Népakarat, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. sz.)
1957-01-29 / 23. szám
Segélykiáltás Kanadából Török József kisiparos tavaly decemberben elhagyta az országot. Ausztriából hamarosan Kanadába került, és onnan írt most levelet a belügyminiszternek. Az első levele január 15-én indult útnak Ottawából és 20-án érkezett Budapestre. Mint az alábbiakból kitűnik, elég drámai segélykiáltás. A második levele január 19-én került postára, és 25-én kapta kézhez a belügyminiszter. Ez a levél beszámol a kanadai »új magyarok« keserves életéről. Az alább közölt két levél minden kommentár nélkül, önmagáért beszél. Veréssel fenyegetnek“ „Azok is munka nélkül vannak, akik tudnak angolul“ Belügyminiszter úr! Engedje meg, hogy közöljem az új kanadas magyarok helyzetét és kérését. Kérem önt, hogy e levelemet a magyar újságok ismertessék a dolgozókkal. A kanadai munkaviszonyok és bérek olyanok, hogy az idecsalogatott magyaroknak nagyon nehéz az életük, a hozzájuk kívülről nézve udvarias kanadaiak között. »•Olcsó munkaerő« a jelszó. A munkaadók, akiknek munkájuk van, olcsó munkaerőt akarnak nyerni a propagandagépezet karmai között levő magyarok révén. Teherkocsiszámra szállítják őket Észak-Kanada vad erdőirtásaihoz és minden településtől távol eső nagy farmerekhez. A gyárakban való elhelyezkedés az angol nyelv nem tudása miatt nagyon hosszú ideig nehéz lesz. Hiszen azok is munka nélkül vannak, akik tudnak angolul. Téli hónapokban általában az összes gyárak csökkentett létszámmal dolgoznak. Nagyon sok a munkanélküli. A legújabb hírek szerint a hatóságok külön »menekült adót« akarnak kivetni a dolgozókra. A Vöröskereszt és a kormány pénze, amelyet a magyar célokra szánt, fogytán van. Közadakozásból már nem bírják fedezni a költségeket. Gombamódra szaporodtak el a különböző cím alatt gyűjtő- és segítőszervek, melyek a hiszékenyebb embereket becsalva, a saját zsebükre gyűjtenek és dolgoznak minden ellenőrzés nélkül. „A Vöröskereszt ilyen esetekben miért nem segít ? A magyar táborok szomorú képet festenek. Emeletes ágyakkal zsúfolt szobák. Egy szobában 50—60 ember, nők, férfiak, családosok gyermekekkel. Bűz és piszok, mindennapos veszekedések, verekedések. Villám ismeretségek és házasságok, 4—5 nap múlva válás. (Pl. Kapuvárról két leánytestvér, egyik 19 éves, a kisebbik 15 éves, ők maguk sem tudják miért, otthonról megszöktek. A torontói lágerben 4 napos ismeretség után az idősebb férjhez ment. A kisebbik testvérét, Verát elhagyta, szegény Verácska egész nap sír és azt hajtogatja, hogy szeretnék a mamámhoz hazamenni csak még egyszer lehetnék a mamám mellett. Senki sem segít rajta, durván beszélnek vele, miért jöttél, nem kelett volna elszökni, majd megszokod stb. Mi lesz ebből a fiatal tudatlan 15 éves magyar kislányból távol idegenben? A Nemzetközi Vöröskereszt ilyen esetekben miért nem se"*t? Az étkezés ipo-o-vpi és so^banálással történ k. Ak^ek kevés, az siet a városba az i^eve^ kunyhara sorhangot az e«rv tél melyet a helybeli osztanák. P«*-va«5_G Iro^oHoi minvorok, Belügyminiszter úr ! Kérem az ön segítségét! A kanadai bevándorlási hivatal a legaljasabb módon igyekszik megakadályozni a Kanadából való kiutazásomat. Elvették az összes irataimat. Veréssel fenyegetnek! Pedig semmi bűnt nem követtem, esetleg annyit, hogy kértem őket, engedjenek magyar hazámba visszatérni. Sajnos, akaratom ellenére, családi ügyből kerültem 1956. XII. 22-én Kanadába. Már a hetedik napja vallatnak és akarnak munkára kényszeríteni! Közben a legocsmányabb szavakkal illetnek. Hazug ígéreteket és különböző ajánlatokat tesznek. Hamis vallomásokat igyekeznek kivenni tőlem. Minden eddigi kiarcátlanul azt mondják: ez volt minden vágyam, hogy így lássam a magyart kajáért sorbanállni. Ezek az urak a magyar láger vezetői, tolmácsai: Tószegi úr, László úr, Dömötör úr. Mindennap harsog a hangjuk a láger mikrofonjában: jelentkezzetek erdőirtásra, ne élősködjetek a kanadai kormány nyakán! Igen, erdőirtásra, derékig érő hóban, 30—35 fok hidegben Long Lake-be stb., távol emberi településtől. Farkascsordákkal, medvékkel és még vad visérletük sikertelen és az is lesz! Semmit el nem fogadok, minden ajánlatukat visszautasítom! Hazaáruló és bitang ember lennék, ha elfogadnám feltételeiket, inkább meghalok feleségemmel együtt! Nem leszünk a kanadai kapitalisták rabszolgái és talpnyalói! Kérem önt, tegyen meg minden lehetőt, hogy mielőbb hazatérhessünk otthonunkba, Magyarországra. Az ottawai magyar konzul ismeri az ügyünket és az anyagi eszköz hiányában nem igen tud segítségünkre lenni. 19-ig egy kijelölt hotelszobában kell tartózkodni és 20-án akarnak általunk még ismeretlen helyre hurcolni! Bízva az ön gyors segítségében: TÖRÖK JÓZSEF ÉS FELESÉGE (liánokkal teli vidéken. Egy emberélet nem számít, mondják ők, van elég Európában, majd hozunk, ha kell. A favágáshoz is nyelvtudás kell, aki nem tud, még jobban becsapják. Kéziszerszámokat, ruhát adnak, de levonják a keresetből. Darabszám dolgoznak, 123 X 120 X 3 méteres lakásokat kell csinálni. Mikor kész, krétáznak: selejt, selejt, nem megfelelő, végén felerakás nem fejel meg nekik és ezért nem fizetnek! 4—5 hét múlva azzal az ürüggyel, hogy jobb munkahelyet adnak, elviszik 40—50 mérfölddel távolabb. Akkor a kiselejtezett fát is elszállítják, mert az is jó és az már ingyenben van. Mindennan harsog a m'kroro~juk: az éjsz^ka itt, meg ott volt rablás, betörés, a magyarok voltak, de a tettest vagy a személyeket soha nem tudják verni. Ott Kanadában nn*v a bűnő^sek száma, hogy ezt is bizonyítsam, egy-két rövid újságcikket mesékelek. (A borítékban a kanadai magyar nyelvű újságból kivágott, külön-böző bűneseteket tartalmazó újságcikkek voltak. ( A szerk.) „Kanada őrzi a magyar zsákmányt...“ Amit Kanada nyújtott, a csalódások forrása lett. Sok magyar szive fáj az otthon után, sokan szeretnének hazamenni, de nincs rá lehetőség, kérésüket nem hallgatja meg senki. Akiről a hatóságok megtudják, hogy haza akar menni, agyongyötrik, vallatják, fenyegetik és a végén kap egy hivatalos írást, hogy majd szereznek számára munkát, keresse meg az útiköltséget és akkor mehet. Ezek az emberek nagyon sokára fognak dolgozni, csak papíron kapnak munkát, mindenütt mellőzik őket és ha majd hosszú idő múlva engednek neki dolgozi, a legcsekélyebb minkabért kanna. Ezek az emberek nagyon sokára fogják megkeresni az útiköltséget. Kanada nagyon őrzi a magyar zsákmányt, észrevette, hn»v a megvárok meginogtak, rávetek, hoey becsanták ő^et. Az újság és rádió mir»deer»*n pifhszt6 híreket közöl!onho^ról, tejesen remé**vtelennek festik az otthoni hely^e^et.. E’halloiti^k a kormány rendeleteit. S"~ki sem tdja, hogy m»-lyen módon lehet i«nen hz^vitni.; Az ottawai magyar ko^'^il. Seh*»f-; fer po!"ártárs nem látogatható meg a m^o'val és beszélgethet velünk, me^t az div. va bea^’^tko^^st Kanadai jjdinareibe. (Szerintük.) Ezúton ismét kérem a magyarkormányt, hogy tegyen meg min-! den lehetőt, hogy ezek a megté- vesztett, de becsületesen é^zö. ha-szájukat szerető magyarok, innen messziről és gyorsan visszatér-^ hessenek a magyar nén naev csa-, ládiába. Segítsenek ber.*fjr»vet ott-honról is a hazatérésben, hogy mielőbb beüleszVc^^o^sünk or- súgunk mnT»tcé«etetébe, hogy kő- özösen építhessük a magyar népi jövőjét, a szerializmust. Bízunk a kormányunk gyors segítségében: a hotelszoba foglyai: TÖRÖK JÓZSEF ÉS FELESÉGE . FELHÍVJUK a Diósdi Csapágygyár azon DOLGOZÓIT, akolk munkára az előző felhívásunk ellenére sem jelentkeztek, hogy munkakönyvük átvétele végett vállalatunknál folyó hó 31-ig jelenjenek meg. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn, január 28-án fogadta Jovo Kapicsics rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság magyarországi nagykövetét, ki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Horváth Imre külügyminiszter, Kristóf István, azElnöki Tanács titkára és Csatorday Károly, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. Jovo Kapicsics nagykövet megbízólevele átadásakor beszédet mondott, amelyben a többi között kijelentette: " A szomszédos országaink közötti baráti viszony fejlődésében már eddig is jelentős eredmények születtek. Országaink között a szocialista fejlődés és a világbéke megszilárdítása érdekében létrejött a további jószomszédi együttműködés alapja. Amikor a Magyar Népköztársaságban a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti tisztségét elfoglalom, biztosítani kívánom önt, elnök elvtárs, hogy minden erőmmel a Jugosláv Szövetségi Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság jószomszédi és baráti viszonyának elmélyítésén fogok munkálkodni. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke válaszában kiemelte, hogy a magyar és a jugoszláv nép a szabadságért és nemzeti függetlenségéért folytatott évszázadok harcai folyamán gyakran küzdött egymással vállvetve a közös ellenség ellen. — Népünk őszinte figyelemmel és érdeklődéssel kíséri azokat a nagy eredményeket, amelyeket a baráti jugoszláv nép, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetésével a szocializmus építése terén elért — folytatta Dobi István, majd kijelentette: — A két szomszédos ország közös célkitűzései szükségessé teszik, hogy még szorosabbra fűzzük népeink baráti kapcsolatait a politikai, gazdasági, kulturális élet minden területén. Az utóbbi években e téren már kétségtelenül jelentős sikereket könyvelhettünk el, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya azonban igen nagy, súlyt helyez arra, hogy a kap-',csolatok további elmélyítésén munkálkodjék. Mély meggyőződése egyben, hogy a testvéri magyar és jugoszláv nép ba- ráti és jószomszédi viszonyé- nak fejlesztése jelentős tényezője a világbéke megszilár- dításának is. A megbízólevél átadása után, a nagykövet bemutatta a ki-cséretében megjelent nagykö-; vetségi tisztviselőket az Elnö- ki Tanács elnökének, aki ez-; után hosszabb szívélyes be-szélgetést folytatott a nagy-; követtel te „Országaink között létrejötta további jószomszédi együttműködés alapja“ Átadta megbízólevelét a budapesti jugoszláv nagykövet A TÉNYEK LOGIKÁJA NEM TUDOM, e sorok olvasói közül hányan olvasták Bogáti Péter kollégám »Az értelem újjáépítése« című vasárnapi írását, de remélem, minél többen. Nemcsak azért, mert igen megszívlelendő gondolatokat tartalmazott, hanem azért is, mert az alábbi cikk szintén kapcsolódik az értelem újjáépítésének problémaköréhez. Ami talán meg is magyarázza azt a szokatlan és az újságírói gyakorlatban merőben furcsa jelenséget, hogy a hírlapíró egy másik cikk ajánlgatásával kezdi a mondanivalóját. A hamis illúziók és a rideg tények, a hazugság és a valóság kérdése azonban olyan elsőrendű fontosságú az értelem újjáépítésének, a lelkek konszolidációjának hosszadalmas és nehéz — de létfontosságú! — útján, hogy e műfaji kisiklás ezúttal megbocsáthatóvá válhat. Mert a téves elképzelések és a kézzelfogható valóság összeütközése az elmúlt napokban talán egyetlen területen sem bizonyosodott be olyan plasztikusan, az ország, a nép húsába-vérébe vágó közvetlen élményszerűséggel, mint a nemzetközi reakció hazánk ellen irányuló felforgató tevékenységének napvilágra került sorozatos tényebnől. Nem mintha eddig nem tudtuk volna, hogy a nyugati kémhálózatok hazánk felszabadulásának első pillanata óta egyetlen percre sem hagyták abba a népi hatalom aláaknázására irányuló erőfeszítéseiket. Ezzel nagyjábólegészéből minden józan ember tisztában volt nálunk. De az októberi események nagy tömegek ítélőképességét zavarták meg — különösen az ellenforradalom nemzetközi kapcsolatainak felismerésében. A londoni rádió, a Szabad Európa, az Amerika Hangja és társaik pedig mindent elkövettek — és elkövetnek ma is —■, hogy a frontokat minél jobban összekeverjék, s minél több becsületes, jó szándékú hazafit is sodorjanak — ha csak ideig-óráig is — a megrögzött és tudatos ellenforradalmárok oldalára. A FRONTOK AZONBAN TISZTULNAK. ** A zűrzavarból egyre erőteljesebben bontakozik ki a valóság. A megtévesztettek, a hamis illúziók rabjai közül sokan ma már egyre inkább felismerik, hogyan éltek vissza jóhiszeműségükkel, hazaszeretetükkel, a hibák miatt érzett jogos elégedetlenségükkel olyanok, akik egy nagy tömegmegmozdulás tüzénél a saját piszkos pecsenyéjüket akarták megsütni. Persze, a dolgok természeténél fogva a valóság és a hazugság erőpróbája legkésőbben ott játszódik le, ahol a tömegek saját tapasztalatai a leghézagosabbak — s ez a nemzetközi front. A magyar események nemzetközi összefüggéseit sokkal nehezebben lehetett — és lehet még ma is kibogozni, mint a belső reakció aknamunkáját. Aki csak valamelyest is olvasott az imperialista kémhálózatok üzelmeiről, az nagyon jól tudja, hogy e szervezetek a leggondosabban álcázzák magukat. A kém semmitől sem irtózik jobban, mint a nyilvánosságtól. Az igazságnak azonban az a tulajdonsága, hogy előbb-utóbb napvilágra kerül. S e napsütés fényében nemcsak a leleplezett kémek állnak pőrén a világközvélemény ítélőszéke előtt, hanem az a gátlás nélküli propaganda-gépezet is, amely tiszta és nagy eszmék hófehér mezébe bújtatta a kémek és hazaárulók mindenre kapható, sötét zsoldoshadát, s a demokrácia és a hazafiság nemes jelszavait kalózlobogóként használta fel, hogy fedezze népünk szabadságának és békéjének esküdt ellenségeit A nyugati rádiók az ellenforradalmi események kirobbanása óta úgy állítják be a dolgot, mintha az imperialista hatalmak egy igazságos népmozgalom önzetlen támogatói, a szabadság és a demokrácia magasztos eszméjének humánus és nagylelkű védőangyalai lennének. S mert az események forgatagából, az eszmék és az elmék, az agyak és a szívek zűrzavarából a tények csak lassan hámozódtak ki, nem kevesen akadtak nálunk, akiknél hitelre talált e tetszetős propaganda. TE A JÓHISZEMŰEK, a megtévesztettek !/ vagy az úgynevezett »szabad világ« illúziójának rabjai nyilván gondolkodóba esnek, amikor e »szabad világ« egy jellegzetes küldötte, a Gehlen-féle kémszervezet elfogott ügynöke kissé fellebbenti a fátylat ez imperialista kém- és felforgató tevékenység műhelytitkairól. Amikor kiderül, hogy a szabadság és a demokrácia Grál-lovagjai a volt horthysta kémelhárító tisztek és a traunsteini táborba toborzott volt SS-katonák. Amikor feltárul, hogy a náci tábornokok vezetése alatt álló kémszervezet magyar osztályának vezetője már 1956 nyarán őszi »bevetésre« képezte ki terrorlegényeit. S amikor az elfogott kém a kiképzés egyáltalán nem öncélú voltát is bizonyítva elmondta: saját szemével látta, hogyan dobtak át október végén nap mint nap fegyveres fasiszta csoportokat az osztrák—magyar határon! Amikor kitűnik, hogy az amerikai CIC és az angol Intelligence Service kémiskolákat létesít a magyar menekültekből s szorult helyzetüket valóságos lélekvásárra aknázza ki. Amint minden józan ember tudja azt is, aligha tartozik a szabadság és a demokrácia illemkódexébe, hogy egy hazánkba akkreditált diplomata — mint Mr. Cowley, az angol katonai attasé —, a diplomáciai kiváltságokkal visszaélve, irányító tevékenységet töltsön be az ellenforradalmi fegyveres csoportoknál és kémadatokat gyűjtsön arról az országról, amelynek vendégszeretetét élvezi. Vagy mit szóljunk arról a négy angol egyetemistáról, akik — a londoni rádió elbeszélése szerint —egy rozoga gépkocsin nekivágtak, hogy magyar diáktársaikat adományokkal segítsék«. Mily megható, emberbaráti cselekedet. A bökkenő csak az, hogy a négy angol diák e szamaritánus misszió ürügyén kémkedett, okmányokat hamisított s igyekezett újraéleszteni a népünknek oly tragikus szenvedéseket, hazánknak oly mérhetetlen károkat okozó ellenforradalom pusztító tüzét. AMIKOR AZ ILLÚZIÓK szembekerülnek a tényekkel, a hazugság az igazsággal — ez néha radikális, de minden bizonnyal hatásos kúrát jelent. S a kijózanodástól már csak egy lépés a gyógyulás. Amit sem gyilkos fegyverekkel, sem mérgező szólamokkal nem lehet többé megakadályozni. Gedeon Pál 37 309 tonna ! Szombaton tovább emelkedett szénbányászatunk termelése és meghaladta az 57 000 tonnát. A napi teljesítmény 57 309 tonna volt. Az eredmény annál beszédesebb, miután sok helyen a rossz útviszonyok miatt részben kimaradtak, részben késtek a bányászszállító buszok. Több üzemnél gyalogszerrel közelítették meg a munkahelyeket. Csehszlovák baráti segítség a magyar fiataloknak A szocialista országok ifjúsági szervezeteitől újabb jelentős segítség érkezett a magyar fiatalok számára. A csehszlovák ifjúsági szövetség csaknem 15 000 ajándékcsomagot juttatott el hétfőn hazánkba. A több teherautónyi ruhaneműt, élelmiszert, iskolai felszerelést és játékot az Őrszemcsapatok Szövetsége és a Diákszövetség osztja szét az általános és a középiskolai tanulók között. Nagy mennyiségű téli gyermekruha és élelem érkezett a Német Demokratikus Köztársaság ifjúsági szervezeteitől is. Ezt a küldeményt a rászoruló ipari tanulók megsegítésére fordítják. A Zsolna környéki diákok 7500 szeretetcsomag-küldeménye Után most a füleki XI. számú magyar nyelvű nyolcosztályos iskola tanulói több mint másfélezer csomagot küldtek Salgótarjánba, főleg azoknak a gyermekeknek, akikkel levelezésben állanak. A tanszert, édességet és ruhaneműt tartalmazó csomagok kiosztását a pedagógusok máris megkezdték. a Nemcsak tiszta tábláról** Van szó! A politika maradjon a felnőttek dolga és ne legyen éretlen gyerekeké. Ez a gondolat tükröződik abból a levélből, amelyet szerkesztőségünk a minap kapott három szülő aláírásával. A levélírók felhívják figyelmünket arra, hogy a II. kerületi Medve utcai általános fiúiskola V/b. osztályában valósággal — politikai harc folyik a gyerekek közt. A tanulók egy része szovjetellenes jelszavak kiabálásával és táblára firkálásával fogadja az órakezdésre belépő tanárokat És a legtöbb tanár megelégszik annyival, hogy minden megjegyzés nélkül csendre inti a fiúkat. A diákok pedig ezt a »türelmet« kihasználják... Akadnak tanulók, akik ezzel nyíltan szembeszállnak és emiatt gyakori a verekedés is. Kovács Lajos énektanár ahelyett, hogy a félrevezetett gyerekeket felvilágosítaná, nevelné, ilyen felelőtlen kijelentésekkel szítja a hangulatot: »Petőfit is orosz golyó ölte meg és ha ma élne, ismét az lenne a sorsa.« Ellátogattunk a levél nyomán az iskolába. Beszélgettünk dákokkal, az igazgatóval és néhány pedagógussal. Lényegében beigazolódott a levélíró szülők állítása. Szentpéteri Ilona, az V/b. osztályfőnöke is tud a falitáblára irt uszító jelszavakról. Figyelmeztette a gyerekeket: »Órakezdéshez tiszta táblát akarok!« Az énektanár elismerte a Petőfivel kapcsolatos kijeentését , és így próbálta magyarázni: »Petőfit, ha ma élne, /életlen orosz golyó is eltalálhatta volna...« Nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni a Medve utcai iskolában előfordult jelenségekből. Egyetértünk a levélíró szülőjekel abban, hogy »a gyerekek nem bűnösök«, de joggal tiltakoznak a szülők az ellen, hogy az iskola pedagógusainak egy része az ilyen jelenségeket jóformán szó nélkül eltűri. Az országnak rendre, nyugalomra van szüksége, hogy a felnőttek békésen dolgozhassanak, a gyerekek pedig ütött iskolákban, nyugodtan tanulhassanak. Ezt a pedagógusoknak nevelő munkájukkal kell elősegíteniük. Petőfit senki sem használhatja cégévül. Petőfi forradalmár volt és történelemhamisítás, ha valaki ellenforradalmi elszavak, demagógia és sovinizmus fémjelzésére él visszatevővel. Ezt már bebizonyította a Horthy-fasizmus kultúrpolitikája is, amely jól tudta, miért tiltja meg forradalmi terveinek népszerűsítését, szavalását. Az is közismert, hogy annak idején Petőfi igazi értékelője idehaza elsősorban a tervezett munkásság volt, a világban pedig a Szovjetunió, ahol népszerűsége ma a legnagyobb orosz költőkkel is vetek■■zik. sz. I. A XXI. Kézműipari Vállalat, Csepel, bedolgozókat keres gyapjúszövet szövésre. Mechanikai gyapjúszövő géppel, vagy nehéz kézi szövőszékkel rendekezők jelentkezzenek délelőtt 9—12 óra között. Csepel Karácsony Sándor utca 1. szám alatt. Excenterprest 15 tonnásat keresünk megvételre. E. G. SZ., X., Szlávy u. 32/A Tel.: 148—997 és 348—189