Népakarat, 1957. május (2. évfolyam, 100–125. sz.)
1957-05-09 / 106. szám
„A Népakarat a Gyermekvárosért ] Vasasok: 50 0OO forint Az alábbi levelet kaptuk: »A Vas- és Fémipari Dolgozók Szabad Szakszervezete elnöksége folyó év május 6-i ülésén foglalkozott a dolgozók körében kibontakozó mozgalommal, amely a Gyermekváros felépítése érdekében az üzemekben egyre szélesedik. Szakszervezetünk elnöksége 50 000 forintot adományoz e szép gondolat megvalósítására és ezúton is felhívja a vasipari üzemek szakszervezeti szerveit, indítsanak gyűjtést a dolgozók között, hogy a Gyermekváros minél előbb befogadhassa otthonra vágyó lakóit. Török István főtitkár:« Gheorghiu-Dél Hajógyár dolgozói 36000 forintot gyűjtöttek »Ma délben fejeződtek be üzemszerte a gyűjtések. Ezúton jelentjük a Népakaratnak, hogy kerek 36 000 forint gyűlt egybe. Csütörtök délelőtt az összeget eljuttatjuk az OTP-hez.« Hat szerelő s hat hónapra szóló felajánlása e «•Vállalatunk dolgozói csatlakozni kívánnak a Népakarat a Gyermekvárosért mozgalom díroz. Vállalatunk első munkahelyeként a szabadsághegyi dolgozók röpgyűlésen elhatá- rozták Juhász István műveze- ttő, Siletti Manó, Pribék Ist- Dán, Garamszegi Pál, Salacz * József és Fekete Sándor sze- ' relő szaktársak, hogy 1957. má- * jus 1-től hat hónapon keresz- tül havi keresetük egy százalékát eljuttatják »A Népakarat a Gyermekvárosért« csekkszámlájára. Ugyancsak vállalatunk Pécs, Komló és környé-ike munkahelyeinek dolgozói ■ önkéntes elhatározással csatlakoztak a mozgalomhoz és 295 forintot a mai napon fel- adtunk. Az É. M. Vízvezeték és Fűtésszerelési Vállalatának vb-elnöke. Juhász István.« A postások is jelentkeznek »Mi, zalaegerszegi postás dolgozók az 1957. április 26-án megtartott szakszervezeti nap , palikon a következő határozatot fogadták el: 1. A gyermekek iránt érzett felelősségtől áthatva, magunkévá tesszük a Szaktanács felhívását és csatlakozunk a Népakarat a Gyermekvárosért-mozgalomhoz. 2. , A május 1-i bérfizetésnél mi is hozzájárulunk, ki-ki a ma- ga tehetsége szerint az akció- hoz. 3. A gyűjtés lebonyolításával a szakszervezeti bizott- , ságot bízzuk meg. Zalaeger- szegi postás dolgozók. A ha- ■ tározatot már tett követte, 360 forint gyűlt eddig össze. Az akciót tovább folytatjuk.« „Az Úttörő Áruház urnája“ Az Úttörő Áruház igazgatója telefonon közölte, hogy az áruház dolgozói egy urna fel-állítását határozták el, melyben a vásárlóközönség adakoz-hat a Gyermekváros javára. Május 26-án pedig, az országos gyermeknap alkalmával kirakatot rendeznek, mely tükrözni kívánja »A Népakarat a Gyermekvárosért« mozgalom szükségességét. A határőrök is segítenek A nyírbátori határőrség személyi állománya és KISZ-szervezetei nevében Zagyva Béla százados írt levelet szerkesztőségünknek: »A Népakarat felhívása, amely országszerte nagy lelkesedést váltott ki, alakulatunknál is visszhangra talált. Számunkra sem közömbös, hogy az ifjúság milyen szellemben nevelődik. Minden erőnkből támogatni kívánjuk, hogy a Gyermekváros minél előbb megvalósuljon és hazánk bátor, önfeláldozó védelmezői- í vé váljanak azok a gyermekek, akik szülők hiányában a tár-sadalom támogatására szorul-? nak. 1100 forinttal járulunk ♦ hozzá a Gyermekváros felépí- ♦ téséhez, ezenkívül KISZ-szer- ♦ vezetőink vállalták, hogy kiki szakmai képzettségének meg-f felelően munkával segíti a Gyermekváros építkezését.« J A Villa filmmatinéja A Labda utcai Általános Is-* kola nyolcadik osztályos ta-* nulóinak leveléből: »Valami♦ nagyobb adománnyal szeret- ♦ nének a gyűjtéshez hozzájárul- ♦ ni, ezért elhatároztuk, hogy a Tinódi-mozi dolgozóival kar- t öltve filmmatinét rendezünk a gyermekváros javára. Ezt mintegy 1100—1200 forintot jelent majd. A teljes bevételit feladják a 211 666-os csekk- ♦ számlára. A tanári kar és az X osztályok külön is gyűjtenek e nemes célra.« " Egy piros láda ! A XI—XXII. kerületi Ven-Jdéglátóipari Vállalatnál volt dolgom szerda délelőtt. Az elő- szobában egy férfi éppen egy 2 pirosra festett, lelakatolt ládájba gyömöszölt egy borítékot. Közelebbről szemügyre véve,elolvastam a ládika feliratát: »Népakarat a Gyermek váró-2 sért«, alatta pedig csinos raj-2 tokból kifutó nyilak jelzik, ki, mennyit adakozott a Népaka-2 raj akciójára. Megtudtam, hogy Fonyódi Pál, az árufor-galmi osztály vezetője mintegy 2 nyolc nappal ezelőtt akasztotta ki a ládát. Azóta nem múlik el nap, hogy valamelyik ven-déglőből, cukrászdából vagyó italboltból be ne hoznának egy-egy borítékot, a dolgozók 2 néhány forintos önkéntes, szív- ből jövő adományával. Hogy mennyi gyűlt össze, 2 az majd csak akkor derül ki, 2 ha a ládát — ünnepélyes kül-2sőségek mellett — felnyitják. 2 A XI—XII. kerületi vállalati kezdeményezése kitűnő és re-2 méljük, példamutató lesz a 2 többi vállalat számára is. javaslat... ] »Megindító, gyönyörű ak-ciójaikhoz, mint kisjövedelmű] nyugdíjas, szerény 10 forinttal] járulok hozzá. Tekintettel ar ] ra, hogy országos gyűjtés ez, az illetékes szervek hozzájárultak, azt javaslom, hogy lapjuk nyilvánossága révén is kérjék fel úgy a fővárosban,X mint a vidéki városokban is, a házak lakóbizottságait, hogy X minden házban szervezzenek♦ gyűjtést. Kívánok ehhez a ne-X mes akciójukhoz sok sikert.X Lévai József, Orczy út 42. ♦ III. 36.« I ...megvalósulás * A Népszínház utca 11. számú * ház lakóihoz dr. Bánóczi X Lászlóné lakóbizottsági elnök X fehér gyűjtőlapot juttatott el,* melyre csak egy mondat volt* ráírva:A Népakarat a Gyer- * mekvárosért.« 20, 10, 2 és 5 ♦ forintok sorakoznak egymás X alatt az előttünk fekvő, mára megtelt gyűjtőíven, s közöttük* egy 100 forintos adomány, melyet Osty Magda küldött. " 1957. május 9. & Meaoäilesull Míichelldiimqiel® álma Kilenc éve minden nap hajnali 4 órakor a dél-dakotai Fekete Dombok kanyargós útjain elindul egy hatalmas termetű, a mesék óriásaira emlékeztető férfi. Fél mérföldnyi út után odaér a Paha Spahi nevű hegy lábához. Megindítja fúrógépeit. Dinamitot helyez a 16 láb mély lyukakba és fél óra múlva egetverő dörrenéssel robban a szikla. A szemközti fennsíkról turisták százai lesik munkáját, amely minden idők egyik leggigantikusabb vállalkozása: a lengyel származású szobrászművész, Korczak Ziolkovszki szobrot mintáz a Paha Spahi hegyből. A szilindiánok főnöke — Álló Medve — rendelte meg a szobrot 1947-ben. »Emléket szeretnék állítani Őrült Lónak, az indián nép legnagyobb hősének, aki 1877-ben legyőzte Custer generálist. Nyílt harcban verhetetlen volt, egy fehér ember árulása okozta halálát. Olyan legyen a szobor, hogy az egész világ előtt örök időre bebizonyítsa a tragikus sorsú indián nép hősiességét« — mondta az indián főnök és szavai nyomán a lengyel művész lelkében megfogant a gigantikus terv. Nem bronzra, nem márványra gondolt, hanem Dél-Dakota dombjaira, ahol annyi indián vér folyt századokon keresztül. Művészi álmát magából a hegyből akarta kifaragni. Ziolkovszki ma 48 éves. Olyan, mintha őt magát is valami nemes kőből faragták volna. Csendes, nyugodt, kiegyensúlyozott, kék szemében szinte gyermekes csodálkozás. Magabiztos és derűlátó, szilárdan hisz abban, hogy végrehajtja tervét. Sok híres ember, szobrát mintázta meg. A többi közötti Paderewskiét, s ezzel a művelt az 1939-i New York-i világ- kiállításon aranyérmet nyert. * Még ebben az évben munkát X vállalt Rushmore hegyén, ahol* Washington, Lincoln, Jeffer X son és Theodore Roosevelt X emlékművét állították fel. Ez* a szobormű 21 mérföldnyire van örült Ló készülő szobrá-2 tól. Eddig ez volt a világ* legnagyobb méretű emlék-1 műve: 240 láb magas, tehát X majdnem feleakkora, mint Ziolkovszki tervezett szobra. * Mi indította arra, hogy eh-* hez a gigantikus műhöz fog-| jon? —• kérdezték tőle az új* ságírók. * — Árva gyermek voltam, aX mostoha sorsú lengyel nép le-X származottja. Mi sem termé-X szetesebb, mint hogy emléketX állítsak egy árva névnek,X amellyel »a kultúra nevében«X olyan rosszul bántak! — mondta egyszerűen. Ha sike-* rül a terve, megvalósítja min-* den idők legnagyobb szobrá- ♦ szának, Michelangelónak tel-* fesületlen álmát. Ő akart a* világon először ilyen momi-* mentális emlékművet alkotni.* KÖZGAZDASÁGI HÍREK — A közszükségleti tömegcikkipar az első negyedévben már csaknem annyi használati tárgyat állított elő, mint tavaly ilyenkor. Csökkentett tervét több mint öt százalékkal túlhaladta. Egyes gyárak különösen jó eredményt értek el. Csőbútort például 17 millió forint értékben állítottak elő, írószert 7,5 millió forint értékben adtak át a kereskedelemnek. Ezenkívül 1209 tonna zománcedényt és mintegy 850 tonna drótfonatot és hálót készítettek. A következő három hónapban még nagyobb mennyiségben gyártanak különféle közszükségleti cikkeket. Termelésük természetesen az anyagellátástól is függ. A bázakerettyei, lovászi és nagylengyeli olajmezők geológusai, tudományos munkatársai, főmérnökei, valamint a Kőolajipari Tröszt képviselői szerdán egésznapos megbeszélést tartottak Bázakerettyén. Megvitatták az olajmezők jelenlegi állapotát. Nyughatatlan ember esztergakéseit, különlegesen lógja fel a munkadarabokat. Szenvedélyesen keresi az újat Tandenben. Csak a munkaidőt illetően »konzervatív«: a műhelyben elsőnek indítja meg gépét, amelyet azután a munkaidő leteltével gondosan tisztán tart. Elmondják róla, hogy bátran bírál. Termelési értekezleteken, üzemi újságokban és másutt. Tovább lát a munkapadjánál. Olyan kérdések is izgatják, miért revolveresztergán készülnek a csavarok náluk és több más gyárban, amikor kifizetődnék egy automatagép beállítása. A BÍRÁLAT »KÉNYESEBB« fajtájától sem riad meg, attól, amely közvetlen főnökeit érinti. A napokban például szóvá tette Hegedűs elvtárs, hogy csúcsesztergapadra adtak ki olyan munkát, amelyet ő horizontálgépen negyedannyi idő alatt elvégezhetne. Vajon nem tekintik ezt a főnökei akadékoskodásnak? — Nem, egyáltalán nem, pedig gyakran megtörténik — válaszol Kschwendt Ernő üzemvezető. — Az említett eset elkerülte a művezető figyelmét és az enyémet is. Hegedűs ezt szemembe mondta meg — mint mindig —, nem a hátam mögött s így nem férhet kétség segítő szándékához. Különben sem lehetne rá haragudni, mert olyan eredeti humorralad elő mindent. HANEM A MUNKÁSTANÁCSBAN, hónapokkal ezelőtt, nem talált ilyen megértésre. Már a választásnál bajok voltak. Amikor is Hegedűsre szavaztak a dolgozók,voltak, akiknek ez nem tetszett. Az üzem dolgozóit öszszehívták másodszor is, harmadszor is, mondván: a választás nem volt elég »demokratikus«. De társai mindannyiszor bizalmat szavaztak Hegedüsnek. És amikor a munkástanácsban később »izgágáskodott«, vagyis nem értett egyet [az igazgató leváltásával és azzal, hogy a pártszervezetnek [nincs semmi keresnivalója az [üzemben — aláírásokat gyűjtöttek ellene. Bizonyítani akarták, hogy nem élvezi a dolgozók bizalmát. De a többséget [ilyen »demokratikus« módsze► fékkel sem tudták e nyíltszívű ember feken hangolni. ► MIÉRT NYUGHATATLAN ► ember Hegedűs Imre? Átmér ► nett kudarcok sem szegik kedvét, sem tompítják felelősségét közös dolgaink iránt. Mi ► fűti belülről? Ő maga úgy nyilatkozik: ► — Fogas kérdés: Hogy: ► mondjam. Bizakodó vagyok. ► Bízom abban, hogy lehet olyan [szocialista társadalmat építeni, [amelyet a dolgozók túlnyomó ► többsége magáénak tekint és [ szívvel-lélekkel támogat. 1949-ben a munkások többsége bízott a pártban és az eszmében. ► Akkor próbálkoztak volna a [huligánok kommunistaellenes jelszavakkal az utcára mennii [Elsöpörte volna őket a népharag. Később a vezetők szavai [és cselekedetei közé nagy út [ férkőzött. I — JÓL EMLÉKSZEM, mert ► alapszervi párttitkár voltam ► 1952-ben. Normarendezés után ► kevesebb forinttal a zsebükhez ► mentek haza a munkások, csa► ládfenntartók a műhelyből [ Amikor panaszkodni jöttek [hozzám, nem tudtam mit vá►laszolni. Igazuk volt. Belekőszültem. A nagybudapesti ► pártbizottsághoz mentem segítségért. »Nem mehet így to► vább!« Utána kikiáltottak bér► demagógnak és leváltottak. [ » AZ PERSZE NEM IGAZ, ahogy a munkások csinálták az ellenforradalmat. Nem is támogatták. Húsz-harminc huli[ fián »hözöngött« itt nálunk isa gyárban. A munkások több[sége csak várt és figyelt. Ma [ már persze más a helyzet. So► kákát megnyugtatott az új, helyes bérezés. És ahogy előbbre [ és előbbre lépünk, úgy jön meg, [ a munkások kedve és bizalma [ Én nemcsak bízom abban, de ► tudom is azt, hogy jóvá lehet [ tenni az elkövetett hibákat [ Magam is ezen fáradozom. [ Megszólal a gyári kürt [ a műszak végét jelzi. A ► munkások készülnek hazafelé. ► Hegedűs Imre még szerszámait ► tisztogatja, helyezgeti egy ► »ügyes« kis állványra. Az egyik ► mellette elmenő munkás megjegyzi: »Igyekezz, Imrei Del► után gyakorlatozik a munkás► őrség.« KI IGYI KI ÜGY, valahogy mindenki reagál a körülötte zajló eseményeikre. Emberi tulajdonság — embere válogatja, hogyan? Van, aki például a hibák láttán bosszankodik, van, aki legyintve elmegy mellettük. Olyanok is akadnak, akik örülnek és fegyvert kovácsolnak belőlük. E rövid kis tudósítás olyan emberről szól aki a ferdeségek, a kinövéseik állhatatos ostorozója. Hegedűs Imrének hívják Horizontál esztergályos a Fémáru- és Szerszámgépgyárban De hívhatnák másnak és dolgozhatna bárhol — jellemért mindenképpen ráismerne az olvasó. Nem nyilatkozik magáról. Nem akarja, hogy »kiszerkesszék«. Munkatársaitól kel mindent megtudni róla. Ha valamit mégis elmond, csak azért teszi, hátha segíthet vele? — Nyughatatlan ember, a régi világban azt mondták rá, izgága természet — mondja az egyik munkatársa. — Szeretné, ha minden jobb lenne, mint amilyen. Magával szem- ben is igényes. Nem népszerű-séghajhászó, nem akar a hegy napos oldaláig, kerülni... AKI BESZÉL Hegedűs cso- sportvezetőjével, üzemvezetőjé- vel,megtudja róla:szeretik, el- sősorban munkája miatt. Ki- váló szakember. Egyedi, kísér- leti munkán dolgozik, nem szérián. Minden munkadarabja más és más — mindegyik kifogástalan. Szívesen alkalmaz különleges, ötletes készülékeket. Például a tengelyesztergályozásnál nagyot, simít egyszerre. Sajátosan köszörüli Május 1-én fedél alá igyekeztem az eső elől a Munkácsy Mihály utcában. Egy két emeletes, kertes villa nyitott kapuja hívogatott, tehát odahúzódtam, a fa alá. Az épületiből hangszóró harsogott, a kapun pedig kisebb-nagyobb zászlós és májusfás csoportok sodródtak ki s be. »Ez nem lakóház« — állapítottam meg magamban. — »Vajon mi le► hét?« Megnéztem a kapubálványt. Ez áll ► rajta: »Zöldség-gyümölcs exportra termeltető ► és felvásárló vállalat.« Felette a házszám: ► »Munkácsy Mihály utca 19/b.« [ őszintén meg kell vallanom, valamiféle ingerültség futott át rajtam. Nem a vállalat [kissé bárgyú neve miatt, megszoktam már a [sok termeltető, tároltató, utaztató, fogyasztató [és egyéb nevet. (Üsse part! Hadd éljék ki bü[rokratikus hajlamaikat, akik még gondolkodni [se tudnak másképp, mint ilyen mádárnyelv► formulákban.) Nem ez ingerelt fél, hanem az, ► hogy végignézve az udvaron, a zöldellő fákon, ► bokrokon, füvön, belém fészkelte magát az ei► képzelés, mennyire örülne ennek, az udvarnak ► egy sereg gyerek, aki most a bérházak falai ► közé szorulva él. Rideg falak között és életü► két veszélyeztető utcákon, amikor itt, ebben a villában, azaz a kertjében, kedvükre futká►rozhatnának, játszhatnának. S íme, itt meg »egy »termeltető« vállalat ügyfelei és hivatalnokai közlekednek csak tekintélyes aktákkal. »"Ne értse félre senki! Nem a kákán is csomót kereső okvetetlenkedő diktálja bennem ► ezeket a sorokat. Egyszerűen a józan ész. El► végre nyilvánvaló, hogy az ilyen kertes villa ► hasznosabb célt szolgálna, ha lakás volna. ► vagy valami olyan intézmény, amelyik ki ► tudná használni az udvart, a kertet is. S nem ez a ház az egyedüli. Nézzék csak ► végig a villanegyedeket, a fásított lakóterületieket! Joggal merülhet fel mindenkiben a ► kérdés, miért itt, ebben a lakás céljaira kél► végtelenül egészségesebb környezetben aktáz► nak különféle vállalatok és hivatalok. Mién ► veszik el a pesti lakosságtól ezeket a fertá► lyokat, amikor a néhai városfejlesztők és a ► kapitalista telekspekulánsok, háztulajdonosok ► jóvoltából amúgy is alig van Budapesten park, ► sétány, pihentető tér. Véleményünk szerint ► helyes volna, ha felülvizsgálnák a villaházak► ban elhelyezett közhivatalokat, intézményeket ► és úgy oldanák meg a kérdést, hogy minél több pesti ember juthasson tisztább, frissebb, ♦üdébb levegőhöz a nagyváros belső teriile► tein is. De ez csak az egyik gondolat, ami a Mun► Kácsy Mihály utcai tapasztalatommal kapcso► lotban felmerült bennem. A másik, hogy az ► utóbbi két esztendőben az újságokban naponta feltálalt hivatal-összevonási kampány mintha leilanyhult volna. Igaz, jó néhány illetékes nyilatkozata szerint addig is nagy húzódozással, kerülgetéssel és bújócskával folyt. Most azonban már úgy tűnhetik fel az avatatlan szemlélőnek, hogy minden rendben van ebben a tekintetben, a hivatalok összébb húzódtak, igénybe vett lakásokból. Amde elég, ha végigmegyünk néhány fő- X útvonalon, hogy lássuk, valami azért sem- miképpen se klappol. Tény ugyan, hogy elköl-2 tözött az a vállalat vagy hivatal, amelyet egy- két évvel ezelőtt egy bizonyos házban láthat-ütünk — de most meg ott van a másik. És * igen gyakran annak a fölöttes szervnek a rész- 2 lege, amelyiké az előbbi is volt. A szemlélő« ben önkéntelenül is az a kényszerképzet tá« mad, hogy az irodák valami nagyarányú« helycserés játékot bonyolítottak le, hogy ily« módon ködösítsék el a kérdés megoldásával« foglalkozó szervek előtt a való helyzetet. « Jó, tudjuk mi azt, hogy hivatalokra igen- 2 igen nagy szükség van, azt is tudjuk, hogy 2 gazdasági, társadalmi és kulturális életünkre-2 femtékeny fejlődése eredményeképpen több és nagyobb hivatalokra van szükségünk, mint mondjuk tíz, vagy húsz évvel ezelőtt. Azt azonban kissé kihívónak, szerénytelennek és ésszerűtlennek is ítéljük, hogy amikor egy legújabb statisztikai számítás szerint Buda-pesten az elmúlt hat esztendőben évenként több mint húszezerrel kevesebb lakást építettek a szükségesnél, hogy akkor hivatali célokra olyan bőkezűen osztogatták, és a jelek szerint osztogatják ma is a házakat. Itt van például az összébbhúzódott Tervhiva- 2 tár által kiürített egyik épület a Nádor út-2cában. Új tábla van a falán, a Postatakarék- pénztár Pest megyei fiókjáé, a kapuban meg? ott zöldell a totó és a lottó ládikája. A Ma gyar ifjúság útja 10. szám alól pedig szeré-nyebb körülmények közé költözött az MSZMP VI. kerületi pártbizottsága. Vagy csak azért ment talán el, hogy a háromemeletes bérpalotába azonnal beköltözhessek és elterpeszked- hessék ,egy MODEX nevű vállalat, amelyik divatcikkeket exportál? Úgy véljük, nem ez a cél vezette az illeté-i kes kormányszerveket, amikor felszólították a közhivatalokat és vállalatokat, hogy húzód-j janak összébb. Hanem mert valósággal frivol kép volt a hivatalok túlburjánzása egy olyan városban, ahol tíz- és tízezrek élnek méltatal lan lakáskörülmények között. (Elvégre az emberek mégiscsak életük nagyobb részét töltik a lakásukban.) Mindenesetre érthetetlen, hogy ezt az intézkedést nem lehet konzekvensen végrehajtani. Sőt, olyan a kép, mintha való-!sággal a lakosság elégedetlenségét akarnák felszítani efféle fricskákkal. 3 iV mert minden józan eszű ember azt mondja,mivt ha már kevés a ház, az épület, gazdálkod-! janak velük legalább ésszerűen és a társada- lom érdekeinek megfelelően. Persze, az sem' volna rossz megoldás, ha a város beépítetlen belső telkeire minél előbb felhúznának né-' hány irodaházat, ami a szakértők szerint gyor- sabb és olcsóbb a lakásépítésnél. De miért csak beszélnek erről? ! Pikay István .