Népszava, 1956. szeptember (84. évfolyam, 206-231. sz.)

1956-09-15 / 218. szám

A SZOT elnökségének határozat-tervezete a szakszervezeti demokrácia kiszélesítésére, az üzemi szakszervezeti szervek önállóságának, hatáskörének növelésére A Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének 1956. június 18—21-i ülésén ho­zott — »Pártegységgel a szocialista demokrá­ciáért« című­­■ határozata, az abban leszö­gezett elvek és célkitűzések megszabják a magyar szakszervezeti mozgalom továbbfej­lődésének irányát is. E határozat maradéktalan végrehajtása társadalmi és gazdasági életünk demokrati­zálása, a túlzott centralizáció és a bürokrá­cia felszámolása, a szocialista törvényesség megszilárdítása stb. — a szakszervezeteknek és minden dolgozónak érdeke. Ezért a szak­­szervezetek teljes mértékben helyeslik és minden erejükkel támogatják a KV határo­zatának végrehajtását. A párthatározat — a többi között — egyik legfontosabb feladatként szabta meg a gazda­sági élet demokratizmusának fejlesztését, a gazdasági élet­ fokozott decentralizálását, a vezetők önállóságának növelését a miniszte­­rest­ től "lefelé a gyárigazgatókig, mérnökökig, művezetőkig. Ezzel párhuzamosan a határo­zat azt is megszabja, hogy: »Növelni kell — az egyszemélyi vezetés lenini elvének sértet­len feltiítástása­rm­ellett — a munkások, a dolgozók szerepét az üzem, vállalat, intéz­mény minden irányú gazdasági tevékenységé­ben. Meg kell találni a módját annak, hogy egyre többen vegyenek részt a tervezési, szer­vezési, irányítási kérdések megvitatásában, hogy mennél szélesebben bontakozzék ki a dolgozók alkotó kezdeményezése.« Ennek megoldását segíti a párthatározat azon része, amely előírja, hogy: »A demokra­tizmus fejlesztése az üzemekben, a munka­helyeken magában foglalja azt a követel­ményt, hogy a szakszervezeti szerveket az eddiginél sokkal bátrabban vonják be a ter­vezés, gazdasági vezetés kérdéseinek meg­tárgyalásába, egyre nagyobb mértékben rá­juk bízzák a dolgozók szociális ügyeinek in­tézését.« Szakszervezeteinknek­­— hogy e feladatok megvalósítását eredményesen segíthessék — három fontos feladatot kell megoldaniuk. 1. Fejleszteniük, erősíteniük kell a szak­szervezeti demokráciát. Növelniük­­az alsóbb szakszervezeti szervek önállóságát, hatáskö­rét. Fel kell számolniuk a szakszervezeti mun­kában még meglevő túlzott centralizációt. Minden szinten érvényre juttatni a szakszer­vezeti tagság ellenőrzését a választott szer­vek munkája felett. 2. A szakszervezetek szervezeti keretein be­lül meg kell teremteni a gazdasági vezetés munkáját segítő — munkásellenőrzés gya­korlati megvalósításának feltételeit. Szélesí­teni kell a munkások részvételét — a szak­­szervezeti szerveik útján — mind a termelési, szervezési, irányítási kérdésekben, mind pe­dig a dolgozók élet- és munkakörülményeit javító intézkedésekben. 3. Mindezek helyes megoldása érdekében fel kell készíteni, alkalmassá tenni (elsősor­ban az üzemi) a szakszervezeti szerveket a megnövekedett feladatok végrehajtására. Ezzel egyidejűleg messzemenő segítséget kell nyújtaniuk a munkások és alkalmazottak gaz­dasági ismereteinek növeléséhez, hogy minél nagyobb hozzáértéssel vehessenek részt a ter­vezési, szervezési és irányítási kérdések meg­vitatásában, leváltásánál, beleértve az igazgatókat is. Másodszor: Az illetékes szakszervezeti szervek egyetértése, illetve jóváhagyása szük­séges a már meglevő hatáskörön túl, a követ­kező kérdésekben: Az összes bérügyi intézkedésben, beleértve a nyereségrészesedés felhasználását is. Az összes munkaügyi, munkajogi kérdé­sekben, beleértve a felvételt és elbocsátást is. Az összes szociális, munkásellátási, munka­­védelmi és üzemegészségügyi kérdésekben. 3. Jelentős mértékben növelni kell az üze­mi szervek önállóságát, jogait és felelősségét. Teremtsünk lehetőséget arra, hogy a dolgozó­kat foglalkoztató problémák túlnyomó több­ségét a helyszínen maguk elintézhessék. En­nek érdekében: a) Meg kell szüntetni az alapszervezetek életébe való kicsinyes beleavatkozást, meny­­nyiségében csökkenteni, minőségében javítani kell az instruáló munkát. b) Felül kell vizsgálni és — ha szükséges — érvényteleníteni kell a felsőbb szakszer­vezeti vezető szervek mindazon határozatait, amelyek korlátozzák az alsóbb szervek önál­lóságát, akadályozzák kezdeményezőkészsé­gük kibontakozását és nehezítik a dolgozók ügyeinek gyors elintézését a helyszínen. c) Ki kell dolgozni és a tagság elé terjesz­teni megvitatás céljából az üzemi szervek jo­gainak, hatáskörének növelésére vonatkozó javaslatokat. (Lásd a mellékletet.) 4. Ki kell dolgozni és a tagsággal megvi­tatni a szakszervezeti választások demokra­tikusabb rendszerére vonatkozó irányelveket. 5. A tagság véleményének kikérésével ja­vaslatot kell kidolgozni a magyar szakszerve­zetek XIX. kongresszusa elé a szakszervezeti alapszabályok módosítására. Lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy az alapszabályok fi­gyelembevételével minden szakszervezet ki­dolgozhassa a maga alapszabályát. Az MDP KV július 18—21-i ülésének ha­tározata világosan leszögez két alapelvet, amely egyúttal meghatározza a munkások részvételét a gazdaságvezetés munkájában, illetve megszabja a munkásellenőrzés kere­teit, határait is. Az egyik alapelv, amelyet a KV határozata rögzít, hogy: »A termelés központi irányítása, a tervezés központosított­­ ’ módszere változatlanul a gazdaságvezetés fon­tos elve...« A másik alapelv (amely az előb­biből következik) az egyszemélyi vezetés el­vének sértetlen fenntartása. Ezen elvek azt jelen­tik, hogy: a) Termelési, tervezési, munkaszervezési és általában a gazdaságvezetési kérdésekben az igazgatónak fokozottabban kell a dolgozók véleményére támaszkodni, de a döntési, in­tézkedési jog teljes egészében az övé marad. b) Munkaügyi, bérezési és szociális kérdé­sekben is az igazgatóé a döntési, intézkedési jog, de itt már szükséges a dolgozók képvise­leti szervének egyetértése. Meg nem egyezés esetén felsőbb szervekhez kell fordulniuk. A magyar szakszervezetek ma már maguk­ban foglalják a munkások és alkalmazottak túlnyomó többségét (82—85 százalékát) és ez a szám napról napra növekszik. A szakszer­vezetek tehát szervezeti erejüknél, betöltött szerepüknél és sok évtizedes hagyományaiknál fogva joggal léphetnek fel az összdolgozók képviselőiként mind üzemi, mind pedig fel­sőbb szinten. Ezért a SZOT-elnökség úgy gondolja, hogy: A munkásellenőrzés gyakor­lati megvalósítását, a dolgozók fokozottabb bevonását a tervezési, termelési, szervezési­­ és irányítási kérdések megvitatásába­n a szakszervezetek révén kell érvényre juttatni. A SZOT elnöksége úgy véli, hogy ezen fel­adatok megoldásához újabb szervezeti for­mákra az üzemekben nincs szükség. A szak­­szervezeti szervek jelenlegi szervezeti felépí­tése alkalmas mindezek ellátására, de ezeket a szervezeti kereteket új tartalommal kell megtölteni és megfelelő jogokkal, hatáskörrel kell felruházni. (Részletesebb javaslatok a mellékletben.) Budapest, 1956. szeptember 10—It­ Itt adjuk a SZOT elnökségének határozattervezetét. A Szakszerve­zetek Országos Tanácsának elnöksége felkéri az üzemi bizottságokat, hogy az irányelv-tervezetet sokoldalúan vitassák meg. Az elhangzott javaslatokat az üzemi bizottságok összesítve juttassák el a szakszervezetek központi vezetőségeihez. Felkérjük a szervezett dolgozókat, hogy egyéni véleményüket juttassák el szerkesztőségünkhöz közlés, illetőleg továbbítás végett. A vitát október végén zárjuk. I. A szakszervezeti demokrácia erősítésével, alsóbb szakszervezeti szervek önállóságának növelésével kapcsolatos feladatok VI/­ Biztosítani kell a szakszervezeti tagság fokozottabb részvételét a szakszervezetek előtt álló feladatok kialakításában, végrehajtásá­ban és ellenőrzésében. Ennek érdekében: ( a) Rendszeres gyakorlattá kell fejleszteni­­azt a módszert — amelyet a szakszervezeti­­ csoportok munkájára vonatkozó tervezetnél alkalmaztunk —, hogy a legfontosabb szak­­szervezeti kérdéseket (a vezető szervek dön­­­tése előtt) a tagság elé kell terjeszteni meg- vitatás végett. b) Fejlesszük a szakszervezeti csoportok, a szakszervezeti taggyűlések, illetve küldöttköz­gyűlések szerepét. Biztosítsuk, hogy az alap­szervezetet, a tagságot érintő fontosabb kér­dések döntés végett a taggyűlés, küldött­­közgyűlés — illetve a szakszervezeti csoport hatáskörébe utalt kérdések a csoportgyűlés elé kerüljenek. c) Minden szakszervezeti szervnek arra kell törekedni, hogy a feladatok végrehajtá­sára — állandó és ideiglenes megbízásokkal — egyre nagyobb számban vonják be a szak­­szervezeti tagságot. Ezzel egyidejűleg intéz­kedjenek a fizetett apparátus létszámának csökkentésére. d) Széleskörű nyilvánosságot kell biztosítani a választott szakszervezeti szervek munká­jának. Rendszeresíteni kell a választott szer­vek és választott funkcionáriusok beszámo­lóit választóik előtt. Nyilvánosságot terem­teni a vezető szervek ülései napirendjeinek; lehetőséget nyújtani arra, hogy a tagság előre megtehesse észrevételeit a napirendre tűzött kérdésekkel kapcsolatban. Meg kell találni a módszereit és eszközeit annak, hogy a vezető szervek intézkedéseiről rendszeresen tájékoz­tassák a tagságot (sajtó, rádió, aktívaértekez­­letek stb.). 2. A túlzott centralizmus felszámolásával növelni kell a szakszervezetek központi ve­zetőségeinek,­­(elnökségeinek) önállóságát és felelősségét. Ennek érdekében: a) A SZOT ruházza át mindazon feladato­kat a szakszervezetek központi vezetőségeire, amelyeket maguk is el tudnak látni, illetve amelyek elengedhetetlenül szükségesek ah­hoz, hogy valóban az illető szakszervezet tényleges, felelős vezető szervévé váljanak. b) Növelni kell a szakszervezetek központi vezetőségeinek részvételét és hatáskörét mindazon kérdésekben, amelyek közvetve vagy közvetlenül kihatnak a dolgozók élet- és munkakörülményeire. Ezzel kapcsolatban javaslatot kell kidolgozni a Minisztertanács elé a Munka Törvénykönyve módosítására a következő elvek alapján: Először: Az állami szervek kötelesek az eddigieken túl meghallgatni, illetve a szak­­szervezetek véleményét kikérni. Létszám- és munkaerő-gazdálkodási kér­désekben. Vezető beosztású dolgozók beállításánál és II. A szakszervezetek feladatai a munkásellenőrzés gyakorlati megvalósításában NÉPSZAVA MELLÉKLETE Javaslatok az üzemi szakszervezeti szervek önállóságának, hatáskörének növelésére, a munkásellenőrzés gyakorlati megvalósítására (Vitaanyag) Az üzemi szakszervezeti szervek önállósá­gának, hatáskörének növelése csak az igaz­gatók jogkörének növekedésével egyidejűleg valósulhat meg, illetve az igazgatói jogkör növekedése szükségszerűen megköveteli a dolgozók fokozottabb ellenőrzését, részvételét az irányítás, a vezetés munkájában, vagyis: érdekképviseleti szervük a szakszervezeti 1. Tervezés Az üzemi szakszervezeti szerveknek a leg­messzebbmenőkig elő kell segíteniük, hogy a dolgozók tevékenyen részt vegyenek a vál­lalati tervek kialakításában, előkészítésében. Nyújtsanak segítséget a dolgozók helyes ja­vaslatainak érvényesítéséhez. A vállalati ,munkaügyi beruházási (szociális, kulturális és egészségvédelmi célokat szolgáló) terveket az üzemi bizottságoknak jóvá kell hagy­niuk. Gondoskodni kell arról, hogy a dolgozók javaslataival kiegészített jóváhagyott ter­veket rögzítsék az üzemi kollektív szerző­désben. A tervek esetleges év közbeni vál­toztatását az üzemi bizottságokkal meg kell tárgyalni. Vitás kérdésekben mind az igaz­gató, mind az­ok a felsőbb szakszervezeti, il­letve gazdasági szervhez fordulhatnak. Ilyen esetben a vita eldöntését a legrövidebb időre kell korlátozni. A vállalat igazgatója — a dolgozók tájé­koztatása és a megfelelő ellenőrzés gyakor­lása céljából — köteles a tervek végrehajtá­sával kapcsolatos adatokról tájékoztatni az üzemi bizottságot. 2­2. A dolgozók kezdeményezéseinek felkaro­lása: a) Az igazgató és az üzemi bizottság egyet­értésben határozza meg azokat a feladatokat és célkitűzéseket, amelyekre a dolgozók munkalendületét, termelési aktivitását irányí­tani kell. A szakszervezet Központi Vezető­sége és a miniszter engedélye alapján joguk van az 1009-es MTI SZOT-határozattól el­térni. A munkaeredmények hivatalos értékelése minden alkalommal (általában negyedéven­ként vagy havonta) az igazgató vagy megbí­zottja beszámolójának alapján üzemi, illetve műhelybizottsági ülésen történik és ez alka­lommal kell dönteni a jutalmazások ügyé­ben is. A dolgozók munkájának értékelése­szervek hatáskörének és felelősségének növe­lését. Tehát mindazon kérdésekben, amelyek­ben az igazgatók a minisztériumtól nagyobb jogkört kapnak — a szakszervezetek köz­ponti vezetőségeinek is —, le kell adni jo­gaikat az üzemi szervek részére, iletve to­vábbi jogokat kell részükre biztosítani. nél és jutalmazásánál messzemenően figye­lembe kell venni a szakszervezeti csoportok véleményét. b) »A szakma kiváló dolgozója« cím és a pénzjutalom odaítélése — a szakszervezeti csoportok javaslata alapján az igazgató és az üzemi bizottság hatáskörébe tartozik. Figye­lembe kell venni (ha van) a műhelybizott­­ságok és a műhelyek felelős gazdasági veze­tőinek véleményét is, illetve a felterjesztést nekik kell elkészíteni. 3. Műszaki fejlesztés, munkaszervezés, mun­kafeltételek biztosítása Az üzemi szakszervezeti szerveknek és ak­tivistáknak minden eszközzel elő kell segí­teniük a munkaszervezés állandó javítását, a folyamatos ütemes termeléshez szükséges fel­tételek biztosítását. Ennek érdekében adja­nak javaslatokat az üzemvezetésnek, karol­ják fel a munkások ésszerűsítési javaslatait, ötleteit és gondoskodjanak ezek megvalósí­tásáról. a) Az üzemi bizottság esetenként számol­tassa be az egyes üzemrészek gazdasági és szakszervezeti vezetőit a munkaszervezés megjavítására tett intézkedésekről. A dolgo­zók által a munkaszervezéssel és a munkafel-­ tételek biztosításával kapcsolatban feltárt — és az üzemi bizottság által képviselt — hiá­nyosságok megszüntetése, illetve a javaslatok , megvalósítása érdekében az üb felhívására a­­ vállalat igazgatója (hatáskörébe tartozó kér­­í­tések esetén) köteles meghatározott időn be­lül megfelelően intézkedni. Ha a szükséges intézkedés az igazgató hatáskörét megha­ladja, úgy mind az üb, mind pedig az igaz­gató köteles felsőbb szervéhez fordulni. b) Az üzemi bizottság ellenőrizze, hogy a dolgozók újítási, ésszerűsítési javaslatait be­építsék a műszaki intézkedési tervbe és azo­kat meg is valósítsák. c) Az üzemi bizottság — a dolgozók bevo­násával — segítse a legfontosabb műszaki problémák megoldására irányuló újítási fel­adattervek kidolgozását. Az újítómozgalmat céltudatosan irányítsa ezeknek megvalósítá­sára. d) Az üzemi bizottság követelje meg a hasznos elfogadott újítások tényleges beve­zetését. Védje az újítók érdekeit, különösen a jogos újítási díjak kifizetésében, továbbá az újítómozgalom erkölcsi tisztaságának vé­delmében. A vállalat egyszemélyi újítási el­bírálójának döntésével szemben az újítók az üzemi bizottsághoz fellebbezhetnek, amely — megfelelő szakemberek meghallgatása után — az előző döntés megváltoztatását javasol­hatja. Meg nem egyezés esetén az üb-nek joga van a felsőbb szervekhez fordulni. e) Az üzemi bizottság műszaki újítási ta­nácsadó szolgálatot tart fenn. 4. Szakmai továbbképzés Az üzemi bizottságnak fontos feladata a dolgozók szakmai továbbképzésének fejlesz­Általános elvként ki kell mondani, hogy semmiféle üzemi bérügyi intézkedés, vagy változtatás (kivéve a miniszter és a szakszer­vezet elnöksége közös utasításait) nem léphet életbe az üzemi bizottság jóváhagyása nélkül. Az üzemi bizottságnak joga és kötelessége az üzemi béralapgazdálkodás, a termelékeny­ség és a bérek közötti arány alakulásának el­lenőrzése. A vállalat igazgatója köteles ehhez minden szükséges adatot az üb rendelkezé­sére bocsátani.­­Az igazgató a következő kérdésekben csak az üzemi bizottság egyetértése, illetve jóvá­hagyása esetén dönthet: 1. A prémiumfeltételek és célprémiumok megállapítása. 2. Besorolás a személyi kategóriákba. (Itt figyelembe kell venni a bizalmiak vélemé­nyét.) 3. Eltérés az érvényben levő példatáraktól egy kategóriával felfelé vagy lefelé. (Csak a munkák besorolására vonatkozik.) 4. Alkalmazottaknál a felső bértétel túllé­pése 10 százalékkal. 5. Kiemelt órabéresek számának növelése vagy csökkentése. . 6. Bérezési formák változtatása. a) Darabbér helyett időbér + prémium és fordítva, b) egyéni bérezés helyett csoport bérezés és fordítva ü­tése, segítése. Ezzel kapcsolatban a követ­kező jogai,­lletve feladatai vannak: a) A vállalat igazgatójával együtt közösen dönt a tanfolyamokra fordítható keret fel­­használásáról, illetve közösen határozzák meg: hol, mikor, kiknek és milyen tanfolya­mokat fognak indítani. b) Ellenőrzi a tanfolyamok tématervét, rendszeresen látogatja a tanfolyamokat. c) Részt vesz a vizsgáztató bizottságokban. d) Megszervezi az ipari tanulók »szakmun­kássá« avatását. e) Az igazgatóval­ egyetértésben alkalmazza és szervezi — társadalmi úton — a szakmai képzés és műszaki propaganda változatos for­máit (szakmai bemutatók, látogatások, ta­pasztalatcsere-értekezletek, ankétok, újító- és selejtkiállítások, filmbemutatók stb.). f) Megszervezi a munkamódszerátadást, a fiatal munkások és a fiatal műszakiak patro­­nálását és segíti az értelmiség műszaki tudo­mányos továbbképzését. c) csoportbérezésnél felosztási kulcsok meg­állapítása, d) minőségi szorzó megállapítása, e) a darabbéresek részére begyakorlási pótlék megadása (maximum hat hónapra). 7. Darabbéres dolgozóknál bevezethetik a teljesítmények havi kétszeri elszámolását. 8. A különböző bérezési formákat a karban­tartókra is alkalmazhatják. 9. A fellazult normákat fél vagy egy éven­ként rendezhetik. Technikai változások ese­tén a jelenleg érvényben levő rendelkezések az irányadók. 10. Közösen döntenek a túlórák felhaszná­lásáról, figyelembe véve az idevonatkozó MT-rendeletet.­­ A­ 11. Közösen döntenek a különélési pótlék esetleges meghosszabbításáról, és a kikülde­tési keret felhasználásáról az országosan meg­szabott irányelvek alapján. 12. A terven felüli nyereség munkabérre fordítható összegének meghatározott részét a dolgozók között az év végén ki kell osztani a szolgálati idő és az összkereset figyelembe­vételével. A feltételeket a kollektív szerző­désben kell rögzíteni. Az üzemi bérügyi intézkedésekkel kapcsol I. A termeléssel kapcsolatos kérdések II. Az üzemi bizottságok feladata, jogköre a munkabér területén

Next