! Szilágyi Dezsővel, a Hídépítő Vállalat főépítésvezetőjével és Róhla Miklós építésvezetővel megyünk végig az immár csaknem kész Újpesti Vasúti Hídon. Augusztus 20-a helyett május elején átadják a forgalomnak az ország leghosszabb vasúti hídját. Az új híd nagyobb teherbírású és korszerűbb lesz, mint a háború alatt elpusztított elődje. A május elsejei hídátadásért folyó küzdelem lényegében már eldőlt. A MÁVAG szerelői az utolsó simításokat végzik. A Hídépítő Vállalatnak és 11 alvállalkozó üzemének azonban még jócskán akad dolga. Ezt bizonyítja az utolsó napokban a pályamunkások kalapácsainak csattogása, a hegesztőpisztolyok fényének vibrálása, ácsok baltáinak villogása. Ahol a gyalogjárók azelőtt a síneken mentek keresztül — most Szabó Béla kubikos brigádja aluljárót épít, méghozzá kifogástalan minőségben. Bartucz Károly, a Fővárosi Gázszolgáltató Vállalat üzemvezetője jön szembe velünk. — Elkészülnek vasárnapra az előírt gázvezetékek? — kérdezi tőle Szilágyi elvtárs, a »fővállalkozó«. — Igen, ha a népszigeti őrház állványzatát lebontják az utunkból. — Az meglesz — hangzik a válasz és a főépítésvezető menten intézkedik. Mozgalmas képet nyújtott az épülő Újpesti Vasúti Híd néhány nappal az ünnep előtt. Szombaton azután újból érdeklődtünk: sikerült-e valóraváltani a fogadalmat? — Sikerült! — mondja a telefonba Szilágyi Dezső. — Az Újpesti Vasúti Híd próbaterhelésre kész! Kovács József JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁNUNK, SZOLNOKIAK!. Ezen a májusi ünnepen mehes anyáknak egyik hely- nyolcmilliót tesz ki a berendenem lesz olyan szolnoki, akiről a másikra kellett hurcolzés, felszerelés értéke,nek eszébe ne jutna: a mai uok beteg gyermekeiket. Megkérdeztük H. Istvánné A naphoz fűződik az új rendelő Most az új rendelőintézetben aki éppen a röntgennel várt intézet megnyitása. Hogy mit jelent ez a város és a megye lakosságának, azt dr. Király István főorvos magyarázza meg legjobban: — Régen a rendelőintézetek egymástól távol, a város különböző területén helyezkedtek el. A zsúfoltság a várókban és a rendelőkben megnehezítette a munkánkat, türelmetlenné tette a betegeket és egészségtelen is volt. Nem beszélve arról, hogy a gyer együtt van az összes gyógyászati ág. — A beteg gyermekek számára külön bejáratú intézetünk van. Úgyszintén külön bejáratú a tbc szakrendelő is. A mindennapos szakvizsgálati ágakon kívül fizikoterápia, ideggyógyászat és onkológia is működik, a legkorszerűbb felszereléssel. Huszonkét millió forintot fordított államunk az új rendelő építésére, amelyből rendelésre; mit szól az új rendelőintézethez ? — Én ennek a tágas helyiségnek örülök legjobban — mondja —. Úgy össze voltunk zsúfolódva a régi helyen... Igaza van. A betegeket már a szép környezet is megnyugtatja. Napjában ezer-ezerötszáz ember is megfordul itt! Szükség volt tehát az új rendelőre, ezért örül neki minden szolnoki dolgozó. Pongor Magda A MEGFIATALODOTT 100 ÉVES SÖRGYÁR Az országos hírű, sőt világszerte jól ismert Kőbányai Sörgyár tekintélyes, hatalmas épülettömbjei több utcahoszszat foglalnak el. S bár az államosítások óta többször bővült a gyár, most mégis »kicsinek« bizonyul. A sörfogyasztás nagyon megnőtt az elmúlt években. Úgy látszik, sokan követik a népszerű plakát jelszavát: »Igyál sört! A sör folyékony kenyér!« A sörgyáriak pedig azon igyekeztek, hogy miinél több sörfogyasztó szomját olthassák a frissen habzó, kívánatos söritallal. Az igyekezet és jószándék azonban kevés. A több sörhöz több berendezésre, pincére, s egyébre is szükség van. A sörgyáriak és a fogyasztók örömére ez évben több millió forintos költséggel nagy beruházási és bővítési munkák készülnek el. A napokban már üzembehelyezték az új ászokpince-sort — itt érik a sör — amely máris jelentősen hozzájárult a termelés növeléséhez. A hatalmas, fehérre festett különféle mérőműszerekkel ellátott korszerű tartályok a Kiskunfélegyházi Gépgyárban készültek. Mélyen a föld alatt — 68 lépcső vezet le ide — mínusz 1 fokos hidegben régi, kocsmahelyiségek kesernyés illatára emlékeztető pincékben érdekes látnivaló a régi és ez az új ászöktér. Az egyik oldalon az óriási, sok időt megélt — nehezen tisztítható — hordók sorakoznak, a másikon pedig a magyar ipar korszerű, óriásai hirdetik technikánk fejlődését. Még felsorolni is sok, mi mindent ünnepelnek ezen a napon a jó munkájuk mellett jókedvükről is híres sörgyáriak: mindenekelőtt köszöntik a 11. szabad május elsejét és vele a 11. elüzem csillagot. És még ennél is büszkébbek kormányunk legutóbbi nagy megtiszteltetést jelentő kitüntetésére, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjére. A sörfogyasztók nevében mi is köszöntjük a 100 éves születésnapját ünneplő Kőbányai Sörgyár sok ezer munkását. Ha a felvonulás után frissen csapolt sör levével öblítjük száraz torkunkat, igyunk egy pohárral a pincemesterek, sörfőzők, malátalapátolók egészségére is. Radnóti Edit .•.-.•.v .-. .v • • • v.v v.-.. . .••• v r-w.v.v.V.v.. £1 .. Élm$ m IM NKii iw A napokban tartják a teherpróbát az Újpesti Vasúti Hídon (A fényképeket Gonda.György készítette)