Népszava, 1956. január (84. évfolyam, 1-26. sz.)
1956-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA _________A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA________ 84. évfolyam 1. szám ÁRA 50 FILLÉR 1956. január 1. vasárnap Új esztendő elé Boldog új esztendőt! Ezzel a jókívánsággal csendülnek össze a poharak minden Szilveszter vidám, reményekkel teli éjjelén, amikor egyet ugrik a mutató az idő óráján, jelezvén, hogy ismét átléptük egy év küszöbét. Általában nem történelmi határkő ez a pillanat, hiszen esztendőnként megismétlődik az ember véges életében, a népekében és az emberiségében pedig mindaddig, míg a világ áll. Ám van valami ünnepi, felemelő és egyben olyasmi benne, ami az általános vígság és pohárcsengés közepette is elgondolkoztat. Az új év beköszöntének pillanata mindig számadás az elmúlttal és a reménnyel teljes új üdvözlésének örvendetes aktusa. Ennek az új esztendőnek a születése a hagyományon túl is megköveteli a számvetést, mert első napjával tervgazdálkodásunk új szakaszához érkeztünk, második ötéves tervünk megindításához. Nézzünk a jövőbe, nézzük meg, mi a teendőnk, hol, miként folytassuk a munkát, hogy annak gyümölcse a szocializmus legfőbb törvényének egyre fokozódó érvényesülése, a közjólét állandó növekedése legyen. Csináljon számvetést mindenekelőtt munkásosztályunk! Hiszen népünk, nemzetünk vezető ereje ma, kezében van hazánk jövendő gazdagodásának és felemelkedésének a kulcsa. Ez a munkásosztály alig valamivel több, mint egy évtizeddel ezelőtt még jogfosztott, kisemmizett, üldözött volt saját hazájában. Volt idő, hosszú-hosszú idő, amikor puszta szabadságáról álmodozni is büntetendő cselekménynek számított. A mi munkásnemzedékünk legjobbjai, a régi, szervezett dolgozók, akik ma a szocializmus építésének élharcosai, még emlékeznek rá, mennyi áldozatot kellett hozniuk, hogy csupán szervezeteiket megvédelmezzék az uralkodó osztályok önkényével, és igen sokszor vezetőik árulásával szemben is. Emlékeznek, s emlékeztetniök kell a fiatalabb nemzedékeket is arra, hogy a nyomorúságos éhbérnél, sőt a munkanélküliség testet-lelket sorvasztó gyötrelmednél is jobban fájt nekik, hogy rabok, hogy elemi jogaiktól és a művelődés minden lehetőségétől megfosztotta őket a pénzmágnások, iparbárók és a csendőruralom szentháromsága. Hogy még nemzetünk nagy forradalmi költőinek, Petőfinek, Adynak, József Attilának a verseit is sokszor csak titokban, bújva hallgathatták és szavalhatták. Tíz a munkásosztály, amely•*- nek legjobbjai valaha így áhítoztak a szabadság után, most nemcsak szabad, hanem a nép, a nemzet vezetője, a hatalom birtokosa. A szovjet hadsereg világtörténelmi jelentőségű győzelmének köszönhető szabadságunk egy évtizede alatt ez a munkásosztály lépésről lépésre vetette ki sáncaiból az egykori uralkodó osztályokat, teremtette meg munkás-paraszt szövetségre alapozott hatalmát, gazdasági és társadalmi rendjét, Így vált lehetővé a munkásosztály további térhódítása életünk minden területén. Hazánk politikai vezetése ma éppúgy a munkásosztály kezében v£m, mint a gazdaság, a közigazgatás, a hadsereg vagy a kultúra. Országgyűlési képviselőink 43, a miniszterek és miniszterhelyettesek 41, a fővárosi tanácstagok 48 és a néphadsereg tisztikarának 52 százaléka munkás. Csupán az RM Művekből 1120 munkás került gazdasági, politikai és katonai vezető tisztségbe 1954 végéig bezárólag. Vagy tegyünk összehasonlítást? Intet az 1937/38. tanévben a középiskolai tanulóknak két-három és a főiskolai hallgatóiknak 2,7 százaléka volt munkásszármazású — 1954/55-ben pedig az előbbiek 40 és az utóbbiak 35 százaléka. Amikor munkásosztályunk most számvetést csinál, erről éppúgy nem feledkezhetik meg, mint arról, hogy mivel gyarapodott hatalmának eredményeként az ország és mennyit nyert ezzel együtt népünk, valamint benne ő maga, a vezető erő is anyagi javakban, szociális ellátásban, kultúrában egyaránt. Ha nagy nehézségek és megtorpanások leküzdése árán is, de új ország, szocialista gazdasági és társadalmi rendszer épül itt, olyan ipar és mezőgazdaság, amely bőséget, jólétet teremt majd ebben a hazában. Hatalmas létesítményeinkre, új iparunk fellegváraira, Sztálinvárosra, Komlóra, Kazincbarcikára, Inotára és a többire hivatkozunk, vagy az egyre erősödő termelőszövetkezetekre, az új lakótelepekre, a lakások tízezreire, kórházakra, üdülőkre, a tudomány műhelyeire és a művelődés otthonaira. Igaz, ez az építőmunka nem folyt egyenletesen és töretlenül felfelé ívelő vonalban. Sok félreértés, tévedés, hiba térítette el a helyes útról, s ennek súlyos következményeit az ingatag rétegek határozatlansága, valamint az ellenséges elemek aknamunkája még fokozta. A marxizmus—feminizmus tanításainak eltorzításai nagy anyagi károkat okoztak, de talán még nagyobb kárt szenvedtünk erkölcsi tekintetben: meglazult az állami fegyelem, a munkafegyelem, sokan összetévesztették és tévesztik még ma is a közvagyon fogalmát a közprédáéval, elhalványult az emberekben annak a tudata, hogy csak azt fogyaszthatjuk el, amit megtermeltünk, hogy a jólétet a munka termelékenységének szüntelen fokozásával és az önköltség állandó csökkentésével teremthetjük meg. A fest a hagyományokhoz híven elkészítve a múlt esztendő mérlegét, mint legfőbbet, elsőnek I kell megemlíaz új lakások ezreit, a szociális és kulturális létesítményeket s azt, hogy a szocialista kereskedelem készletei október 1-én másfélszeresét tették az 1954. évi október 1-inek. Mindebből láthatjuk, hogy eredményesen zártuk az elmúlt évet. Az új esztendővel együtt kezdjük meg második ötéves tervünket. Fő feladata, hogy tovább építsük a szocializmus alapjait, amihez folytatnunk kell a szocialista iparosítást, a mezőgazdaság szocialista átalakítását, rendbe kell hoznunk külkereskedelmimérlegünket. Mindezzel párhuzamosan emelnünk kell — következetesen és biztonságosan — népünk életszínvonalát. Ám ezt csak magas fokú fegyelemmel, szigorú takarékossággal, a mindenféle liberalizmus, fegyelmezetlenség és pazarlás felszámolásával, a népgazdaság fejlesztésére hozott határozatok céltudatos és pontos végrehajtásával érhetjük el. Munkásosztályunkra, legelsősorban pedig zömére, a szervezett dolgozókra — közvetlenül vagy közvetve — oroszlánrész vár mindennek a végrehajtásában. Nemcsak azzal, hogy értelmi képességüket, ügyességüket, munkaszeretetüket adják hozzá, hanem azzal is, hogy kezdeményeznek, hogy javaslataikkal, de ha kell, kemény bírálatukkal is segítik a közös ügyet. És ne tűrjék, hogy esetleg egyes öntelt vezetők lefitymálják javaslataikat, észrevételeiket, vagy hogy netán beléjük fojtsák a bíráló szót. Ne tűrjék, hogy gazdaságunk és társadalmi életünk marxizmus—leninizmus elveire alapozott építését Jobbaldiai,gy. akár baloldali túlzók eltorzítsák. "K/munkásosztályunkra, szervezett dolgozóink táborára tehát nagy felelősség is hárul. Nemcsak azért, mert hatalmas termelési feladatokat kell megoldania, hanem, mert mint az ország vezető erejére, reá vár az a magasztos hivatás, hogy fegyelmezettségével, elszánt határozottságával — példamutatásával, a marxizmus—leninizmus eszméi, a fenünk a párt Központi Vezetőségének márciusi határozatát. Ez a határozat megerősítette a munkásosztály vezető szerepét, leleplezte a felszabadulás óta elért eredményeinket lebecsülő jobboldali elhajlást és alapot adott ahhoz, hogy újult lendülettel lássunk a megrekedt építőmunka folytatásához. Azóta megszületett az ipar műszaki fejlesztéséről szóló határozat is, azzal a céllal, hogy iparunk utolérje a technikában fejlett országokat, hogy műszakilag felkészülhessünk második ötéves tervünk feladataira. Mindez már a múlt esztenpárt iránti hűségével nagy tettekre, országunk, a szocializmus csüggedetlen építésére lelkesítse az egész dolgozó magyar népet. Hiszen a szakszervezetek tömörítik a munkásosztály túlnyomó részét és mint legfontosabb hajtószíj, kötik össze az osztályt pártunkkal. A szakszervezetekre vár az a teendő, hogy a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján folyó szakadatlan növelésére ösztönözzék az ipar dolgozóit, valamint, hogy a munkások nagy tömegeit egyre feljebb vezessék a politikai öntudat és a műveltség magaslata időben is hozott kétségtelen eredményeket, miként pártunk Központi Vezetőségének novemberi ülése azt megállapította. Néhány megcáfolhatatlan bizonyíték: ipari termelésünk az egyhelyben topogás után emelkedőben van, háromnegyedévi tervét 104 százalékra teljesítette, 9,4 százalékkal termelt többet, mint 1954 ugyanezen időszakában. S túlteljesítettük a munkatermelékenysége fokozásának előirányzatát, valamint az önköltség csökkentésének tervét is. Emellett negyvennégy százalékkal több gabonát gyűjtöttünk be, mint az előző évben. Teljes üzemmel működik már mezőgazdaságunk fejlesztésének egyik legfontosabb bázisa, a kazincbarcikai műtrágyagyár, termel a Borsodi Hőerőmű három gépegysége, a Tiszántúli Főcsatorna pedig nemsokára beletorkollik a Berettyóba." Vegyük mindehhez felé. , Az ország, a párt, a szakszervezet számít szervezett dolgozóinkra, mint a magyar munkásmozgalom harcos hagyományainak hű folytatóira. De nemcsak számít rájuk, hanem igyekszik kielégíteni jogos igényeiket és kívánságaikat is. Mutatja ezt az is, hogy a tagdíj egy százalékra mérséklése mellett magasabb táppénzt, segélyt, utazási kedvezményt élvez a mai naptól kezdve a szakszervezetek minden kötelezettségét becsületesen teljesítő tagja. A magyar szakszervezeti mozgalom régen esedékes kötelességét teljesíti ezzel a határozatával most, amikor újévi jókívánságaival együtt átnyújtja a szervezett dolgozók hatalmas táborának. Boldog új esztendőt, elvtársak! És kemény, de eredményes, jó munkát! Meggyőződésem, hogy az 1956-os évi új, jelentős sikerek éve lesz . Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnökének nyilatkozata Az új év alkalmából a Szabad Nép szerkesztő bizottsága kérdésekkel fordult Hegedűs András elvtárshoz, a Minisztertanács elnökéhez, aki az alábbi válaszokat adta: KÉRDÉS: Hogyan értékeli a miniszterelnök elvtárs az elmúlt év eredményeit a magyar népi demokrácia fejlődése szempontjából? VÁLASZ: Az 1955-ös év népi demokráciánk további megerősödésének, a népgazdaság sokoldalú fejlődésének, a szocializmus sikeres építésének esztendeje volt. Pártunk irányításával és kormányunk vezetésével népünk megőrizte és továbbfejleszti az előző években elért eredményeket, és sikerrel javítja ki azokat a hibákat, amelyeket a jobboldali elhajlás okozott. Népgazdaságunk az elmúlt évben alapjában egészségesen fejlődött; túlteljesítettük mind az ipar, mind a mezőgazdaság éves tervét. Az új év alkalmából a kormány háláját és köszönetét szeretném tolmácsolni egész népünknek és mindenekelőtt a szocialista ipar dolgozóinak, akik több mint 8 százalékkal több terméket adtak a hazának, mint az előző esztendőben. A népgazdaságban elért eredmények lehetővé tették, hogy a tervezetthez képest megnöveljük beruházásainkat, és ezzel gyorsítsuk az ipar és mezőgazdaság fejlesztését, ugyanakkor a termelésben elért sikerek lehetőséget teremtettek arra is, hogy tovább javítsuk a dolgozók életkörülményeit városban és falun egyaránt. Egyik bizonyítéka ennek a többi között üzleteink karácsonyi és új év előtti forgalma, amely az árucikkek mennyiségében és választékában is messze túlhaladott minden eddigit. KÉRDÉS: Miben látja a következő év legfontosabb feladatait gazdasági életünkben? VÁLASZ: 1956-ban, második ötéves tervünk első évében népi demokráciánk további erősítése és a népjólét emelése érdekében erőteljesebben kell korszerűsítenünk iparunkat és fejlesztenünk mezőgazdaságunkat, mint ez az elmúlt években történt. Az iparban gyorsabban kell áttérnünk új gyártmányok kibocsátására és fejlettebb gyártási eljárásokra; a mezőgazdaságot jobban látjuk el gépekkel, műtrágyával, növényvédőszerekkel és minden más termékkel, amelyek a termelés fellendítéséhez szükségesek. Mindezeket a terveinket a legszilárdabb alapra, a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és értelmiség bizalmára, öntudatára és odaadó hazaszeretetére építjük. A kormány arra törekszik, hogy gazdasági lehetőségeinket kihasználjuk népgazdaságunk további fejlesztésére, s ily módon szilárd gazdasági alapot akarunk teremteni népi demokratikus rendszerünk további erősítéséhez, a népjólét emeléséhez. Biztosítani akarjuk az ipari termékek választékának és minőségének tovább javítását. vanlynek mezőgazdasági termékekkel való jobb ellátását, a lakásépítések meggyorsítását, a közlekedés fejlesztését, népünk kulturális színvonalának további emelését. KÉRDÉS: Melyek az ön véleménye szerint a magyar nép szempontjából az elmúlt év legfontosabb külpolitikai eseményei; a Magyar Népköztársaság az új esztendőben hogyan kíván hozzájárulni a nemzetközi együttműködés fokozásához, a béke biztosításához? VÁLASZ: A Magyar Népköztársaság — más békeszerető országokhoz hasonlóan — az elmúlt évben arra törekedett, hogy előmozdítsa a nemzetközi feszültség enyhülését, a béke megszilárdítását. Ez a célunk az új évben is. A magyar nép nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta, hogy Magyarországot az elmúlt év végén az Amerikai Egyesült Államok vezető köreinek gáncsoskodása ellenére az ENSZ-közgyűlés döntő többségének támogatása mellett felvették az ENSZ-be. Azzal, hogy egyenjogú országként bekerültünk az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, sokéves harcunk ért sikeresen véget, melyet hazánk, népi demokratikus rendszerünk nemzetközi elismertetéséért vívtunk. Joggal tekinthetjük ezt az elmúlt év országunkra nézve legfontosabb, legjelentősebb eseményének. Saját eredményünknek tekintjük azokat a sikereket is, amelyeket a Szovjetunió, Kína, a szocialista tábor többi országa az elmúlt évben a béke megőrzése, az emberi haladás és biztonság érdekében elért. Az elmúlt évben tehát tovább erősítettük politikai, gazdasági és társadalmi kapcsolatunkat a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, és a szocialista tábor többi országával. Az év első felében részt vettünk a varsói egyezmény megalkotásában, amelyet népünk joggal tekint nemzeti függetlenségünk és szabadságunk egyik legfontosabb okmányának. A szocialista tábor országai közötti gazdasági kapcsolatok erősödést szolgálta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa fővárosunkban megtartott legutóbbi ülésszaka. A magyar kormány az elmúlt évben arra törekedett, hogy a genfi szellemnek megfelelően baráti kapcsolatokat alakítson ki minden békeszerető országgal. Különösen nagyra értékeljük azokat az eredményeket, amelyeket a magyar és jugoszláv viszony rendezésében a két ország közötti baráti és jószomszédi viszony helyreállításában elértünk, és reméljük, hogy rövidesen megoldódnak a két ország között ma még rendezetlen kérdések is. Sokat javult és örvendetesen fejlődik a kapcsolatunk a szomszédos Ausztriával, amely az elmúlt évben nyerte vissza függetlenségét. Fontosnak tartottuk és tartjuk diplomáciai, politikai, gazdasági kapcsolataink erősítését a gyarmatosítók ellen nemzeti önállóságukért küzdő közel-, közép-, távol-keleti és más országokkal. A magyar kormány és a magyar nép nagy fontosságot tulajdonít a Szovjetunió kormánydelegációja, Bulganyin és Hruscsov elvtársak Indiában, Burmában és Afganisztánban tett látogatásának és szívből örült elért nagy sikereiknek. Történelmi jelentőségű hozzájárulás ez a népek közötti békés együttműködés, az emberi haladás nagy ügyéhez. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az elmúlt év kedvező eseményei, a nemzetközi feszültség csökkenése, a békés egymás mellett élés gondolatának térhódítása mellett újra jelentkeznek a »genfi szellemmel« ellentétes politikai irányzatok. Az Egyesült Államok egyes felelős kormányférfiai, köztük Eisenhower és Dulles urak, úgynevezett karácsonyi üdvözleteikben, sőt a Fehér Ház legutóbbi hivatalos nyilatkozatainak egyikében is durván beleavatkoztak a népi demokráciák — köztük Magyarország — belügyeibe. Ezek a karácsonyi üzenetek azt bizonyítják, hogy az amerikai vezetők együttéreznek a nagybirtokaikat visszakívánó földbirtokosokkal, az eszterháziakkal, pálffiakkal, a gyáraikat és a bankjaikat visszasíró tőkésekkel, a weissmannfrédokkal. Népünk egyszer és mindenkorra megszabadult a tőkésektől és földbirtokosoktól, szabadon él; saját és nem a tőkések és földbirtokosok érdekében fejleszti népgazdaságát. A magyar nép nagyra értékeli szabadságát és országa függetlenségét és ezért a magyar kormány a leghatározottabban visszautasít minden olyan beavatkozási kísérletet, amely népünk kivívott szabadsága, nemzeti függetlenéséért társadalmi vívmányai ellek irányul. Egyes amerikai és más vezető politikusok számára nem rokonszenves a mi rendszerünk, amelyben minden hatalom a dolgozó népé. De őszintén meg kell mondanunk, hogy a mi népünk sem rokonszenvezik azzal a rendszerrel, amelyben — mint az Egyesült Álla-mokban — tőkés monopóliumok vannak uralmon. Nem rokonszenvezik az olyan hatalommal, amely a XX. századra oly szégyenletes gyarmati rendszer védőjeként lépett fel. Mégis, a különböző rendszerek békés egymás mellett élése lehetőségének elve, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, és az országok szuverenitása kölcsönös tiszteletben tartásának figyelembevételével együtt kívánunk működni minden országgal. Továbbra is ez egyik legfontosabb külpolitikai célkitűzésünk. Erőinkhez képest a jövőben is részt veszünk minden olyan nemzetközi akcióban, amelynek célja Európa és az egész világ békéjének és biztonságának megerősítése. Mindent elkövetünk, hogy előmozdítsuk a még függőben levő vitás nemzetközi kérdések megoldását, a népek közeledését, az államok közötti együttműködés fejlődését. A magyar kormány az új évben népünk érdekének megfelelően arra törekszik, hogy felhasználva ENSZ-tagságát, minden más lehetőséget is, növelje szocialista építőmunkánk biztonságát, erősítse a békéért küzdő népek összefogását és szolgálja a békés egymás mellett élés megvalósítását. Meggyőződésem, hogy az 1956-os év népi demokráciánk fejlődésében új, jelentős sikereknek az éve lesz. Minden feltétele megvan annak, hogy a magyar néppártunk és a kormány irányításával az új esztendőben még nagyobb eredményeket érjen el a népgazdaság fejlesztésében, a népjólét emelésében, a kultúra és tudomány felvirágoztatásában. Dobi István elvtárs újévi rádiószózata KEDVES BARÁTAIM! KEDVES ELVTÁRSAK! — Most, amikor szerte az országban összecsendülő poharakkal köszöntik az új esztendőt, engedjék meg, hogy a rádión keresztül szívélyes jókívánságaimmal üdvözöljem önöket, szeretett hazánk minden becsületes dolgozóját. Városon és falun, üzemi klubokban, termelőszövetkezeti kultúrházakban, szórakozóhelyeken és családi otthonokban vidáman búcsúzik az egész ország dolgozó népe az óesztendőtől. Jogos örömmel pillantunk vissza az elmúlt évre, hiszen erőfeszítéseink, összhangban a világ valamennyi békeszerető népeinek törekvéseivel, eredményesek voltak, sikerült megőriznünk a békét. Ebben az évben tovább sokasodtak a béke hívei, s nemcsak az egyszerű emberek százmilliói, hanem hivatalos személyiségek is mind nagyobb számban álltak ki határozottan a béke ügye mellett. Jogos örömmel tölti el népünket, hogy világméretekben látja megvalósulni azokat a béketörekvéseket, amelyeket felszabadulásunk óta magáénak vall és minden nemzetközi fórumon képvisel. Egyre inkább valóra válnak szó a célkitűzések, amelyekért tíz esztendő óta a Szovjetunió oldalán, a Szovjetunió vezetésével a népek immár több száz milliós táborában küzd. — Vidáman és megelégedéssel búcsúzhatunk az óesztendőtől azért is, mert a jó gazda büszkeségével nézhetünk végig saját portánkon. Az óesztendő eredményes esztendő volt, s azok az eredmények feljogosítanak arra, hogy magabiztosan lépjük át az új év küszöbét. Magabiztosan, mert tudjuk, hogy jó úton járunk. — Ebben az ünnepi pillanatban bátran állíthatom, hogy féreinknek minden oka megvan a bizarolásra, hiszen (Folytatás a 2. oldalon)