Népszava, 1955. december (83. évfolyam, 282-308. sz.)
1955-12-01 / 282. szám
A FIATALOK KLUBJÁBAN Szól a dzsessz, öt-hat fiatal pár táncol. A Soroksári út estje körülöleli a fényes ablakot, csak néhány hunyorgó lámpa fénye villan kintről. A terem szélén félkörben fehér asztaloknál jórészt fiatalok és néhány idősebb munkás. Iszogatnak. A Hazai Fésűsfonógyár kultúrotthonában az ifjúsági klub névadó klubestjére készülnek. Megszokott látvány ez. Pedig története van itt mindennek. Mert hogyan is volt? A klub vezetői akarták: állítsunk be asztalokat, hogy ne kelljen álldogálni az ital mellett. De sokan ellenezték: kocsma lesz a kultúrotthonból. Nem lett kocsma, pedig sok huzavona után végül is idekerültek az asztalok és azóta már az idősebb munkások is el-eljárogatnak a táncestékre, s egy pohár bor mellől elnézegetik a fiatalokat. Emlékszem, két éve még féltek idejárni a jobbízlésű dolgozók az üzemből. Irtóztak a botránytól, a verekedésektől. És ma húszezer ember fordul meg a kultúrotthonban havonta, felerészt a gyárba. Az ifjúsági klub néhány hónapja működik, s már nyolcvan tagja van. Nincs olyan nap, hogy harminc-negyven fiatal el ne jönne. Otthon érzik magukat, itt töltik a szabad idejüket. De mi vonzza ide a fiatalokat? Ezt kutatom. Az egyik asztalnál két fiatal lány ül és két fiú. Péter Kati esztergályos, őt már ismerem, a másik Körtös Margit a kivarróból. A két legényke vendég, az ATRÁ-vól jöttek. — Miért járunk ide? — kérdez vissza Kati. — Mert itt jó meleg van. Látta a klubszobánkat? Nagyon szép, kellemes. Szórakozhatunk is, van társasjáték, felteszünk egy- egy lemezt és táncolunk. Lassanként mások is körénk gyűlnek. — Ez a bátyám, ő meg a vőlegényem — fordul Kati hirtelen két fiatalember felé, aztán még pajkosan hozzáfűzi: — mármint a darabban. Mert színjátszó csoportunk is van. Beneveztünk a Kilián György kulturális versenyre, nagyon készülünk rá mi is, az énekkar is. Ha ittmarad, megláthatja, mit tudunk, mert mi is fellépünk. — Először csak azt akartuk — szól közbe Szabó Ibolya, az ifjúsági klub vezetője —, hogy a fiatalok kellemes, kulturált környezetben töltsék a szabad idejüket. Amikor megmelegedtek, tőlük jöttek az ötletek. Nem is tudom már, ki akart először színjátszó csoportot vagy énekkart. Szervezni sem nagyon kell, hiszen majd’ mindig itt vannak, így még a fiatalok nevelése is önként adódik, önként, de hogyan? Több kedves történetet meséltek erről. Itt van mindjárt a »vőlegény«, Varga István esete. Egy olasz tárgyú békeharcos darabban játszanak Katival. A fiú öltözéke egyben szólva »túl választékos«, a nadrág szárát is kissé szűkebbre szabták a kelleténél. Az egyik próbán félrehívta a rendezőt: »Tessék mondani. Csak ez az egy nadrágom van. Játszhatok azért a darabban?« Ilyen a közhangulat, a közízlés, s ez is alakítja, formálja a fiatalokat. — A múltkoriban feljött a táncestre egy fiatal pár — meséli Kósa Zsuzsi, a kultúrotthon politikai munkatársa. — Nagyon ízléstelenül táncoltak. Nem figyelmeztette őket senki, csak néztük őket. Először azt hitték, hogy nagy sikert aratnak, de később észbekaptak, idegeskedtek, végül már egészen rendesen táncoltak. Persze, nem volt könnyű ilyen légkört teremteni. Az ifjúsági klub ezt már készen kapta a kultúrotthontól, fáradságos nevelőmunka eredményeként. Milyen eszközzel harcoltak? Hát bizony volt, akit az első látogatás után nem engedtek be a klubba. Ha valaki rendetlenül jelent meg a táncestélyen, hazaküldték átöltözni. Talán furcsa, de jó nevelőeszköznek bizonyultak az asztalok is. Amióta felállították, tilos a lekérés tánc közben (ebből robbant ki a legtöbb verekedés). Oda kell menni az asztalhoz, felkérni a lányt és tánc után vissza kell kísérni. Formaság? Lehet. De a kultúrotthon vezetői — helyesen — abból indultak ki, hogy a klubba járó fiataloknak példaképet kell változtatniok: a hetvenkedő vagány helyett az udvarias, kultúrált ember példaképét állították eléjük. Ez a törekvés nem volt hiábavaló. A sok nevelő szó, a kultúrált környezet a legtöbb fiatalt előnyére változtatta. Csoki — így hívták és néha még most is így hívják egymás közt ezt a villogó fogú, fekete, sovány fiatalembert — két éve még a kultúrotthon rettegett verekedője volt, s ma az ifjúsági klubot irányító ifjúsági tanács tagja, a színjátszók vezetője. S vajon most minden jó, semmi sem zavarja a klub életét? Persze, nem így van. — Előfordul — magyarázza Szabó Ibolya —, hogy egyikmásik fiatal megszegi a klub írott és íratlan törvényeit. Beszélgetünk vele, de ha nem használ a jó szó, a klub közgyűlése kizárja. Ez történt a múltkor az egyik lánnyal, N. E.-vel. Egy hónapra kizártuk. Megmondtuk neki: ha meggondolod magad, egy hónap múlva visszajöhetsz. Viszszajött. Egy ideig rendesen viselkedett, de rossz társaságba keveredett és megint kizártuk. Úgy látszik, nem érdemes vele foglalkozni. — Hány éves ez a lány? — Tizennyolc-tizenkilenc. — Hát van olyan tizennyolc éves, akivel nem érdemes foglalkozni? Szabó Ibolya elgondolkodik. Erre nincs válasz... A zenekar keringőt játszik. Az egyik fiú meghajol Körtés Margit előtt, táncra kéri. De a lány szabadkozik: nem, nem táncol, nem szokta. — Hát mit szeret, ha nem a táncot? — Nagyon szeretek olvasni — mondja. — A történelmi könyveket és Villon balladáit. Most lettem könyvtáros a kivarróban. — Az egész lány mindössze tizenöt éves. A terem időközben megtelt. Halvány, karcsú nő áll a mikrofonhoz, Ságvári Endre húga. Bátyjáról nevezik el a klubot, róla beszél a fiataloknak, arról, aki olyan kedves mindannyiunknak. Emlékeket idéz, történeteket mesél el róla, hogyan szervezte harcra a fiatalokat, készítette elő a Tompa utcai nyilasház megtámadását. Mint a friss tej, egyszerűen, illatosan csordulnak a szavak. Milyen szeretettel nevelte Ságvári Endre a fiatalokat, órákig sétált velük, s közben tanította őket. Mennyi gonddal válogatta ki számukra a könyveket.É s Körtés Margitra nézek. Látom, hogy csillog a szeme. Somorjai József MILYEN AJÁNDÉKOKAT VÁSÁROLHATUNK a Télapó ünnenre ! Nemcsak a gyegyse*rekek készülődnek ,Ve. Q izgatottan a közeledő Télapó és karácsony ünnepére, V , J de az áruházak, 4. Jw&fciaii® üzletek dolgozói is. A gyerekek Eldorádójában, az Úttörő Áruházban a rengeteg játék és egyéb ajándéktárgy mellett nem mindennapi látványosságok várják a látogatók apraját, nagyját. A Minőségi Áruház kirakatában elhelyezett embernagyságú Télapó csalogatja azokat, akik már döntöttek, mivel lepik meg szeretteiket a Télapó és karácsony ünnepére. Az áruházzal szemben, a Rákóczi út és a Klauzál utca sarkán külön játékáruházat is nyitnak a napokban. GYEREKEK ÖRÖME Lehet bőven válogatni városszerte az ajándéktárgyakban. Gyermekjátékokból csecsemőktől kezdve 15 éves korig, mindenkinek tartogatnak valami kedveset, újat. Bizonyára örülnek majd a kicsinyek a tojástyúknak, amely 9,80-ba kerül és egymásután két tojással gazdagítja a babaháztartást. Kedves a brekegő béka (18 forint), a doboló mackó (31,50). Ismét gyártják a gyerekek nem kis örömére a 19,20 forintos szirénázó autót. Igen népszerűek a PVC-babák. Ötletes játék az »ugró Jancsi a nyújtón« (58 forint). A 10—14 éves gyerekekre rá gondoltak a »Pajtás« fémépítő szekrénnyel. A gyerek játszva ismerkedik meg a különböző elektromos kísérletekkel és még az iskolai tanulmányaiban is kitűnően segíti. Igaz, az ára kicsit borsos — 170 forint. Műanyagból ízléses építőjátékok kerülnek forgalomba, amelyek a gyerekek kézügyességét, kombináló képességét és leseményességet kitűnően fejlesztik. A festőkönyvek, így a »Mici-LAci kalandjai« és a »Párnádé király« pedig a gyerek színérzékét gazdagítják. AJÁNDÉKVÁSÁR FELNŐTTEKNEK Az óra- és ékszerüzletekben is számtalan újdonság várja a vásárlókat. Tetszetős ezüst és alpakka likőrkészletek (150 forinttól), az eddig általában hiába keresett gyermek-evőeszköz készletek nagy választékiban kaphatók. Színházban, esti összejöveteleken szinte elmaradhatatlan ruhadísz a bizsu; nagyon tetszetősek a mintázott ezüst-mamkazit brossok. A helyiipari vásáron is megcsodált kínai rekeszzománcvázák, bonbonierek bő választéka csalogatja azokat, akik még nem döntötték el, hogy a sok szép ajándék közül melyiket szeressék. Aki az óravásárlást összeköti az ajándékozással, Doxa, Marvin és egyéb svájzi, valamint német karórák között válogathat (900—1260). Budapest egy-egy nevezetességét örökítették meg a bridzsrendszerű szép Gamma-öngyújtókon (80 forint). A nők számára új típusú fém töltőben kerül forgalomba 18,60 forintért. A magyar ötvösművészet zománccal díszített bombonerekkel, kalapált vázákkal és egyéb művészi lakiberendezési dísztárgyakkal öregbíti hírnevét. A télisportok kedvelőit sílécekkel, túracipőkkel, ródlikkal, zippzáros halommellényekkel várják az áruházak és üzletek eladói. A magas nyakú és sportnyakú gyapjúpulóverek mellett a Corvin Áruház egyéb meglepetést is tartogat a vásárlóknak: szovjet gyártmányú tiszta gyapjú korcsolyanadrágot vásárolhatnak a felnőttek számára 95 forintért kék, barna és szürke színekben. A gazdag választék láttán sem hallgathatjuk el azokat a panaszokat, amelyek a vásárlók és az áruházak, üzletek dolgozói részéről itt is, ott is elhangzanak. A rendkívül szórakoztató és keresett felhúzható játékokból az orosházi Vas- és Fémáru KTSZ traktorai kifogástalanok, a Lemezárugyár hasonló szerkezetű játékaira azonban sok a panasz. Örvendetes, hogy a »Ki nevet a végén« elnevezésű közkedvelt társasjátékot ismét gyártják, kár hogy még nagyon kis mennyiségben. A bajai gyár fajátékainak minősége idén még tovább javult. A vásárlók mégis hiányolják, hogy a most forgalomba került 21 forintos építőkockánál kétszer-háromszor nagyobb nem kapható. A fából készült MÁVAUT teherkocsiból is szívesebben vásárolják a 100 forintosat, amelybe a gyerek is beleülhet, mint az egyharmad nagyságú harminc forintosat. A Lenin körút 58. szám. alatti ajándékboltban azt tették szóvá a vásárlók, hogy kevés a kisüveges márkás kölni. Az esernyőket pedig ízléstelen, rikító színösszeállítású anyagokból gyártja a fővárosi tanács Divatkészítő Vállalata. Egészében azonban megnyugtató a kép, a vásárlói legtöbbje bizonyára megtalálja majd az elképzelt ajándéktárgyakat amelyekkel meglepheti szeretteit. ^ Q A magyar-szovjet barátság ünnepe a Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) Kásosztály! (N. M. Pegov ezeket a szavakat a részvevők lelkes tapsától kísérve, magyarul mondotta el. A megjelentek lelkesen ünnepük a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságát.) Ezután a magyar falu szocialista átalakulásáról beszélt. — Meg kell mondani, kedves elvtársak, hogy ismerkedésünk a magyar mezőgazdasággal nemcsak sok élénk benyomást hagyott bennünk, hanem láttunk sok olyat is, amit a mi mezőgazdaságunkban is felhasználhatunk. Önök joggal büszkélkedhetnek azokkal az eredményekkel, amelyeket szép országuk felszabadított dolgozó parasztsága elért. N. M. Pegov a magyar tudomány és kultúra, az első ötéves terv sikereinek méltatása után így folytatta: — Ma a magyar nép a második ötéves terv nagyszerű feladatainak megoldására készül. A második ötéves terv hatalmas eszköze lesz a magyar nép anyagi és kulturális jóléte további fellendítésének, új nagy lépés előre a szocializmus építésében. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a magyar nép a második ötéves terv feladatait is sikerrel fogja megoldani, hiszen a magyar nép élén olyan harcokban edzett marxista-leninista párt áll, mint a Magyar Dolgozók Pártja. (Nagy taps és ütemes felkiáltások: Éljen a párt!) Csakis a népi hatalomnak, a Magyar Dolgozók Pártja és Központi Vezetősége bölcs irányításának köszönhető, hogy szabadon, akadálytalanul kibontakozhatott a magyar nép cselekvő ereje, alkotó energiája. (Taps.) — Kedves barátaim! Az al- Komáromi Lajos: kötőmunka és a békére való törekvés szorosan egybefűzi népeinket. A szovjet emberek, akik minden erejüket a kommunizmus építéséért vetik latba, mindenekelőtt arra törekszenek, hogy békében élhessenek és dolgozhassanak. (Taps.) — Örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy ezen az úton velünk együtt halad a Magyar Népköztársaság szabadságszerető és tehetséges népe, a mi hű barátunk és harcostársunk a béke ügyéért folytatott igazságos és nemes harcunkban. (Taps.) — A béke ügye a népek kezébe van letéve, tehát megbízható kezekben van. A béke, a demokrácia és a szocializmus zászlaja alatt a békeszerető népek szabadon építhetik jövőjüket. Ez alatt a zászló alatt hatalmas sikereket fognak elérni a haladás útján, az egész emberiség boldogságához vezető úton. Erősödjék és virágozzék a népek közötti barátság. (Nagy taps.) N .M. Pegov e szavakkal fejezte be beszédét: — Dicsőség a Magyar Dolgozók Pártjának, a magyar nép győzelmei szervezőjének és lelkesítőjének! (Szűnni nem akaró lelkes, ütemes taps és felkiáltások: Hurrá! Éljen a párt! Ütemes taps és felkiáltások: Éljen Rákosi! Hosszantartó ütemes taps és felkiáltások: Éljen a szovjet küldöttség!) — Éljen a magyar népi kormány! (Lelkes taps.) — Éljen a testvéri magyar nép! (Taps.) — Örökké éljen és erősödjék a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan testvéri barátsága! (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps és felkiáltások: Szovjet—magyar barátság! — Tartós békét akarunk! — Hurrá!) Ezután a Szovjetunióban tett útjáról beszélt. — Amerre csak jártam Moszkvában, Leningrádban, Kievben — a szovjet emberek a legnagyobb rokonszínnel és érdeklődéssel kérdezgettek a magyar dolgozók életéről Számunkra felemelő érzés az, hogy a kis magyar népet, amely történetében annyiszor volt játékszere a földesúri és tőkés nagyhatalmaknak — most a világ leghaladottabb népének, a szocialista Szovjetunió népeinek szeretete övezi. A magyar nép forró szeretettel és hűséggel adózik ezért nagy támogatójának, a szovjet népnek. (Lelkes, nagy taps.) — Mi, magyar dolgozók a Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy életünk új értelmet nyert. A magyar dolgozók soha nem fogják elfelejteni, hogy a szovjet nép harca, állandó baráti segítsége és gazdag tapasztalatai tették lehetővé számára, hogy kezébe vegye saját sorsának irányítását. (Taps.) Az az út, amelyen járunk, a szocializmus útja, a még szebb és még gazdagabb élet felé vezet. (Nagy taps.) — Valamennyiünk nevében ígéretet tehetek arra, hogy a szovjet nép minden időben, minden körülmények között — napsütésben és viharban — bizton számíthat a magyar nép, a főváros dolgozóira. (Taps.) — Egy emberként, teljes szívvel és erős akarattal még keményebben fogunk küzdeni azért, hogy tovább erősödjék és virágozzék testvéri barátságunk a nagy Szovjetunió gépeivel. (Taps.) Ezután a nagygyűlés részvevőinek lelkes tapsa közben Budapest Főváros Tanácsa nevében Pongrácz Kálmán, a végrehajtó bizottság elnöke, Budapest dolgozói nevében Picker Ignác Kossuthdíjas gyalus, a szocialista munka hőse és a budapesti dolgozók képviselői ajándékot nyújtottak át a szovjet küldöttségnek. A szovjet küldöttség nevében P. G. Moszkarov, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi revíziós bizottságának elnöke szívélyes szavakkal mondott köszönetet az ajándékokért. A szovjet nép bizton számíthat a magyar dolgozókra Ezután Komáromi Lajos, a nép küldötteivel. Ezért ma is Villamos- boldogan jöttünk erre a barátisági Gjar sztahanovistája, a szocialista munka hőse szólalt 4 d Kozola- Bodogan azért fel, mert ismét közvetlenül is ki. A budapesti dolgozók njözésre juttathatják hálánszámára felemelő élményt és hat szeretetünket az időmaradandó emléket jelentőebb és bölcsebb testvér, a minden találkozás a szovjet hős szovjet nép iránt. (Taps.) Kovács István: Az egész magyar nép sok sikert kíván a szovjet népnek a kommunizmus építésében Befejezésül Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára mondott beszédet. — Azt hiszem, mindanynyiunk nevében mondom, •nagyon hamar elrepült az az idő, amit drága szovjet elvtársainkkal, barátainkkal együtt tölthettünk, mint ahogy igen hamar elteltek azok a napok, melyeket szeretett vendégeink körünkben töltöttek. — Pegov elvtárs beszédében azt mondta, sajnálja, hogy a delegáció tartózkodása véget ért. Mi is nagyon sajnáljuk, hogy már elutaznak. A magyar nép vendégszerető nép. Kérjük maradjanak tovább, szívesen látjuk nálunk továbbra is, drága szovjet barátainkat. (Hosszantartó, lelkes taps.) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének magyarországi látogatása csak még jobban elmélyítette népünkben az internacionalizmus érzését a Szovjetunió népei iránti mély barátságot. Mindnyájunk nevében mondhatom, hogy valamennyien szívünkbe zártuk a küldöttség tagjait, drága szovjet elvtársainkat, akiknek látogatása tovább mélyítette barátságunkat a szeretett szovjet néppel. • A budapesti dolgozók meleg szeretettel emlegetik a szov■jet szakemberek, művészek, tudósok látogatásait, akik tanácsaikkal felbecsülhetetlen segítséget adtak tudományos és kulturális életünknek. Most is komoly támogatást jelent szeretett, kedves vendégeink, drága szovjet barátaink itt léte. Megjegyzéseikkel, tanácsaikkal hozzájárultak, hogy még nagyobb lendülettel, még nagyobb odaadással, még gyorsabban oldjuk meg az előttünk álló feladatokat. S ez a feladat nem kevés. A második ötéves terv megkezdésének küszöbén állunk. Minden erőnket latbavetjük, hogy sikeresen befejezzük, teljesítsük és túlteljesítsük évi tervünket és hozzákezdhessünk második ötéves tervünk első évének feladataihoz. Hogy feladatok állnak előttünk, pártunk tömegbázisának kiszélesítésében, pártunk ideológiai és szervezeti egységének további erősítésében, az ideológiai harc a marxista- leninista nevelés továbbvitelében. Nincs kétségünk az iránt, hogy feladatainkat győzelmeink szervezője, pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja és egységes, harcban összeforrott Központi Vezetőségének irányítása alatt eredményesen meg is oldjuk. (Nagy taps.) — Kérjük az elvtársakat, ha visszatérnek hazájukba, tolmácsolják a kommunizmust építő hős szovjet népnek a magyar nép, a magyar kommunisták lelkes, testvéri üdvözletét. Mondják meg nekik, hogy az egész magyar nép, s ezen belül gyönyörű fővárosunk, Budapest dolgozói, köztük 335 000 budapesti kommunista, jó egészséget, sok sikert kíván a szovjet népnek a kommunizmus építésében. (Felkiálttások: Hurrá! — Nagy taps.) — Adják át a kommunizmust építő Szovjetunió népei vezető erejének, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és annak központi bizottságának, Budapest dolgozóinak, fővárosunk kommunistáinak harcos, testvéri üdvözletét. Mondják el, milyen lelkes visszhangra talált a magyar nép körében a Szovjetunió következetes békepolitikája. Az önök jelenléte még inkább megerősíti Budapest dolgozóiban azt az eltökéltséget, hogy a békéért, a szocializmus ügyéért vívott küzdelemben a magyar nép egy emberként álljon felszabadítója, a béketábor vezető ereje, a hatalmas Szovjetunió oldalán. (Felkiáltások: Éljen a szovjet—magyar barátság!) A lelkeshangú nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének látogatásai A Szovjetunió Legfelső Ta- G. V. Jenyutyin és Z. Szanácsának küldöttei szerda dél- Omarova szerdán Dorogra láelőtt látogatást tettek a buda- fogatott, ahol a szénbányákat pesti gépállomáson, majd ezt tekintették meg. L. Sz. Matveután a rákoscsabai Micsurinjeva szerda délelőtt a Kilián termelőszövetkezetet keresték György utcai iskolát kereste fel fel. Irodalmi est a Szovjet-Ukrajna hete alkalmából A Szovjet Kömyv Háza és a Gorkij Könyvtár tegnap este irodalmi estet rendezett a Szovjet-Ukrajna hete alkalmából. A Szovjet Könyv Háza nagytermében megjelent többszáz főnyi közönség előtt Gergely Sándor Kossuth-díjas író tartott előadást Szovjet-Ukrajna életéről, irodalmáról és művészetéről. Az előadást nagysikerű műsor követte, amelyben a Gorki Könyvtár énekkara, Neményi Lili, a Magyar Állami Operaház magánénekesnője és a Tibor-vonósnégyes vett részt." Az esten jelen voltak a baráti országok diplomáciai testületeinek képviselői is. ! Megállapodás a Jugoszlávián át vezető magyar tranzitforgalom növeléséről A Magyar Külkereskedelmi Minisztérium szállítmányozási vállalata, a MASPED és a jugoszláv vasútigazgatóság megállapodott a Jugoszláviáin át vezető magyar tranzitforgalom növelésében. A megállapodás értelmében a magyar külkereskedelmi vállalatok különböző magyar árukat szállítanak Jugoszláviába, amelyek ellenértéke fedezi a jugoszláv vasutaknál a vasúti tranzitforgalomból származó kiadásokat. (MTI) NÉPSZAVA 3 MDk december 1. cs stattb